A király két felesége: Poligámia és poliamoria a népmesékben

Említettem már, hogy szeretem, ha nagyon speciális mesekutatási témával keres meg valaki? :) 

Ha az ember különböző népek meséit olvassa, nem különösebben akad fenn azokon a történeteken, ahol egy szultánnak, rádzsának, sejknek stb. több felesége van. Olyan kultúrákban, ahogy élő gyakorlat a poligámia, ez nyilván a mesékben is megjelenik, vagy családi háttérként, vagy akár az események mozgatórugójaként (gyakran a féltékenység és a versengés motívumán keresztül). Ebben a bejegyzésben olyan népmeséket, mítoszokat, legendákat gyűjtöttem össze, amelyek érdekes példái a kettőnél több embert tartalmazó mesei párkapcsolatoknak.

Elöljáróban az alapfogalmakról:

Poligámia: több mint két házastársból álló házasság.

Poligünia: a poligámiának az a formája, ahol egy férjnek több felesége van.

Poliandria: a poligámiának az a formája, ahol egy feleségnek több férje van.

Poliamoria: többszerelműség. Kettőnél több partner között kialakított bensőséges kapcsolatrendszer.

Ami NEM poliamoria: A megcsalás. A poliamor kapcsolatok minden résztvevő tudtával és közös megegyezésével jönnek létre. Részletesebben itt tájékozódhattok a fogalmakról.

Mielőtt belevágnék, még egy dolgot le kell szögezni: az, hogy egy mesében valakinek több férje vagy több felesége van, nem feltétlenül jelenti, hogy az adott kultúrában létezik vagy valaha is létezett poligámia (vagy pláne poliamoria, hiszen egy csomó helyen és korban a házasságot teljesen külön kezelték a szerelemtől). Nem ezt próbálom bizonyítani a listával. Inkább érdekes példákat szerettem volna hozni arra, hogyan pottyanhatnak ilyen motívumok a világ különböző népmeséibe. 

És akkor jöjjenek a mesei példák (linkek a címekben):

A lány, akinek három férje volt (spanyol népmese)

Ez tulajdonképpen egy tréfás megoldás egy sok helyen (pl. a székely hagyományban is) ismert dilemma-mesére: mit lehet tenni, ha egy királykisasszony megmentésében három legény együtt vesz részt? A spanyol verzió szerint azt, hogy a lány mindhármukat megkapja férjül. 

Tengöri Hereberi Atyámuram (magyar népmese)

A Rózsa és Ibolya mesetípus egy érdekes csongrádi változata. Mit lehet tenni, ha egy legény elfeledkezik az első feleségéről, és véletlenül még egyszer megházasodik? Például azt, hogy a két feleség összebeszél, és megegyeznek, hogy nekik jó így.

Az álomlátó fiú (görög népmese)

Egy legény álmot lát, de nem hajlandó elárulni senkinek, amíg az be nem teljesedik. Amikor furfangosságával és kitartásával nem csak egy, hanem két királykisasszonyt hódít meg, végül bevallja, hogy az álom pontosan ezt jósolta meg: két rózsával és egy rózsabimbóval (a gyerekük) körülvéve látta magát a királyi trónon. 

Az elátkozott elsőszülött fiú (koreai népmese)

Egy család minden elsőszülött férfi tagján átok ül: az a sorsuk, hogy fiatalon felfalja őket egy vérengző tigris. Egy lány azonban beleszeret a soron következő legénybe, és a barátnőjével együtt sikerül megtörniük az átkot, és elűzni a bestiát. A legény hálából mindkettőjüket feleségül veszi, mert nem hajlandó közülük választani. 

Aranyfa és Ezüstfa (skót népmese)

Hófehérke-verzió. Miután az első királynét a gonosz (édes)anya megmérgezi, a király ismét megházasodik. A második feleség rábukkan a felravatalozott első királynéra, kihúzza a kezéből a mérgezett tövist, és segít neki megszabadulni a gonosz boszorkánytól. A történet végén mindketten a király feleségei maradnak. (Ez a mese benne lesz a következő kötetemben, az érdekes Hófehérke-változatok között). 

A királyfi és a medve (marathi népmese)

Izgalmas történet egy gonosz medve-varázslóról, aki a lánya segítségével csalogatja áldozatait a vadonba, hogy a vérükkel öntözze varázslatos gyümölcsfáit. A lány azonban beleszeret az egyik kiszemelt áldozatba, és segít neki szerezni a ritka gyümölcsből, ami arra kell, hogy a kedvese életét megmenthesse vele. A királyfi végül mindkét lányt feleségül veszi.

Draupadi és az ő öt férje (Mahábhárata)

India leghíresebb eposzának hősei, az öt Pándava fivér, mind ugyanazt az egy lányt veszik feleségül. Ez a motívum végigkíséri a történetet, és olyan apró részleteket is rejt, mint pl. hogy az öt férj mind egy kicsit máshogy viszonyul Draupadihoz. Az egyikük még nőnek is öltözik a kedvéért, hogy tőrbe csaljon egy rossz szándékú herceget. 

A gyöngyöt termő fa (indiai népmese)

Egy királyfi elindul megkeresni egy legendás, gyöngyöt termő fát - amiről kiderül, hogy tulajdonképpen négy tündér átváltozott alakja. A történet végén (miután a testvérei megpróbálják elrabolni a tündéreket, de nem értik meg a fa varázslatos titkát) mind a négyen a feleségei lesznek. 

A három feleség, akik megmentették a férjüket (kongói népmese)

Egy vadásznak három felesége van. Amikor baleset éri a vadonban, a három asszony egyesült erővel menti meg - majd próba elé állítják, hogy megmutassák neki, mind a hárman egyformán fontosak kell, hogy legyenek a számára. 

A végére néhány további példa, amik igazából nem illenek ebbe a kategóriába, de súrolják a téma határait:

Nárdán kisasszony története (azerbajdzsáni népmese)

Ennek a fantasztikus mesének a hősnője hol lány- hol pedig fiúruhában bujkál a rá vadászó gonosz uralkodó elől. Lányként egy kertészlegénybe, fiúként pedig egy királykisasszonyba szeret bele, akik végigkísérik a kalandos úton, míg le nem győzi az összes ellenségét. A végén a kertészlegényhez megy feleségül, de ez máshogy is alakulhatott volna...

A három évszak istensége (thai népmese)

Három égi jóbarát egyszerre szeretne a földre születni, és valahogy hiba csúszik a tervükbe, mert mindhárman ugyanabban a testben landolnak. A történet hőse attól fogva évszakonként változik: egyszer lány, másszor fiú, a harmadik esetben pedig óriás. Mindhárom formájában mindenféle kalandokon megy keresztül, és több családot is alapít. 

A bátor Seventee Bai (indiai népmese)

Nagyon klassz történet, de a végében csalódtam. Egy királyfit két feleségével a vadonba száműznek, és a gyáva fickó magára hagyja a két fiatalasszonyt. Egyikük felveszi a férje ruháit, és királyfiként indul útnak, úgy téve, mintha a másik asszony az ő felesége lenne. Hosszas kalandok során Seventee Bai több újabb királykisasszonyt is megszerez feleségül - de végül az egész pereputtyot átadja ajándékba a hazatérő férjének. Nyeh.

Az éjjeli és a nappali tolvaj (sri lankai népmese)

A világ körül sok helyen (pl. az Ezeregyéjszakában is) ismert mesetípus. Egy asszonynak két férje van, egy éjjeli és egy nappali, akik sohasem találkoznak. Amikor végül kiderül a dolog, a két fickó összeméri a furfangosságát és tolvaj-tudományát, hogy eldöntsék melyiküké legyen a feleség. Nem találtam még olyan verziót, ahol mindketten megmaradnak, pedig érdekes lenne, mert sok változatban kifejezetten barátságos közöttük a mérkőzés. 

Férfi a csónakban (skót népmese)

Tréfás mese, amelyben egy fickó véletlenül nővé változik, családot alapít, anya lesz, és amikor végül visszaváltozik, megtudja, hogy nem telt el semennyi idő a valódi világban, amíg mindez történt. Nem derül ki, álmodta-e vagy a tündérek játszottak vele, mindenesetre gazdagodik egy jó sztorival. 

Sokáig lehetne még sorolni a mesei példákat, de most ezek voltak a legérdekesebbek, amik eszembe jutottak. Ha tudtok még, írjatok!

