Béla kisasszony (Ribizli a kulisszák mögött 27.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ez volt az egyik első mese, amit hivatásos mesemondóként beválogattam a magyar repertoáromba :) Erről is blogoltam már a korábbi sorozatban, de érdemes megint beszélni róla.

Miről szól?

Egy királynak egyetlen lánya van, de két lányt nevel belőle: Béla kisasszony harcias és talpraesett, míg Etelka kedves és gyengéd, és a lány olyan ügyesen játssza mindkét szerepet, hogy senkinek sem tűnik fel a csalás. Etelka beleszeret egy juhászlegénybe, ám amikor híre jön, hogy közelegnek a tatárok, Béla kisasszonynak kell átvennie a vár védelmét és irányítását, míg "húga" háttérbe vonul. Béla hősiesen védelmezi a várat, míg a juhászlegény kiszökik, átjut a tatárok táborán, és erősítést hoz Zúzó, a szomszédos várúr személyében. Zúzó Béla kisasszonyt kéri fizetségül a sikeresen visszavert tatár támadásért, ám a lány megneszeli, hogy katonákat hozott magával "lánykérőbe", és túljár az eszén. A veszély elmúltával Béla/Etelka felfedi a titkát, és feleségül megy a juhászlegényhez.

Hogyan készült?

Erdélyi monda, amit már a 19. század közepén felgyűjtöttek, és később Benedek Elek is feldolgozta. Egyike volt azon kevés mesének, amiben már eredetileg is mindenkinek volt neve.

Mitől különleges?

Az előző sorozatban részletesen tárgyaltam ezt a mesét, nem akarom magamat ismételni, itt elolvasható. Alább csak a kedvenc mozzanataimat emelem ki:
Említettem már, hogy különösen szeretem az olyan meséket, ahol a férfi és a női hős egyenrangú felekként szerepelnek? Petur és Béla/Etelka pont ilyen párt alkot. Mindkettőjüknek megvan a mesében a maga pillanata, amikor megmutathatják a hősiességüket, és a történet végén kölcsönösen egymást választják (bár Petur nem tudja, hogy Etelka egyben Béla is, amikor kiderül az igazság, cseppet sem zavartatja magát). Zúzó figurája remek lehetőséget ad rá, hogy az agresszivitását kontrasztba állítsuk Petur egészséges, kiegyensúlyozott férfiasságával.
Azt is nagyon szeretem, hogy Béla nem csak Béla, hanem "Béla kisasszony." Bár "férfiasan" határozott, sok más mese és legenda hősnőivel ellentétben (ld. Mulan) nem álcázza magát férfinak. A királyi udvar láthatóan úgy fogadja el, amilyen: fegyverrel a kézben, parancsolásra született királynőként, de egyben kisasszonyként is, akinek nem kell valami másnak álcáznia magát, hogy tekintélye legyen. Remek mese ez arra, hogy elgondolkodjunk egy kicsit a biológiai nem - társadalmi nem (gender) - nemi önkifejezés témakörén. Etelka/Béla nőnemű, mindkét formájában nőnek tartja magát (és a környezete is őt), de Bélaként sok olyan vonást felvesz, amit az emberek általában férfiasnak gondolnának. Ettől azonban nem lesz kevésbé nő, és pláne nincsen köze az egésznek ahhoz, hogy kihez vonzódik - mindkét formájában ugyanúgy Peturt szereti.

Érdekesség

A mesét Jókai Mór is feldolgozta Az istenhegyi székely leány című írásában. Ott a két lányt Lónának és Szendilének hívják (ami szerintem levesz az eredeti cím izgalmasságából). 

Csók nélkül nincs Hófehérke?

A magyar hírek is megemlékeztek arról a világtörténelmi jelentőségű eseményről, hogy Kristen Bell színésznőnek "elgurult a gyógyszere" (ilyen szépen, professzionálisan, ugye), mert nem engedi a gyerekeit Hófehérkét nézni. Repkednek is a kommentek. Megfeministult, megdzsenderesedett szegény. "Már Hófehérke ébresztésével is baj van", kesereg egy főcím, "a meséket is elérte a MeeToo."

Na hát akkor lássuk.

Először is, az idézet szerint a színésznő két kislányát "arra biztatja, hogy a közös meseolvasás alatt nyugodtan kérdőjelezzék meg a mesék olyan momentumait, amiket problémásnak tartanak, teszem azt a Hófehérkét, amiben a nő beleegyezését tulajdonképpen semmihez nem kérték."

