2021. február 8., hétfő

A világ minden országából elolvastam egy-egy népmesegyűjteményt, és erre jutottam

Eljött a történelmi pillanat: befejeztem a Népmesék nyomában a világ körül kihívást! Majdnem pontosan öt évvel ezelőtt, 2016 januárjában döntöttem úgy, hogy a világ minden országából el fogok olvasni egy-egy népmesegyűjteményt. 
El sem hiszem, hogy körbeértem!

Jöjjenek először is a statisztikák:


200 országból olvastam népmeséket

Kínából indultam, Mongóliába érkeztem, 5 év 1 hónap alatt

Több, mint 10.284 mesét olvastam el (ennyit számoltam meg pontosan, de voltak könyvek, ahol fejezetenként több mese is szerepelt)

12 olyan ország volt, ahonnan nem sikerült könyvet beszereznem, ilyenkor cikkeket olvastam helyettük, vagy az Internetről kerestem meséket (Barbados, Bissau-Guinea, Burundi, Csád, Dzsibuti, Észak-Korea, Fehéroroszország, Liechtenstein, Luxemburg, Mozambik, Tuvalu, Uruguay). Ha később rábukkanok hozzájuk könyvekre, pótolom majd a lemaradást. Mesét egyébként mindegyikükhöz találtam azért; a legnehezebb Burundi volt, ahonnan egyetlen mítoszt sikerült csak összekaparnom. 

Három országból eposzokat olvastam, mert nem találtam népmesés kötetet (Guinea, Koszovó, Szenegál)

A mesék kontinensenként az alábbiak szerint oszlottak meg:

Európa: 3859

Afrika: 1642

Ázsia: 1542

Ausztrália és Óceánia: 1211

Közép-Amerika és Karib-tenger: 1124

Dél-Amerika: 756

Észak-Amerika: 150


A legtöbb mesét az alábbi hét országból olvastam:

Magyarország (756) (köszönet Ipolyi Arnoldnak)

Pápua Új-Guinea (602) (a Pápuai Ezeregyéjszaka első kötete volt)

Dominikai Köztársaság (304) (minden meséhez több változat is volt)

Olaszország (200) (Calvino remek gyűjtése)

Lettország (164) (Népek Meséi)

Ausztrália (157) (innen még szeretnék majd olvasni)

Honduras, Suriname, Argentína (150/ország, holtverseny)

Az összes ország és bejegyzés listáját itt találjátok


Mit tanultam mindebből?


Tricksterek mindenhol vannak (még Észak-Koreában is)

Nem akadt olyan népmesegyűjtemény, amelyben ne szerepelt volna legalább egyetlen trickster, kópé, vagy furfangos bajkeverő. Az összes mesei archetípus közül ők a leginkább univerzális szereplők; ahol mese van, ott kópé is van, és kedvenc trükkjeik, történeteik sűrűn ismétlődnek mindenhol a világ körül. Nem tehetünk egy lépést sem a mesék világában anélkül, hogy kátránybábukba, elcserélt büntetésekbe, átejtett ragadozókba ne botlanánk. 

A világ körül nem azok a mesék a legnépszerűbbek, amiket európai fejjel annak hiszünk

Az európai népmese-kánonnak megvannak a maga kedvencei, amelyek túlnyomó többségben a Grimm-gyűjteménynek felelnek meg: Hamupipőke, Hófehérke, satöbbi. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ezek a mesék világszinten is a "nagyok" közé tartoznak - de 200 ország után bizton állíthatom, hogy Hamupipőke labdába sem rúg néhány másik, kevésbé értékelt népmese mellett. Pontos számokat nem tartottam nyilván, de íme néhány a legtöbbször előforduló, unalomig visszatérő sztorik közül:

Szorgos és lusta lányok avagy fiúk (lásd: Holle Anyó) (ATU 480)
Varázslatos menekülés (magyaroknak Rózsa és Ibolya, Ábelesz-Kóbelesz) (ATU 313)
Versenyt futó állatok (Teknős és a nyúl) (ATU 275)
Varázslatos segítők (magyaroknak Szélike királykisasszony) (ATU 513)
A tündérek ajándéka (ahol egy jószívű embert a tündérek/dzsinnek/szellemek gazdaggá tesznek, egy mogorvát pedig megbüntetnek) (ATU 503)
Aladdin (avagy elveszített és visszaszerzett varázstárgy) (ATU 561)
És természetesen a tricksterek. 

Meglepő helyeken lehet mesei párhuzamokra bukkanni 

Néha leesett az állam, amikor egy-egy nagyon ismerős sztori óriási földrajzi távolságban bukkant fel egymástól. Egy sárkányos mesét például Svájcban és Bhutánban nagyon hasonló formában találtam meg, de máshol nem. Egy boszorkánytól menekülős sztori összesen kétszer, Kiribatiban és Angolában jött szembe. A Fülöp-szigeteken találkoztam olyan mesével, amit addig csak észak-amerikai indiánoktól ismertem. Sorolhatnám tovább, de a lényeg az, hogy a mesék hatalmas távolságokat képesek megtenni, és egészen biztos, hogy néhol egymástól függetlenül is felbukkannak nagyon hasonló formában. Az emberi képzelet csodálatos dolog. 

Magyarország nagyon szerencsés a népmesegyűjtés szempontjából

Néhány ország esetében komolyan megizzadtam vele, hogy népmesés kötetet találjak bármelyik általam olvasott nyelven (főleg angolul, magyarul és spanyolul olvastam, de szükség esetén elpötyörésztem az olasszal és a némettel is). A történelem rányomta a bélyegét a mesegyűjtésekre is; a nemzeti mozgalmak fontosnak tartották a gyűjtést, míg a háborúk, népirtások és egyéb sötét korszakok sok gazdag hagyományt tüntettek el majdnem nyomtalanul. Néha, kisebb országok esetében, egyszerűen azon múlt a dolog, született-e oda olyan ember, aki a szívén viselte a mesék sorsát - időben, hogy még találkozzon a hagyományt őrző mesélőkkel. Az, hogy Magyarországon bármelyik antikváriumban egész polcnyi népmesegyűjtést találhatunk, kivételes szerencse, és egyáltalán nem magától értetődő a világ sok más országában. 
(Ahol tudtam, igyekeztem újabb kiadásokat, gyűjtéseket támogatni azzal, hogy megvásároltam őket.)

A népmesék száma végtelen, de nem mindegyik tetszik egyformán

Mesemondóként természetesen megvan a saját ízlésem. Vannak mesetípusok, amiket sokkal jobban szeretek, mint másokat, és olvasás közben nyilván azokra a mesékre figyelek fel, amik valamiért megfogják a fantáziámat. A kihívás során megint csak bebizonyosodott az, amit eddig is tapasztaltam népmese-gyűjteményekkel kapcsolatban: ha egy kötetből két-három klassz sztori megragad, az már különösen jó könyvnek számít. Volt egy-két kiemelkedő kötet, aminek nagyon sok meséjét imádtam, de alapvetően - bár mind érdekes és izgalmas olvasmány volt - a legtöbbjükben egy-két olyan történet akadt csak, amit azonnal a szívembe zártam és mesélni szerettem volna. Ez teljesen normális jelenség, és az egyik oka annak, amiért a mesemondók rengeteget kell, hogy olvassanak a repertoárjuk bővítéséhez. 

Tovább is van

Nagyon sokat tudnék még fecsegni erről a kihívásról és a tapasztalataimról. Ha valakit érdekel, kérdezzetek rá :)


Hova tovább?

Hát, először is behozom a lemaradást, mert az angol nyelvű blogomon később kezdtem a sorozatot, mint itt. Még 12 bejegyzést le kell fordítanom angolra, hogy teljes legyen a kör.

És utána?

Régóta gondolkodom már, mi lesz, ha a kihívás a végéhez ér. Menet közben folyamatosan a tudatában voltam, hogy mivel politikai határok szerint olvastam, sokszor elsiklottam nagyon különleges kisebbségi kultúrák és mesekincsek felett. A jövőben tehát szeretném pótolni ezt a hiányosságot, és bennszülött, kisebbégi meséket olvasni a világ körül. Most épp úgy érzem, Kínával fogom kezdeni, de biztos vagyok benne, hogy sorra kerülnek majd szibériai népek, észak- és dél-amerikai és ausztrál őslakosok, és néhány európai etnikum is. 

Még jó, hogy a népmesékből nem lehet kifogyni...

A tricksterek karriert csinálnak (Népmesék nyomában a világ körül 200. - Mongólia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

UTOLSÓ ÁLLOMÁS!

Mongolian Traditional Literature

An Anthology
Charles R. Bawden
Routledge, 2013.

Ez a közel 900 oldalas vaskos kötet válogatást tartalmaz a mongolok hagyományos irodalmából, a Titkos Történettől a népdalokig. Mivel hatalmas nagy falat volt, ebben a bejegyzésben a Népmesék című részre fogok koncentrálni, ami magában majdnem 300 oldalt tesz ki, és 110 történetet tartalmaz. A mesék kisebb fejezetekre oszlanak téma szerint: természetfeletti történetek, tricksterek, Balansengge, vándorszerzetes-mesék, Shagdar, állatmesék, csalimesék, mítoszok, triádok, párbeszédek. 
A kötet maga angol nyelven hiánypótló, és sok olyan szöveget ad közre, amik előtte nem jelentek meg fordításban. A bevezetőből részletes tájékoztatót kapunk a mongol irodalom eddig elérhető fordításairól és történetéről, valamint leírásokat az egyes műfajokról és híresebb alkotásokról a középkortól napjainkig. Szó esik a Titkos Történetről, eposzokról, legendákról, tanító szövegekről, szertartásos szövegekről, indiai eredetű írásokról, mongol-kínai irodalomról, és egyéb érdekes témákról. A kötethez jegyzetek, bibliográfiák és kiejtési útmutatók is tartoznak. 