Tragikus szerelmek egész sora (Népmesék nyomában a világ körül 189. - Pakisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Pakistan

Zainab Ghulam Abbas

Pakistan Publications, 1957.

A kötet kilenc mesét tartalmaz. Mindegyik elég hosszú, és a mai Pakisztán különböző részeiből és etnikumaitól származnak: vannak a kötetben bengáli, sindhi, pandzsábi, pushto, és kasmíri történetek is. Jegyzetek vagy bevezető nem tartoztak hozzájuk, így nehéz volt megítélni, mi alapján válogatták a történeteket, és milyen forrásokból származnak. 

Fénypontok

Az egész kötet gyakorlatilag gyönyörű, de tragikus szerelmek végtelen sorozata. Mahua, a Vadvirág meséjében például egy cigánylány szeretett bele egy brahman fiúba, és meg is szöktek együtt, de amikor az apa utolérte őket, a lány öngyilkos lett inkább, minthogy elárulja a kedvesét. Bhelua éneke is egy szerelmespárról szólt, ahol az elrabolt feleségért a férje hősiesen megküzdött ugyan, de már későn érkezett; Sassi és Punnu története pedig egy másik párról, ahol a férjet rabolták el, és a feleség a keresése közben meghalt a sivatagban (pedig a történet eleje olyan szép volt, ahogy egy gazdag kereskedőfiú feladta az örökségét, és beállt mosni a folyóhoz, hogy feleségül vehesse a lányt). Momal, a bölcs királynő és Rano szerelme tragikus válással végződött, amikor a királynő féltékennyé akarta tenni a férjét, és beöltöztette a húgát fiúnak, mintha a szeretője lenne (ez nem volt bölcs döntés). Adam és Durkhane zenével átszőtt szerelme is tragikus véget ért, ahol a lány halott kedvese hangszerének a dallamára halt bele a bánatba, és kettejük sírja felett fa nőtt, amiből még sokáig vágtak le ágakat, hangszerkészítéshez. 

Kivételt képezett Manjurma története: Ez bájosan kezdődött, egy morcos öreg gyógyítóval aki örökbe fogadott egy árva kislányt... de amikor a lány felnőtt, feleségül vette, és Manjurma erre megszökött tőle egy legénnyel, akit szeretett. Rajtuk kívül az egyetlen szerelmes, aki megúszta a sztorit, Heer történetének mellékszereplője volt, egy Sehti nevű lány, aki összebarátkozott a hősnővel, és mivel neki is volt titkos szerelme, együtt szöktek meg. Sehti és a kedvese, Murad aztán ellovagoltak (eltevegeltek) a naplementébe. Mivel a másik párnak nem volt tevéje, őket elkapták, és Heert inkább megmérgezte a családja, minthogy a szerelméhez adják. 

Kapcsolatok

Héró és Leandrosz történetére emlékeztetett Sohni és Mahinwal meséje. Itt egy gazdag kereskedő adta fel a vagyonát egy lányért, akit nem vehetett feleségül, ezért titokban találkozott vele; a lány minden éjjel átúszott a folyón, míg végül egy napon egy vihar elsodorta, a szerelmével együtt. 

Az azeri mesék után itt megint találkoztam azzal a hiedelemmel, hogy a kígyók sárkánnyá, a sárkányok pedig emberevő, emberformájú szörnyeteggé, lamiává változnak. Itt egy kínai hercegnőről derült ki, hogy titokban szörnyeteg, és csalódott férjének egy jógi segített megszabadulni tőle. 

Hova tovább?

Indiába!

Sir Gawain házassága (Feminista Multikulti Népmesék 15.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Anglia, 15. század

A történet

Karácsony környékén Arthur király vadászni indul, és eltéved az erdőben. Találkozik egy titokzatos lovaggal, aki kihívja, hogy válaszoljon egy találós kérdésre: Mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik?
Arthur a válasz keresésére indul, de minden nő, akit megkérdez, valami mást válaszol neki. A lovagjai is segítenek a kutatásban, főleg Sir Gawain, aki mindenképpen meg akarja menteni a nagybátyját. Arthur az erdőben egy rettenetesen ronda banyával találkozik, aki állítja, hogy meg tudja mondani a helyes választ - és Sir Gawaint kéri férjül cserébe. Gawain beleegyezik a dologba, hogy megmentse a királyt. A banya elárulja a helyes választ: "A világon minden nő arra vágyik a legjobban, hogy maga dönthessen a sorsa felől."
Arthur megmenekül, Sir Gawainnek viszont feleségül kell vennie Dame Ragnellt, a banyát. A nászéjszakán az első csók után a banya csodaszép hölggyé változik, és felteszi a kérdést, nappal legyen-e szépséges, vagy éjszaka. Sir Gawain megtanulta a leckét a találós kérdésből: a hölgyre hagyja, hogy döntsön a saját sorsa felől - és így megtöri az átok második felét is.

Mitől feminista?

Juan Wijngaard illusztrációja

Azt hiszem, ezt nem nagyon kell magyarázni. Az üzenet annyira egyértelmű, hogy többször előfordult már, hogy kamaszok a közönség soraiban megjegyzést is tettek, micsoda "feminista sztorikat" tolok én nekik. Amikor először felteszem a kérdést, mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik, még felnőtt hallgatóságtól is fojtott röhögés szokott lenni a válasz, és látni lehet, ahogy a suttogott poénok terjednek embertől emberig. A legtöbb nem túl kreatív, és általában a szex avagy a pénz körül forog, ami önmagában is beszédes. Különösen szeretem azokat a beszólásokat, amelyek szerint minden nő a világon legjobban a férfi anatómia bizonyos szervére vágyik - ezekre vissza lehet szólni, hogy sajnos nem igaz, mert van sok nő, aki a női anatómia vonatkozó részére vágyik, vagy mindkettőre, vagy egyikre sem. Ilyenkor mindig megy a pislogás.
Azokat a pillanatokat is szeretem, amikor megkérdezem a közönséget, szerintük mit választott/válasszon Sir Gawain: nappal legyen szép a felesége, vagy éjszaka? Meg is szoktam szavaztatni őket, hogy lássam, ki mit gondol. Nagyon beszédes, hogy hányan szeretnének nappal szép (reprezentációs értékű) asszonyt, annak ellenére, hogy éjjel egy banyával kell egy ágyban aludniuk (bár ezt gondolom egyszerűbb elengedni, mert többen megjegyezték már, hogy szexelni és aludni nappal is lehet...). A szavazás végeztével meg szoktam kérdezni azt is, van-e, aki szerint akad harmadik megoldás. Ilyenkor valaki mindig bepróbálkozik a "legyen szép éjjel is meg nappal is!" varázsigével, ami sajnos nem opció. Ellenben, érdekes módon, minden közönségben szokott lenni egyvalaki - sokszor egy csendes, hátsó sorban ülő, figyelmes srác vagy úriember - aki halkan megjegyzi, hogy "a világon minden nő a legjobban arra vágyik, hogy maga dönthessen a sorsa felől..." Na, rájuk érdemes odafigyelni. A történet ugyanis tulajdonképpen a szájába rágja a közönségnek a helyes választ már jó előre... csak valahogy a nagy izgalomban meg poénkodásban a legtöbben rögtön el is felejtik. Érdekes elgondolkodni rajta, hogy amíg az elméletet értékeli is a közönség (a "helyes választ" mindig hangos álmélkodás fogadja), amikor gyakorlati alkalmazásra kerül a sor, keveseknek jut ösztönösen az eszébe. Figyelem, empátia, és főleg gyakorlás kell hozzá, hogy a tanulság felfogássá váljon.

Amit érdemes átgondolni

Mesemondóként azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan festi le valaki a csúnyaságot. Egyszerűen az, hogy "öreg", nem biztos, hogy csúnyát is jelent, ahogy egyenként más testi fogyatékosságok sem. Én leginkább a teljesen eltúlzott fantasztikus leírásokat szoktam előnyben részesíteni, és inkább az ápolatlanságot helyezem előtérbe, csöpögő fülzsírral meg hasonlókkal...

Források

A szöveget és az elemzését (angolul) itt találjátok.
Magyarul megtaláljátok a történetet a Hősök és Pimaszok: Mit és hogyan meséljünk kamaszoknak? című könyvemben (PONT Kiadó, 2019.)

Megjegyzés

A Facebook oldalamon a videók között meghallgathatjátok tőlem a mesét élőszóban is! :)

Piros Pipacs Kisasszony (Feminista Multikulti Népmesék 9.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Oroqen nép (Kína)

A történet

Laurent Diána rajza (Hősök és Pimaszok)

Egy Yanjiao nevű fiatal vadász szép lányt pillant meg a folyó túlpartján, és flörtölés gyanánt nyilat repít a nyírfakéreg vödrébe. A lány erre bosszúsan azt mondja neki, nagyobb vadász lenne, ha megülné az apja óriási vadlovát. A legény teljesíti a kihívást, és visszatér a folyóhoz, ahol megint meglövi a lány vödrét. A lány erre közli vele, hogy akkor lenne igazán valaki, ha elmenne feleségül kérni Pumeit, a legszebb lányt a világon. A fiatal vadász rögtön a fejébe veszi, hogy megteszi a veszélyes utat, az apja figyelmeztetése ellenére.
Útnak indulva Yanjiao megment egy rakat fiatal lányt egy rettenetes sárkánytól (majdnem bele is hal az akcióba). A lányok között van a folyópartról ismert hölgy is, akit a hajában lévő piros pipacsról ismer meg. A piros pipacsos lány megígéri, hogy elvezeti Pumeihez, és "fivérként és nővérként" utaznak tovább. Útközben mindenféle kalandokba keverednek, démonokkal harcolnak, óriás szúnyogokkal teli mocsáron vágnak át, kölcsönösen megmentik egymást. Amikor megérkeznek a városhoz, ahol Pumei lakik, a lány búcsút int a vadásznak.
Pumei apja három próbát állít minden kérő elé. Az első kettőt Yanjiao könnyedén kiállja - ám a harmadik próba az, hogy a piros pipacsos lányt máglyára teszik a szeme láttára. Természetesen rögtön megmenti, és kiderül, hogy a lány maga volt Pumei. Amikor a döbbent vadász megkérdezi, miért kellett bejárnia érte a fél világot, a lány azt mondja neki, a saját szemével akarta látni, milyen ember valójában. Yanjiao elismeri, hogy Pumei nagyon okos, és boldogan összeházasodnak.

Mitől feminista?

Ha top tíz örök kedvenc mesét kellene választanom a repertoáromból, ez biztosan köztük lenne. Első olvasásra beleszerettem.

Oroqen hölgy, kép innen

Nagyon ritka az olyan történet, amelyben a hős és a hősnő vállt vállnak vetve mennek át mindenféle kalandon anélkül, hogy a mese eleve az ő szerelmükről szólna. Yanjiao, miután a flörtölése nem talált jó fogadtatásra, az utazás során barátként, partnerként, "testvérként" tekint a lányra, olyannyira, hogy megígéri neki, hogy ha elnyerte Pumeit, neki is segít majd férjet keríteni.
Érdemes szót ejteni erről a "flörtölés" dologról. Yanjiao nagy büszkeségében azt hiszi, azzal fog bevágódni a lánynál, ha az íjásztudományát fitogtatja; az sem érdekli, hogy közben kilyukasztja, tönkreteszi a lány vízhordó vödreit. Macsós magamutogatás ez, és a pipacsos lány nem is dől be neki: mindkét alkalommal azt mondja a legénynek, hogy "ez se bátor dolog nem volt, se okos", és javasol valami mást, amivel bemutathatja, mennyit ér. Az apja elvadult lovának megszelídítése szép szimbolikus mozzanat a tombolás megfékezésére, az út pedig, amire Pumei kezéért indul el, valójában maga a folyamat, mely során bizonyíthatja, hogy méltó a lány kezére. Nem attól lesz a végén valódi hős, hogy "elnyert" egy idegen menyasszonyt - hanem attól, ahogy útközben a piros pipacsos lánnyal viselkedett. A mérgező viselkedést tisztelet váltja fel. Az egyoldalú, erőszakos közeledés már régen nem számít romantikusnak; itt az ideje hogy leszokjunk az olyan beidegződésekről, mint pl. "azért húzza a hajad, kislányom, mert tetszel neki, ennek örülni kell!"
Végtelenül fontos aláhúzni Pumei zárszavát: "Meg kellett győződnöm róla, hogy milyen ember vagy, mielőtt feleségül mentem volna hozzád." Kilóg ez a gyakorlatias, okos hozzáállás a sok mesebeli szerelem-első-látásra, házasság-vagy-a-halál történet közül. Pumei nem kockáztat, és nem küldi el próbára a legényt: maga megy vele, szemmel tartja, beszélgetnek, utaznak, akadályokat győznek le együtt, megmentik és támogatják egymást, egy ponton még lovat is cserélnek. Megismerkednek. A megtett út során nem csak szerelem, de kölcsönös tisztelet is szövődik közöttük, ami egy egyenlő és stabil házasság alapjává válik.
(Hozzátenném zárójelben azt is, hogy demiszexuális emberként [a demiknél a vonzalom érzelmi kapcsolaton alapul] nagyon tudom értékelni azokat a meséket, amelyekben nem azonnal zúg valaki bele a másikba, hanem hosszas ismeretség után.)

Amit érdemes átgondolni

Az eredeti szövegben Pumei megmondja a vadásznak, valójában kicsoda, és piros pipacsot dob neki, mielőtt a fiú kiszabadítaná a lángok közül. Én úgy szoktam mesélni, hogy először gondolkodás nélkül megmenti, és aztán tudja meg az igazat. Szeretném azt hinni, akkor is megmentette volna, ha nem ő lett volna Pumei.

Források

(Ez a mese nem lesz benne a feminista gyűjteményben, mert már szerepel egy másik könyvemben)

The Seven Sisters: Folktales from China (Foreign Language Press, 1982.)
Zalka Csenge Virág: Hősök és Pimaszok (PONT Kiadó, 2019.)

Megjegyzés

Mint minden mesének, ennek is fontos ismerni a kulturális kontextusát, főleg a nők szerepe miatt az oroqen hagyományban. Ajánlom olvasásra ezt az angol nyelvű, online elérhető oroqen mesegyűjteményt, sok csodás történet szerepel benne.

Pablo és a királylány (Feminista Multikulti Népmesék 3.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Fülöp-szigetek

A történet

Három jóbarát - Pedro, Juan, és Pablo - elindul szerencsét próbálni. Megegyeznek, hogy ki-ki megy a maga útján, és egy év múlva találkoznak. Mindhárman összefutnak egy-egy öregemberrel, akikkel megosztják az útravalójukat, és varázslatos tárgyakat kapnak a jószívűségükért cserébe. Pedro repülő szőnyeget kap, Juan mindent tudó könyvet, Pablo pedig elefántcsont csövecskét, amivel bárkit meg tud gyógyítani, ha az orrukba fúj vele. A könyvet böngészve megtudják, hogy egy távoli király lánya halálos beteg. A szőnyegen gyorsan odarepülnek, és Pablo meggyógyítja a lányt. A király viszont nem tudja eldönteni, kihez adja a lányát feleségül (mert hogy a megmentőnek odaígérte), ezért újabb próbát hirdet: egy banánvirágra kell nyíllal célba lőni; a virág a királylány szívét jelképezi. Pedro és Juan célba is találnak, ám Pablo nem hajlandó lőni, azzal, hogy még jelképesen sem akar fájdalmat okozni a királylánynak. Ezzel aztán ő nyeri meg a versenyt.

Mitől feminista?

Banánt beporzó denevér, innen

Ennek a mesének nagyon sokféle megoldása van a világ különböző kultúráiban, amik az egészen feministától ("válasszon a lány") az egészen szörnyűig (a fiúk hozzáadják a lányt az apjukhoz, mert ő az idősebb) terjednek. Ebben a verzióban azt szeretem, hogy a kérdés végül nem erő- vagy ügyességpróbával dől el, de még csak nem is azzal, hogy a három kérő közül ki volt a "leghasznosabb." Pablo az empátiájával nyeri el a lány szívét. A király pontosan tudja, mit csinál, amikor banánvirágot állít céltáblaként a három legény elé. A banánvirágnak szív formája és mélypiros színe van, vagyis nagyon látványosan emlékeztet egy valódi emberi szívre. Pedro és Juan gond (avagy gondolkodás) nélkül célba veszik és a közepébe lőnek abbéli igyekezetükben, hogy bizonyítsák, ők érdemesek a leginkább a lány kezére. Számukra fontosabb a saját kiválóságukat fitogtatni, és megnyerni a versenyt, mint eltöprengeni a feladat mélyebb jelentésén. Pablo azonban meglátja a valóság mögött a szimbolikus tartalmat, képes a versenyhajrá közepén is megállni, és átgondolni, mi számára a legfontosabb. Pablo nem akarja bántani a királylányt, még szimbolikusan sem. Gyönyörű párhuzam ez arra, hogy sokszor a bántalmazás "enyhébb" formái, például a verbális agresszió, egyszerűen nem szúrnak szemet az embereknek; két legény nagy igyekezetében, hogy győzzön, egyszerűen szíven lövi a lányt, akinek állítólag a szerelméért versengenek. Pablo az egyetlen, aki kockára teszi, hogy elveszít mindent - és vállalja ezt a kockázatot, csak hogy ne okozzon fájdalmat a lánynak. Ez az a fajta tisztelettudó, empatikus hozzáállás, ami megadja a szabad választás lehetőségét a másik félnek, és egyben biztosítja róla, hogy az ő jóléte fontosabb bármiféle magamutogatásnál vagy macsó versengésnél.

