Béla kisasszony
Források:
Gyűjtés helye: Bágyon (Kolozs megye)
Jankó J.: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe; néprajzi tanulmány (Magyar Földrajzi Társaság, 1893).
Benedek E.: Erdélyi népmondák (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., 1926)
Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág III.: A tűzmadár (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1989).
(Mindhárom szöveg olvasható online)
A történetet Jókai Mór Az istenhegyi székely leány című irodalmi átdolgozása tette híressé.
Az aranyosszéki királynak egyetlen leánya van: Béla kisasszony. Apja halálakor a lányra száll a vár és a birtok, azzal a feltétellel, hogy kettős életet él: Etelka néven lányként, Béla kisasszony néven pedig férfiként. Etelka beleszeret egy Petur nevű juhászba, aki a vár alá jár itatni a juhait (és flörtölni a kisasszonnyal). A tatárjárás közeledtekor Béla kisasszony parancsot ad, hogy tömjék be a kutat; Petur eladja a juhait, és beáll szolgálatba Béla kisasszonyhoz - természetesen nem veszi észre, hogy a két nővér egy és ugyanaz a személy. Első feladata, hogy tömje be a kutat, de sehogyan sem sikerül neki, amíg Béla kisasszony el nem magyarázza, hogyan tegye. A tatárok hónapokig ostromolják a várat, és az ostromot nem adják fel annak ellenére sem, hogy Béla kisasszony kilövi a tatár kán szemét az orrán keresztül (pedig ezt aztán nevezhetjük figyelmeztető lövésnek...). Végül Petur vállalkozik rá, hogy halotti lepelben leengedjék az Aranyosba, mint a többi hullát, hogy elúszhasson segítségért. Peturt a kán elé viszik, aki mindenféle kínzásoknak veti alá, hogy meggyőződjön róla, tényleg halott-e; még a saját leányát is beveti, hátha ő életet tud lehelni Petur... izé, testébe. Minden próbálkozás hiábavaló; a kán úgy dönt, a juhász halott, és a folyóba dobatja. Petur átússza a folyót, és elmegy a torockószentgyörgyi vár urához, Zúzóhoz. Az igencsak ígértes nevű várúr beleegyezik, hogy felmenti a várat az ostrom alól - ha cserébe feleségül veheti Béla kisasszonyt. Petur gond nélkül oda is ígéri a vár asszonyát, és Zúzó katonái szétverik a tatár sereget.
Zúzó érdekes kísérettel érkezik leánykérőbe: Egy egés csapat leányruhába öltözött katona kíséri (vélhetően azért, hogy erővel átvehesse az uralmat Aranyosszék felett). Béla kisasszony azonban átlát a cselen; az egész csapatot a várkertbe rekeszti, és addig éhezteti őket, amíg Zúzó át nem adja neki a kalapját - és vele az uralmat. Béla kisasszony, a kalapot hetykén a fejébe csapva, férjül kéri Peturt, aki azonban nemet mond, mert Etelkát szereti. Béla kisasszony erre átöltözik Etelkává, és Peturnak végre leesik a tantusz. Boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Mitől feminista?
Erős, önálló női főhős, bla bla bla.
Nagyon érdekes az eredeti mesében a nemekkel való játék. A történet elején megtudjuk, hogy a királylánynak kettős identitása van: Etelka, és Béla kisasszony - az egyik női ruhát hord, a másik pedig férfiruhát. Ennek ellenére a történet folyamán senki sem kezeli Béla kisasszonyt férfiként - Zúzó még feleségül is kéri, amiből kiderül, hogy a környéken nyílt titok, hogy Béla kisasszony - kisasszony. Nem klasszikus, shakespeari "férfinak álcázott lány" történettel állunk tehát szemben, hanem árnyaltabb nemi reprezentációval.
Jókai ezt úgy oldja fel, hogy Etelka (Szendile) képviseli a lány gyengédebb, feminin oldalát, míg Béla (Lóna) a harcias, maszkulin várúrnőt (férfinév vagy férfiruha nélkül). Bár úgy tűnik, senki sem ismeri fel, hogy a kettő ugyanaz a személy, nagyon érdekes belegondolni: Béla kisasszony attól árnyalt karakter, hogy egyesít magában két olyan aspektust, amit legtöbben nem várnak el egyszerre egyetlen nőtől. Béla kisasszony (ahogyan a neve is mutatja) egyszerre tud gyengéd, szerető, elegáns lenni, és vasmarokkal uralni egy birtokot (vagy éppen kilőni egy tatár kán szemét). Ez azért különösen érdekes, mert nagyon sok történetben az "erős nők" teljesen maszkulin formában szerepelnek, mintha fel kellene adniuk romantikus, gondoskodó oldalukat ahhoz, hogy "erősnek" számítsanak (Merida például nem szeretheti egyszerre a csinos ruhákat és lőhet jól az íjjal).