Szövegértés: Hófehérke nincs betiltva, csak beszélgetnek róla. Szülő a gyerekkel.
Attól állítólag fejlődik a szövegértésük.
De ezen rögtön lépjünk is tovább.

Mi is a baj Hófehérke felébresztésével? Miért nem lehet úgy hagyni, ahogy nagyanyáink mesélték? Szétrombolják itt a szőke hollywoodi nőszemélyek az évezredes mesehagyományt, őseink bölcsességével megtöltött szent történeteit? Már a mese sem olyan, mint az eredeti?

Hát, akkor elárulom, hogy az "eredeti" Grimm mesében Hófehérkét egyáltalán nem is csókolja meg a herceg.

Először is, az eredeti eredeti verzióban a háborúból hazatérő apja menti meg (erről itt blogoltam).
(Meg arról is, miért nincs olyan, hogy "eredeti" népmese)

Az 1812-es első kiadásban a herceg megtalálja a koporsóban fekvő lányt, és elkéri a törpéktől, mert megtudja, hogy hercegnő, és méltó helyre akarja vinni. Meg gyönyörködni a szépségében. A palotájába szállítja, ahol a szolgáknak kevésbé tetszik, hogy egy halott spinét kell cipelniük fel-alá (a királyfi mindenhová magával viteti a koporsót), ezért egy óvatlan pillanatban egyikük megrázza és megpofozza Hófehérkét, akinek erre kiugrik az alma a torkából, és életre kel.



Későbbi kiadásokban ez odáig szelídül, hogy a koporsót vivő szolgák vagy törpék megbotlanak, és az alma kiugrik a lány torkából.

A csók a Disney-mese híres jelenetéből ismerős mindenkinek.

(Egyébként külön vicces, hogy sokszor pont azok ragaszkodnak a csók szimbolikus erejéhez, akik a Disneyt szokták szidni a népmesék elrontása miatt)

Hófehérke egyébként nemzetközi szinten nem egy különösebben elterjedt mesetípus, eddig csak pár változatával találkoztam. Sokszor törpék helyett rablókhoz menekül (van olyan is, hogy aztán haza, mert a rablók dolgoztatják), de olyat is ismerek, ahol majmokhoz. Azok a kedvenceim, mint például a cajun Snow Bella, ahol az egyik törpéhez megy feleségül, miután megmentik az életét a gonosz mostoha praktikáitól.
A csókolózás egyébként a legtöbb verzióban elmarad.

A mesemondás végén nem szoktam tanulságot levonni, de most kivételt teszek. Tehát, kicsik és nagyok, mit tanultunk ebből?

1. Kristen Bell szövegértésre és kritikus gondolkodásra tanítja a lányait, mesemondással és beszélgetéssel. Ez jó dolog. A mesékről szabad beszélgetni.

2. A népmeséknek számtalan változata van, és mindenkinek joga van azt választani, azt mesélni, amelyik tetszik neki. Hófehérke csók nélkül is Hófehérke.

És akkor mind boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

Feminista Magyar Népmesék 59. - A bátor szívű királylány

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

Ez a mese olyan típusba tartozik, amiről már volt szó a sorozatban - mégis rászántam egy külön bejegyzést, mert sokban eltér a korábban tárgyalt verzióktól.