Egyébként azért is szeretem, hogy ebben a variánsban még egy feladatot kapnak a fiúk, mert így nem azon múlik a választás, hogy ki volt hasznosabb (van több olyan változat, ahol a gyógyító fiúnak ítélik a lányt). Számomra ez azt tükrözi, hogy nem lehet hasznos dolgokkal elnyerni valakinek a szívét. A szerelem és a párkapcsolat nem úgy működik, ahogy azt a romantikus filmek írói képzelik, hogy a fiú addig tesz szívességeket a lánynak, míg X darab jófejséget be nem válthat 1 darab randira. Megmenteni a lányt szép és jó, de attól, hogy segítettünk valakinek, aki bajban volt, még nem lesz cserébe köteles a leghasznosabb mozdonyhoz feleségül is menni. Azzal, hogy Pablo tulajdonképpen megtagadja a versenyben való részvételt, nem azt bizonyítja, hogy ő a legrátermettebb kérő, hanem azt, hogy képes szeretettel és tisztelettel fordulni a királylányhoz, aki így már maga hozhatja meg a döntését.

Amit érdemes átgondolni

Az eredeti szövegben a király mondja ki, hogy Pablo döntése miért jobb, mint a másik két legényé. Amikor én mesélem ezt a történetet, nálam a királylány maga szokta levonni a tanulságot (főleg azért, mert ez ellenpontozza a tényt, hogy az apja korábban odaígérte).
Valamint egyszerűen azért, mert szeretem a könyveket és az olvasó fiúkat, nálam Pablóé szokott lenni a könyv. Ez egyébként nem áll messze a valóságtól, mert egyes források szerint eredetileg a könyv lehetett a gyógyító tárgy, és az elefántcsont csövecske a mindent látó távcsőből alakult át. Ez további érdekességeket adhat hozzá a meséhez, mert szép kapcsolatot mutat az olvasás és az empátia között.

Források

"Mesélte Dolores Zafra, tagalog hölgy La Lagunából. A mesét az apjától tanulta."

Dean S. Fansler: Filipino Popular Tales (American Folk-Lore Society, 1921.)

Megjegyzés

A mese az ATU 653B (A legcsodásabb dolog a világon) típusba tartozik. Egy magyar változata a Ribizli gyűjteményben is szerepelt, ott a lányra magára bízták a döntést. Valamint esküszöm, hogy általános iskolás koromban előadtunk egy ehhez nagyon hasonló darabot, amelyben egy pénzérmére kellett lőnie a három királyfinak, de a legkisebb nem lőtt, azzal, hogy az apja arca van rajta. Én voltam az öreg kertész, aki levonta a tanulságot. Azóta sem találom ezt a sztorit sehol. Móra volt talán? Jutalom a megtalálónak.

Anait királynő (Feminista Multikulti Népmesék 1.)

A mai nappal útjára indul a blogon a Feminista Multikulti Népmesék sorozat! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként született meg, és ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból fogok minden héten meséket válogatni. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadótól. És természetesen ebből a sorozatból is készül majd könyv :)

Egy olyan mesével szerettem volna kezdeni a sort, ami mesemondói pályafutásom kezdete óta a repertoárom része, és az egyik első történet, ami beugrik, ha "feminista meséket" emleget valaki. Íme.

Anait királynő

Származási hely: Örményország

A történet

Illusztráció a The Weave of Words
című képeskönyvből

Egy Vachagan nevű királyfi vadászni indul leghűségesebb szolgájával és a kedvenc kutyájával. Kitikkadva és elfáradva egy faluba érnek, és a királyfi vizet kér a forrásra járó lányoktól. Az egyik nyújtja is neki a korsóját, de egy másik lány, Anait, kikapja a kezéből a korsót és a kiönti a vizet hatszor egymás után, mielőtt inni adna a vadásznak. Amikor a királyfi kérdőre vonja, Anait azt feleli, hogy a hideg víz megártott volna a felhevült testének. A legénynek megtetszik az okos lány, és hazatérve bejelenti, hogy feleségül kéri. A leánykérő küldöttséget azonban Anait azzal utasítja vissza, hogy csak olyan férfihoz hajlandó feleségül menni, akinek van mestersége. Ezt hallva Vachagan elhatározza, hogy kitanulja a brokátszövést. Egy év után saját készítésű aranybrokáttal kéri meg Anait kezét, aki ezúttal igent mond.
Idővel Vachagan és Anait kerülnek az ország trónjára. Egy nap a király elindul álruhában bejárni az országot, és Anaitot hagyja hátra régensként. Útközben azonban papnak álcázott gonosz banditák ejtik foglyul, és csak azért hagyják életben, mert ért a szövéshez. Vachagan aranybrokátot sző, benne titkos jelekkel. Amikor a banditák el akarják adni a drága holmit a királynőnek, Anait kiolvassa a jelekből, mi történt, és hol kell a férjét keresnie. Felfegyverkezik, lóra pattan, a katonái élén legyőzi a banditákat, és kiszabadítja az összes foglyot, köztük Vachagant is. A király elismeri, hogy ha annak idején nem vette volna rá a felesége, hogy mesterséget tanuljon, nem élte volna túl a kalandot.

Mitől feminista?

Anait királynő csodás női példakép. Okos, bölcs, bátor (és szép is, egyébként, de pont ezt a mese nem hangsúlyozza ki, már az első találkozásnál is az intelligenciája fogja meg a királyfi figyelmét). Amellett, hogy a jelek szerint megvan a magához való gyakorlatiassága, hiszen nem engedi a vadászt felhevülten jeges vizet inni, azt is megtudjuk a meséből, hogy ő maga is csodásan sző, és ráadásul írni-olvasni tanítja az egész faluját. Végzi pedig ezt olyan jól, hogy a pásztorok és földművesek mind mesterüknek tekintik, és teleírják a falu környékén a fákat, sziklákat, falakat. Anait egy oktatásra és munkamegosztásra épülő, apró közösséget hoz létre maga körül. Az apja tiszteli az önállóságát, és rábízza a döntést, szeretne-e a királyfihoz feleségül menni.
Anait a mese folyamán rendszeresen kiáll magáért és a maga igazáért. Először is nem hagyja, hogy a vizet követelő vadász ártson magának, még akkor sem, ha ezzel bolondnak vagy gonosznak tűnik a szemében - fontosabb neki az, hogy a helyes dolgot cselekedje, mint az, hogy közben milyennek tűnik mások szemében. A mai világban, ahol a nők megítélése még mindig jórészt azon múlik, mennyire viselkednek elfogadhatóan (ld. az "udvarias feminista" és a "vérengző feminista" sztereotípiáit), Anait jó példa arra, hogy egy komoly helyzetben nem az a legfontosabb, mennyire udvariasan vagy "nőiesen" teszünk valamit. Másodszor megtagadja a királyi lánykérést, mert tartja magát az elveihez: csak olyan férfihoz megy feleségül, akinek van mestersége, amit a saját két kezével tud végezni anélkül, hogy a rangjára vagy a vagyonára hagyatkozna. Ezt hívják úgy angolul, hogy "privilege check" - a hölgy kertelés nélkül felhívja rá a figyelmet, hogy nem akar olyan párt, aki azt hiszi, természetes, hogy mindent készen kap, mert oda született, ahová. Harmadszorra pedig, amikor a férje és az emberei megmentésére kerül sor, ő fegyverkezik fel először, és maga vezeti a mentőakciót.
Amellett azonban, hogy Anait bölcs és határozott, egyáltalán nem hideg vagy keményszívű figura. Szereti a férjét, gondoskodik róla és másokról is, és amikor nyoma veszik, komolyan aggódik érte, rémálmai vannak arról, hogy talán baja esett, még meg is siratja. Bár kívülről továbbra is a kezében tartja az ország dolgait, belül ő is esendő ember, akinek a szerettei veszélyben vannak.

