2021. szeptember 18., szombat

Többet kedvességgel, mint erővel (Kínai kisebbségek meséi 19. - Csinuo)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Ismét egy olyan népcsoport, akiktől sajnos nem találtam teljes kötetet. A csinuók a dél-kínai Jünnan tartomány területén élnek, és alig több, mint húszezren vannak. Ők az egyik legkisebb létszámú kisebbség, és az utolsó az 55-ből, akiket hivatalosan elismertek (1979-ben). Többek között színes szálból szőtt népviseletükről ismertek. Vadászó és gyűjtögető életmódjuk mellett kisebb erdős területek felégetésével teremtenek helyet növénytermesztésre.


Fénypontok

Szép és egyben szomorú volt a Halkisasszony meséje, amelyben egy sárkánykirály lánya halandó emberhez ment feleségül. A férje viszont idővel megcsalta, és amikor mágikus lehetőséget kapott rá, hogy visszaszerezze a feleségét, lustaságból végül kudarcot vallott.

Kapcsolatok

Amoyaobai istennő mítosza a legszebb "túl sok nap" történet volt, amit eddig olvastam. Az istennő azért adott intelligenciát az embereknek, hogy erőszak helyett ésszel oldják meg a problémáikat. Amikor hét nap kelt fel egyszerre az égen, először ugyan kövekkel dobálták őket, de aztán rájöttek, hogy kedvességgel többre mennek. Ajándékokkal mentek a napokhoz, és meggyőzték őket, hogy egyesével keljenek fel, ne egyszerre.
Szintén találkoztam egy csinuo özönvíz-mítosszal; a katasztrófa után egy nagy tökből másztak elő az egyes nemzetiségek első képviselői. Ez a történet magyarázta azt is, miért nincs a csinuóknak írásbelisége (mert megették az ökörbőrt, amire írtak). Ez a mítosz bővebb, részletesebb formában egy másik könyvben is szerepelt. Sőt, annyira népszerűnek tűnik, hogy "csinuo mítosz" kereséssel majdnem mindenhol ezzel a történettel találkoztam (például itt is).
A trickstereket egy Atui nevű fickó képviselte, aki jó tricksterhez méltóan furfanggal szerzett magának ebédet mások készletéből.

Ki a következő?
A monguor (tu) nép

2021. szeptember 11., szombat

Hősök, akiknek sokat köszönhetünk (Kínai kisebbségek meséi 18. - Hani)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

A hani hagyományhoz sajnos megint nem találtam teljes kötetet, de több gyűjteményből sok meséjüket össze lehetett szemezgetni. A hanik Dél-Kínában és más délkelet-ázsiai országok területén élnek, és majdnem hárommillióan vannak. Többek között a népdalaikról, zenéjükről, táncaikról, és csodás ezüst ékszereikről híresek.

Fénypontok

A legszebb eredetmonda egy Yao nevű istennőről szólt, aki ellopta szigorú apjától a hasznos növények 77 magját, és az embereknek adta őket. Yaót büntetésből kutyává változtatták az égiek, hogy az emberekkel kelljen laknia. Hálából a hani emberek az aratási áldozat első tál ételét mindig a kutyáknak adják. Szintén az önzetlenségről szólt a legenda, amely a rizs eredetét magyarázta: egy megalázott szolgálólány jött rá először, hogy a rizs magja ehető. Amikor a kegyetlen királyné ki akarta belőle szedni a titkot, a lány először kieszközölte az összes szolgáló szabadon engedését, majd sikerült furfangos módon még a királynőtől is megszabadulnia.
Sok sárkányölő hőst megszégyenítő figura volt Nimaxingtian, aki a legenda szerint egy szemmel és egy, kés élességű füllel született. Két gonosz sárkányt győzött le azzal, hogy a szeméből vakító fénysugarakat lövellt, a fülével pedig feldarabolta az ellenséget. Szintén nagyon tetszett a hősnő Amatu legendája, aki először meggyőzött egy szörnyet, hogy emberek helyett teheneket egyen inkább, aztán a két fiát lánynak öltöztetve segített nekik végképp legyőzni a szörnyet.


Kapcsolatok

A haniknál is létezik a napok lelövéséről szóló mítosz: itt egy Erpupolo nevű íjász lőtt le kilenc napból nyolcat az égről, az utolsót pedig egy kakas csalogatta elő kukorékolásával (ami nem volt szép, de őszinte). Legenda magyarázta azt is, miért váltja egymást a nap és a hold rendszeresen: két bátor testvér, Ah Lang és Ah Ang, felrepült az égbe, hogy rávegye őket, ne összevissza keljenek fel. Az ő emlékükre minden tavasszal a hanik fesztivált is rendeznek.
A kultúrhéroszokat itt egy Maumay nevű, majomból lett hős képviselte, aki  legenda szerint ellopta az első rizsszemeket az égből, a saját és a lova élete árán. Egy másik történet egy Ahli nevű, madárból lett varázslatos fiúról szólt, aki utolsó erejével borvíz-forrást fakasztott az embereknek egy hegy oldalában.

Ki a következő?
A csinuo nép

2021. szeptember 4., szombat

Sámánok és szellemek (Kínai kisebbségek meséi 17. - Daur)

 A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

China's Dagur Minority
Society, Shamanism, and Folklore 
Kevin Stuart, Li Xuewei & Shelear
Sino-Platonic Papers 1994.

A daurok egy mongolokkal rokon népcsoport, akik Kínának a Mongóliával határos területén élnek, és több, mint százharmincezren vannak.
A kötet három részből áll: az elsőben a daur kultúráról, a másodikban a hagyományon sámánizmusról kapunk képet, a harmadik pedig magukat a népmeséket tartalmazza. A könyv 82 népmesét és 6 mítoszt közöl. Az első fejezetből megismerkedhetünk a daur életmóddal, nyelvvel, történelemmel, házassági és temetkezési szokásokkal, ünnepekkel és tabukkal, költészettel, zenével, és kézművességgel. A sámánizmusról szóló fejezet kínai módra az "elavult babonák" szidásával kezdődik ("minden vallás abszurd"), de legalább megengedi, hogy vallástörténeti szempontból fontosak lehetnek. A népmeséket egy Sayintana nevű gyűjtő jegyezte le a 80-as években, aki maga is daur közösségben nőtt fel; 50 szöveg egy Qiker nevű idős mesemondótól származik. A mesékhez külön bevezető is tartozik a fordításról és a bennük található kulturális elemekről.

Fénypontok

A legklasszabb sztori a kötetben Nisang Yadgan (Nisang sámánnő) legendája volt, egy hosszú és izgalmas alvilágjárás-eposz, amelyben a legendás sámánnő egy gazdag ember fiát hozta vissza az értelmetlen halálból. Közben találkoznak (és alkudoznak) istenekkel, démonokkal, halott lelkekkel, Nisang volt férjével, és Dantét megszégyenítő túlvilági büntetésekkel. Nisang egyébként több környező nép hagyományában is szerepel, ami nem csoda, mert nagyon különleges hölgy lehetett.
Szintén borzasztóan tetszett a legény meséje, aki (tudtán kívül) egy ginsenggyökér-szellemet vett feleségül. A ginseng-lányok és néhány gonosz pókszellem viszályából többgenerációs családi dráma kerekedett, de szerencsére jó véget ért. A szomorú romantikus történetek közül a legszebb a szerelmes hattyúk legendája volt, amelyben egy fiú és egy lány együtt tanultak, és a közös tanulás során szerettek egymásba. Szintén tetszett a mese egy jószívű legény és egy tigris barátságáról.
Emlékezetes történet szólt egy vadászról és az unokaöccséről. A vadász húgát egy szörny félig megette, ezért a vadász meg akart szabadulni tőle; az asszony fia felnőve nem csak visszaszerezte az anyja másik felét, de ráadásul össze is barátkozott a szörnnyel. Amikor a vadász meg akarta támadni őket, egy ponton a fiú tízezer zacskó chiliport kötött madarak lábaira, és azzal bombázta az ellenséges katonákat...
Érdekes legenda magyarázta, miért nincs a dauroknak saját írása. A történet Tang Seng szerzeteshez kötődött, aki elindult Nyugatra elhozni a buddhizmus szent iratait (ld. Nyugati Utazás). Hazafelé menet a szerzetes hazudott egy óriási teknősnek, és a teknős büntetésből felfalta, szétszórva az iratokat az óceánban. Azoknak a népeknek lett írásbelisége, akiknek sikerült egy-egy tekercset kihalásznia.
Holier Barken istenségről több eredetmítosz is szólt, amelyek közül az antilop története volt a legérdekesebb. Egy sziklából született antilopról szólt, ami járta a világot és mindenhol bajt meg galibát okozott. A kínaiak többször próbáltak megszabadulni tőle; végül az antilopot és egy oroqen (oroqen kisebbség ld. később) embert egyszerre csapta agyon egy villám, a szellemeik összeforrtak, és istenség lett belőlük. Ilyen több lélekből kombinált istenségek egyébként sok mítoszban előfordultak.
A sámánlegendák közül Gahucha yadgan történetei voltak a legizgalmasabbak. Ő például nyáron be tudott fagyasztani egy folyót, de ez tíz évbe került az életéből. Szintén nagyon megfogott az a rövid legenda, mely szerint a fáknak megvannak a maguk sámánjai, akik a többi fát gyógyítják.

Kép innen

Kapcsolatok

Itt is szerepelt egy mítosz az ég felemelkedéséről; az alacsonyan álló ég lisztet havazott és olajat esőzött az embereknek, de amikor azok elkezdték pocsékolni az ételt, az ég dühében magasra emelkedett, és az aranykornak vége lett. Özönvíz-történetet is olvastam, itt azzal a mesetípussal kombinálva, amelyben a vízből kimentett állatok hálásak, az ember viszont hálátlan volt.
Az egyik legjobb "királylány a koporsóban" változat, amit valaha olvastam, szintén itt található. A fiú és a démon meséjében egy legény egy halott lányt vett feleségül, akivel mindenféle kalandokon mentek keresztül, míg végül egy öreg részeg ember vakmerősége életre keltette az elátkozott menyasszonyt. Az eddigi egyik legjobb változatot találtam a könyvben a "miért tisztelik az öregeket" mesére is: itt egy titokban megmentett apa segített a fiának felmászni az égbe és eszközöket szerezni egy hatalmas patkányszellem legyőzéséhez. 
Emellett akadtak más ismerős mesetípusok is, pl. Fehérlófia (Medvefia), kéz nélküli lány, varázslatos menekülés (itt kígyófeleséggel), szörnyeteggé változott lánytestvér (itt keselyűszellem lett belőle), és sárkányölő hős (itt gyöngyhalász, aki egy tengeri kígyót robbantott fel puskaporral). Aqinbu története is egy Fehérlófia-mese volt, ami ráadásul nagyon hasonlított a szomszédos oroqen néptől ismert klassz változatra (ami az új könyvemben is szerepel).
A mítoszok között Szun Vu-kung, a Majomkirály is tiszteletét tette - az ő felforgató tevékenységének tulajdonították a barlangok keletkezését. A tricksterek egyébként külön fejezetet kaptak a könyvben, és általában névtelen fiatal legények vagy árva fiúk voltak; akadt közöttük hamis jós (a direkt furfangos fajtából), mestertolvaj, elcserélt büntetés, mindenféle klasszikus (és sokszor elég véres) trükkök. Különösen tetszett az a sztori, amiben egy daur falu az épülőben lévő kínai katonai tábort átköltöztette a folyó túlpartjára, és beadták nekik, hogy a szél fújta el.

Kép innen

Ki a következő?
A hani nép

2021. augusztus 28., szombat

Kincsek és szivárványok (Kínai kisebbségek meséi 16. - Jao)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

A jao néptől sajnos megint csak nem találtam teljes könyvet, de szerencsére sok meséjük szerepelt kötetekben, amik megvannak itthon. A jao népcsoport Kínai és Vietnam területén él, összesen nagyjából három és fél millióan vannak. Ahhoz képest, hogy nem találtam tőlük mesegyűjteményt, úgy tűnik, a mesehagyományuk Kína-szerte ismert, és angolul is sok válogatásban szerepelnek. A jao nők híresek hosszú, csodaszép hajukból, amit egész életükben csak egyszer (18 évesen) vágnak le.


Fénypontok

Liu San Mei legendája a jao nép egyik legismertebb története. Egy énekes lányról szól, aki dalban és versben bárkinek meg tudott felelni. Han származású volt, de a jao nép maga közé fogadta, és a lány védelmezte őket a han megszállókkal szemben. Ha valaki dalversenyre hívta, mindig győzedelmeskedett a gonosz hivatalnokok és tudósok felett, és csodaszép népdalokat költött a jaóknak. Végül beleszeretett egy jao legénybe, akivel egyformán szépen tudtak dalolni, és mindketten halhatatlanná váltak. A testük két kősziklává változott, amelyek ma is láthatók.
Nagy kedvencem a jao hagyományból a hold lelövésének legendája, amelyben egy híres íjász, Ya La, és a felesége, Ni Wo, közös erővel küzdöttek, hogy a földet felperzselő holdat lefaragják és enyhítsék a fényét. A történet végén mindketten felrepültek az égbe, és azóta is láthatók a teliholdban (ez a történet egyébként több könyvben is szerepelt). Szintén a szívembe lopta magát Longsi és a Harmadik Királylány bájos története, amelyben egy fiatal vadász hódította meg egy okos királykisasszony szívét, és állta ki a segítségével az öreg király próbáit. Sok kínai szerelmes legendától eltérően ez boldogan zárult. Szintén szerencsés véget ért a fiú története, akinek a rajzai életre keltek. Először egy félszarvú ökröt rajzolt magának, majd az ökör segítségével elért az égig, ahol beleszeretett egy tündérlányba. Amikor egy gonosz földesúr megpróbálta elrabolni a lányt, a fiú egy szárnyas tigrist rajzolt, és visszaszerezte a kedvesét. Kedvese helyett a nővérét szabadította meg egy (gonosz) sárkánytól Az arany furulya hőse, Szamóca, aki varázslatos zenét játszva addig táncoltatta a sárkányt, amíg az fel nem fordult.
Csodaszép és szomorú A madarak gyűlésének legendája, mely szerint a Yao-hegyen minden év októberében 360 féle madár gyűlik össze. Ilyenkor énekükkel és az emberek által gyújtott tábortüzekkel emlékeznek egy Azhamana nevű szépséges lányra, aki olyan élethűen tudott hímezni, hogy megtöltötte a hegyeket életre kelt, hímzett madarakkal. A lányt egy gonosz földesúr elrabolta, és a megmentéséért vívott küzdelemben Azhamana meghalt. Arany páva képében szállt fel az égbe.
Szerepelt az egyik könyvben egy tobzoskás mese is, ami leginkább arról szólt, hogyan ejtette át a tobzoska a mit sem sejtő hangyákat, és falta fel az összeset.

Kapcsolatok

A szivárvány legendája klasszikus madármenyasszony-történetként indult, de sokkal szebb volt azoknál. Itt az égi tündérlány önként rejtette el a szárnyait, hogy ne kelljen hazamennie az apjához, hanem a kedvesével maradhasson. Született egy gyerekük is, de végül a lányt mégis hazaparancsolták (a férje fésülte ki a hazaúthoz a szárnyait). A férje és a fia követték az égbe, de a Jade Császár, aki mindenáron el akarta veszejteni a kis családot, a fiút visszalökte a földre. A gyereküket sirató szülők könnyeiből lett az eső; eső után pedig mindig leengedik az égből a szivárványt, hátha a fiuk fel tud kapaszkodni rajta.
Angol népmeseként ismertem azt a bájos történetet, amelyben a szarka tanította az erdő madarait fészket rakni, csak a legtöbbjüknek nem volt türelme hozzá, hogy végignézze a bemutatót. A Kincses Hegy legendája hasonlított a terülj-terülj asztalkás mesékre; itt a végén a kapzsi királyt mindenestül bezárták a hegy gyomrába örök időkre. (Ez a mese is feltűnt több kötetben.)

Kép innen

Ki a következő?
A daur (dagur) nép

2021. augusztus 21., szombat

Különleges ismerősök (Kínai kisebbségek meséi 15. - Szalar)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

The ​Folklore of China's Islamic Salar Nationality
Kevin Stuart, Ma Wei, Ma Jianzhong
Edwin Mellen Press, 2001.

A szalar egy türk eredetű muszlim nép, akik a 13. századi mongol hódítás idején vándoroltak a mai Csinghaj provincia területére; ma nagyjából 130 ezren vannak. Szoros kulturális szálak fűzik őket Tibethez, Mongóliához, és a környező muszlim népcsoportokhoz. A könyv 32 hagyományos történetet tartalmaz, valamint több fejeztnyi népdalt és közmondást is. A történetek három formában szerepelnek a könyvben: szalar nyelven, fonetikus átiratban, és angol szabadfordításban. Megjelenésekor, húsz évvel ezelőtt, ez volt az egyetlen szalar nyelvű kiadvány. A rövid bevezetőből képet kaphatunk a szalar népről és írásbeliségről. A kötetben színes fotók is szerepelnek.
Maguk a szövegek helyenként nehezen voltak követhetők, mert a fordítások bekezdésenként váltakoznak, és az angol szöveg tele van jegyzetekkel és betoldásokkal. Sajnos az egyetlen példány, amit sikerült a könyvből beszereznem, hiányos volt, de így is elég sok mesét elolvastam belőle.

Fénypontok és Kapcsolatok

A legtöbb fénypont egyben kapcsolat is volt, úgyhogy nem választom ketté őket.

Ismerős típusba tartozott például az a legenda, amelyben az embereket egy titokzatos öreg megbüntette, mert koszos ruhát mostak egy szent tóban. A történet szerint az öreg a Qizi tavat egy éjszaka alatt két kölcsön öszvér segítségével egy az egyben elköltöztette más vidékre.
Szerepelt egy legenda egy különlegesen nagy erejű, Boylir Boko nevű emberről, aki Toldihoz és Kinizsihez hasonlóan felemelt malomkővel mutatta az utat az ellenfelének. Több legendából volt ismerős az a tulajdonsága is, hogy bármennyi búzát csépelt ki a saját kezével, mindig több lett belőle a végére.
Volt egy elég klassz varázslatos menekülés: egy lány menekült el egy emberevő öregasszony elől egy barátságos borjú segítségével. A borjú a végén még oroszlánná is változott, hogy megvédje a lányt. Szerepelt ezen kívül egy remek Fehérlófia-változat egy Lószülte Masinbo nevű hőssel, amiben megint csak megjelent a bosszúból tűzre pisilő macska motívuma. A sast egy sassá változó alvilági ember helyettesítette, akit verebekkel kellett etetni. 
Hasen Beser meséje egy klasszikus madármenyasszony történet volt, de nagyon különlegesen, gombászással és egy ehető virágokkal teli varázskerttel kezdődött. Agu Kharaji meséje egy titokzatos beszédű, okos lányról szólt, aki magához méltó legényt talált férjnek - ám sajnos tragikus véget ért, amikor a férjet irigy rokonok megölték.
A kötetben szerepelt József és testvéreinek története is, nyilván muszlim közvetítéssel.

Kép innen

Ki a következő?
A jao nép

2021. augusztus 17., kedd

Naruto és Elsa a népmesékben, avagy hol találkozik a mesemondás a popkultúrával

Ez az egyik kedvenc témám, és idén nyáron klassz élményeim voltak vele, úgyhogy gondoltam, megér még egy blogbejegyzést. Akit behatóbban érdekel a mesemondás és a popkultúra kapcsolata, annak ajánlom az angol nyelvű blogomon futó StorySpotting sorozatot.

Az egész úgy kezdődött, hogy amikor néhány gyerek megtudta, hogy együtt fogunk táborozni, rögtön benyújtották a rendelést arról, milyen meséket szeretnének majd hallani a táborban. A Világszép táborokban minden este van mese (és sokszor reggel is), ami a nap programjaihoz kapcsolódik, de a kölkök a szabadidőben - ebéd után, vacsora előtt, strandon száradás közben stb. - is szoktak személyre szóló meséket kérni. A veterán táborozók már hónapokkal előre jelezték az igényüket az őket érdeklő témákra. Két magas labdát dobtak fel nekem: "Narutós" és "Elsás" meséket szerettek volna hallani.

Egy mesemondó számára mindig jutalomjáték, ha azon keresztül tud kapcsolódni a közönségéhez, amiért rajonganak. Sokat tanulhatunk belőle, milyen történetek, karakterek foglalkoztatják a mai gyerekeket. Az pedig már a hab a tortán, ha épp közös az érdeklődés: a Naruto és az egész anime-kultúra az én gyerekkorom (fiatalkorom, na) szerves része is volt, és a Jégvarázst is nagyon szeretem.

Az elkövetkező néhány hetet lelkes kutatómunkával töltöttem. Első látásra Elsa lett volna a kisebb falat, hiszen tündérmese-feldolgozás (bár nagyon-nagyon messze áll az eredetitől). Az Andersen-féle Hókirálynőt viszont valamiért kifejezetten utálom, ezért mesélni sem szerettem volna. Helyette keresgélni kezdtem olyan történeteket, amelyek egy hóval, jéggel, téllel kapcsolatban álló, pozitív női karakterről szólnak, és így rögtön sokkal nehezebb dolgom lett. Visszanyúltam az egyik kedvencemhez, Virginal királynő középkori német legendájához, amit a Dietrich-mondakör kapcsán már feldolgoztam egyszer. Emellett nyomára bukkantam Ruth Sanderson Hókirálylány című könyvének, ami egy orosz népmese átdolgozása. Ez sem sokban hasonlít a szájhagyományhoz, cserébe hála az égnek boldog véget ér. A csodaszép képeskönyvet egy amerikai ismerős segítségével még épp időben be tudtam szerezni, így két "Elsás" mesével felkészülten indulhattam el a táborba.

Narutóval meglepően egyszerű dolgom volt. Először a kilencfarkú róka nyomán indultam el, hiszen ez már ismerős volt a japán legendákból (az új tricksteres könyvemben is felbukkannak majd). A kiskamasz korosztálynak már lehet komolyabb sztorikat is adagolni, úgyhogy kikutattam Tamamo-no-Mae legendáját, egy hírhedt rókatündérét aki több dinasztiát romba döntött az évezredek folyamán az intrikáival, mielőtt jó útra tért volna. Emellett nemrég, legnagyobb örömömre, belefutottam a hős Jiraiya nindzsa történetébe, amiből a Naruto sorozat egy az egyben átemelt több karaktert és motívumot. Nagyon izgalmas sztori, óriás békákkal, kígyódémonokkal, nagy csatákkal.

Maga a mesélés pont annyira betalált, amennyi időt töltöttem a válogatással. A kölkök már első nap kérték a nindzsás meséket, miután kiderült, hogy többüknek is szívügye a Naruto (nem tudom, most megint adják-e a tévében, vagy a Boruto generálja-e a nosztalgiát, de ez mindegy is). Jiraiya legendája nagyot szólt, jó fél órán keresztül meséltem és alaposan belemásztunk a részletekbe; néha-néha megálltunk megvitatni, mik a különbségek a szájhagyomány és az anime között, és mi az, amit ugyanúgy átvettek. Eljátszottunk a kő-papír-olló nindzsás verziójával egy kicsit - a legendában ugyanis az óriás varangy üti az óriás csigát, az óriás csiga üti az óriás kígyót, és az óriás kígyó üti az óriás varangyot. Na, most már ezt is tudjátok. A második nindzsás mesére a következő este került sor, azzal is elvoltunk jó sokáig, míg Tamamo-no-Mae végiggarázdálkodta egész Ázsiát, utána pedig fotókat nézegettünk a szikláról, ahová állítólag végül be lett zárva. Eddigre már annyira nindzsa-lázban égett a hallgatóság, hogy a tábori filmes workshopon egy komplett nindzsás filmet leforgattunk. 

Elsa ezzel ellentétben egyéni műfaj volt, egy lány kérésére készültem fel belőle. Ő is jött és kérte a mesét; kettesben ültünk a kanapén, és nagy figyelemmel hallgatta. Virginal legendája erősen férfiközpontú, de nem kell hozzá sok mesemondói szabadság, hogy a hegyek felett uralkodó királynő alakja kerüljön benne előtérbe. Nagyon élveztem újragondolni a törtnetet, pedig már régebben is sokat dolgoztam vele. A második mese még ennél is jobb helyet talált magának. A tábor végén a fotós műhelyen készült képekre licitálni lehetett mindenféle felajánlásokkal; egy klassz képért a desszertemet ajánlottam fel, a szóban forgó lány egy alkotásáért pedig a második Elsás mesét. Az utolsó napon, indulás előtt találtunk egy kis nyugis időt és helyet magunknak, ahol meghallgathatta a Hókirálylány történetét. Ez még talán jobban betalált, mint az első, és olyan dolgokat is észrevett benne, amikre én nem is gondoltam. Remek záró pillanat volt ez a tábor végére. (És a fotó is szép.)

Az ilyen alkalmak a kedvenc "fellépéseim". Bennük van minden, amit imádok a mesemondásban: a személyes kapcsolódás, a meghitt pillanatok, a lelkes hallgatóság, a hagyományos mesék, és a közös rajongás modern sztorik iránt. Már alig várom, legközelebb milyen feladatot kapok majd...