Fénypontok

Nagyon tetszettek a történetek, amelyeknek Balansengge, a mongolok trickster-figurája volt a hőse. Sok közöttük klasszikus trickster-sztori volt, mint pl. a "gyereket szült az edény" vagy a "nincs időm átverni téged" típusú trükkök, de volt közöttük néhány egészen eredeti húzás is (pl. amikor Balansengge elhitette egy kapzsi gazdag emberrel, hogy drágakövekkel van tele a zsákja, de ha arra méltatlan ember néz bele, akkor mind hamuvá változik). Balansengge kedvenc céltáblái a zsugori és kevély gazdagok voltak. A leghosszabb sztori abból bontakozott ki, hogy egy trükkel rávette őket, hogy mind a folyóba ugorjanak. A gazdagok lelke ekkor panaszra ment Erlig kánhoz, az Alvilág urához, és az uralkodó elkezdett démonokat küldözgetni Balansengge lelkéért. A trickster természetesen sorra átverte mindannyiukat, míg végül teljes pánik keletkezett az Alvilágban, Erlig kán maga ment érte, Balansengge őt is átverte, elszedte a ruháit, és maga ült az Alvilág trónjára. Happy end. 
A trickster-mesék közül kiemelkedett még a legény, aki kutyaszart etetett a kánnal (és egyéb kínos dolgokra is rávette anélkül, hogy megbüntették volna érte). Tetszett a rövid történet is az öreg varázslóról, aki egy álomban megmutatta a kevély kánnak, milyen nyomorban élnek az alattvalói. 
A mítoszok közül kiemelkedett Erkhii Mergen története, az íjászé, aki hat napot lelőtt az égről, hogy megmentse a világot a pusztulástól, de a hetedikkel nem boldogult, ezért szégyenében mormotává változott, a lova pedig ugróegérré. Egy másik kedvencem a nyulak meséje volt, akik azt hitték, senki sem fél tőlük, és ők a legnyomorultabb lények a világon - amíg véletlenül meg nem riasztottak egy birkanyájat azzal, hogy előugrottak a rejtekhelyükről. Rövid, ám bájos történet szólt állatokról, akik titokban nagyon fontosak: a denevér azért lóg fejjel lefelé, hogy figyelje, leszakad-e az ég; a szöcske azért ül a fűszálon, hogy őrködjön özönvíz esetére; a darumadár pedig azért lépked olyan óvatosan, hogy hatalmas erejével földrengést ne okozzon.
Meglepően sok eredettörténet foglalkozott azzal, hogyan osztott ki a Teremtő heréket és péniszeket mindenféle állatoknak. 

Kapcsolatok

Az állatmesék között szerepelt a hét kecskegida meséje, amiben itt ugyan csak két gida volt, cserébe megtudtuk azt is, hogyan háziasította az ember a kecskéket (miután egy favágó segített nekik megmenekülni a farkastól). Érdekes módon a gyermeket őrző hűséges (és véletlenül megbüntetett) kutya története itt macskával és meggondolatlan asszonnyal játszódott le. Megint szerepelt történet arról, miért nem került be a teve az állat-naptárba (itt a patkánnyal versenyzett, ki látja meg előbb a napfelkeltét).
Solombo kán
története a szerencséjét kereső, kérdéseket feltevő hős meséje volt; itt a fiúnak Erlig kánhoz, az Alvilág urához kellett elmennie. Akadt másik válaszkereső mese is (Scripture Joy and Jewel Joy), csodamadár-történet (A vadász fiai), hamis jós (Szöcske Namjil), csizmás kandúr (itt Okos sárga róka) és varázslatos segítők is (Fehér Jivaa). A hálátlan állatot (kígyót) itt egy okos lány csalogatta vissza a csapdába; szerepelt királyfihoz feleségül menő klasszikus okos lány is, aki nem csak megoldott lehetetlen feladatokat és bíráskodott igazságtalan helyzeteben, de ráadásul megmentette az apósát, amikor az ellenség foglyul ejtette. A furfangos szegény ember és az ostoba ördög párviadala itt egy öreg trickster és egy tigris között zajlott le, az Odüsszeiából is ismert Küklopsz-történetnek pedig három szerzetes volt a hőse.
Az ügyeletes trickstert fentebb már említettem, de a tricksterekhez hasonló figura volt Shagdar is, az 1869-ben született vándor szerzetes, aki gúnyt űzött a kor problémáiból, mint például a zsugori gazdag emberek, korrupt tisztviselők, és képmutató vallási vezetők. A legtöbb történetben rövid, frappáns, gúnyos versekben ad választ nagyképű vagy ostoba embereknek. 

Hova tovább?
Hát, először is írni fogok egy összefoglalót az egész kihívásról. Aztán meglátjuk, mi lesz a következő kör :)

2021. január 31., vasárnap

A király két felesége: Poligámia és poliamoria a népmesékben

Említettem már, hogy szeretem, ha nagyon speciális mesekutatási témával keres meg valaki? :) 

Ha az ember különböző népek meséit olvassa, nem különösebben akad fenn azokon a történeteken, ahol egy szultánnak, rádzsának, sejknek stb. több felesége van. Olyan kultúrákban, ahogy élő gyakorlat a poligámia, ez nyilván a mesékben is megjelenik, vagy családi háttérként, vagy akár az események mozgatórugójaként (gyakran a féltékenység és a versengés motívumán keresztül). Ebben a bejegyzésben olyan népmeséket, mítoszokat, legendákat gyűjtöttem össze, amelyek érdekes példái a kettőnél több embert tartalmazó mesei párkapcsolatoknak.

Elöljáróban az alapfogalmakról:

Poligámia: több mint két házastársból álló házasság.

Poligünia: a poligámiának az a formája, ahol egy férjnek több felesége van.

Poliandria: a poligámiának az a formája, ahol egy feleségnek több férje van.

Poliamoria: többszerelműség. Kettőnél több partner között kialakított bensőséges kapcsolatrendszer.

Ami NEM poliamoria: A megcsalás. A poliamor kapcsolatok minden résztvevő tudtával és közös megegyezésével jönnek létre. Részletesebben itt tájékozódhattok a fogalmakról.

Mielőtt belevágnék, még egy dolgot le kell szögezni: az, hogy egy mesében valakinek több férje vagy több felesége van, nem feltétlenül jelenti, hogy az adott kultúrában létezik vagy valaha is létezett poligámia (vagy pláne poliamoria, hiszen egy csomó helyen és korban a házasságot teljesen külön kezelték a szerelemtől). Nem ezt próbálom bizonyítani a listával. Inkább érdekes példákat szerettem volna hozni arra, hogyan pottyanhatnak ilyen motívumok a világ különböző népmeséibe. 

És akkor jöjjenek a mesei példák (linkek a címekben):

A lány, akinek három férje volt (spanyol népmese)

Ez tulajdonképpen egy tréfás megoldás egy sok helyen (pl. a székely hagyományban is) ismert dilemma-mesére: mit lehet tenni, ha egy királykisasszony megmentésében három legény együtt vesz részt? A spanyol verzió szerint azt, hogy a lány mindhármukat megkapja férjül. 

Tengöri Hereberi Atyámuram (magyar népmese)

A Rózsa és Ibolya mesetípus egy érdekes csongrádi változata. Mit lehet tenni, ha egy legény elfeledkezik az első feleségéről, és véletlenül még egyszer megházasodik? Például azt, hogy a két feleség összebeszél, és megegyeznek, hogy nekik jó így.

Az álomlátó fiú (görög népmese)

Egy legény álmot lát, de nem hajlandó elárulni senkinek, amíg az be nem teljesedik. Amikor furfangosságával és kitartásával nem csak egy, hanem két királykisasszonyt hódít meg, végül bevallja, hogy az álom pontosan ezt jósolta meg: két rózsával és egy rózsabimbóval (a gyerekük) körülvéve látta magát a királyi trónon. 

Az elátkozott elsőszülött fiú (koreai népmese)

Egy család minden elsőszülött férfi tagján átok ül: az a sorsuk, hogy fiatalon felfalja őket egy vérengző tigris. Egy lány azonban beleszeret a soron következő legénybe, és a barátnőjével együtt sikerül megtörniük az átkot, és elűzni a bestiát. A legény hálából mindkettőjüket feleségül veszi, mert nem hajlandó közülük választani. 

Aranyfa és Ezüstfa (skót népmese)

Hófehérke-verzió. Miután az első királynét a gonosz (édes)anya megmérgezi, a király ismét megházasodik. A második feleség rábukkan a felravatalozott első királynéra, kihúzza a kezéből a mérgezett tövist, és segít neki megszabadulni a gonosz boszorkánytól. A történet végén mindketten a király feleségei maradnak. (Ez a mese benne lesz a következő kötetemben, az érdekes Hófehérke-változatok között). 

A királyfi és a medve (marathi népmese)

Izgalmas történet egy gonosz medve-varázslóról, aki a lánya segítségével csalogatja áldozatait a vadonba, hogy a vérükkel öntözze varázslatos gyümölcsfáit. A lány azonban beleszeret az egyik kiszemelt áldozatba, és segít neki szerezni a ritka gyümölcsből, ami arra kell, hogy a kedvese életét megmenthesse vele. A királyfi végül mindkét lányt feleségül veszi.