Anait története egyáltalán nem lenne ilyen klassz, ha nem olyan férfi lenne mellette, aki megérdemli őt. Szép pillanata a mesének, amikor jegyajándékot váltanak: Vachagan saját készítésű brokátot ad, Anait pedig saját szövésű szőnyeget, jelezve, hogy immár egyenrangú, kölcsönösen önálló döntést hozó felek. Vachagan szerethető királyfi: bukik az okos lányokra (bezony), ráadásul amikor Anait elsőre visszautasítja, és még rá is koppint az orrára a kiváltságos helyzete miatt, Vachagan nem dühöng vagy követelőzik. Helyette fogja magát, leül, és megcsinálja a házi feladatot: egy egész évet tölt azzal, hogy mesterséget tanuljon. Nem próbálja megúszni a dolgot, hanem fontosnak tartja a lány kérését, és meglátja a mögötte rejlő bölcsességet is. Később is mindig hallgat a felesége szavára, és amikor bajba kerül, hozzá fordul először, mint a legközelebbi bizalmasához, aki tud a sorok között olvasni. Szoros, kölcsönös tiszteleten alapuló, nyíltan kommunikáló kapcsolat az övék. A férj nem csak azért csinál meg dolgokat, "mert az asszony ráparancsolt", vagy "az ő kedvéért, hogy örüljön", hanem veszi a fáradságot arra is, hogy megértse, milyen indok áll Anait tanácsai, kérései mögött. Hatalmas különbség.

Amit érdemes átgondolni

Elég sok verzióját olvastam a mesének, de mivel a legtöbb szovjet mesegyűjteményekből származik, nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy a "gonosz, kapzsi papok" eredetileg nem sima banditák voltak-e.

Források

A mese egyik első ismert feldolgozása Ghazaros Aghayan 19. századi örmény írótól származik.

Kathleen Ragan: Fearless girls, wise women, and beloved sisters (W.W. Norton & Co., 2000.) (Pymantól vette át)
Avril Pyman: The Golden Fleece: Tales from the Caucasus (Progress Publishers, 1971.)
Gerard Shelley: Folk tales of the peoples of the Soviet Union (Herbert Jenkins Ltd., 1945.)
Iakov Samsonovich Khatchatrianz: Armenian Folk Tales (Colonial House, 1946.)
David Kerdian: The golden bracelet (Holiday House, 1998.)
Robert D. San Souci: The weave words (Orchard Books, 1995.)
Lucretia Samson: Wise Anait and the woven words (Clean Slate Press, 2017.)
Irina Zheleznova: A mountain of gems: Fairy tales of the peoples of the Soviet land (Raduga Publishers, 1975.)
Susie Hoogasian Villa: 100 Armenian tales and their folkloristic relevance (Wayne State University Press, 1966.)
https://www.storiestogrowby.org/story/queen-anait/
A meséből nemrég animációs film is készült, kinn van a YouTube-on itt.
Anait szerepelt a népszerű Rejected Princesses sorozatban is, itt találjátok a vonatkozó oldalt.

Megjegyzés

A mese az ATU 888A* (A kosárfonó) típusba tartozik. Magyarul leginkább A kán mestersége című kazah verziója ismert A repülő hajó című szovjet mesegyűjteményből. A mese egy arab verzióját itt olvashatjátok. Léteznek egyéb, többek között orosz, zsidó, ír, és marokkói változata is.
A kereszténység előtti időkben Anahit örmény istennő volt, "az Arany Anya", akit a görög Artemisszel szoktak azonosítani.

Tubarózsa kisasszony (Ribizli a kulisszák mögött 21.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Pályuk Annának minden meséjét imádom, de a szerelmes történetei közül biztosan ez a kedvencem.

Miről szól?

Egy gróf lányának mindene a kertészkedés, de az apja nem engedi, hogy összekoszolja a kezeit. Amikor rejtélyes, nyamvadt virághagymák érkeznek Hollandiából, a lány elültetteti és titokban gondozza őket, míg tubarózsa nem nyílik belőlük. A csodás illatú új virág sok bonyodalmat okoz, és a lány fejére vonja az apja haragját - ő azonban kiáll magáért Miska, a kertészfiú segítségével, így végül a bántalmazás megszűnik, és győz a szerelem.

Hogyan készült?

Megint olyan egyedi mese, ami csak Pályuk Anna repertoárjából ismert. Helyenként ki kellett fésülnöm, mert szokás szerint vagy a gyűjtésnek, vagy az idős mesemondó memóriájának köszönhetően akadtak benne zökkenők, de meglehetősen kevés (egy ponton Miskára, mint királyfira hivatkozott, de aztán ezt a szálat végül nem bontotta ki). Az eredeti szövegben Tubavirág szerepelt, de a Tubarózsa jobban tetszett.

Mitől különleges?

Amellett, hogy teljesen egyedi történet, nagyon-nagyon szép is. Megismerünk egy grófkisasszonyt, akinek szenvedélye a kertészkedés, és titokban űzi akkor is, amikor megtiltják neki. Sőt, saját nevet választ magának, a lázadását és önállóságát jelképező tubarózsa nevét. A mesében csodaszép látni a folyamatot, ahogy a lány megtanul kiállni az apja bántalmazása ellen - ehhez fontos segítséget kap a kertészlegénytől, aki a tomboló apát szó szerint felkapja, arrébb teszi, és férfiúi voltát kihasználva rádörren, hogy ne merjen még egyszer kezet emelni a lányára (az apa bántalmazása a mesében abban jelenik meg, hogy elkezdi kitépkedni a virágokat). Miska nem megmenti a lányt, csupán mellé áll és támogatja; pozitív férfi szereplő abból a szempontból is, hogy elismeri a saját hibáit, és azt is elfogadja, ha másvalaki kijavítja őket (rosszul ültette el a virághagymákat, és erre a lány jött rá). A szerelmespár története bájos és hihető; összeköti őket a közös szenvedély, a barátság, és egymás kölcsönös tisztelete. 

Érdekesség

A tubarózsa Közép-Amerikában őshonos, hozzánk a 18. században érkezett meg, akkor lett népszerű kerti virág. A mesében is Hollandiából kapja a gróf a virághagymákat, és senki sem tudja megmondani, micsodák. Nagyon realisztikus elem ez egy mesében, de a helyére kerül, ha tudjuk, hogy Pályuk Anna maga is a kertek nagy szerelmese volt, és rengeteg virágos meséje van.

Ezt a történetet egyébként kiadtam angol fordításban is, a Pályuk Anna harminc csodaszép meséjét tartalmazó Dancing on Blades: Rare and Exquisite Folktales from the Carpathian Mountains című kötetben (Parkhurst Brothers, 2018.), ami 2019-ben Storytelling World Resource és Anne Izard Storyteller's Choice díjakat nert.

A szerelem vakszerencse kérdése (Népmesék nyomában a világ körül 111. - Tunézia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tunisian Folklore
Folktales. Songs. Proverbs.
Mohamed Bacha
Amazon Digital Services, 2017.

Ez a könyv összesen öt tunéziai népmesét tartalmaz, melyeket egy tunéziai nyelvész és műfordító ültetett át angolra. A mesék egy híres tunéziai mesemondótól származnak, aki a 60-as és 70-es években népszerűvé tette a népmeséket a tévében és a rádióban is. A fordítás hagy némi kívánnivalót maga után, sokszor angoltalan a szöveg vagy hibásak a múltidők, de a történetek értékéből ez igazából nem von le semmit. Az öt mese mellett szerepel a könyvben egy rakás dal (arab és angol szöveggel) és pár száz közmondás, nem csak Tunéziából, de Egyiptomból és más arab országokból is.
Mivel összesen öt meséről van szó, úgy döntöttem, írok róluk egyenként:

A csodálatos Akarek
"Hetet egy csapásra" típusú mese. Vitéz, ám vézna szabónk itt ghúlokat győz le és fog el, és a király tanácsosaként működik... sőt, a király halála után átírja annak végrendeletét, kitúrja a szerencsétlen trónörököst, és maga kerül az ország trónjára.