A bátor szívű királylány

A történet

Egy öreg királynak három lánya van, de fia nincs, ezért elhatározza, hogy az a lánya örökli a királyságot, aki elég bátor hozzá, hogy a kardját visszaszerezze egy Százkesely nevű vitéztől. El is indul a két idősebb lány, de egy medve (a király álruhában) mindkettejüket visszarettenti a kalandtól. Végül a legkisebb lány karddal megy neki a medvének, és megkapja az apja áldását (plusz lovát és lószerszámát) az útra. A ló kis kúrálás után beszélő táltos paripává változik, és elviszi a lányt a rettenetes Százkesely házához. Százkesely, aki fiúnak nézi az idegent, szolgálatába fogadja, és megbízza, hogy hozza el neki Tündérszép Ilonát. A királylány neki is vág, és mindenféle egyéb ellenfeleket cselez ki úton (és mindnek odaígéri Ilonát is). Végül magával Ilonával is meg kell küzdenie, mert ő meg tűzzel védi magát. Amint meghallja, mi járatban van az idegen vitéz, úgy dönt, hogy ő majd inkább elbánik Százkesellyel, óriással, stb., és aztán hozzámegy a lányhoz (akiről ő is azt hiszi, fiú). Előbb azonban hősünknek ki kell szabadítania Ilona bátyját a pokolból, amihez el kell hoznia Szent Péter fekete csődörét - és mivel Péternek ez nem tetszik, azzal átkozza meg a lányt, változzon férfivá. Tündér Ilona és a vitéz hazafelé menet gond nélkül átjutnak a korábbi akadályokon (jórészt azért, mert az ellenfelek tudják, milyen hatalma van Tündér Ilonának, és nem állnak ki ellene). Ilona csellel megmérgezi Százkeselyt is, így már semmi akadálya annak, hogy összeházasodjanak. A királyfi nem is fogadja el az apja birodalmát, inkább hazatér az üveghegyre Tündér Ilonával.

Mitől feminista?

Amikor először olvastam a mesét, a felénél már tapsikoltam, hogy juhé, van egy bátor, kardozós, kalandozós királylányunk... aztán mintegy mellékesen kiderült, hogy ja, fiúnak volt öltözve. Innen persze már ismerős volt a mesetípus, tudtam, mit várhatok, de valahogy mégis megfogott a mese, és különbözik annyira a korábbi verzióktól, amiket ismertem, hogy megérdemeljen egy saját bejegyzést is.

A tündér + kalandorlány felállást az
Odaát is eljátszotta már... (8x11)

Elsősorban azért akartam felhívni erre a változatra a figyelmet, mert a királylány/királyfi mellett ezúttal egy másik egyenrangú - sőt, bizonyos mértékben erősebb - női karakter, Tündérszép Ilona is szerepel. Míg ennek a mesetípusnak a "másik királylány" általában csak háttérfigurája, rosszabb esetben aktív gonosztevője, addig itt nem csak neve van neki, hanem hatalma is. Maga védelmezi saját magát a betolakodóktól, és feladatot is állít az őt "megmenteni" próbáló vitéz elé. Kereken közli, kihez szeretne hozzámenni inkább, és magára vállalja azt is, hogy elhárítja az útból az ellenfeleket - amit hazafelé menet meg is tesz, egy esetben pusztán azzal, hogy hatalmának a híre már megelőzte őt.
Szintén tetszik a mozzanat, amikor a(z immár fiúvá vált) királyfi nem fogadja el az apja országát - inkább Tündérszép Ilonával tart a saját birodalmába. A mesékben sokszor magától értetődő, hogy a menyasszony költözik a vőlegény otthonába, így jó látni némi változatosságot; plusz királylányunk az apja nyomdokaiban indul el a kalandra (apja lován, apja lószerszámával, apja kardját megkeresni, stb.), de a mese végére így önállő személlyé lép elő, akinek nem kell az apja királysága, mert megtalálta a saját otthonát.

Amit érdemes átgondolni

Tipikusan az a történet, amire a nemváltás mintegy utólagos gondolatként van ráerőltetve - annyira, hogy amíg a mese felénél meg nem említették, egyáltalán nem is hiányzott a fiú-álruha. Más változatokban azért öltözik be a királylány, mert az apja csatába küldi maga helyett - de itt már a mese elején eldől, hogy a lányokat állítják próba elé, hogy örökölhessék a trónt. Az álruhát egy az egyben ki lehet hagyni, ha úgy gondolja az ember. Szerintem még dobna is a sztorin - főleg, mert két nagyon karakteres női hősünk van. Plusz ezzel kiiktatnánk azt a kérdéses mozzanatot is, hogy a lányból fiúvá változás "átok" lenne (mert nyilván nem az).
Ha én mesélném ezt a mesét, biztos a táltos ló is kanca lenne.

Források

Varga D.: Ritkaszép magyar népmesék (Hét Krajcár Kiadó, 1998.)

Megjegyzés

Feminista Magyar Népmesék 6. - A legénnyé változott leány

Hatodik felvonás! Az eddigi mesék itt találhatók, a sorozat indító bejegyzése és magyarázata pedig itt olvasható.

A mai bejegyzés lezár egy félig véletlenül kialakult trilógiát társadalmi nemek és férfinak öltözött leányok témakörben.

Leányból lett férfi

Források:

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960), II. kötet, 281.

Mesélte: Korpás László "mesefa", 1935-ben Tiszabercelen.

Ferenczi I.: Egy kovácsvágási cigány népmese. Néprajzi Közlemények 5/1 (1960), 62-80.

Mesélte: Fényes Károly kovácsvágási cigány mesemontó, 1958. július 19-én.

A mese az Aarne-Thompson 514 (Shift of Sex - A nemek felcserélése) típusba tartozik. Magyar nyelvterületről több változata is ismert.

A történet:

A változatok sokban eltérnek egymástól, ezért a lényegre szorítkozom. Királynak három leánya van, akik valamilyen okból elindulnak a világba (Ortutaynál hadseregbe, mint Bankó leánya; Ferenczinél egyszerűen világot látni), hajukat rövidre vágatva, férfiruhában. A két idősebbik visszafordul, de a legkisebb, akinek amúgy is jobban illik a vitézruha, sikeresen eljut odáig, hogy táltos paripára tesz szert, és mindenféle kalandok után vitézként beáll egy idegen királyhoz szolgálatba. Ortutaynál a király lánya beleszeret az ismeretlen vitézbe, és összeházasodnak - de a házasságot a vitéznek nincs bátorsága elhálni, így a felesége megharagszik rá, és kéri az apját, veszejtse el. Ferenczinél a király feladatokat ad a vitéznek; az egyik feladat az, hogy hozzon el neki egy aranyhajú lányt, aki rögtön kinézi magának a vitézt, és ő diktálja a feladatokat. Mindkét verzióban a vitéznek öltözött leány mindenféle próbákat áll ki, és kincseket hoz el a királynak - közöttük valami olyasmit is, aminek az ellopásáért az eredeti tulajdonos (Szűz Mária, avagy egy remete) megátkozza az ismeretlen tolvajt: Ha leány, változzon férfivá, ha férfi, változzon leánnyá. A nemváltás megtörténik, a királykisasszony férfi vitézként tér haza, és boldogan él a feleségével, amíg meg nem hal.

(Lábjegyzet: A Fényes Károly-féle verzióban a leány nem csak legénnyé, hanem egyenesen Szent Istán királlyá változik)

Mitől feminista?

Változattól függően a történet többé vagy kevésbé játszik a szexualitás és nemváltás kérdéskörével. Az Ortutay által közölt verzióban a vitéz leány már azelőtt beleszeret a királykisasszonyba, hogy férfivá változna - és amikor az "átok" megfogan, és a vitéz felleli magán a "hívogatópálcát" (mely kifejezést olvasván kis híján lefordultam a székről), öröme nem ismer határokat. Mindkét esetben a leány pozitívan fogadja az átváltozást; Ortutaynál már a mese elején nyilvánvaló, hogy a férfiruha mindig is jobban illett rá. 

Az Ortutay-verzió egyébként eléggé szex-pozitív is; az átváltozás örömére a királykisasszony és férje hatszor is "játszadoznak" egyhuzamban, és az ifjú feleség "urának a nyelvét is a szájába vette."

A Ferenczi által közölt cigány mesében a királylány nem csak gyönyörűséges, de ráadásul "jó húsban van," és több utalás is történik rá, hogy súlyos - ez azonban egyáltalán nem von le a szépségéből. 

Amit érdemes átgondolni:

Ezek a mesék egy olyan korban születtek, amikor elképzelhetetlen volt, hogy két leány szeressen egymásba, vagy házasodjon össze. Ebből kifolyólag a legtöbb változatban a nemváltás eszköz a boldog együttlét eléréséhez - a leány nem azért vált nemet, mert férfi szeretne lenni, hanem azért, mert csak így fogadja el a felesége. Az Ortutay-verzió odáig megy, hogy közli, nőként a vitéz "nem tudott mit kezdeni" a feleségével. Több meleg ismerősöm is panaszkodott a történetre, ami azt sugallja, hogy egy nőnemű személyt csakis egy hímnemű személy tehet boldoggá.

Mesemondóként, amikor ennek a mesetípusnak egy változatával dolgozom, két dologra szoktam fektetni a hangsúlyt: Egyrészt arra, hogy a leány vitéz eleve "férfias," másrészt pedig arra, hogy a vonzalom közte és a királykisasszony között nem függ attól, mi van a lábai között. Attól függően, ki mennyire szeret alakítani a meséin, több megoldás is létezhet rá, hogyan tegyük a történetet a mai hallgatók számára befogadhatóbbá - és befogadóbbá. Érdemes véleményeket kérdezni róla leszbikus és transz közösségektől; mindig tanul az ember valami érdekeset.