Draupadi és az ő öt férje (Mahábhárata)

India leghíresebb eposzának hősei, az öt Pándava fivér, mind ugyanazt az egy lányt veszik feleségül. Ez a motívum végigkíséri a történetet, és olyan apró részleteket is rejt, mint pl. hogy az öt férj mind egy kicsit máshogy viszonyul Draupadihoz. Az egyikük még nőnek is öltözik a kedvéért, hogy tőrbe csaljon egy rossz szándékú herceget. 

A gyöngyöt termő fa (indiai népmese)

Egy királyfi elindul megkeresni egy legendás, gyöngyöt termő fát - amiről kiderül, hogy tulajdonképpen négy tündér átváltozott alakja. A történet végén (miután a testvérei megpróbálják elrabolni a tündéreket, de nem értik meg a fa varázslatos titkát) mind a négyen a feleségei lesznek. 

A három feleség, akik megmentették a férjüket (kongói népmese)

Egy vadásznak három felesége van. Amikor baleset éri a vadonban, a három asszony egyesült erővel menti meg - majd próba elé állítják, hogy megmutassák neki, mind a hárman egyformán fontosak kell, hogy legyenek a számára. 

A végére néhány további példa, amik igazából nem illenek ebbe a kategóriába, de súrolják a téma határait:

Nárdán kisasszony története (azerbajdzsáni népmese)

Ennek a fantasztikus mesének a hősnője hol lány- hol pedig fiúruhában bujkál a rá vadászó gonosz uralkodó elől. Lányként egy kertészlegénybe, fiúként pedig egy királykisasszonyba szeret bele, akik végigkísérik a kalandos úton, míg le nem győzi az összes ellenségét. A végén a kertészlegényhez megy feleségül, de ez máshogy is alakulhatott volna...

A három évszak istensége (thai népmese)

Három égi jóbarát egyszerre szeretne a földre születni, és valahogy hiba csúszik a tervükbe, mert mindhárman ugyanabban a testben landolnak. A történet hőse attól fogva évszakonként változik: egyszer lány, másszor fiú, a harmadik esetben pedig óriás. Mindhárom formájában mindenféle kalandokon megy keresztül, és több családot is alapít. 

A bátor Seventee Bai (indiai népmese)

Nagyon klassz történet, de a végében csalódtam. Egy királyfit két feleségével a vadonba száműznek, és a gyáva fickó magára hagyja a két fiatalasszonyt. Egyikük felveszi a férje ruháit, és királyfiként indul útnak, úgy téve, mintha a másik asszony az ő felesége lenne. Hosszas kalandok során Seventee Bai több újabb királykisasszonyt is megszerez feleségül - de végül az egész pereputtyot átadja ajándékba a hazatérő férjének. Nyeh.

Az éjjeli és a nappali tolvaj (sri lankai népmese)

A világ körül sok helyen (pl. az Ezeregyéjszakában is) ismert mesetípus. Egy asszonynak két férje van, egy éjjeli és egy nappali, akik sohasem találkoznak. Amikor végül kiderül a dolog, a két fickó összeméri a furfangosságát és tolvaj-tudományát, hogy eldöntsék melyiküké legyen a feleség. Nem találtam még olyan verziót, ahol mindketten megmaradnak, pedig érdekes lenne, mert sok változatban kifejezetten barátságos közöttük a mérkőzés. 

Férfi a csónakban (skót népmese)

Tréfás mese, amelyben egy fickó véletlenül nővé változik, családot alapít, anya lesz, és amikor végül visszaváltozik, megtudja, hogy nem telt el semennyi idő a valódi világban, amíg mindez történt. Nem derül ki, álmodta-e vagy a tündérek játszottak vele, mindenesetre gazdagodik egy jó sztorival. 

Sokáig lehetne még sorolni a mesei példákat, de most ezek voltak a legérdekesebbek, amik eszembe jutottak. Ha tudtok még, írjatok!

2021. január 23., szombat

Kígyók, párducok, szivárványok (Népmesék nyomában a világ körül 199. - Tajvan)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Aboriginal Folk Tales of Taiwan 
Animals, heroes, and heroic adventures 
Charles P. Beaupre 
Edwin Mellen Press, 2008.

A könyvben 44 mese található, 3 fejezetre bontva: Állatok, Hősök, Hősies Kalandok. A történeteket a szerző Tajvan bennszülött közösségeitől gyűjtötte (azoktól, akik nem a kontinensről bevándorolt kínaiak leszármazottai). A bevezető bemutatja Tajvan bennszülött mesehagyományát, és az egyes fejezetek is kapnak saját, rövidebb bevezetőket. Megtudhatjuk például, hogy a Tajvan 23 millió lakosának 2%-át kitevő bennszülöttek régen több alföldi és hegyi népet számoltak, de a kínaiak érkezése az alföldi népeket gyorsan beolvasztotta, így se a kultúrájuk, se a nyelvük nem maradt fenn. A kötet meséi 13 hegyi nép hagyományából származnak (ezeket a mesék végén jelölik is). A fejezetek bevezetői főleg a bennszülött népek és a természet szoros kapcsolatát taglalják. A kötet különösen izgalmas olvasmány volt, rengeteg klassz, számomra teljesen új történetet találtam benne.  

Fénypontok

A kígyóharcosról
szóló legenda attól volt különleges, hogy a végére a hős nem veszítette el kígyó jellegét. Épp ellenkezőleg, bár emberek nevelték, kígyó-ősei segítségével megtanult még repüli és alakot váltani is, és hatalmas kígyó formájában szállt szembe a törzs ellenségeivel. Több történet is szólt egyébként a kígyók tiszteletéről. Egy bunun legenda például arról mesélt, hogy régen a kígyók és az emberek barátságban éltek (ma is ugyanaz a szó jelzi a kígyót és a barátot), de egy asszony, akire rábíztak egy gyerek-kígyót, véletlenül megölte a kis állatot, így a szoros barátság véget ért, és csak egy kölcsönös szerződés maradt belőle. Egy másik legenda ellenben hatalmas, gonosz, vízözönt okozó kígyó és egy hősies óriás rák epikus küzdelméről szólt, ami a sziget egész topográfiáját átrendezte. Ennek a történetnek egy másik verziója is szerepelt később a kötetben, ahol a hegyekben rekedt embereket egy hősies varangy és egy feketerigó juttatta tűzhöz az élete kockáztatásával.
Más epikus csatákból sem volt hiány: egy legenda például az emberek és az óriások hosszas háborújáról szólt, amelynek során az emberek rengetegféle taktikát kipróbáltak, míg végül különleges tüzes nyilak segítségével győztek. Szintén több legenda őrizte az emberek és a föld alatt élő "kicsi nép" háborúskodásának emlékét. 
Szépséges (és szomorú) volt a történet a szivárványszínű halakról. Egy lányról szólt, akinek a teste szivárványszínben ragyogott, és a ragyogást nem lehetett elrejteni. A tenger szelleme elrabolta a lányt feleségül, a szülei pedig halakká változtak, és elindultak megkeresni...
Jópofa volt az a történet, amely szerint régen a tűzifa maga jött az emberek házához, és a köles magától sokasodott az edényekben - egészen addig, amíg egy házsártos asszony meg nem sértette őket. Az asszonyból egér lett a történet végére, de az emberek megbocsátottak neki - ezért élhet ma is a házakban. Más átváltozások is szerepeltek a kötetben, egy történetben például két versengő, majd kibékülő fivérből medve és ködfoltos párduc lett. Az utóbbi állat több történetben megjelent: a lukai nép például egy vadászról mesél, akit szelíd párduca vezetett el egy hegyek közötti csodás helyre, ahol aztán új otthont tudott alapítani.


Kapcsolatok

Volt egy nagyon szép verzió a könyvben "a nap keresése" típusú mesékre: itt három harcos indult el, három csecsemővel, hogy lelőjék a napot, ami túl erős volt és felperzselte a földet. Az út sokáig tartott, a harcosok megöregedtek, és a felcseperedett gyerekek teljesítették végül a küldetést: a napot két darabra szakították, azóta van éjszaka és nappal. Egy másik történetben egy fiát gyászoló apa sebezte meg a két nap egyikét, abból lett a hold. Szintén szép volt az édesburgonya eredetmondája, amelyben egy özvegy apa nem akarta élelem nélkül magára hagyni a gyászoló fiát, ezért a sírból felküldte az első burgonyanövényeket.
A kígyóvőlegény
a Szépség és a szörnyeteg és a hamis menyasszony mesék keveréke volt. Tetszett, hogy a kígyó-férj nem elátkozott ember volt, hanem valóban kígyó, aki a saját falujában emberként élt a többi kígyóval együtt. Cserébe a nővérének sikerült megölnie az ember-menyasszonyt, és a mese tragikus véget ért. Sok egyéb állatvőlegény is akadt a könyvben, például medve (ez is tragikus véget ért, amikor a felesége rájött, hogy titokban medvévé változik) és kutya (aki viszont emberré változott, megszöktetett egy királylányt, és ő lett a tajvaniak őse). A legérdekesebb természetfeletti menyasszony egy kovakő volt, akit az égiek emberré változtattak egy árva legény kedvéért, de nappal vissza kellett térnie az eredeti formájába. A sztorinak nem volt feloldása, boldogan éltek együtt ezzel a feltétellel. 
Bájos trickster-mese volt Rákocska és Majmocska, akik sorozatosan megpróbálták átverni egymást, de amikor a majom véletlenül komolyan megsérült, a rák a saját szívéből adott egy darabot, hogy megmentse a barátját. Hasonló történet játszódott le egy holló és egy tobzoska között is.