Szultán, a New York-i állatkert
berber oroszlánja, 1897.

Jabra és Szultán
Szép és fájdalmasan realisztikus mese. Jabra, egy szegény hangszerkészítő felesége, jobb életről álmodozik. Amikor a férje meghallja, hogy a lány az anyjának panaszkodik a szegénységükről, elválik Jabrától. Jabra szégyenében az erdőbe menekül, ahol találkozik Szultánnal, az oroszlánnal, aki titokban ember szeretne lenni. Jabra és Szultán szerelembe esnek, együtt róják az erdőket, együtt fürdenek, táncolnak, és egyáltalán, kenterbe verik a Szépség és a Szörnyeteg vonatkozó jeleneteit. Amikor Jabra végül hazalátogat, napokon át dicséri a párját... ám pont akkor, amikor Szultán érte jön, Jabra száján kiszalad az egyetlen panasza, tudniillik, hogy az oroszlánnak büdös a szája. Szultán csak ezt hallja meg, és annyira megsértődik, hogy ő is elválik Jabrától. A mese levonja a tanulságot: A testi sebek begyógyulnak, de a szavakkal okozott seb nem múlik el.

A favágó és a két múzsa
A címben szereplő két "múzsa" valójában a Jószerencse és a Balszerencse, akik egymással versengve próbálják a szegény ember életét jobbá ill. rosszabbá tenni, mindenféle véletlenek sorozatán keresztül. Külön érdekessége a mesének, hogy a Balszerencse egy idő után fejfájást kap az egésztől, és lelép, míg a Jószerencse beleszeret a favágó fiába (de azt már nem tudtuk meg, hogy összekerültek-e).

A takaros asszony és a hasmenéses macska
Egy asszony, aki szereti, ha takaros a háza, összetűzésbe kerül a szomszéd macskájával, aki Sokatszarik névre hallgat, és méltó is a nevére. Az asszony levágja a macska farkát, és csak akkor adja vissza, ha a macska vajat hoz neki. Innen kezdve klasszikus láncmese a történet, melyben a macska szalad (szó szerint) fűhöz-fához, míg végül megígéri, hogy megjavul, és visszakapja a farkát.

Az akasztott ember és a halott lány
Bájos szerelmes történet, a címe ellenére. Egy bátor nő (aki együtt iszik és dohányzik a férfiakkal, és egyszer eltörte egy erdei rabló orrát) fogadást köt, hogy el meri lopni az akasztófáról a kötelet az éjszaka közepén. Meg is teszi, amit mondott, de rémülten döbben rá, hogy az akasztott ember, akit levágott az akasztófáról, 1. még él, 2. pont az a bandita, akinek orrát törte. A nő elmenekül, a bandita viszont magához tér, és kószálni kezd a városban. Véletlenül pont a temetőben köt ki, ahol meghallja egy élve eltemetett lány segélykiáltásait. A lány, Júlia után szabadon, altatót vett be, hogy halottnak higgyék, mert nem akart kényszerházasságban élni. A bandita kiszabadítja a lányt, egymásba szeretnek, és boldogan megszöknek együtt a városból.

Safseri, egy hagyományos tunéziai kendőviselet, amit
az akasztott ember meséjében a bátor lány véletlenül elveszít

Hova tovább?
Líbiába!

Szerelem, félelem, történelem: Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál, 2018.

Tavaly voltam először mesélni a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválon, és nagy örömömre idén ismét meghívtak. Kiajánlottam egy csomó új műsort, közöttük rengeteg kamaszoknak szóló mesecsokrot is, mivel éppen most dolgozom egy ilyen témájú kéziraton; nagyon is vevők voltak a témára, és öt remek, kalandos napot töltöttem a fesztiválon.

Szombat este érkeztünk meg Sepsiszentgyörgyre; hason csúszva landultunk a tábortűznél az után, hogy néhány kamiont követtünk türelmesen Dévánál a hegyi úton, majd a Google tudott egy rövidebb utat Sepsire az erdőn (és a hegyeken) keresztül. Az esti Meselángra kedves kis csapat gyűlt össze; a tűz fényénél, sört iszogatva meséltünk sólymokról, kísértetekről, görög mitológiáról, bicikliző medvékről, és mindenféle pajzánságokról. Itt ismerkedtem meg Dannyvel is, aki szintén a fesztiválra érkezett fellépni, és a tűz mellett rögtön is előkapta híres hangszerét, és énekelt nekünk szép dalokat. A vasárnap teljesen szabad volt, így Brassóba kirándultunk, miközben én lélekben készültem a három nap mesélésre.

Hétfőn délelőtt Kovásznán volt az első fellépésem. Szerelmes meséket ígértem kamaszoknak, de az érkezésünkkor még nem volt biztos, hány osztályt érdekel majd az előadás, amit a helyi művelődési házba szerveztek. A biztonság kedvéért bevittünk kilencven széket és egy mikrofont a színházterembe, és vártuk a csodát. Lett is: Kezdésre már megtelt a terem, az asztalokon és a földön is ültek, és az első mese közben is érkeztek még, így végül jó százötven kamasz és kiszkamasz zsúfolódott be a nézőtérre. A legkisebbek hetedik osztályosok lehettek, akik sokszor még húzódoznak a szerelmes-romantikus történetektől, de a mesék ezúttal őket is magukkal ragadták, és tágra nyílt szemekkel hallgatták végig az Arthur-legendákat, Wedderburn kapitányt, és a Tündértó titkát egyaránt. A műsor végén vastapsot kaptam, amin alaposan meglepődtem. Mesélejetek több szerelmes történetet kamaszoknak, nagyon megéri ;)

Hétfő délután Székelyudvarhelyre kirándultuk, ahol rögtön két előadás is követte egymást a Művelődési Ház tágas színháztermében. Az első A Zöld Dragonyos és a Tűztündér, egy új mesemondó programom, amelyben a Gaal György által gyűjtött, 19. század eleji magyar tündérmesék szerepelnek. Ezek a mesék, melyek jó részét a bécsi magyar huszárezred katonái szolgáltatták, mind hosszúak, színesek, és összetettek, ezért kíváncsi voltam rá, hogyan veszik majd őket a műsorra érkező gyerekek. Végül sajnos elég kevesen jöttek el, nagyjából tíz-tizenkét fő, háromévestől kisiskolás korú gyerekekig, de a mesemondás így is varázslatosra sikerült. A gyerekek pisszenés nélkül ültek végig két, egyenként félórás tündérmesét (a két címadó történetet), és az egyik kislány olyan rettenetesen lelkes lett, hogy megkérte az anyukáját, maradjanak ott a felnőtt előadásra is. A felnőtt műsorban, amire kicsit többen jöttek el, a Feminista Magyar Népmesék történetei kaptak helyet (Ilona, Katica, Rebeka: A magyar népmesék okos lányai és bátor asszonyai). Többek között alkalmam volt elmesélni a saját verziómat a Pletykás asszonyokra, és megkérdezve a közönséget, hallottak-e már Puskás Kláriról, végül arra is sort kerítettem. A mesélés után egy kedves hölgy odajött hozzám, és elmagyarázta, hol találom meg a Tatárdombot és Puskás Klári szobrát Szárhegyen; nagyon szépen megköszönte, hogy elmeséltem a legendát. Jó érzés volt.

Kedden az egész napot Sepsiszentgyörgyön töltöttem. Délelőtt, a tavalyi programhoz hasonlóan, a Székely Nemzeti Múzeumban léptem fel, ahová ezúttal kamasz osztályokat hoztak el nézőnek. Először ide is a szerelmes meséket hirdettük meg, de mivel elenyésző volt az érdeklődés, kicseréltük a műsort a Királylány a koporsóban című, félelmetes történeteket tartalmazó mesecsokorra. Erre aztán haraptak is, és az első körre két idősebb, a másodikra pedig egy fiatalabb (hetedikes) osztály jött el. Az idősebbek hatalmas csendben, de töretlen figyelemmel hallgatták a horrorsztorikat (szinte mind fiúk voltak), a kisebbek viszont hangos tetszésnyilvánítással és kérdésekkel tűzdelték meg a meséket. Itt a szokásos Halloween-i műsorom mellett bejárattam egy új mesét is, Mary Culhane ír legendáját, mely a "zabkásás" néven híresült el gyerekek és tanárok között, mivel a sírjából kikelő halott vérrel kevert zabkását próbál megetetni a hősnővel. A mese zajos "hűűű" és "pfuuuj!" reakciók közepette remekül működött ezzel a korosztállyal. A mesélésről a Székely Hírmondó is beszámolt.
Délután a sepsiszentgyörgyi könyvtárban tartottam előadást; itt megint a Zöld Dragonyos és a Tűztündér került terítékre. Mivel családi közönség volt, figyelnem kellett arra is, hogy a kisebb gyerekek ne veszítsék el a hosszú mesék fonalát, így a Zöld Dragonyosnak csak az első felét mondtam végig; a Tűztündéres mese viszont, ami a repertoárom egyik új darabja, megint csak remekül működött, és láthatóan megfogta a felnőttek képzeletét is.