Megjegyzés

A mesetípus meglepően elterjedt; eddig több magyar, egy portugál, két norvég, egy albán, és egy oszét változatát sikerült beszereznem.

Feminista Magyar Népmesék 5. - Bankó leánya

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. A sorozat keresztelő bejegyzését itt olvashatjátok, az eddigi összes mesét pedig a bal oldalon a feminista magyar népmesék címkére kattintva éritek el.

Az Béla királyrul való és az Bankó leányárul széphistória

Források:

Mielőtt bárki megszólalna: Igen, mai történetünk nem népmese, hanem széphistória - azért választottam be mégis, mert népmesei elemekből építkezik (és mert jópofa). 1570-ből ismerjük leírt változatát a Semptei Névtelentől. A történetet a forrás szerint horvátból fordította le az énekes magyarra.

Gergei A.: Magyar széphistóriák (Magvető Könyvkiadó, 1955)

Históriás énekek és széphistóriák (Albatrosz Kiadó, 1981)

Az eredeti verses szöveget itt olvashatjátok online.

A Lázár Ervin által átírt prózai változatot itt olvashatjátok online (innen származik a lenti illusztráció is)

A történet:

Béla király paranccsal rendel százhetvenhét vitézt a királyi udvarba. Az öreg Bankónak nincs fia, csupán kilenc lánya. A legkisebb, akinek "járása férfi-módra vala," önként vállalja, hogy elmegy vitéznek. Leborotválja a haját, vitézruhát ölt, és jelentkezik Béla királynál szolgálatra. Bélának azonnal szemet szúr:

"Mely igen ifjú vagy, kin nagy csodám vagyon,

Te szép tekentésed leány-módra vagyon;

Te járásod neked férfi-módra vagyon,

Hogy én megérthessem, akaratom vagyon."

A király kirendeli a vitézeket a vásárba, kifigyelni, hogy vajon az ifjú tekintetét az orsók és rokkák vonzzák-e, vagy inkább a fegyverek (így akarja eldönteni, fiú-e vagy lány). A lány azonnal a fegyverekhez vonul, kiválaszt egy íjat, majd megver mindenki mást célbalövésben, ahol egyedül ő talál a kör közepébe. Ezek után rögtön megnyeri még a kőhajító- és a futóversenyt is. Végül leültetik borozni, és minden vitézt az asztal alá iszik. A (nyilván nem kevéssé másnapos) vitézek jelentik a királynak, hogy aszongya "nem leány az vitéz, hanem kurvafia." Bélának persze ez sem elég, ezért a fürdőbe rendeli az összes vitézt. Bankó lánya nem hajlandó fürdeni, és amikor a király kérdőre vonja, azt hozza fel ellenérvként, hogy aggódik az öreg apja miatt, akinek a birtokait épp dúlják a törökök-tatárok. Béla azonnal felszereli a lányt a hazaútra, hogy az apja segítségére siethessen. Bankó lánya gályára száll, és amikor elhagyják a kikötőt, a fedélzeten állva kigombolja a mentéjét, és megvillantja a királynak a melleit.

"Teremnek-e, király, te birodalmadban,

Az te szép kertidben ilyen drága almák,

Mint az én kertemben, kik előtted voltak?

Budára hoztam az két drága almát,

De nem tudtad, király, megszegni az almát!"

Béla király, aki nyilván szívesen almázott volna, a lány után szalajtja az összes vitézét, de nem érik utol. Bankó lánya hazatér az apjához, és együtt jót nevetnek az egész történeten.

Mitől feminista?

Folytatván az előző héten megkezdett eszmefuttatást: A ballada, akarva vagy akaratlanul, remekül illusztrálja, milyen felesleges (és nevetséges) valakinek a nemét a külsőségek alapján megtippelni. Annak, hogy a lánynak mellei vannak (és nyilván büszke rájuk), és nőnek tartja magát, semmi köze ahhoz, hogy hogyan viselkedik, öltözik, iszik, harcol, jár, stb. A király és vitézei felszínes dolgokhoz kötik a valódi férfiasságot, és abba a hibába esnek, hogy nem is feltételezik, hogy egy nő is lehet jó íjászatban, futásban, avagy ivásban. A történet tehát rámutat a nemi sztereotípiák és a szexizmus hibáira. 