Hova tovább?
Ugrás Mongóliába!

2021. január 16., szombat

Gyilkos rókák, szerelmes tigrisek (Népmesék nyomában a világ körül 198. - Dél-Korea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales from Korea

Zong In-Sob
Holly International C., 1982.

A könyvben 99 mese található. Az előszóból kiderül, hogy a szerző 1905-ben született, és gyerekkorában rengeteg koreai népmesét hallott családtagoktól és ismerősöktől egyaránt. Később megalapította a Koreai Folklór Egyesületet, hogy felgyűjtsék és megőrizzék a népmeséket a következő generációk számára. A meséket a második világháború után gyűjtötték a szöuli egyetem projektjének keretei között, és a szerző, lévén nyelvész és irodalmár, maga fordította őket angolra. 
A bevezető dicshimnuszokat zeng a koreai kultúráról, történelemről, nyelvről, és híres találmányokról. Minden koreai dolgot világviszonylatban kiemelkedően jónak tart, beleértve a mesehagyományt is. Felsorol rengeteg nem-koreai párhuzamot a kötet meséihez, de kiemeli, hogy a mesék ettől még tipikusan koreaiak. A bevezető szintén hosszasan tárgyalja a különböző mítosz- és mesetípusokat, amik a kötetben megtalálhatók, valamint a koreai sámánizmust, buddhizmust, és hiedelemvilágot. A bevezető végén a szerző utal Észak- és Dél-Korea elválasztására, és arról filozofál, hogy talán egyszer ez is megjelenik majd a népmesékben. 

Fénypontok

A kedvenc koreai mesém természetesen A mesék lelke volt (ez a világ mesemondói között klasszikus darabnak számít, magyarul Mesetarisznya néven fut). Egy fiú nagyon szereti a meséket, de megtartja őket magának, ezért a mesék elhatározzák, hogy bosszút állnak rajta, és kis híján sikerül is nekik. 
Az egyik legjobb eredettörténet arról szólt, hogy régen az emberek random ökörré változtak, és ezért néha véletlenül megették egymást (mármint az emberek az ökröket). Egy fickó felfedezte, hogy ha hagymát eszik, többé nem változik ökörré, és ezzel vége lett az alakváltásnak és a kannibalizmusnak is.
Nagyon szép szerelmes mese volt Yoni és a mostoha története, amelyben egy lányt a mostohája télen zavart ki az erdőbe gyümölcsöt keresni. Yoni találkozott egy Fűzfa nevű fiúval, aki összebarátkozott vele és ellátta gyümölccsel. Amikor a gonosz mostoha megölte a fiút, Yoninak sikerült varázslatos kenőcsökkel újraélesztenie - és kiderült, hogy Fűzfa az eső istensége, aki leszállt a földre segíteni neki. Együtt tértek vissza házaspárként a mennyekbe. Szintén szép, és egyben szomorú volt a Tigrislány története, aki ember alakjában beleszeretett egy legénybe, de nem házasodhattak össze, mert a tigrisnek, aki embert szeret, hamar meg kell halnia. A lány kívánsága az volt, hogy ha már meg kell halnia, a kedvese ölje meg; ezt úgy érte el, hogy rátámadt a király lányára, hogy a legény a halála után megkapja jutalmul a királylányt. Kiemelkedett a szerelmes mesék közül A százlábúlány története, akibe egy halandó férfi szeretett bele (anélkül, hogy tudta volna, hogy százlábú). Különlegesen árnyalt történet vol, mivel a halandónak volt családja, és azután találkozott a lánnyal, hogy szegénysége miatti kétségbeesésében a folyóba ugrott. A lány gondoskodott a családról, és a férfi szerelme megváltotta őt az átoktól, ami miatt a földön kellett élnie.
Tetszett a sztori, amelyikben egy család minden férfi tagja meg volt átkozva, hogy tigris falja fel őket. Végül az egyik elátkozott elsőszülött fiút két okos lány megmentette a sorsától, és ő úgy döntött, hálából mindkettejüket feleségül veszi.
Hátborzongató és izgalmas történet volt a kilencfarkú róka legendája, aki szépséges lánynak álcázta magát, és kilencvenkilenc férfit megölt a csókjával, hogy a mennybe juthasson. A századik azonban túljárt az eszén, és elvette tőle az ékkövet, ami az erejét adta, megszerezve ezzel a föld összes bölcsességét. Szintén gonosz rókaszellemet tartalmazott A hegyi boszorkány és a sárkánykirály izgalmas története, melyben egy gonosz, ezeréves rókaboszorkány átvette az uralmat egy hegy felett a helyi istennőtől, és egy halandó férfi a Sárkánykirály segítségével szállt vele szembe.

Kapcsolatok

A Nap és a Hold születéséről szóló történet a hét kecskegidához hasonlított; két gyereket egy álruhás tigris próbált meg tőrbe csalni, de ők az égbe menekültek előle, és ott munkát kaptak az égiektől, mint Nap és Hold. A mítoszok között akadt egy özönvíz-történet is, a hálás állatok népmesei motívumával ötvözve.
A favágó és a mennyei lány
története  madármenyasszony-mese volt, csak itt a férj követte a feleségét az égbe is, miután az visszaszerezte az ellopott ruháját. Aztán visszajött az égből meglátogatni az anyját, leesett a mennyei lóról, a földön ragadt (á la Oisín), és kakassá változott. A kutya és a macska ellenségességének története egy Aladdin-féle varázsgyűrű (varázsmozsár) mese volt, a Zangze-tó legendája pedig egyike azon történeteknek, amelyekben egy zsugori gazdag ember házát büntetésből egy tó fenekére süllyeszti valami égi erő. A két testvér és a tisztviselő története kedvenc "detektív-meséim" típusába tartozott, ahol két éles eszű fickó mindenféle rejtélyeket old meg. A "tündérek ajándéka" történet it goblinokkal játszódott le; a szerencsés legény varázskalapácsot kapott, a mogorva fickónak pedig olyan hosszúra nyújtották a nyelvét, hogy onnantól hídként működött a folyóparton. Végül a szerencsés legény megsajnálta, és a kalapáccsal rendbe hozta a nyelvét. A legény és a tigris egy mókás brémai muzsikusok verzió volt, ahol hősünk egy lányt mentett meg egy tigristől azzal, hogy elbújtatta az útitársait a ház körül. A varázslatos segítők típusát itt négy fogadott testvér képviselte, akik különleges képességeik segítségével legyőztek öt emberevő tigrist. Az egyikük például nagyon sokat tudott pisilni.
Sötétebb történetekhez hasonlított A rókalány és a testvére, amelyben megint csak egy lányról derült ki, hogy titokban emberevő szörnyeteg, és miután az egész falut felfalta, a fivérének sikerült végeznie vele.
Az ügyeletes trickster egy nyúl volt, aki sorozatosan átejtett egy rá vadászó tigrist (pl. a farokkal halászós trükkel). A csapdából kiszabadított hálátlan állat is tigris volt, akit egy bölcs varangy csalt vissza a gödörbe. Érdekeset csavart jól ismert trickster-meséken Zibong története, az inasé, aki folyton átverte a gazdáját, és végül a klasszikus helycserés trükkel azt is elérte, hogy családostul a folyóba ugorjon, hogy a legkisebb lányát elvehesse feleségül. A lány azonban egyáltalán nem örült a bajkeverő férjnek, és bánatában ő is a családja után ugrott. 

Hova tovább?
Tajvanra! 

2021. január 9., szombat

Trickster a propaganda szolgálatában (Népmesék nyomában a világ körül 197. - Észak-Korea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Észak-Koreából nem sikerült teljes mesegyűjteményt találni, úgyhogy egy nemrég megjelent cikket olvastam el helyette.

Hero of the People: Reimagining the Trickster in North Korea

Charles La Shure
The Journal of American Folklore, Vol. 133, No. 529, pp. 259-284.

A cikk azt mutatja be, hogyan használ az észak-koreai rezsim egy klasszikus koreai trickster-figurát, Kim Sondal nevezetűt, a saját üzenete átadására a régi népmesék újraértelmezésén keresztül. 
A cikk eleje bemutatja magát a trickster archetípust. Utána kapunk egy rövid ismertetőt a koreai tricksterekről is, akiknek a történetei a feudális időkre (14.-19. század)  nyúlnak vissza. Némelyikük a nemesek közé tartozik (ami trickstereknél ritka), némelyikük a furfangos szolgák kategóriájába, a fent említett Kim Sondal pedig valahol a kettő között létezik. 
Kim Sondal történetei nagyon népszerűek Dél-Koreában is, de mivel a karakter eredetileg Pyongyangból származik, az észak-koreai hagyomány különösen magáénak érzi. Ez jó összehasonlítási alapot szolgáltat, hiszen össze lehet a mesék északi és déli verzióit vetni egymással (kíváncsi leszek, a következő könyvben találkozom-e vele). Úgy tűnik, a 90-es évek óta Észak-Koreában tucatjával publikálják a Kim Sondal meséket külön gyűjteményekben és irodalmi adaptációkban is. A cikk következő szakasza az észak-koreai propaganda (és általában a nacionalista rendszerek) és a folklór kapcsolatáról szól. 