Szerdán ismét útra keltünk. Gyergyószentmiklós volt az úticél, ahol a könyvtárban vártak. Mivel kicsit korábban érkeztünk Gyergyóba, kimentünk Szárhegyre megtekinteni a Tatárdombot és Puskás Klárit. Nagy élmény volt a londoni MythOff után végül ott járni, ahol a legenda játszódik, végignézi a mezőn, a tájon, és felmászni a 3000 tatár harcos sírját jelölő domb tetejére. Fotóztam is sokat, majd átkocsikáztunk a könyvtárba. Itt megint kamaszok voltak terítéken. A cserépkályhával jól befűtött terembe először két tíz-tizenegyedikes osztály, majd egy nyolcadikas csoport érkezett; mindkettőnek horrormeséket rendeltek. Az idősebbek most is csendben és figyelemmel hallgattak, a kisebbek pedig hangos megjegyzéseket tettek a történetekre (például amikor Marie Jolie feleségül ment az ördöghöz, az egyik fiú méltatlankodva szólt közbe, hogy "meg sem kérdezte, kicsoda?!"). Itt is lement a zabkásás sztori az első körben, majd amikor a kicsiknél is megkérdeztem, mit meséljek, a könyvtár igazgatónője elkövette azt a hibát, hogy megszólalt: "Csak a zabkásásat ne! Az nem nekik való!", mire az összes gyerek kórusban kezdte követelni a zabkásás mesét. Szerencsére egyikük sem állt meg a fejlődésben, sőt, nagyon is élvezték a sztorit. A végén szóba került Puskás Klári is, és mivel nem ismerték a történetet, elmeséltem nekik, majd javasoltam, kiránduljanak ki a Tatárdombhoz. Az előadás végén már azt kérdezgették, mikor jövök legközelebb.

Az utolsó előadás szerda délutánra maradt: A Csíki Anyák Egyesülete hívott meg Csíkszeredára, hogy a múzeumban meséljek nekik. A csíki anyák természetesen csíki gyerekekkel érkeztek az előadásra, csak úgy zsongott tőlük a vár épülete; amikor legutoljára megszámoltam őket, nagyjából tizenöt totyogós, néhány kisebb gyerek, és nyolc-tíz kisiskolás ült a felnőttek között. Ide is az Ilona, Katica, Rebeka műsort kérték, így olyan meséket válogattam, amik lányokról szólnak, és elég interaktívak a fiatal közönség számára. A Csudacsirke (amit beküldtem a Nők Lapjába is) remekül működött, és nagy nevetésekbe fulladt; a Lány, aki nem akart boszorkány lenni arra ösztönzött egy kisfiút, hogy a mese után felkéredzkedjen a színpadra, és énekeljen nekünk a vasorrú bábáról; a Tengerlépő cipőkkel pedig együtt topogott, ugrált mindenki. Minden mese interaktív, ha eljátszadozik vele az ember :)

Bár idén csak három nap jutott a fesztiválra, és nem tudtam a Népmese Napjáig maradni, ez a három nap így is kalandos, színes, csodálatos élmény volt. Bejártam sok szép tájat, meséltem sokat kamaszoknak (akik még mindig a kedvenc közönségem), bejárattam új meséket és műsorokat (akit érdekel, annak elárulom, hogy 33 mese hangzott el 3 nap alatt), és nagyon, nagyon jól éreztem magam. Köszönet Szabó Enikőnek a remek szervezőmunkáért! Már alig várom a jövő szeptembert...

Mesemondót, esküvőre?

Igen!

Ez már megint az intermezzo intermezzója, de el kell mondanom, hogy ma esküvőn (egy kedves, bimbózó mesemondó, ismerős esküvőjén) voltam mesét mondani, és ez számomra is új élményt jelentett. A kérés az volt, hogy egy nagyjából 15 perces történettel készüljek, amiben a női fél sem passzív szereplő, hanem részt vesz a kalandokban. Ezzel persze jól fel volt adva a magas labda, de szerencsére több sztori is motoszkált bennem a témával kapcsolatban; különösen egy, a kínai oroqen etnikai kisebbségtől származó mese, Piros Pipacs Kisasszony, amit eddig csak néhányszor volt alkalmam kipróbálni, mert általában túl hosszú, vagy túl bonyolult, a fellépéseimhez. Itt viszont tökéletes otthonra talált.

Egy nagyobb szabású falusi esküvő tulajdonképpen nem sokban különgözik egy szabadtéri fesztiváltól, legalábbis ami a mesemondás körülményeit illeti. Van sok izgatott ember, rengeteg gyerek (főleg az appróbjából), szaladgáló kutyák, kaja, pia, zene, sátrak, szél, napsütés, minden. A közönség vegyes életkorú, a hangulat barátságos, a háttér zajos, és a történetválasztásba belejátszik a nap fő eseménye is... Íme, néhány dolog, amitől a mai mesemondás sikeres volt:

1. Előre pontosan megmondták, mit szeretnének tőlem, és mikor (vagyis hogy mennyit mesélek, milyen történetet szeretnének, és mikor kerülök majd sorra)

2. Kora délután, nem sokkal a szertartás után meséltem, amikor az uzsonna épp elfogyott, de az italok még nem tették meg a hatásukat, vagyis éhes se volt senki, meg részeg se.

3. Kaptam rendes hangosítást, amivel a rendezvényhelyszín (telek) egyik végétől a másikig tisztán hallatszottam

4. A közönség sátrak alatt ült, a gyerekeknek néhány pokrócot is leterítettek, mindenki kényelmesen elhelyezkedett

5. Az egész násznépnek meséltem, és abban a 15-25 percben én voltam az egyetlen program (nem volt háttérzene, átjárkálás, és a gyerekeket sem hagyta ott senki előttem, hogy más dolog után nézzen)

Ez utóbbinak volt köszönhető, hogy tényleg olyan mesét választhattam, ami szép volt, izgalmas, és illett a témához - a felnőtteknek és az idősebb gyerekeknek meséltem, és mert ők figyeltek, a kicsik is elcsendesedtek a környéken, ami ideális a mesehallgatáshoz. A történet egyébként elég széles korosztályt lefed, van benne sárkány, meg táltos ló, meg fiatal vadász, meg szerelem, meg minden; kényelmesen mesélve 20 perc körül mozog, ami pont jó volt arra, hogy élvezze a közönség, de ne állítsuk le az általános mulatozást túl hosszú időre. Természetesen a férfi-női együttműködés kritérimának is megfelelt, amire külön büszke voltam.

A konklúzió tehát: Hívjatok mesemondókat esküvőkre! Most már tudjátok, mi kell hozzá, hogy igazán mesés legyen az alkalom (igen, kimondtam, nem szívom vissza).

Feminista Magyar Népmesék 44. - Az aranyhajú kertészbojtár

Az új évvel visszatér a Feminista Magyar Népmesék is! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző negyvenkét mese itt olvasható.

Az évet az egyik kedvenc magyar tündérmese-típusommal nyitjuk.

Az aranyhajú kertészbojtár

A történet

Legkisebb fiú (királyfi, vagy szegény ember fia) valamilyen rossz körülmény elől menekülve összebarátkozik egy táltos lóval, aki messzi földre repíti őt. Néhány esetben megállnak egy varázslatos kertben vagy kútnál is, ahol a víztől a fiúnak színarannyá válik a haja (avagy Szűz Mária házában szolgál, és "térgyig érő arany haja" lesz jutalomból). A ló tanácsára a fiú arany haját fejkendő alá rejtve kertésznek áll be egy király udvarába. A legkisebb királykisasszonynak megtetszik, és a lány mindenféle indokokkal otthon marad egy-egy napra (amíg az udvartartás templomba vagy mulatságba megy), hogy kettesben beszélhessen a fiúval.
Egy idő után eljön a nap, amikor a három királylány férjet választ magának - a szokás szerint aranyalmát dobnak a választottjuknak (néhány esetben az aranyalmákat a kertészbojtártól csalták el, máshol pedig virág-bokréta van alma helyett). A legkisebb királylány addig nem hajlandó a labdát dobni senkinek, amíg a kertészfiút is be nem hívják, és őt választja férjül. A királyi apa megharagszik, és elűzi a legkisebb lányt férjestül, lakjanak az istállóban/tyúkólban/egyéb alantas helyen. A pár azonban így is boldog.
Egy idő után ellenség tör az országra, amit a király és két idősebb veje nem tud legyőzni. A kertészbojtár a lova segítségével réz-ezüst-arany-gyémánt öltözetre és csodakardra tesz szert, és háromszor visszaveri az ellenséget. A harmadik győzelem után fény derül rá, ki a titkozatos vitéz (néhány esetben úgy, hogy a fiú megsérül, és a király saját kendőjével kötözi be), az öreg király elszégyelli magát, és visszafogadja a lányát férjestül.

Mitől feminista?

A mese több érdekes mozzanatot is tartalmaz, amiket érdemes feminista szempontból megvizsgálni.
A mese legtöbb verziójában a hős valamiféle bántalmazás elől menekül el otthonról (fivérei meg akarják gyilkolni, az anyja és az anya szeretője el akarja tenni láb alól, apja kitagadja, családja ördöngös molnárhoz / sárkányhoz adta szolgálatba, stb.). Valahányszor a médiában szó esik az erőszakról és azok áldozatairól, valaki mindig rámutat, hogy nem csak nőket ér családon belüli bántalmazás, hanem fiúkat és férfiakat is. Természetesen fontos foglalkozni a férfi áldozatokkal és az ő útjukkal - jó, hogy van olyan mese, ahol a férfi hős kiindulási pontja egy ilyen helyzet, és az abból való megmenekülés, visszatérés, felépülés, hőssé válás.

Szent László és a "fejbenézés"
Székelyderzs

Külön szeretem a mesében, hogy a szerelmi szál a kezdetektől fogva a királykisasszony önálló döntésén alapul. Ő "nézi ki" magának a kertészfiút, ő marad otthon, hogy beszélhessen vele. Vannak olyan változatok, ahol a legkisebb királylány lejön a kertbe, a fiú az ölébe hajtja a fejét, és a lány fésülgeti - ami után elhatározzák, hogy összeházasodnak. Ezért azért érdekes, mert a tündérmesék szimbolikájában ez a bensőséges "fejbenézés" (fésülés, tetvészés) gyakran a szexuális kapcsolatot jelképezi (lásd még: Szent László és a kunoktól megmentett leány). Magyarán szólva a királykisasszony gond nélkül lefekszik (de legalábbis intim kapcsolatot létesít) a kertészfiúval, még a lánykérés előtt. A lánykérés pedig ez esetben inkább fiúkérés: A tündérmesék világának egyik leghaladóbb gondolkodású királysága szó szerint a lányok kezébe adja a döntést, kihez szeretnének férjhez menni. Az aranyalmákat/labákat nem vaktában hajigálják, hanem minden lány kinézi magának, kit szeretne férjül - sőt, a legkisebb királylány követelésére még a cselédeket és szolgákat is beállítják a sorba, hogy tényleg bárkit választhasson (kedvencem a Merényi-féle verzió, ahol olyan lendülettel vágja az almát a kertészhez, hogy kis híján hókon találja vele...).
A szabad választás persze nem azt jelenti, hogy a király különösebben örül a döntésnek. Sőt. Néhány változatban a királyi apa egészen brutális módon reagál legkisebb lánya választására. Merényinél például a hajánál fogva vonszolja végig a palotán, lerugdossa a lépcsőn, és közli, hogy neki nem gyereke... Ez az egészen plasztikus leírás olyan jeleneteket idéz az ember elé, amik sajnos a mai világban is rendszeresen megtörténnek, hogyha a gyerek választása nem egyezik a szülők várakozásaival (vallás, bőrszín, szexuális beállítottság, stb. miatt). A mese egyértelműen rossznak és elítélendőnek bélyegzti ezt a fajta reakciót.

Ezzel kapcsolatban az is érdekes mozzanat, hogy sok változatban a kertészbojtár, legalábbis az udvartartás szemében, alantas munkája mellett több okból sem "ideális" választás: "Bolond" (Nemtudomka), rongyos, avagy "cigánypurdénak" van öltözve. A királylányt viszont mindez egyáltalán nem zavarja. Szintén a Merényi által közölt változat festi le a legszebben a fiú és a királylány szerelmét, miután kidobták őket a várból: "Szedett Jancsi egy kalap érett gyümölcsöt, csermolyás kenyerök ugyis volt, leültek egymás mellé párosan... s ott megtartották a lakodalmat kettecskén; minden falatot a szerelem mézével, csókkal édesitgettek. Minden falat után, melyet egymás szájába raktak, megcsókolták egymást, mondván: Ne, ez itt a tyukhúsleves vékony metéttel, - ne, ez a fekete leves, ez a barát füle, baraczklekvárral, - ne, ez a tejfeles káposzta, dagadóval, - ez itt a pulyka pecsenye és ez itt végre a menyasszonykalács." Ritkán látni népmesékben ilyen egyenlő, szeretetteljes kapcsolatot kérő és királykisasszony között.
Szintén megfontolandó jelenet, ahol a legkisebb lány bizonyítékkal megy a várba, hogy az ő férje a titokzatos hős - általában az anyja engedi be először, vagy nem is akarja beengedni, mert fél a férjétől. Komoly ellentétek feszülnek a gondoskodó anya és az apa haragjától való félelem között. Megint csak meglepően realisztikus mozzanat egy szimbólumokkal teli tündérmesétől.

Amit érdemes átgondolni

Megint elmondom, mert nem lehet elégszer ismételni, hogy az erőszak puszta megjelenése nem tesz egy mesét szexistává - addig, amíg az erőszak egyértelműen elítélendő tettként van beállítva, mint ebben a történetben is.
A fent felsorolt részleteket sok különböző verzióból mazsoláztam össze (ld. a Forrásokat). Minden szövegben voltak érdekes mozzanatok, és olyanok is, amiket kihagynék inkább; szerencsére ez annyira népszerű mesetípus, hogy bőven van miből válogatni. Nem szeretem például azt a gyakori mozzanatot, hogy a kertészfiú a család távollétében széttiporja, kitépi a kerti virágokat (amit csak a királylány lát, de ő megvédi a fiút). Szeretem inkább gondos kertészként elképzelni; külön tetszenek azok a verziók, ahol szépséges bokrétákat köt a királylányoknak. Egyes külföldi változatokban elpusztítja, de újjá is éleszti a kertet, ami szebb lesz, mint volt (ennek is megvan a maga szimbolikája). A magyar szövegek között ezzel eddig nem találkoztam.

Források

Benedek E.: Magyar Mese- és Mondavilág II. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988.)
A cigánypurdé
Dobos I.: Egy somogyi parasztcsalád meséi (Akadémiai Kiadó, 1962.)
Kalmár Imréné meséi 3., 4.,
Tapsonyi Gyula meséi 1.
Erdélyi J.: Magyar népmesék (Heckenast Gusztáv, 1855.)
Nemtudomka
Erdész S.: Ámi Lajos meséi (Akadémiai Kiadó, 1968.)
Vót egy szegény árva kisfiú...
Kálmány L.: Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye (Athenaeum, 1914.)
Vasember
Kálmány L.: Koszorúk az Alföld vad virágaiból (Réthy Lipót, 1877.)
A ronygyos kertész
Merényi L.: Eredeti magyar népmesék (Heckenast Gusztáv, 1861.)
Az aranyhajú kertészbojtár
Steiner Zs.: Az aranyhaju királyfi (Magyar Nyelvőr, 1872.)

A mese az ATU 314 típusba tartozik (Aranyhajú kertészbojtár / The Golden-Haired).

Megjegyzés
Világszerte ismert meseípus, az ATU katalógus rengeteg változtatát jegyzi. Én a Merényi-féle verziót szoktam mesélni; mivel a spanyol király udvarában játszódik, meséltem Spanyolországban is, ahol nagy sikere volt.