Mókás megfigyelni, hogy a király mennyire végtelenül zavarba van esve a saját érdeklődésétől. A lány vitéznek jelentkezik az udvarba; nem tesz semmit, hogy elcsábítsa a királyt, vagy magára vonja a figyelmét (sőt, éppen beolvadni próbál). Ennek ellenére a király egyrészt vonzódást érez iránta, másrészt pedig olthatatlan kíváncsiságot arra, hogy minden kétséget kizáróan meggyőződjön a lány neméről. A költemény nyilván egy olyan korban íródott, amikor elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi (pláne egy király) vonzalmat érezzen a saját neme iránt - ezért kepeszt Bélánk ennyire, hogy bizonyítsa saját magának, és mindenki másnak, hogy a vonzódás tárgya 100% nőnemű. Ez azért érdekes számunkra, mert (a társadalmi megbélyegzésnek köszönhetően) még ma is nagyon gyakran előfordul, és gyökere a transznemű nők ellen elkövetett rengeteg erőszaknak: Férfi vonzalmat érez egy személy iránt, akiről automatikusan feltételezi, hogy biológiailag nő, mert feminin a kinézete; amikor rájön, hogy a hölgy transznemű, akkor szégyent érez, és a saját heteró férfiasságának bizonyítása érdekében a nőn tölti ki a frusztrációját. Az is sokszor előfordul (sajnos), hogy az emberek (mint Béla király) vetkőztetéssel próbálják végleg eldönteni a vitát - nemrég több olyan eset is bekerült a nemzetközi sajtóba, amikor támadók levetkőztettek egy transznemű nőt vagy férfit, hogy az elsődleges nemi jellegei megtekintésével döntsék el, "hazudik"-e a neméről.

Azt is szeretem ebben a sztoriban, hogy nem végződik házassággal. A történet sok más változatában a király végül feleségül veszi a lányt (avagy a lány mágikus módon nemet vált, és feleségül vesz egy királylányt, erre majd látunk példát a jövő héten). Ennek ellenére szerintem bájos a széphistória vége, ahol a lány hazatér, és jót nevet az apjával a kalandon. Nem hiányzik a házasság a vidám befejezéshez. 

Amit érdemes átgondolni

Gyakori tévedés, hogy a transznemű nők/férfiak azért néznek ki úgy, ahogyan, mert meg akarnának téveszteni valakit. A széphistória esetében ez egyértelmű tény: Bankó lánya meg akar téveszteni mindenkit, hogy vitézi szolgálatot teljesíthessen (mivel a női katonaságot még nem találták fel). A história végén még gúnyolódik is egy sort a királyon azzal, hogy nem vette észre az átverést. Bár ebben az esetben nyilván trükkról van szó, és a mesével nincs is semmi baj, nem előnyös a helyzetet általánosságban transznemű emberekre vonatkoztatni. Bankó lánya ugyanis nem transz. Nőnek tartja magát, büszke is rá; a férfiruha viselése részéről álca. Transznemű nők és férfiak ellenben azért öltöznek úgy, ahogyan, mert úgy érzik jól magukat - nem azért, hogy gyanútlan heterókat csaljanak galádul csapdába. Ez utóbbi egy nagyon ártalmas és ostoba sztereotípia, és szerettem volna a fenti eszemfuttatás fényében kitérni a különbségre.

Megjegyzés

A történet sok hasonlóságot mutat az eredeti kínai Hua Mulan legendával. A mesetípusnak sok más változata is ismert, spanyol cigány balladáktól a nart mondákig. A vonatkozó nart mondában külön érdekesség, hogy csak egy leány szerepel benne, ám kilenc anyával.

Feminista Magyar Népmesék 4. - Béla kisasszony

Megint szerda, megint egy feminista magyar népmese! A sorozat hátteréről itt olvashattok. Az összes eddigi bejegyzés elérhető a Feminista Magyar Népmesék címke alatt. Klikk a linkre, vagy a menüre a bal oldalon.

Béla kisasszony

Források:
Gyűjtés helye: Bágyon (Kolozs megye)

Jankó J.: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe; néprajzi tanulmány (Magyar Földrajzi Társaság, 1893).
Benedek E.: Erdélyi népmondák (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., 1926)
Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág III.: A tűzmadár (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1989).
(Mindhárom szöveg olvasható online)

A történetet Jókai Mór Az istenhegyi székely leány című irodalmi átdolgozása tette híressé.

A történet:

Az aranyosszéki királynak egyetlen leánya van: Béla kisasszony. Apja halálakor a lányra száll a vár és a birtok, azzal a feltétellel, hogy kettős életet él: Etelka néven lányként, Béla kisasszony néven pedig férfiként. Etelka beleszeret egy Petur nevű juhászba, aki a vár alá jár itatni a juhait (és flörtölni a kisasszonnyal). A tatárjárás közeledtekor Béla kisasszony parancsot ad, hogy tömjék be a kutat; Petur eladja a juhait, és beáll szolgálatba Béla kisasszonyhoz - természetesen nem veszi észre, hogy a két nővér egy és ugyanaz a személy. Első feladata, hogy tömje be a kutat, de sehogyan sem sikerül neki, amíg Béla kisasszony el nem magyarázza, hogyan tegye. A tatárok hónapokig ostromolják a várat, és az ostromot nem adják fel annak ellenére sem, hogy Béla kisasszony kilövi a tatár kán szemét az orrán keresztül (pedig ezt aztán nevezhetjük figyelmeztető lövésnek...). Végül Petur vállalkozik rá, hogy halotti lepelben leengedjék az Aranyosba, mint a többi hullát, hogy elúszhasson segítségért. Peturt a kán elé viszik, aki mindenféle kínzásoknak veti alá, hogy meggyőződjön róla, tényleg halott-e; még a saját leányát is beveti, hátha ő életet tud lehelni Petur... izé, testébe. Minden próbálkozás hiábavaló; a kán úgy dönt, a juhász halott, és a folyóba dobatja. Petur átússza a folyót, és elmegy a torockószentgyörgyi vár urához, Zúzóhoz. Az igencsak ígértes nevű várúr beleegyezik, hogy felmenti a várat az ostrom alól - ha cserébe feleségül veheti Béla kisasszonyt. Petur gond nélkül oda is ígéri a vár asszonyát, és Zúzó katonái szétverik a tatár sereget.
Zúzó érdekes kísérettel érkezik leánykérőbe: Egy egés csapat leányruhába öltözött katona kíséri (vélhetően azért, hogy erővel átvehesse az uralmat Aranyosszék felett). Béla kisasszony azonban átlát a cselen; az egész csapatot a várkertbe rekeszti, és addig éhezteti őket, amíg Zúzó át nem adja neki a kalapját - és vele az uralmat. Béla kisasszony, a kalapot hetykén a fejébe csapva, férjül kéri Peturt, aki azonban nemet mond, mert Etelkát szereti. Béla kisasszony erre átöltözik Etelkává, és Peturnak végre leesik a tantusz. Boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Mitől feminista?
Erős, önálló női főhős, bla bla bla.
Nagyon érdekes az eredeti mesében a nemekkel való játék. A történet elején megtudjuk, hogy a királylánynak kettős identitása van: Etelka, és Béla kisasszony - az egyik női ruhát hord, a másik pedig férfiruhát. Ennek ellenére a történet folyamán senki sem kezeli Béla kisasszonyt férfiként - Zúzó még feleségül is kéri, amiből kiderül, hogy a környéken nyílt titok, hogy Béla kisasszony - kisasszony. Nem klasszikus, shakespeari "férfinak álcázott lány" történettel állunk tehát szemben, hanem árnyaltabb nemi reprezentációval.
Jókai ezt úgy oldja fel, hogy Etelka (Szendile) képviseli a lány gyengédebb, feminin oldalát, míg Béla (Lóna) a harcias, maszkulin várúrnőt (férfinév vagy férfiruha nélkül). Bár úgy tűnik, senki sem ismeri fel, hogy a kettő ugyanaz a személy, nagyon érdekes belegondolni: Béla kisasszony attól árnyalt karakter, hogy egyesít magában két olyan aspektust, amit legtöbben nem várnak el egyszerre egyetlen nőtől. Béla kisasszony (ahogyan a neve is mutatja) egyszerre tud gyengéd, szerető, elegáns lenni, és vasmarokkal uralni egy birtokot (vagy éppen kilőni egy tatár kán szemét). Ez azért különösen érdekes, mert nagyon sok történetben az "erős nők" teljesen maszkulin formában szerepelnek, mintha fel kellene adniuk romantikus, gondoskodó oldalukat ahhoz, hogy "erősnek" számítsanak (Merida például nem szeretheti egyszerre a csinos ruhákat és lőhet jól az íjjal).
Béla kisasszony ellenpontja Zúzó és serege, akik női ruhában vonulnak be a várba. Mókás, hogy a várúrnő, aki jó ideje vezeti orránál fogva az udvartartást (vagy legalábbis Peturt), azonnal és gond nélkül felismeri a szoknyába bújtatott megszállókat. A történet végén még a kalapot is elszedi Zúzótól, és magát nevezi meg a vár úrnőjeként (arra az esetre, ha valakinek kétségei lettek volna). A ruhadarab megint csak nem férfiasabbá, csupán erősebbé teszi a karaktert.
Természetesen az is feminista elem, hogy Petur méltó párként áll Béla kisasszony mellett. Bár eleinte alárendelt szerepben van jelen (önként jelentkezik szolgálatra, és teljesíti az úrnő parancsait) hamar kiérdemli a helyét az ostrom alatt tanúsított bátorságával, és kétszer is bizonyított hűségével (egyszer a tatár lány ellenében, egyszer pedig a házassági ajánlatkor). Jutalma az, hogy megkapja mindkét leányt egy személyben, amikor Béla kisasszony méltónak találja rá, hogy megossza vele a titkát.