2021. augusztus 14., szombat

Küzdelem a boldogságért égen-földön (Kínai kisebbségek meséi 14. - Bouyei)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

A bouyei (buyi) néphez megint csak több könyvből kellett összevadászni a meséket. Pedig nem is annyira kicsi kisebbség: csaknem hárommillióan élnek Dél-Kínában, főként Kujcsou tartomány területén.

Fénypontok

Szép és izgalmas történet volt a holdbéli szerelmesek, Yahkang és Cuhee legendája. Őket egy gonosz udvaronc még a halálból is üldözte: a számára elégetett áldozati pénzekkel megvesztegette a pokol elöljáróit, hogy veszejtsék el a szerelmeseket. A végén a Napisten sietett a segítségükre, és a két fiatal a holdon találhatott ismét egymásra - ott élnek azóta is.
Szintén feleségrablás állt a középpontjában annak a szép szerelmes történetnek, melyben egy kilencféle tollból készült varázslatos ing hozta meg a fiatalok számára a boldogságot. A feleség az égből szállt alá (érdekes módon nem más, mint maga a Szövőlány segítette), és amikor egy kapzsi földesúr el akarta őt venni a férjétől, a közösen készített tollruha erejét fordították ellene.
Szintén felbukkant a Szövőlány egy izgalmas helyi legendában, amelyben egy emberevő sárkánnyal küzdött meg, és a saját élete árán le is győzte a szörnyeteget (mindenféle mágikus szövőeszközök segítségével). 

Kapcsolatok

A bouyei hagyományban is szerepel történet arról, hogyan emelték fel az eget az emberek. Itt egy Liga (Lijia) nevű hős segítette őket ebben, aki aztán a saját testrészeiből teremtettégitesteket, és halála után minden porcikája valamiféle fontos dologgá (folyóvá, virággá, úttá, tehénné, stb.) változott.
Szép, klasszikus "égi menyasszony" mese magyarázta, miért mutattak be régen áldozatot a hatodik holdhónap hatodik napján egy folyóparti nagy szikla előtt. A történet egy holdbéli lányról szólt, aki fiút szült egy földi férfinak. A különleges képességű fiú megmenekült minden rá leselkedő veszélytől, és az égbe szállva megígérte, hogy vigyázni fog az emberekre. Egy másik legenda arról szólt, miért esznek bambuszlevélbe csomagolt rizst (zongzi) a bouyei emberek az év egy bizonyos napján, megemlékezve arra, amikor a kínai sereg ellen folyton őrt kellett állniuk, és az asszonyok hordták a férfiaknak az elemózsiát. Szintén legenda magyarázta az Ökörfesztivál eredetét, amit áprilisban tartanak. Itt egy szegénylegény tett szert varázslatos ökörre, amelynek segítségével nem csak meggazdagodott, de egy különös főzőverseny eredményeként feleséget is szerzett magának.
Ismét előkerült egy békavőlegény, valamint egy olyan mese is, ahol egy tigrist egy ravasz béka hívott ki versenyre, és le is győzte.

Ki a következő?
A szalar nép

2021. augusztus 12., csütörtök

Világszép Mesetábor: Így néz ki egy magyar varázslóiskola

Ismét nyár, ismét Világszép táborok gyermekvédelemben élő világszép gyerekekkel. Az idei Mesetábor (a 7-10 éves korosztálynak szóló heteket hívjuk így) különösen a szívemhez nőtt: úgy döntöttünk, idén Garabonciás Varázslóiskolát hirdetünk a kölykök számára. 

(Korábbi táborokról itt és itt blogoltam)

A tábort lelkes felkészülés előzte meg: hét fős kis csapatunk belevetette magát a varázsvilágba, és elkezdtük kitalálni, hogyan is nézne ki egy teljesen a magyar hiedelemvilágra épülő varázslóiskola. Először természetesen, mint minden iskola esetében, tantestületet kellett toborozni. Mivel a Mesetáborokban a felnőttek is végig szerepben vannak, azt a remek feladatot kaptam, hogy vadásszam össze a magyar hagyomány leghíresebb varázslóit, akik közül aztán a többiek kiválogathatták maguknak a legszimpatikusabb szerepet. Végül így állt össze a lista:

Klingsor, a német hagyományban is méltán híres magyar udvari varázsló volt az igazgató (és egyben a táborvezető is). A kézművességért és alkotó foglalkozásokért Macska Róza, a legendás javasasszony volt a felelős, a látványos kísérletekért és trükkökért a spanyol földről érkezett szegedi Kampó táltos, az ügyességi játékokért pedig nem más, mint maga Petőfi Sándor (akit rengeteg hiedelemmondában garabonciásként emlegetnek). Mellettük jelen volt segéderőként Tündér Erzsébet (A táltos kanca és a libapásztorlány mese, és néhány magyarországi boszorkányper alapján), Kamor, a Bakony varázslója a Helka-legendából, és végül, de nem utolsó sorban jómagam, aki a nagybányai Virághegy virág-varázslójának alakját öltöttem magamra (jelentős mennyiségű művirággal egyetemben). Mindenki elkészítette a maga jelmezét, kellékeit, és garabonciás-könyvét, ami végigkísért minket az egész heti programon. 


Természetesen nincs Mesetábor mesék nélkül: ennek a korosztálynak reggel és este is szoktunk mesélni, úgyhogy a tábor folyamán "hivatalosan" összesen kilenc történet hangzott el, mind a magyar hagyományból. Közöttük volt sok olyan mese, amelyek a garabonciás-mesterekhez kapcsolódtak, hogy a gyerekek felismerhessék, kivel töltik az idejüket a táborban: elhangzott Kampó táltos meséje, a Helka és Kelén legenda, A táltos kanca és a libapásztorlány, a Virághegy mondája, és még egy jó kis sztori is Petőfi Sándorról, aki túljárt Döbrögi uraság eszén (utóbbit a hamarosan megjelenő Világszép könyvben is olvashatjátok, ez itt a reklám helye). Ezeken kívül jó előre beleástam magam a garabonciás-hagyományba, és hiedelemmondák, néprajzi gyűjtések százait böngésztem végig a legjobb sztorik után kutatva, míg össze nem állt belőlük egy egészen csinos kis garabonc-repertoár, sárkányon lovaglással, viharkavarással, és mindenféle izgalmas kalandokkal. A reggeli és esti mesélések remekül zajlottak, a gyerekek értékelték és élvezték a meséket, és ügyesen kötötték össze őket a napközben zajló foglalkozásokkal. 

Foglalkozásokból pedig volt bővel: Kampó táltos birodalmában izgalmasabbnál izgalmasabb kísérleteket végeztünk vízzel, ételfestékkel, gyertyával, tükrökkel, statikus elektromossággal és szappanbuborékokkal. Macska Róza műhelyében garabonciáskönyvek készültek, amelyekbe aztán lehetett gyűjtögetni varázsigéket, matricákat, üzeneteket és titkos jeleket; ugyanitt születtek meg a személyre szabott garabonciásköpenyek és varázslatos kaleidoszkópok. Petőfi Sándor ügyességi játékokkal és feladatokkal mulattatott bennünket. Délutánonként pedig, amikor kifogytunk a játékból, együtt vonultunk le a Balatonra fürdeni, énekelve és nevetve.

A tábor utolsó napján megtartottuk a hagyománnyá vált Aranyhajszál Fesztivált, ahol minden kis garabonciás bemutathatta a legszebb varázstudományát. Volt, akitől kísérleteket láttunk, volt, aki énekelt, táncolt, vagy dekázott, sőt, még egy mese is született a nagy alkalomra. 

A saját garabonciáskönyvem most is itt van a polcon, tele szép emlékekkel. És ami még jobb: ha lehet hinni a mendemondáknak, a nyitott szemmel járók találkozhatnak egy-két varázsköpenyes kis garabonciással Budapesten és környékén...

2021. augusztus 7., szombat

Amikor a nők fegyvert ragadnak (Kínai kisebbségek meséi 13. - Jugur)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Blue ​Cloth and Pearl Deer
 
Yogur folklore
Zhang Juan & Kevin Stuart  
University of Pennsylvania, 1996.

A kötet tizennyolc történetet tartalmaz. A jugurok (egy türk és mongol nyelvű nép, akiket néha "sárga ujguroknak" is neveznek) nagyjából tizenötezren vannak, és a Mongóliával határos Gansu tartomány területén élnek. A kötet bevezetőjéből megismerkedhetünk a lakóhelyükkel és a történelmükkel, és szerepel az elején egy bevezető tanulmány is a jugur házassági szokásokról (amik külön érdekesek, mert a jugurok matrilineáris-matriarchális múltja különleges házassági formákat eredményezett). A meséket kínai nyelvű forrásokból fordították angolra.

Fénypontok

Kép innen
A könyvben a legjobban Yangkesa és Gongerjian története nyűgözött le, két testvéré, akik közül a fiú gonosz asszonyt vett feleségül, és száműzetésben halt meg a sivatagban. A húga elindult, hogy felélessze; a tündérektől harcművészeteket tanult, majd sorra megküzdött minden állattal, akik ettek a testvére holttestéből. Végül sikerült a testet megint összeraknia és életre keltenie. Szintén csodás, erős nőket felvonultató akciófilm készülhetne Geraos legendájából: itt a hőst először egy fiúruhába öltözött kardforgató lány védelmezte, majd egy íjászlány is csatlakozott hozzájuk, és együtt bosszulták meg a hős apjának halálát.
Nagyon tetszett a legenda ami azt magyarázta, miért szerepelnek fekete és fehér lovak a jugur esküvői szertartásban. A történet két ellenséges jugur törzsről szólt. A viszály apákról gyerekekre szállt, és amikor egy királyfi és egy királylány került egymással szembe a csatatéren, elhatározták, hogy inkább békét kötnek. Az öreg királyok makacssága miatt a békéhez rögös út vezetett, de a kitartó Zhenersi herceg és a bátor Baoerde hercegnő végül egyesítették a két törzset - és össze is házasodtak. 
Hasonlóan izgalmas és tanulságos volt Az íjász és a ludak esete. Egy lusta legény mesteríjásznak adta ki magát, hogy elnyerje egy hercegnő kezét, és puszta szerencséből majdnem sikerült is neki, de végül mégis kiderült, hogy valójában gyáva és semmihez sem ért.
Szerepelt a kötetben a Gesar (Geszer)-eposz egy változata is, ami egész Belső-Ázsiában ismert. Volt benne mindenféle kaland, a hősnő Sarmark legendáját mégis érdekesebbnek találtam. Sarmark a Fehér Kán felesége volt, aki nőkből álló sereget vezetett diadalra, amikor a férje vesztésre állt egy csatában. Sajnos később gonosz ármányok miatt tragikus halált halt, de még halálában is segített a népének új hazát keresni.
Mókás történet magyarázta, miért hívják a jugurok a rókát "kalapos állatnak" (ahogy mi a farkast farkasnak). 


Kapcsolatok

Kép innen
Itt is szerepelt egy mese, amelyben egy lány kígyóhoz ment feleségül. A kígyócsalád kedvesnek bizonyult, és idővel mind emberré változtak; a legkisebb lány boldogságát azonban elirigyelte a nővére. Innentől a mese egy "hamis menyasszony" történet volt, melynek végén a szerelmesek természetesen egymásra találtak, a gonosz testvérből pedig kígyó lett.
Sok más meséből és legendából ismerős volt a kék kelme története, amelyben egy fiatal asszony házában kialudt a tűz, és ő szerencsétlenségére egy szörnyeteg-asszonytól kért új parazsat. A szörnyeteg hazáig követte, és a vérét szívta, míg a fiatal férj meg nem küzdött vele. A történet érdekessége, hogy a férj meghalt a csatában, és a szörnyet végül a felesége ölte meg a kardjával. A férj temetésén használtak először kék kelmét a csontok betakarására, ami később szokássá vált a jugurok között.
Szintén ismerős típus volt az An név eredetének legendája, amelyben egy legény titokban életben tartotta az apját, amikor minden öreget meg kellett volna ölni. Később persze pont az öreg bölcsessége mentette meg az egész népet. Megint szerepelt egy olyan mese is, ahol két fiútestvér közül az egyik ártatlan volt és szerencsével járt, míg a gonosz bátyja, amikor utánozni próbálta, csúnya véget ért.
Az ügyeletes trickster Mula volt, Naszreddin hodzsa távoli rokona, aki kapzsi gazdag embereket vert át trükkös módokon.

Ki a következő?
A bouyei nép

2021. július 31., szombat

Az égről a csillagot (Kínai kisebbségek meséi 12. - Tibet)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

A hóoroszlán meséi
Tibeti mesék
Ábrahám Linda & Szántai Zsolt
Sudhana Könyvkiadó, 2010.

Tibet évszázadokig nagyrészt önálló ország volt Kína határán, míg 1951-ben a kínaiak el nem foglalták. Azóta a tibetiek az 55 hivatalos kisebbség egyikének számítanak; több, mint hatmillióan vannak. A kötet sajnos csak meseszövegeket tartalmaz (azokból viszont 96-ot), így a tibeti történelemről és kultúráról más forrásokból érdemes tájékozódni. A meséket több különböző angol nyelvű, illetve eredeti tibeti forrásból fordították. 

Fénypontok

Nagyon tetszett a bölcs denevér meséje, aki gyors észjárásával és bátorságával megmentette a világ madarait attól, hogy egy király a gonosz felesége tanácsára megnémítsa őket. A gonosz mostohaanya meséje két féltestvérről szólt, akik annyira szerették egymást, hogy még egy gonosz kígyóisten szívét is meg tudták lágyítani.
Látványos és izgalmas volt az a történet, amelyben egy szemfényvesztő szőtt élethű illúziókat egy király köré, miután a király megígérte, hogy bármit tesz, nem fogja megbüntetni érte. Egy egész kis alternatív valóság született az illúziók nyomán...
Nagyon szép volt Csering és a csillag meséje. Egy fiúról szólt, akit egy varázsló magával vitt az égbe, hogy megfigyelhesse, hogyan keltenek a sárkányok esőt és mennydörgést - és a végén még egy csillagot is hazavihetett a zsebében magával. A kis juhász a mi Nyúlpásztorunkra hasonlított; itt egy csodásan zenélő legény az állatokat hívta össze, hogy ijesszenek rá egy gőgös uraságra, és tanítsák meg jobban bánni az emberekkel.
A tanulságos mesék között tetszett A szamár és a kő esete, ahol egy balesetért egy szamarat és egy követ készült elítélni a király - majd megbírságolt mindenkit, aki kíváncsiságból jelent meg a bíróságon ahelyett, hogy igazságot követelt volna. Szintén komoly üzenetet hordozott a viszályt szító róka története, aki egy barátságban élő bikát és tigrist próbált egymásnak ugrasztani - de azok még időben észrevették, ki a hibás, és a rókával végeztek inkább. A legjobban azonban A balga bíró meséjét szerettem, aki nem akart az emberek gondjaival foglalkozni, amíg a felesége el nem altatta, koszos ruhába nem öltöztette, és ki nem tette az utcára, hogy azt higgye, nem ő a bíró. A szegény emberek között élve aztán jó sok mindent tanult, és bölcsebben tért vissza a posztjára. 

Kapcsolatok

Annak ellenére, hogy Tibetre mint a világtól elzárt helyre gondolnak az emberek, rengeteg ismerős mese bukkant fel a kötetben: voltak változatok olyan klasszikusokra, mint a brémai muzsikusok (A két kismacska), verseny futó állatok (itt Nyúl és béka, akik elől végül egy vadkacsa happolta el a nyereményt), találós kérdésekre választ adó bölcs asszony (akiből nem királyi feleség, hanem tanácsos lett a végén), aranyat köpő királyfiak (A herceg meg a barátja, Az aranyat köpő teknősbéka), hat testvér akik együtt mentettek meg egy asszonyt (majd, mivel nem tudták eldönteni, kié legyen, feldarabolták...), bőbeszédű repülő teknősbéka, "ki a legerősebb a világon?" (Az Egérhercegnő, akit itt sajnos macskához adtak feleségül), salamoni döntés (egy teknősbéka és egy páva között), furfangos ígérettel átvert halál (A favágó és a halál), király akinek szarvai voltak, kiskakas gyémánt félkrajcárja (Az okos tyúk), hálátlan állat a csapdában (Ezúttal farkassal és nyúllal), ébenfa paripa (A vashal és a faló), nagyapót megmentő fiú ami az öregek tiszteletére tanít (Apák és fiúk), Szépség és a szörnyeteg (A fehér kakas, ami itt elválással végződött), és Hamupipőke (A fehér tehén). Nyima kalandjai magukba foglalták az Aladdin-mesét és a szerencséjét kereső ember utazását is.
Ismét felbukkant egy olyan történet is - nem egy verzióban -, amelyben egy ember három állatot és egy másik embert mentett meg, amit az állatok segítséggel háláltak meg, a hálátlan ember viszont árulással. Pelzang története európai és indiai legendákhoz hasonlóan egy szemfényvesztőről szólt, aki úgy elbűvölt egy kétkedő ismerősét, hogy az leélt majdnem egy teljes életet az illúziójában. Szerepelt olyan mese is, amelyben egy vadász véletlenül megölt egy állatot (itt hollót) ami veszélyre akarta figyelmeztetni. A japán hagyományból ismertem a tréfás mesét a családról, akik nem tudták, mi az a tükör.
A tricksterek között szerepelt a béka, aki elhitette a tigrissel, hogy ő tigriseket szokott enni. A legnépszerűbb trickster, akiről több történet is szólt, egy Tinpa bácsi nevű furfangos, jó humorú öregúr volt, de felbukkant egy Nagyszájú nevű legény is, ami egy Zsigerelő nevű kapzsi uraságot tanított móresre. Szintén mókás volt az a történet, ahol egy király híres gyémántját jégdarabbal helyettesítették okos tolvajok.


Ki a következő?
A jugurok

2021. július 24., szombat

Mesék a felhők között (Kínai kisebbségek meséi 11. - Nahszi)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Tales from within the clouds

Nakhi stories of China
Carolyn Han & Jaiho Cheng
University of Hawaii Press, 1997.

Vékony, de gyönyörűen illusztrált kötet, tíz mesével. A nahszi népcsoport körülbelül háromszázezer főt számlál, és Tibetből vándorolt a mai Yunnan és Szecsuan tartományok területére időszámításunk kezdete körül. Különlegességük, hogy egy részük még ma is matriarchális társadalomban él, a házasság nem gyakori közöttük, és csak az anyára van szavuk, az apára nem. A meséket egy kínai nyelvű gyűjteményből fordította angolra Jaiho Cheng, és aztán Carolyn Han mesélte őket újra, szóval az eredeti nahszi szövegektől eltérnek, de a tartalomtól nem. A kötet rövid bevezetőjéből betekintést kapunk a nahszi kultúrába, mesemondó hagyományba, és szó esik a népmesék és főleg a női hősök fontosságáról is. A kötetet egy yunnani festő, Li Ji illusztrációi kísérik.

Fénypontok

Régi kedvenc történetem a nahszi teremtésmítosz, amelyben egy gonosz sárkánykígyót négy nő - Gondolkodó, Cselekvő, Bölcsesség, és Látó - pusztít el. Egy trükkel ráveszik, hogy rabolja el a hatalmas Aranymadár tojását. A dühös madár végez a kígyóval, amelynek maradványaiból hegyek születnek.
Nagyon tetszett a Napról és a Holdról szóló történet, amelyben a két égitest két nővérként szerepelt. A Nap lusta volt és lobbanékony, a Hold pedig türelmes és szorgalmas. Amikor elindultak egy varázslatos fához, a Hold megunta a várakozást, hogy szunyókáló nővére is felkeljen, és egyedül vágott neki az útnak; a Nap véletlenül pucéran rohant utána. Azóta el kell vakítania az embereket, hogy ne lássák, hogy meztelen...
Kissé hátborzongató volt a kabócákról szóló mese, ami elmagyarázta, miért tartózkodnak évekig a föld alatt - de azt is hozzátette, hogy "kis ernyőket" növesztenek maguknak a nap ellen, ami valójában egy élősködő gomba, ami a lárvákból nő ki... Ugyanez a jelenség szerepelt Chongcao Kisasszony meséjében is, ami a kínai hernyógomba eredettörténete. A mesebeli "hernyó" hol zöld, hol barna ruhát vesz fel, hogy elbújjon az őt megenni akaró állatok elől. 
Univerzális tanulságot hordozott A gőgös azálea története, aki a növények szépségversenyén kinevette a törpefenyőt, és még le is köpte. A díjat végül mégis a jószívű fenyőnek ítélte a Virágok Királynője, a belső szépségéért.

Kapcsolatok

Afrikai mesékre emlékeztetett az a történet, amely megmagyarázta, miért lefetyelik a kutyák a vizet. Itt a kutya volt az, aki nem segített mindenki másnak, hogy a rendszeresen kiáradó vizeket mederbe tereljék - és mivel a lustaságáért eltiltották a víztől, azóta lopva kell innia. 
Trickster-figuraként a Bolha bukkant fel a kötetben, aki egy, a versenyfutó mesékhez hasonló megmérettetésben próbálta legyőzni a Tetűt, de végül kudarcot vallott.


Ki a következő?
Tibet!

2021. július 10., szombat

Amikor piros hó esik (Kínai kisebbségek meséi 10. - Ji)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

The ​Nuosu Book of Origins
 
A Creation Epic from Southwest China 
University of Washington Press, 2019.

A ji nép Kína délnyugati részén él, nagyjából kilencmillióan vannak, és több kisebb csoportra oszlanak amelyeknek külön-külön neve és identitása van. Ezek közül a legnagyobb a nuosu közösség (kb. 2.3 millió fő) - az ő egyik hagyományos eposzukat tartalmazza ez a kötet. A fordítók és szerkesztők Mark Bender (aki a miao eposzokat is fordította) és Aku Wuwu (egy nuosu költő és kutató). 

Bimo. Kép innen
Az eposz Eredetek Könyve néven ismert a hagyományban, és teremtés- valamint eredetmítoszok, vándorláslegendák gyűjteménye. Kéziratos másolatokban, ji írásmóddal (ami eltér a kínai írástól) lejegyezve évszázadok óta kering az emberek között. A fordítás alapjául szolgáló szöveget egy Jjivot Zopqu nevű hagyományos nuosu mediátor másolta le egy füzetbe ji írással és aztán kínai fordításban is; a szöveg 29 énekre bomlik, és meglehetősen teljes képet ad az eposzról egyetlen forrásból (a néprajzkutatók által összeollózott más változatokkal ellentétben). A ji eposzokat általában a bimo-nak nevezett, rítusokért felelős papok őrizték és olvasták fel / szavalták különböző ünnepi alkalmakon, gyakran több órán keresztül. Esküvőkön, temetéseken és egyéb fontos napokon énekmondók is adtak elő belőle történeteket. A kötethez függelék, kiejtési útmutató, lábjegyzetek, és egyéb hasznos információk is tartoznak. A bevezetőből megismerkedhetünk az eposz gyűjtésének és fordításának történetével, a ji kultúrával és mindennapokkal, és az epikus hagyománnyal is.

Fénypontok

Nagyon tetszett az eposzban, hogy az embereket a természet egységének részeként kezeli, és az állatokat, növényeket egyaránt a rokonainknak tartja. Szép ének szólt például arról, hogy a Nagy Bimo, az első pap, Awo Shubu, megtöltötte a világot növényekkel, és a hozzájuk tartozó állatokkal. Később, amikor a hat nap fénye majdnem mindent felperzselt a világon, az égből háromszor egymás után piros hó esett, és új élőlények születtek belőle - a Hó Tizenkét Fia. Jégből lettek a csontok, hóból a hús, szélből a lehelet. Hatan a "vér nélküli lények" (növények), hatan pedig a "vérrel bíró lények" (állatok és emberek) ősei lettek, akiknek a családfáit az eposz, egyfajta népi taxonómiaként, részletesen felsorolja. Külön érdekes mozzanat volt, hogy a lovak, amelyek nem őshonosak a környéken, pillangók által keltetett négy különleges hó-tojásból bújtak ki. Az Értelem Vizéből azonban (egy békaszellem tanácsára) csak az emberek és a varjak ittak, ezért ők a legokosabb lények.
Az eposz nagyobbik fele a különböző népek leszármazásáról és vándorlásáról szólt, rengeteg ismétléssel és névvel (kb. mint a "nemzette" felsorolások a Bibliában). Érdekes volt, a vándorló törzsek milyen helyeket miért nem tartottak alkalmasnak a letelepedésre, de amúgy csak kisebb epizódok szakították meg a felsorolást. Például az, amelyben két család, Hxuo és He, alakváltó-versenyben próbálta legyőzni egymást sok napon (és sok átváltozáson) keresztül, míg végül ki nem békítették őket, és össze nem házasították a gyerekeiket.
Nuosu kézirat Zhyge Aluval
Kép innen
A szövegben nem szerepel, de a jegyzetek között helyet kapott az eposzból egy epizód, ami gyakorlatilag a villámhárító feltalálásáról szól. Zhyge Alu egy falura bukkan, ahol az emberek nem mernek tüzet gyújtani, mert ha megteszik, azonnal becsap hozzájuk a villám. A hős rézsisakot és rézbunkót ragad, és felmegy a tetőre, ahol rézhálóba fogja a villámot és megszelídíti. A villám, mint élőlény, egyébként több helyen felbukkant az eposzban. Egyszer megemlítették azt is, hogy tizenkétféle villám van, egy egész család, akik télen csendesen alszanak a föld alatt, tavasszal pedig hangosan horkolnak.



Kapcsolatok

Ebben az eposzban is megjelenik az ég és a föld elválasztásának (és oszlopokkal való alátámasztásának) története. Itt a munkát istenségek, halhatatlanok és szellemek közösen végezték, és aztán az eget és a földet kilenc tündérlány kilenc vas-réz seprűvel tisztára seperte. Szintén megjelent a sok nap, sok hold motívuma a teremtésnél: itt Anyu Ddussy, a Szellemmajom idézett meg hat napot és hét holdat, valamint az összes csillagot. Az égitestek felperzselték a földet, de néhány növénynek és állatnak sikerült megmenekülnie (pl. a mókás kinézetű kínai vízőznek). A felesleges napokat és holdakat ismét egy legendás íjász, Zhyge Alu lődözte le az égről. Őt sárkányok nevelték fel egy barlangban. Mindenféle fákra megpróbált felmászni, hogy lelője az égitesteket, de csak a jegenyefenyők bírták el, így a fenyők azóta is különleges tiszteletnek örvendenek. Az utolsó nap itt is elmenekült és elbújt, és a kakasnak kellett előcsalnia. 
Az első, tüzes apokalipszis után következett egy özönvíz is, amelyet ezúttal egy jószívű, Jjumu Vuvu nevű hős élt túl egy fa ládában. Itt akadtak azonban túlélő állatok (patkány, mérges kígyó, méhecske, béka, varjú, fácán stb.), akiket megmentett, és akik később segítettek neki feleséget szerezni az égből. Mivel azonban csellel szereztek menyasszonyt, a hős gyerekei némán születtek, és csak a mitikus Apuyoqo madár segítségével sikerült megszereznie számukra az égből a beszéd tudományát - így születtek a különböző nyelvek.
Szintén megjelent az eposzban a furfangos lány motívuma, aki találós kérdéseket tett fel egy Shyly Wote nevű hősnek. A hős egyikre sem tudott válaszolni, így éles eszű húga segítette ki, hogy ne veszítse el a fogadást.

Közös kézi szövés, kép innen

Ki a következő?
A nahszi nép

2021. július 3., szombat

Sárkányok és szerelmek (Kínai kisebbségek meséi 9. - Bai)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.


Megint nem találtam gyűjteményt, úgyhogy több könyvből vadásztam össze a meséket. A bai népcsoport Yunnan tartomány területén él, nagyjából kétmillióan vannak. Csodás táj veszi körül őket, tele magas hegycsúcsokkal és csillogó tavakkal, amiért is a környék nem csak kedvelt a turisták által, de a meséket is hasonlóan gyönyörűre színezi. A bai emberek többek között kormoránhalászatról és sárkányhajó-versenyekről ismertek.

Fénypontok

Az az igazság, hogy a Kína területéről származó mesék közül különösen sok nagy kedvencem a bai hagyományhoz tartozik. Ilyen például a Vadlúd-tó legendája, amit A kalóz királylányba is beválogattam. Ez egy halandó lány és egy sárkánykirálylány barátságáról szól, akik szeretnek együtt énekelni, és közös erővel vetnek véget egy rettenetes szárazságnak. A másik kedvenc történetem a Fából faragott sárkány meséje, amelyben egy egész falu és egy tehetséges ácsmester közösen dolgoznak rajta, hogy egy gonosz sárkány legyőzésére fából jóságos sárkányt alkossanak.

Szintén nagyon szeretem a Zöld Sárkány Tó legendáját, amelyben egy emberalakot öltött sárkány összebarátkozik egy öreg szerzetessel, és minden nap együtt sakkoznak. A barátság azonban megszakad, amikor a szerzetes kitalálja, hogy látni szeretné sárkány-barátja valódi alakját. Hasonló volt Langchiung Sárkánykirályának legendája is, aki feláldozta az életét hogy megöljön egy gonosz kígyót, és sárkányként született újjá. Később barátságot kötött egy tudóssal, de az mindenképpen látni szerette volna a valódi alakját és végül szörnyethalt a rémülettől. A helyiek őt is isteni rangra emelték, és azóta együtt ünneplik a két jóbarátot. Az Erhai-tóhoz kapcsolódott ugyanebben a kötetben a Nagy Fekete Sárkány és a Kis Sárga Sárkány harcának története, melyből az utóbbi, furfangos, sárkánygyöngyből született kis hős került ki győztesen.
Nagyon szép - és híres - történet szólt egy Awa nevű hercegnőről, aki egy egyszerű vadászba szeretett bele. A szerelmesek sok viszontagság árán egymáséi lehettek, ám a lány apját ez nem hagyta nyugodni, és a történet tragikus véget ért. A legenda egy különös légköri jelenség magyarázata: a Cangshan-hegy felett rendszeresen megjelenő felhő a lány szerelmének jelképe, amely szelet támaszt, és a közeli tó habjait borzolva keresi elveszett kedvesét. Egy másik, rövidebb, de szépen illusztrált verziót is találtam belőle, és a yunnani mesegyűjteményben is szerepel.
Hasonlóan gyönyörű és tragikus volt a dali Pillangóforrás legendája is a róla elnevezett kötetben. Itt egy zsarnok által üldözött szerelmesek együtt ugrottak tóba, és ezernyi pillangóvá változtak. A haláluk felbőszítette az embereket, akik végeztek a zsarnokkal. Szerencsére nem minden történet végződött halállal: a Főnix-fez meséjében a gonosz király által elrabolt lánynak sikerült megszöknie, és boldogan élhetett a családjával. A főnix-fez azóta a boldogság és jószerencse jelképe.
Egy másik tó szintén saját legendát kapott: ez egy jószívű és bátor legényről szólt, aki megtalálta a forrást, amiben az ég szárnyas lovai fürödtek, és a saját élete árán csatornát ásott hozzá, hogy véget vessen egy hároméves aszálynak. A kővé vált legény ma is ott áll a Lófürdő Tó partján.


Kapcsolatok

Találtam az egyik könyvben egy újabb történetet, ami a só eredetéről szólt. Itt egy Gunv nevű lány jött rá az étel sózásának titkára, de a bátyja házi vaddisznója féltékenységében megölte őt. A lány házi szarvasa fényt derített az igazságra, és a lányt azóta a só istennőjeként tisztelik.
Megint csak találkoztam egy legendával amelyben egy gazdag úr kapzsisága miatt víz alá süllyedt egy egész környék; itt egy varázslatos ökör tett igazságot, amit egy szegénylegény varázsfurulyával idézett meg.

Ki a következő?
A ji népcsoport

2021. június 26., szombat

A Fehér Tigris népe (Kínai kisebbségek meséi 8. - Tucsia)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Ehhez a népcsoporthoz nem találtam teljes kötetet, úgyhogy több gyűjteményből mazsoláztam össze a vonatkozó meséket.

The Volume of Tujia and Bai Ethnic Groups
Classical myths of China's 56 ethnic groups
Li Xueqin & Pan Shouyong
New Buds Publishing House, 2013.

A tucsia népcsoport körülbelül nyolcmillió főt számlál, és Kína szívében, a Wuling-hegység területén élnek. Különleges táncművészetükről, gazdag népdalkincsükről, és az általuk készített színes, csodálatos brokátszövetekről híresek.


Fénypontok

A fent ábrázolt, kínai kiadású kötetben összesen két tucsia mese szerepelt. Az első nyolc fivérről szólt, akik a húgocskájukkal egyszerre születtek, de az apjuk a fiúkat kitette a vadonba. A nyolc fiút egy főnix és egy sárkány nevelte fel és tanította mindenféle hasznos dolgokra. Felnőve hazatértek, gondoskodtak a családjukról, megvédték a falujukat, és végül, amikor a húgukból egy szarka segítségével császárné lett, még a birodalmat is megmentették egy ellenséges hadseregtől. A másik klassz mítosz Yiro istennőről szólt, aki megteremtette az első embereket mindenféle zöldségekből, miután két (férfi) istenség kudarcot vallott kőből és sárból alkotott alakokkal (csak hogy tudjátok, a csontjaink bambuszból, a húsunk pedig retekből van).

Találtam egy írást arról is, hogy a tucsia mesékben, más hagyományoktól eltérően, a tigrisek pozitív szereplőként tűnnek fel. Egy legenda szerint a nép őse egy tigris és egy ember házasságából született; egy másik, ismertebb mítosz a nép első vezéréről szól, aki halála után fehér tigrissé változott. Azóta a tucsiák "a Fehér Tigris leszármazottainak" vallják magukat. Az egyik mesében egy favágó és egy tigris barátkozott össze, miután az előbbi tüskéket szedett ki az utóbbi szájából; a tigris nem csak segített a favágónak feleséget szerezni, de ráadásul, amikor hadba szólították, egy tigrishadsereg élén elkísérte a háborúba is. Egy másik történetben egy festő mentett meg egy csapdába esett tigrist, aki cserébe segített neki hazajutni, amikor baleset érte a hegyek között. Egy harmadik mesében egy apatigris jött el egy bábaasszonyhoz, aki segített a párjának világra hozni a kölykeit.
A híres tucsia xilankapu brokátszövésnek is megvan a maga eredetmítosza. Egy lányról szól, aki olyan gyönyörűen tudott szőni, hogy minden virág, minden madár, ami kikerült a keze alól, azonnal életre kelt. Amikor azonban éjszaka kiment a kertbe, hogy megcsodálja a ginkgo fa éjjel nyíló virágait, egy féltékeny sógor megölte. A lány emlékére kapta a nevét a brokátszövet.

Kapcsolatok

A tucsia teremtésmítoszok között is szerepelt az özönvíz és a több nap története: a két teremtő férfi istenség, Zhang Guolao és Li Guolao, tizenkét napot alkottak, hogy felszárítsák a földet az özönvíz után, ám a napok olyan hőséget árasztottak, hogy egy bátor béka gyorsan lenyelt belőlük tizenegyet, megmentve ezzel a világot a pusztulástól. Egy másik történet szerint a tíz napból kilencet bátor legények nyilaztak le, mire a tizedik elbújt, és elő kellett csalogatni. Ez a feladat természetesen a kakasnak sikerült, és a tucsiák azóta is minden júniusban Napfesztivállal emlékeznek meg a fény visszatéréséről.
Ami a trickstereket illeti, egy kínai gyűjtés több mesét is felsorolt egy éles eszű, Luo Lanjiao nevű hölgyről, aki mindenkinek csattanós válaszokat tudott adni; többek között a mesebeli okos lány szerepét is ő töltötte be.

Ki a következő?
A bai népcsoport

2021. június 19., szombat

A közösség meséi (Kínai kisebbségek meséi 7. - Hakka)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Studies in Hakka folktales
Wolfram Eberhard
Chinese Association for Folklore, 1974.

A hakkák hivatalosan nem szerepelnek az 55 kínai kisebbség között; általában a han kínaiak egy alcsoportjának tekintik őket. Nyelvileg és kulturálisan is szoros közösséget alkotnak, és különválnak a han kínaiaktól; a népességszámuk 80 és 100 millió közé tehető. A kötet meséit tajvani hakka közösségektől gyűjtötték a 70-es években (sok hakka a szomszédos Fucsien tartományból települt át a szigetre). Több mint 500 emberrel készültek interjúk a projekt folyamán, és egyikük sem volt hivatásos mesemondó - a gyűjtés célja ugyanis az volt, hogy válasz keressen egy sor kérdésre, pl. "mennyiben tükrözik a népmesék az adott nép értékrendjét?" és "mik a legáltalánosabban ismert történetek?". 
A szerző szerint a legtöbb mesegyűjtemény sokszor különleges mesemondók különlegesen érdekes meséit közli, és így eltorzítja a közösség teljes repertoárjának képét. Ő azt szerette volna tudni, mik a leginkább kedvelt, legáltalánosabban ismert történetek a hakkák között, és ezek hogyan tükrözik a hakka kultúrát. Ezért aztán célzottan családokat interjúvoltak meg, különös tekintettel arra, hogy egyenlő arányban legyenek közöttük fiatalok és idősek, nők és férfiak, városi és falusi közösségek. A bevezetőben részletes leírást kapunk a gyűjtési projektről, és statisztikákat a válaszokról; áttekintést a legnépszerűbb mesei kategóriákról (mítoszok, történelmi legendák, stb.), a mesékben rejlő legfontosabb értékektől (őszinteség, hűség, jószívűség stb.), a mesék forrásairól, és az emberek véleményéről velük kapcsolatban. A kutatás több, mint 500 különböző mesét foglalt magába.
A szöveg a meséket magyarázatok és statisztikák közé ágyazza; van, amelyikből több változatot is közöl, ha érdekesek közöttük az eltérések. Azt is összehasonlítja a szerző, melyik mesék voltak népszerűbbek, vagy kevésbé népszerűek a tajvani hakka, mint a kínai közösségekben. Később a gyűjtők megkerestek "jó mesemondónak" tartott egyéneket is (továbbra is kizárva a gyűjtésből a hivatásos, foglalkozásként mesélő mesemondókat), hogy leellenőrizzék, nekik miből áll a repertoárjuk.
A kötet végén egy teljes listát találunk a gyűjtött történetekről, de csak a címek és egy-két soros összefoglalók szerepelnek benne, ami mesemondó szemmel egyszerre volt érdekfeszítő és frusztráló.

Fénypontok

Érdekes volt a történet, amelyben egy kísértet járult a legendás Pao bírót alakító színész elé, hogy beperelje a gyilkosát. A színész jobb híján szerepben maradt, és a gyilkosságra fény derült. Szintén túlvilági igazságszolgáltatás játszotta a főszerepet abban a történetben, amelyben egy szegény ember panaszt emelt Yenlo Wang, az Alvilág vezetője ellen, amiért rossz sorsot írt neki. Végül sok kitartással sikerült meggyőznie az istenséget, hogy változtasson a végzeten.
Tetszettek a hálás méhekről szóló mesék, amelyekben egy jószívű ember által megmentett rovarok többféle módon viszonozták a kedvességet; valamint az a legenda is, amely a Pan-pien hegy keletkezéséről szólt, és azt a legényt jutalmazta, aki tisztes árat fizetett egy öregember által árult gombócokért - még akkor is, ha az öreg kevesebbet is elfogadott volna. Szintén a jószívűségről, és egymás megsegítéséről szólt a Világosban és Sötétben című mese, amely klasszikus gazdag testvér - szegény testvér történetként kezdődött, de itt a szokásostól eltérően mindketten kölcsönösen segítették egymást a nehéz időkben.
Egyszerűségében szép volt a nárciszok eredetéről szóló legenda, amelyben az égiek örökké nyíló nárciszmezővel ajándékoztak meg egy kisemmizett fiút.

Kapcsolatok

A csuang mesék után ismét találkoztam az "illatos szellentés" rendkívül mókás meséjével, amelyben egy legény a saját illatos szellentéseit árusítva gazdagodott meg. Szerepelt a klasszikusok közül a Pásztorfiú és a Szövőlány legendája, és az a történet is, amelyben egy apa elásott kincs ígéretével veszi rá a lusta fiait, hogy ássák fel a kertet. Volt egy verzió arra a kínai mesére, amelyben egy halász és egy szellem kerülnek jó barátságba, és amikor a szellemet isteni rangra emelik, nem feledkezik meg régi jó barátjáról. A japán megszállás idején kerülhetett a mesék közé Urashima Taro legendája, amelyben egy halász leszáll a tenger mélyére, és száz évvel később tér csak vissza; és volt egy olyan mese is, ami a japán Susanoo és a nyolcfejű sárkány történetére hasonlított.
Itt is előkerült a történet arról, hogyan alakult ki a kínai állatöv, és miért került bele a patkány macska helyett. Voltak más ismerős típusok is, pl. Aladdin (hálás kutya és macska, magyarázattal, hogy miért utálják egymást), elveszített fejsze, szorgos és lusta lányok (Nagy Arany és Kis Arany), állatvőlegény (itt csiga, aki a végén egy Aladdin-szerű sztoriban még vissza is szerezte az ellopott csigaházát), és Fortunatus (itt egy koldust apának fogadó három legényről, akik varázstárgyakat kaptak a kedvességükért ajándékba).
A trickster-figurák közül felbukkant a majom, aki általában megjárta, ha csínytevéssel próbálkozott, illetve egy Li Wen-ku nevezetű, éles eszű fiatal tudós.

Ki a következő?
A tucsia népcsoport