A mesék

Dél-Koreában film is készült
Kim Sondalról
Ami magukat a meséket illeti: Kim Sondal legtöbbször szegény földműves, akit a feudális földesurak sanyargatnak. Az egyszerű emberek gyötrelmei mindig megenyhítik a szívét, ezért furfangos módokon bosszút áll a kapzsi nemeseken és a korrupt tisztviselőkön, akiket a mesék rendszeresen disznókhoz hasonlítanak. 
Az egyik mesében Kim Sondal trükkel rávesz egy csomó dölyfös nemesasszonyt, hogy nyilvánosan vallják meg a bűneiket, és szigorúan megbünteti azokat, akik rosszul bántak az alattvalóikkal. Néha a nemesek megpróbálják csapdába csalni, de persze sohasem járnak sikerrel. A szegény, egyszerű emberek annyira szeretik Kim Sondalt, hogy amikor a gazdagok hibájából élelem és szállás nélkül kell bolyongania, megetetik és elszállásolják mindenféle trükk nélkül. 
Jópofának hangzott az a sztori, amelyben Kim Sondal romlott babfőzeléket etetett egy gazdag emberrel úgy, hogy elhitette vele, az "erjesztett bab" különleges csemege. A "hamis jós" szerepében is ő tetszeleg, bár a mese tanulsága itt az, hogy a vallás és a babonaság rossz dolog, és az emberek megtévesztésére való. Van egy másik népszerű sztori is, amelyben a király leromboltatja a  nyilvános vécéket, ezért Kim Sondal arra kényszerül, hogy bekéredzkedjen egy hölgy vécéjébe - és mivel a hölgy pénzt követel tőle, Kim Sondal addig nem jön ki, amíg nem fizetnek neki.
A gyerekeknek szóló későbbi mesegyűjtemények ráerősítenek a szegény emberek szenvedéseire, a földesurak gonoszságára, és Kim Sondal szegények felé tanúsított bőkezűségére (elosztogatja a gazdagoktól kicsalt pénzt). A babonaság kritikája is hangsúlyosabb, és Kim Sondal nyíltan a sámánok ellen fordul (erre a regények még jobban ráerősítenek). Itt már az egész világot akarja megváltoztatni a gazdagok átverésével, és új rendszert építeni, ahol mindenki egyenlő. A gazdagok megjelenésükben is rondábbak, "szinte nem is emberek," a tanulságokat pedig egyértelműen kifejtik minden mesében a gyerekek okulására.

Kapcsolatok

A dél-koreai mesékkel összehasonlítva kitűnik, hogy Kim Sondal délen sokszor csak random embereket ver át - nem gazdagokat, akik megérdemlik -, és ezt általában a saját boldogulása, meggazdagodása érdekében teszi. Sokszor vakokat ver át mindenféle trükkökkel, és míg északon a vakok "gonosz uzsorások" is, délen egyszerűen csak könnyű célpontot szolgáltatnak a trickster számára. Szerzeteseket itt is megtréfál néha, de nem a vallásuk miatt. Sok történet struktúrájában ugyanaz, de Kim Sondal motivációi alapvetően mások.
A cikk szerzője szerint az észak-koreai Kim Sondal, aki kiszolgálja a rendszert, nem nevezhető tricksternek, mert hiányzik belőle a mindenféle szabályt áthágó, ambivalens karakter. Inkább valamiféle propaganda-kultúrhős lett belőle, amire minden újabb kiadás ráerősít. 

Hova tovább?
Dél-Koreába!

2021. január 2., szombat

Kitsune, tanuki, és egyéb japán klasszikusok (Népmesék nyomában a világ körül 196. - Japán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Japanese folk tales

Yanagita Kunio
Tokyo News Service, 1954.

A kötet 108 japán népmesét tartalmaz, melyeket egy országos mesegyűjtő kampány anyagából válogattak. A gyűjtés történetét a rövid bevezetőből ismerhetjük meg. Az előszó kifejezetten a gyerekeket szólítja meg, mint a mesék letéteményeseit; érthető nyelven magyarázza el, hogyan működik a szájhagyomány. A kötetben olyan történetek szerepelnek, amelyek az ország minden területén hasonló formában megtalálhatók, néhány kivételtől eltekintve.
Az egyes mesék címeit japánul (latin betűkkel és japán írásmóddal) is feltüntetik, és a legtöbbnél megjelölik a várost vagy régiót, ahol gyűjtötték. Az idegen kifejezésekhez, nevekhez és szokásokhoz lábjegyzetek tartoznak. A mesék témakörök szerint követik egymást; néha több hasonló is szerepel rövid füzérek formájában.  

Fénypontok

Nagyon tetszett A hegyi szellem tegeze, amely egy vak énekmondóról szólt, aki eltéved a hegyek között. Szép énekéért cserébe a hegyi szellem különböző fura, misztikus módokon gondoskodott róla, hogy ne maradjon éhesen, és megtalálja a helyes utat. Szintén tetszett, és a görög Arión legendájára emlékeztetett Kosai Osho és a tengeri teknősök esete; a jószívű pap megmentett négy hatalmas tengeri teknőst a halászoktól, és ezért azok cserébe megmentették őt, amikor kalózok támadtak a hajójára. Szintén hálás állat játszotta a főszerepet a Majom Masamune nevű kard legendájában, amelyben két jószívű hírnök megmentett egy majmot egy óriási poliptól, és az állat egy értékes kardot adott nekik cserébe. 
Szerettem a varázslatos átváltozásokról szóló történeteket, például azt, amikor egy fenyőfa lánnyá változott, és Matsuko néven indult zarándoklatra; vagy amikor egy aligátorteknős megmondta az őt foglyul ejtő halásznak, hogy másnapra úgyis ki fog szabadulni... Különlegesen szép volt az a mese, ahol egy öregember olyan csuklyát kapott, ami segített neki hallani az állatok és a növények beszédét. Felfedezett egy farönköt, ami nem tudott kiszáradni, de kinőni sem, mert az emberek mindig visszavágták - és megfigyelte, hogy éjszakánként más fák látogatóba jártak hozzá, hogy vigasztalják. 
Sok mesében bukkantak fel sárkányok. Az egyikben egy szamurájt hívott el a tengeri sárkánykirály, hogy íjásztudományával segítsen legyőzni egy gonosz óriáskígyót - cserébe pedig harangot adományozott neki a templomához. Természetesen nem létezik japán mesegyűjtemény különféle szellemek és démonok nélkül, akik közül bőven akadt ebben a könyvben is. Yama-haha egy halandó asszonynak álcázott démon, akinek a haja alatt, a feje hátulján is van egy szája, és gyanútlan férje kalandos úton tudott csak megszabadulni tőle (néhány tavaszi virág segítségével). 
Szintén benne volt a gyűjteményben a bájos és klasszikus Dzsizó-szobrocskák legendája az újévi kalapokkal, és volt egy változat a Rizsgombóc történetére is (ez az egyik könyvemben is szerepel), csak itt nem anyóka, hanem apóka merészkedett az alvilági démonok közé egy rizsgombóc nyomában - és utána egy irigy szomszédja is, aki megjárta. Többévi keresgélés után itt végre megtaláltam azt a mesét, ahol egy emberfelettien erős lány, Oiko, képez ki egy birkózót a versenyére; ez képeskönyv formájában híres, de a népmesei változatot nem leltem sehol...
Megható volt az öregember története, aki egy tavaszi mezőn véletlenül egy fiatal lány csontvázába botlott, és segített a lány szellemének megtalálni a családját és az örök békét.

Kapcsolatok

A majom, a macska és a patkány
története az Aladdin-féle varázsgyűrű mesékre emlékeztetett, míg A majomvőlegény Szépség és szörnyetegnek indult... amíg a majomnak elígért lány bele nem lökte a "vőlegényt" egy folyóba. Akadt Hamupipőke (Komebukuro és Awabukuro) is, amiben tetszett, hogy a szegény lánynak a barátai segítettek elvégezni a mostoha által rábízott feladatot. Előkerült megint az a történet, amelyben valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbakra cserél (egy szalmaszállal indult a sztori), valamint akadt több klasszikus "eladott álom" mese, alvó emberek szájából kirepülő szitakötőkkel. A "tündérek ajándéka" történet itt két öregemberrel játszódott le, akik közül az egyikre arany, a másikra szurok hullott; illetve két pappal, akik démonokkal táncoltak éjszaka. Míg az egyiknek elvették a kelést az arcáról a démonok, addig a másodiknak megduplázták. Akadt egy híresen erős birkózó is, aki Toldi módjára ekerúddal (és a hozzá kötött lóval) mutatta meg valakinek az útirányt.
A trickster-történetek között sok volt az ismerős. A "farokkal halászás" trükköt egy medve játszotta el szegény majommal, és azóta is rövid a majmok farka. Szerepelt az egyik legismertebb japán mese, A majom mája is, melyben egy furfangos majom szabadult meg a Sárkánykirály víz alatti palotájából azzal, hogy otthon hagyta a máját (amit egy terhes királyné meg akart enni). A szökésért a medúzát okolták (aki elszólta magát), és büntetésből megfosztották minden csontjától. 
Az állatok közötti versenyfutás a borz és a sárcsiga között zajlott le, az utóbbi javára. Volt egy mókásabb változata is, melyben egy majom és egy ökörbéka futottak versenyt egy domboldalon leguruló edény süteményért. A majom gyorsabb volt, de nem vette észre, hogy a sütemény kiesett az edényből, így azt a béka fogyasztotta el. Előkerült az a sztori is, ahol egy csomó ember egymásnak passzolgatott egy hullát, mint az Ezeregyéjszakában, egy Okos Yasohachi nevű trickster segítségével.
Természetesen szerepelt a gyűjteményben több kitsune (rókatündér) és tanuki (nyestkutya, bár az angol szövegben hibásan borznak fordították) mese is. Nagyon tetszett például az, amelyben egy Kongo-in nevű pap viccből megijesztett egy rókát - aki úgy állt rajta bosszút, hogy elhitette a többi pappal, hogy Kongo-in maga kitsune. Egy másik sztoriban emberünk annyira biztos volt benne, hogy őt sose fogják a rókák átverni... hogy a rókák ezt használták ki az átveréséhez, és mire észbe kapott, papi fogadalmat tett, és a haját is leborotválták. Bájos volt a sztori, amelyben egy kezdő róka szamurájnak próbálta álcázni magát, de az arca szőrös maradt - később pedig együtt nevetett az emberekkel a ballépésen. Mókás volt az a történet is, melyben két tanuki versenyzett egymással, ki tud jobb illúziót alkotni - és egyikük egy valódi díszmenetet nézett illúziónak. 

Hova tovább?
Észak-Koreába!

2020. december 31., csütörtök

346 fülbemászó

Ti is szoktatok zenével a fületekben ébredni?
Most már harmadik éve szokásom, hogy minden reggel leírom, milyen dal van beragadva a fülembe, amikor felébredek. Általában napközben is folyamatosan megy a "belső rádió", de reggel vagyok a legjobban a tudatában, és mindig vicces lejegyezni, mivel indítottam a napot. Továbbra is igaz, hogy a lista csak köszönő viszonyban van a kedvenc zenéimmel, és ahhoz sincs sok köze, hogy mit hallgattam sokat egy adott időszakban. Úgy tűnik, egyszerűen vannak zenék, amik ragadósabbak.
(A tavalyi és a tavalyelőtti bejegyzést a linkekre kattintva érhetitek el.)



Idén minden eddiginél többször, összesen 346 reggelen ébredtem úgy, hogy zene szólt a fejemben. Összesen 149 különböző szám váltotta egymást kisebb-nagyobb gyakorisággal (tavaly 137, tavalyelőtt meg 150, szóval ez nem változott sokat).
Az egyéni toplista a következőképpen alakult:

Első helyen, 15 reggellel, ami egyéni rekord:
(Ezt a számot egyébként tényleg nagyon szeretem, és szerintem jobb, mint akár a Let it go, akár az Into the Unknown.)


Második helyen, 13 reggellel:
(Elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem a Greatest Showman-t, ami retek rossz film, de a zenéje nagyon lendületes, fülbemászónak tervezték, és többé nem fogom tudni kiverni az agyamból.)


Harmadik helyen, 12 reggellel:
(Mondom)


Megosztott harmadik helyen, töretlenül, 12 reggellel:


Negyedik helyen, 10 reggellel:
(Ilyen névvel, ugye... Nagyon mókás egyébként, a fickó minden évben összevágja az év pop slágereit egyetlen számba, és a 2019-es különösen jól sikerült.)


Ötödik helyen, 9 reggellel:
(Erről az albumról alább még lesz szó)


Megosztott ötödik helyen, szintén 9 reggellel:
(Ugye)


Hatodik helyen, ami már nem Top 5, de nagyon szerettem 7 reggelen erre ébredni:


Ami az albumokat illeti: természetesen a feljebb már emlegetett Greatest Showman vitte el a pálmát, összesen 58 reggellel (Other side 13, Greatest Show 12, From now on 9, Million dreams 7, This is me - Come alive - Rewrite the stars 4, Tightrope 4, Never enough 1). 

Második helyen a Birds of Prey soundtrackje áll, amit nagyon szeretek és sokat hallgatok, amióta megnéztem a filmet, remekül lehet rá fel-alá masírozni a városban. Összesen 33 reggelen ébredtem vele, eléggé egyenletes elosztásban, ami szerintem jelzi az album minőségét (Feeling good 9, Joke's on you 5, Hit me with your best shot 4, I'm gonna love you 3, Smile 2, Sway with me 2, Lonely gun 2, Bad memory 2, Man's world 1, Experiment on me 1, Diamonds 1, Danger 1).

Harmadik helyen töretlenül a Hamilton áll, ami örök időkre belevéste magát az agyamba, de nem bánom. 20 reggelt indítottam vele. Szorosan követi a Moana soundtrack 17 reggellel (You're welcome 6, Shiny 5, We know the way 4, How far I'll go 2), és DJ Earworm 16 reggele, melyek között a fenti 2019-es antológián kívül kiemelkedő helyen szerepel 2010 és 2017. A Magicians musical számok 14 reggellel képviseltették magukat (One day more 7, Here I go again 5).

Mindig vannak olyan reggelek is, amelyeken a saját agyam váratlan dolgokkal rukkol elő. Idén az egyik nagy WTF ébredés ez a kellemes szám volt, amit egy ismerős linkelt át nekem, egyszer hallgattam meg, nagyon szórakoztatónak találtam, és hetekkel később mászott elő az agyam valamilyen rejtekéből. A másik kevésbé WTF, de említést érdemel, mert Sütő Fanni kreativitását dicséri. És igen, volt olyan reggel is, hogy a Magyar népmesék nyitózenéjére ébredtem.

Ki van még így a zenékkel rajtam kívül? Mi szokott beragadni a fületekbe?...

2020. december 29., kedd

2020 - Az év (jó) könyvekben

Szokásos év végi olvasmány-összesítés következik, különös tekintettel a kiemelkedő új kedvencekre.

Idén összesen 124 könyvet fejeztem be, nagyjából 29.000 oldal értékben. Ez némileg kevesebb, mint a tavalyi könyvszám, de oldalszámban több. Úgy tűnik, hosszabb dolgokat olvastam az idén, és kevesebb képregényt... Az összesből 41 kötet tartozott a "népmesék nyomában a világ körül" kihíváshoz, melynek során elhagytam Afrikát, végigszántottam a Közel-Keleten és Dél-Ázsián, és mindössze 3 kötetre vagyok a célvonaltól!
(Természetesen lesz folytatás.)

Idei abszolút kedvencek

Space Opera (Catherynne M. Valente)
- Az idei év legnagyobb kedvence. Az írónőt eddig is szerettem, de most, hogy felszívta Douglas Adams hamvait az orrába, olyat alkotott, amitől lefordultam a székről. Az intergalaktikus Eurovíziós Dalfesztiválról szóló őrült sztori minden sorát imádtam. 

Biological exuberance (Bruce Bagemihl) - Zseniális, lexikon méretű, tudományos hivatkozásokkal ellátott kötet arról, hányféle formában jelenik meg az állatvilágban a homo- és biszexualitás (helyhiány miatt a 800 oldal csak a madarakra és az emlősökre szorítkozik, de hoz pár másik példát is). Nem csak szörnyen mókás dolgokat tudhatunk meg belőle (pl. hogy hogyan maszturbálnak a kolibrik pókhálóba ragadt levelekkel), de ráadásul átértelmez mindent, amit a "természetes" viselkedési formákról a társadalom gondolni szokott. Pl. hogy a szex messze nem csak a fajfenntartásról szól az állatok között, hanem az intimitásról, a szórakozásról, és a gondoskodásról is. 

Complete stories (Dorothy Parker) - Első találkozásom Dorothy Parkerrel, novellagyűjtemény formájában, és megvettem kilóra. Humoros szöveg, mély érzelmek, tűpontos társadalomkritika. A hölgy nem tud hibázni. 

A szerencse lánya (Karig Sára) - Hosszú életinterjú egy különleges nővel, akit eddig csak népmesegyűjtemények szerkesztőjeként ismertem. Karig Sára tevékenyen, karakán módon, és jó humorral átvészelt egy világháborút, gyerekeket és felnőtteket mentett a németektől, majd lehúzott sok évet az északi-sarkkörön egy munkatáborban, mint rendszerellenes elem. Mindezt olyan nagy mesélő kedvvel, és olyan frappánsan adja elő, hogy örökre a szívembe zártam érte.  

Akiknek két anyja van (Mártonffy Zsuzsa) - Végtelenül fontos, és mélyen megérintő kötet az örökbefogadásról, interjúkon és személyes történeteken keresztül. Megszólalnak benne örökbefogadók és örökbefogadottak, vér szerinti és nevelőszülők, és szakemberek is. Tabudöntögető, kötelező olvasmány.

Erdős Renée - Elkezdtem magam művelni magyar női írók témában (a NAT elleni lázadásként), és ő lett az új kedvencem. A római naplójával hódított meg, de nagyon tetszik az önéletrajzi regénysorozata, az Ősök és ivadékok is. Izgalmas élete volt, izgalmas korban élt, és nagyon szeretem a személyiségét.

Húsz év múlva (Alexandre Dumas) - Gyerekkoromban imádtam és sokszor kiolvastam A három testőrt, és most, húsz évvel később, gondoltam, illik kézbe venni a folytatást is. Nagyon bejött, szerintem regényként még jobb is, mint az első rész. Jó volt megint elmerülni Dumas világában. 

The Dreaming (Simon Spurrier) - Év végén hoztam be az egész éves képregény-adagot, és minden mesemondónak kötelező olvasmányként ajánlom. A Neil Gaiman által kreált Sandman-álomvilágban játszódó történet tele van mitikus utalásokkal, a történet a mesék és az álmok hasznát kutatja. Némileg szürreális képi világgal, és sok humorral.

Harleen (Stjepan Šejić)
- A képregények közül kiemelkedett kedvenc író-rajzolóm DC alkotása, ami Harley Quinn eredettörténetét gondolta újra. Látványában remek, sztorijában ütős.


Kedvenc non-fiction olvasmányok

The Last Battle (Stephen Harding) - A második világháború utolsó napjainak egyik legérdekesebb csatájáról szól ez a kötet, amelyben amerikai katonák és német ellenállók védelmeztek egy csapat francia hadifoglyot egy tiroli kastélyban. Mikrotörténelem, párhuzamos életrajzok, ostrom. Nagyon jól összerakott kötet, és filmre kívánkozó sztori.

The story of life in 25 fossils (Donald R. Prothero)
- Kedvem támadt őslényekről olvasni, és ez a kötet akadt a kezembe. Nagyon bejött, ahogy 25 híres leleten, és az őket megtaláló kutatók életén (és vitáin) keresztül mutatja be az élet kialakulását a földön, az első egysejtűektől az emberekig. Felnőtt fejjel érdekes és szórakoztató olvasmány, sokat tanultam belőle. 

The disappearing spoon (Sam Keane) - Mivel kamasz koromban utáltam a kémiát, idén úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. Ez a könyv a periódusos rendszerben barangol, és mindenféle tudománytörténeti anekdotákkal fűszerezi az elemekről (és felhasználásukról) szóló információkat. Külön izgalmas volt arról olvasni, hogyan versenyeztek kutatók egymással az elemek "megtalálásában".

Kedvenc folklór kötetek

Finn & the Fianna, Scottish Myths and Legends (Daniel Allison)
- Egy ismerős skót mesemondó két remek kötetet adott ki az idén. Mindkettő lendületes, olvasmányos, a szóbeli mesélés hangulatát visszaadó könyv, megbízható háttérmunkával és forrásokkal ellátva. Mindkettő elvarázsolt, és a Fianna kötetre külön elmondhatom, hogy elnyerte a tetszésemet (Fianna-legendák témájában nagyon válogatós vagyok). 




Női írók és nőtörténelem

My story (Marilyn Monroe)
- Sohasem érdekelt különösebben Marilyn Monroe, de valamiért belefutottam a (félbehagyott) önéletrajzába, és kíváncsi lettem. Nagyon szerethető figura bontakozik ki a sorokból, akivel a kor és Hollywood mocsok kegyetlenül bánt. 

Lieutenant Nun (Catalina de Erauso) - Egy kiugrott apáca, aki az 1600-as évek elején férfinak öltözve elment Dél-Amerikába conquistadornak. És aztán visszajött. És megírta az önéletrajzát. És odaadta a királynak. Azzal, hogy dicséretet érdemel, mert még mindig szűz. Ami a kor definíciója szerint valójában igaz is volt, mert csak lányokat és nemes asszonyokat döntött meg mindenhol, amerre járt... "Én vagyok az ördög", mondja magáról, és egyáltalán nem egyszerű vagy szívmelengető figura, de nagyon, nagyon érdekes. 

Wonderful adventures or Mrs. Seacole in many lands (Mary Seacole) - Ha Florence Nightingale-től mindenki el van ájulva, akkor Mother Seacole is említést érdemel. Miután ápolónak nem vették fel a britek (annak ellenére, szabadon született fekete jamaikai hölgy lévén már az anyja is kórházat üzemeltetett odahaza), Mary Seacole felpakolt, elvonult a krími háborúba, és felhúzott egy vendéglőt a frontvonal mögött, hogy bőséges főtt ételt diktáljon szegény "fiúkba". Nagyon jópofa az önéletrajz szövege, és érdekes a Nightingale-történetet a másik oldalról látni. 

The fossil hunter (Shelley Emling) - Mary Anning, az egyik első őslénykutató életrajza. Rengeteg felfedezést köszönhet neki a tudomány abból az időből, amikor a "dinoszaurusz" szó még nem is létezett. Kicsit szívszorító, hogy életében alig kapott érte bármiféle elismerést (mert nő volt, ugye). 

Born to rebel (Mary Allsebrook)
- Harriet Boyd Hawes régésznő és ápolónő életrajza az unokája tollából, sok levél- és naplórészlettel. A hölgy minószi palotákat tárt fel Krétán, mellette az első világháborúban kórházat üzemeltettet, és sok egyéb izgalmas kalandja is volt. A könyv alig beszerezhető, a hölgyről kevesen tudnak, pedig nagy kedvencem lett az első soroktól fogva. 

Wishful drinking, The princess diaries (Carrie Fisher) - Hiányzik a mai közéletből Űranyu, úgyhogy elolvastam végre a könyveit. Hatalmas nagy arc volt ez a nő.

2020. december 28., hétfő

2020 - Az év (jó) sorozatokban

Mondhatnám, hogy idén a karanténnak köszönhetően bőségesen volt idő sorozatokat nézni... de az az igazság, hogy én alapjáraton is nagyon sokat nézek, így nem lehet az idei termést egy az egyben a koronavírus számlájára írni. Ez van.

Röviden, számokban:
Idén kereken 101 sorozatot néztem,
ezek közül 73-at fejeztem be,
és 7 volt újranézés.

Az idei új kedvencek
(Mindenféle sorrendet nélkülözve)

Brave new world - Bevallom őszintén, a könyv nekem kimaradt, biztos vagyok benne, hogy jobb mint az adaptáció, de így látatlanban nekem nagyon tetszett a sorozat. Jók a színészek, jól van felépítve a világ, és bár a mondanivaló erősen didaktikus, élvezetes volt végig követni a történetet. Sajnos a sorozatot rögtön el is kaszálták, szóval ennyi volt. 

Snowpiercer
- És ha már a társadalomkritikánál tartunk, itt egy újabb klasszikus, Daveed Diggs főszereplésével. Én anno a filmet is szerettem, de ez a sorozat nagyon hozza a formát, szereposztásban és világépítésben is. Mondjuk még mindig nem értem, miért pont két kocsi levendulát kell termeszteni az emberiség utolsó túlélői számára, de hajlandó vagyok felfüggeszteni a kétkedésem a tanulság (és a látvány) javára. Hamarosan jön a második évad.

Upload - Úgy tűnik, ez ilyen utó- és disztópisztikus év volt. Nem lepődöm meg. Az Upload egy nagyon kellemes, kicsit Black Mirror-ra hajazó sztori, ahol embereket a haláluk után egy virtuális világba töltenek fel... annak minden előnyével és hátrányával együtt. Van benne egy kis szerelmi szál, meg egy csomó nagyon kézenfekvő poén. És lesz folytatás. 

The plot against America - Még mindig a disztópiáknál tartva, itt egy baromi ütős alternatív történelmi sorozat az HBO-tól, ami talán nem is áll annyira messze a jelenlegi idővonaltól. Olyan második világháborús történelmet tár elénk, amelyben az Egyesült Államok Németország-szimpatizáns elnököt választott magának, és azt követi végig, hogyan csapódik ez le az egyszerű emberek mindennapi életében. Sokkal árnyaltabb és realisztikusabb, mint a sokat emlegetett Ember a fellegvárban. Minisorozatként futott, még nem tudni, lesz-e folytatás.

The Great
- És ha már alternatív történelem, itt egy sorozat a szórakoztatóbb fajtából, Nagy Katalin cárnő korai éveiről. Remek szereposztás, sok bújtatott kritika, nagyon fárasztó poénok. Jön a folytatás is. Huzzah!

Zoey's Extraordinary Playlist - Az év egyik habkönnyű meglepetése. Fél füllel nézhető limonádénak indult, de részben a szereposztásnak, részben a soundtracknek, részben a bájos humornak köszönhetően hamar megszerettem. Aki zenés-táncos-humoros-szerelmes, néhol könnyezős kikapcsolódásra vágyik, annak melegen ajánlom. 

Locke & Key - A debütáló fantasy sorozatok közül idén ez volt a kedvenc. Creepy, trippy, sötét, izgalmas, és természetesen képregényen alapszik. Meg is hosszabbították rögtön két évadra. 

Visszatérő klasszikusok

The Mandalorian - Nyilván. A második évad is hozta az izgalmas, szerethető, jó ritmusú űr-western zsánert, amit elvártunk tőle. Egymaga húzza mokány póniként a Star Wars Univerzum félig döglött moziverzumát. 

Umbrella Academy - Jött a második évad, és szerettük. A szereposztás megint elvitte a vállán, de a sztori sem volt rossz, sőt. Jöhet a harmadik is. 

Better Call Saul
- Bár a visszatérők között szerepel, idén is benne van a kedvencek hármas toplistájában. Ez a sorozat egyszerűen nem tud hibázni. Mindenkit szeretettel várok TED előadásomra, melyben kifejtem, hogy miért sokkal jobb minden szempontból, mint a Breaking Bad. Ez van. 

Dragon Prince - Továbbra is szerethető, bájos, izgalmas, és egyszerre melengetheti meg az Avatar-rajongók és a D&D-játékosok szívét. Valamint bemutatja, milyen tök jó a fantasy műfaj, ha nagyobb benne a szereplők sokszínűsége. 

Doom Patrol - És ha már a szerethető csapatoknál tartunk: idén ismét top 3 számomra az elcseszett életű szuperhősök szedett-vedett talált családja, és az ő teljesen őrült kalandjaik. Jövőre jöhet a ráadás. Danny The Street For President. 

"Late to the party"
(Sorozatok, amik nem idén kezdődtek, de valamiért most hoztam be őket)

The Boys
- Nagy kedvenc az idei év végére. A képregényt még nem olvastam, de a sorozat üt, humorban, csapatban, és mondanivalóban egyaránt. Csak az vele a baj, hogy innentől nem tudok majd komoly pofával végignézni egyetlen DC filmet sem.
(Mondjuk eddig se tudtam.)

Cobra Kai - Sose gondoltam volna, hogy rajongója leszek egy Karate Kölyök sorozatnak, de ez a szösszenet valahogy megvett kilóra. Egyszerűen szerethetőek a karakterek, és sok a humoros visszautalás az eredeti filmre, amiken mindig jót kuncogtam. Állítólag a harmadik évad nem sikerült túl fényesre, de majd pénteken meglátjuk. 

Star Trek: Discovery - Az idei év nagy megtérése. Az első évadot szörnyen gáznak tartottam, kifolyt tőle az agyam; a másodikba csak azért kezdtem bele, mert éppen nem volt jobb, amit horgolás közben hallgathattam volna. A második évadnak viszont sikerült megfordítania az első évad összes kínos blamáját, és a végére nagyon szerethető lett, na. Űrkalandok helyett beleálltak a "szerető nagy család" sztoriba, és ez jobban fekszik nekik. 

Peaky Blinders - Jobb későn, mint soha. Mondjuk a negyedik évad végére már nagyon vártam, hogy kiszenvedjen ez a szerencsétlen család, de ha lesz újabb, akkor azt is nézni fogom. 

Society - Az idei év egyik nagy tündérmesei meglepetése, amelyben egy rakat kamasznak kell újra felépítenie az emberi civilizációt egy világtól és felnőttektől elvágott, elhagyott városban. 
(Bónusz annak, aki rájön, melyik mesén alapszik a sztori.)

Búcsúzó kedvencek

Magicians
- Könnyes búcsút vettünk az utánozhatatlan Margo Nagykirálytól és kis csapatától. Szerencsére előre tudták, hogy el lesznek kaszálva, úgyhogy sikerült nagyon frappáns lezárást kerekíteniük a sztorinak. Hiányozni fognak. Elkezdtem újranézni elölről, mert a Zember még nem látta.

The Good Place - Ez a sorozat az utolsó évadával hódított meg egészen. Nagyon bájosan zárták le, és hagytak maguk után sok töprengeni valót. Biztos, hogy újra fogom nézni. 

Szégyenlista

Raised by wolves - Nem vagyok képes feldolgozni ezt az izét. Rengeteg kérdésem van. Tényleg hat embrióval akarták megmenteni az emberiséget? És miért van szükség aparobotra, ha az anyarobot ugyanolyan erős? És miért nem húztak egy nyamvadt kerítést a ház köré, hogy az emberiség nem kóricáljon el a halálba? Ez a sorozat a "you had one job" mém iskolapéldája. 

Emily in Paris - Emily az a fajta amerikai turista Párizsban, akit izomból képen szeretnék törölni. 

Another life - Ez igazából mókás volt, főleg a klasszikus sci-fi áthallásokkal, de az a gyanúm, hogy komolyan gondolták.

Cursed - Engedjétek vissza Flokit a természetes élőhelyére!

Bridgerton - A Facebook ismerőseim nem tudnak megegyezni, hogy ezt a sorozatot az alkotók paródiának szánták-e vagy sem, és ez nagyjából mindent elmond. A szereposztás zseniális (Polly Walker még mindig istennő), kár érte, hogy egy közepes szűzlányos-fűzőszaggatós limonádéban kell szerepelniük. 

BÓNUSZ KÉRDÉS

Vajon hány idei kedvenc sorozatomban szerepel tök véletlenül Giancarlo Esposito?...

Okéoké, komolyan:

Ti mit szerettetek az idén, és mit vártok a jövő évi termésből a legjobban?

2020. december 26., szombat

A Himalája mitikus faunája (Népmesék nyomában a világ körül 195. - Bhután)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folktales of Bhutan

Kunzang Choden
White Lotus Press, 1995.

A könyvben 27 népmese és 11 legenda található. Az előszót egy bhutáni hercegnő írta, aki a szerzőt méltatja, amiért létrehozta az ország első népmesegyűjteményét. Egy második előszóban a szerző gyerekkoráról, mesehallgató élményeiről olvashatunk, valamint a bhutáni mesemondó hagyomány sajátosságairól - például arról, hogy a mesék közben időnként a közönségnek is meg kell szólalnia, hogy "és aztán", különben a szellemek ellopják a mesét. Az is nagyon tetszett, hogy a bhutáni nyelveken a meséket nem mondják, hanem "szabadon engedik" vagy "kibontják". A könyv bevezetője Bhután történelméről, kultúrájáról és földrajzáról szól, és térkép is tartozik hozzá. A végén szószedetet találunk a mesékben előforduló idegen szavak magyarázataival. 

Fénypontok

A "nyulacska harangocskája" stílusú láncmesékből először olvastam itt olyan verziót, ami tetszett - leginkább azért, mert magukról a mesékről szólt. A bhutáni történetek mindig két szóval kezdődnek: Dangbo, dingbo (avagy, ha nagyon régen történt, dangboooo, dingboooo). Dangbo és Dingbo kergetik egymást, de Dingbo sohasem érhet Dangbo nyomába, vagy eltűnnek a mesék a földről. A történetben Dangbo tüskébe lép, és nem tud futni; segítők láncolatára van szüksége, hogy kiszedje a tüskét, mielőtt Dingbo utolérné. 
Acho La La
története egy klassz varázslatos menekülés volt, amelyben egy lány egy öreg kutya és egy tetű segítségével menekült el egy szörnyeteg házából. Útközben magokat szórt hátra, amikből erdők nőttek, és végül a (némileg lusta) Hold segítségével felmászott az égbe. Bum Sing Sing Yangdonma meséjében szintén szörnyeteg fogságába került egy lány, aki végül öregasszonynak álcázva magát nem csak megmentett egy csomó embert, hanem sikerült kedves, gondoskodó férjet is választania magának. A szörnyek közül a leggusztustalanabb a golyvás szellem volt, akinek vízzel teli kelés volt a nyakán; ha nem tartották tűzzel kordában, a  golyva egyre nagyobb lett, míg végül kidurrant, és vízzel árasztotta el a házat. Elég hátborzongató volt a rolong is, ami  zombi bhutáni megfelelője, egy gonosz szellemek által mozgatott hulla, merev végtagokkal és nyüvekkel teli szájjal. Aztán ott volt még a stewa rutu, egy polipszerű vízi szörnyeteg, ami az emberekből ki tudta szívni a vérüket az árnyékukon keresztül. Végül egy elefánt segítségével ejtették el. Egy másik történetből az is kiderült, hogy a partra vetődött stewa rutu úgy néz ki, mint egy darab bél, amíg egy gyanútlan halandó meg nem próbálja főzni - akkor ugyanis visszanyeri az eredeti alakját. Hátborzongatóan realisztikus volt a történet a lányról, akit lenyelt egy piton, de sikerült kivágnia magát az állat gyomrából. 
Akadt egy "áruló anya" mese is, amit azért emelek ki, mert utálom ezt a mesetípust, de itt sikerült érdekes verziót csinálni belőle. Az anya egy szellemet segített a fiával szemben, de azért, mert a szellem elhitette vele, hogy ő is halandó ember, és a fia gonoszságból támadta meg. Végül pedig nem kivégezték, hanem felismerte és megbánta a hibáját.
A jellegzetes himalájai történetek közül jelen voltak a jeti-legendák, itt kétféle lény, a nagyobb bozontos migoi, és a kisebb, csapatosan garázdálkodó mirgola képében. 


Kapcsolatok

A leginkább meglepő párhuzam: Svájc után itt megint találkoztam a történettel, melyben egy fickó egy hibernáló sárkány barlangjában élte túl a telet a hegyek között. Ráadásul a sárkány tejével táplálkozott, amíg el nem jött a szabadulás ideje. Most már kíváncsi vagyok, máshol is vannak-e ilyen történetek...
Dawa Zangpo meséje klasszikus varázsgyűrű (Aladdin) történet volt; itt egy macska, egy kutya, és egy majom segített a hősnek visszaszerezni a gyűrűjét. Érdekes módon a házimunkát elcserélő férj és feleség meséje itt majommal és tyúkkal szerepelt - a végén pedig, erősen a brémai muzsikusokhoz hasonlító módon, a tyúk meg is szabadult a semmirekellő majomtól. Akadtak természetesen szorgos és lusta lányok is, akiket egy egér (Aming Niwa) jutalmazott és büntetett meg; terülj-terülj asztalkám (A varázslatos phob), valamint egy Fortunatus-mese, itt szegény fiúval és a gonosz feleséget majommá változtató virágokkal. Akadt egy nagyon fura állatvőlegény-mese is, ahol a szóban forgó vőlegény egy kecske farka volt. A végén, amikor a felesége túl korán égette el az állatbőrt, a semmiből teremtett palotában minden egy kicsit furára sikerült: a ruháknak hiányzott a gallérja, az edényeknek törött volt a széle, stb. Egy perzsa mesére emlékeztetett Mekhay Doma, egy lány története, aki hordóban gurult le a hegyoldalon, hogy elkerülje a rá vadászó állatokat. Csizmás Kandúr szerepét itt egy sánta majom látta el.
Nyala Lungma, aki a hamarosan meghaló emberek belsőségeit mossa a patakban, a kelta mosónőkre emlékeztetett, akik a hősök véres ruháival jósolják meg a közelgő halált. Nyala Dermo története a tündérbába-legendák rokona volt; egy halandó sámánasszonyt kért meg a szellem, hogy gyógyítsa meg a fiát, akit az tett beteggé, hogy kiűzték egy beteg halandó testéből...
A tricksterek között szerepelt a béka, aki elhitette a tigrissel, hogy ő tigrist szokott enni.

Hova tovább?
Nagy ugrással Japánba!