Mindez azért fontos és érdekes, mert még mindig nem beszélünk eleget a biológiai nem (sex) és a társadalmi nem (gender) kapcsolatáról. Ahogyan ezen a nagyon hasznos (angol nyelvű) ábrán is látható, a biológiai nem adott, míg a társadalmi nem tanult, és kultúránként változó tényező. Olyan dolgok, amiket mi a nőiesség kifejezésének tartunk - mondjuk hosszú copfok, magas sarkú cipő, rózsaszín ruhák, fülbevaló, stb. - valójában csupán attól nőiesek, hogy a társadalom valamikor eldöntötte róluk, hogy azok (aki nem hiszi, nézzen rá XIV. Lajos ruháira).
Az tehát, hogy Béla kisasszonynak "férfi" neve van és "férfi" ruhákat visel, egyáltalán nem azt jelenti, hogy hímneműként gondol magára - sőt, még azt sem, hogy férfinak akarna látszani. Ez utóbbi különbség felett sokszor elsiklanak az emberek: A nemi identitás (gender identity) nem feltétlenül egyenlő a nemi kifejezéssel (gender expression). Ha egy lány farmert, pólót és férficipőt hord, még nem biztos, hogy fiú akarna lenni - egyszerűen neki ez tetszik, ebben érzi magát kényelmesen. Hasonló módon Béla kisasszony nem azért visel férfiöltözetet, mert bárkit meg akarna téveszteni - a "kisasszony" jelző elég erősen lelövi a poént - hanem azért, mert jobban illik a személyiségéhez, amikor éppen várúrnői rangban van.

Amit érdemes átgondolni
Érdekes kötéltánc ezt a történetet mesélni; főleg az elején. Lappang mögötte egy feltételezés, hogy a királylánynak azért van szüksége a férfi névre és a férfi öltözékre, mert különben nem fogadnák el uralkodónak. A lány örökösöket hosszú évszázadokon át "fiúsítani" kellett, hogy örökölhessenek (ez az alaphelyzet pl. a Silence című gyönyörű középkori legendában, amit Dolores Hydock adott ki cédén). Ezzel ellentétben az eredeti szöveg rámutat, hogy mindenki pontosan tisztában van vele, hogy Béla kisasszony nő, és mégis elfogadják uralkodóként. Ez fontos pont, érdemes benne hagyni a mesében.
Jókai sok részlettel kiegészítette, és sok szempontból még erősebbé, okosabbá formálta Béla kisasszony karakterét. Megmagyarázza például, miért kellett a kutat betömni, vagy hogy honnan tudta az úrnő előre, hogy közelegnek a tatárok. Mindenképpen érdekes kiegészítő olvasmány, ha néhol túl is magyarázza a történteket.

Megjegyzés
A férfiöltözet - női főhős témájára a jövő heti mesénél is visszatérünk még.