Béla kisasszony ellenpontja Zúzó és serege, akik női ruhában vonulnak be a várba. Mókás, hogy a várúrnő, aki jó ideje vezeti orránál fogva az udvartartást (vagy legalábbis Peturt), azonnal és gond nélkül felismeri a szoknyába bújtatott megszállókat. A történet végén még a kalapot is elszedi Zúzótól, és magát nevezi meg a vár úrnőjeként (arra az esetre, ha valakinek kétségei lettek volna). A ruhadarab megint csak nem férfiasabbá, csupán erősebbé teszi a karaktert.
Természetesen az is feminista elem, hogy Petur méltó párként áll Béla kisasszony mellett. Bár eleinte alárendelt szerepben van jelen (önként jelentkezik szolgálatra, és teljesíti az úrnő parancsait) hamar kiérdemli a helyét az ostrom alatt tanúsított bátorságával, és kétszer is bizonyított hűségével (egyszer a tatár lány ellenében, egyszer pedig a házassági ajánlatkor). Jutalma az, hogy megkapja mindkét leányt egy személyben, amikor Béla kisasszony méltónak találja rá, hogy megossza vele a titkát.
Mindez azért fontos és érdekes, mert még mindig nem beszélünk eleget a biológiai nem (sex) és a társadalmi nem (gender) kapcsolatáról. Ahogyan ezen a nagyon hasznos (angol nyelvű) ábrán is látható, a biológiai nem adott, míg a társadalmi nem tanult, és kultúránként változó tényező. Olyan dolgok, amiket mi a nőiesség kifejezésének tartunk - mondjuk hosszú copfok, magas sarkú cipő, rózsaszín ruhák, fülbevaló, stb. - valójában csupán attól nőiesek, hogy a társadalom valamikor eldöntötte róluk, hogy azok (aki nem hiszi, nézzen rá XIV. Lajos ruháira).
Az tehát, hogy Béla kisasszonynak "férfi" neve van és "férfi" ruhákat visel, egyáltalán nem azt jelenti, hogy hímneműként gondol magára - sőt, még azt sem, hogy férfinak akarna látszani. Ez utóbbi különbség felett sokszor elsiklanak az emberek: A nemi identitás (gender identity) nem feltétlenül egyenlő a nemi kifejezéssel (gender expression). Ha egy lány farmert, pólót és férficipőt hord, még nem biztos, hogy fiú akarna lenni - egyszerűen neki ez tetszik, ebben érzi magát kényelmesen. Hasonló módon Béla kisasszony nem azért visel férfiöltözetet, mert bárkit meg akarna téveszteni - a "kisasszony" jelző elég erősen lelövi a poént - hanem azért, mert jobban illik a személyiségéhez, amikor éppen várúrnői rangban van.
Amit érdemes átgondolni
Érdekes kötéltánc ezt a történetet mesélni; főleg az elején. Lappang mögötte egy feltételezés, hogy a királylánynak azért van szüksége a férfi névre és a férfi öltözékre, mert különben nem fogadnák el uralkodónak. A lány örökösöket hosszú évszázadokon át "fiúsítani" kellett, hogy örökölhessenek (ez az alaphelyzet pl. a Silence című gyönyörű középkori legendában, amit Dolores Hydock adott ki cédén). Ezzel ellentétben az eredeti szöveg rámutat, hogy mindenki pontosan tisztában van vele, hogy Béla kisasszony nő, és mégis elfogadják uralkodóként. Ez fontos pont, érdemes benne hagyni a mesében.
Jókai sok részlettel kiegészítette, és sok szempontból még erősebbé, okosabbá formálta Béla kisasszony karakterét. Megmagyarázza például, miért kellett a kutat betömni, vagy hogy honnan tudta az úrnő előre, hogy közelegnek a tatárok. Mindenképpen érdekes kiegészítő olvasmány, ha néhol túl is magyarázza a történteket.
Megjegyzés
A férfiöltözet - női főhős témájára a jövő heti mesénél is visszatérünk még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése