Jegesmedvék, trollok, egyéb norvég klasszikusok (Népmesék nyomában a világ körül 64. - Norvégia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A sorozat a mai nappal TÉLI SZÜNETRE megy, mert Advent ideje alatt a blogon más, karácsonyi mesékkel kapcsolatos bejegyzések fognak majd szerepelni (gyertek vissza december elsején!). Januárban folytatom az utazást!

Háncsvirág
Norvég népmesék
Vaskó Ildikó (szerk.)
Móra Kiadó, 2004.

Ez a könyv már elég régóta csücsült a polcomon, de elejétől végéig most olvastam el először. Tulajdonképpen válogatás Peter Christen Asbjørnsen és Jørgen Moe híres, 19. századi norvég népmesegyűjtéséből. A meséket más-más fordító ültette át magyarra, és a könyvet Szegedi Katalin csodaszép illusztrációi díszítik. Összesen 23 mese található benne. Látványosan mesekönyvnek készült, ezért nincs is benne se bevezető, se forrásjegyzék, csak egy nyúlfarknyi utószó; néhol örültem volna, ha tartoznak a mesékhez jegyzetek, de nyilván ez nem az a fajta könyv.

Fénypontok

Az egyik kedvenc norvég mesém, amit a saját könyvembe is belevettem, Az oroszlán, a sólyom és a hangya című. A hős megsegít három állatot, és ezért fel tudja venni az alakjukat - amit jól ki is használ, hogy megszabadítson három királykisasszonyt a trolloktól. Szintén kedvencem, és karácsonyi repertoárom elmaradhatatlan darabja A dovrei macska, amelyben egy vadász és egy jegesmedve űz ki egy csomó trollt, akik karácsony éjjel szét akarják verni a házukat.
Nagyon tetszett A csodálatos kulcskarika meséje, amely képessé tette a tulajdonosát arra, hogy mindenféle titkot meglásson. Ennek segítségével hősünk (akit Askeladdennek hívtak, mert minden norvég hőst így hívnak) legyőzött egy trollt, megszabadított egy királylányt, és még azt is megtanulta, hogy a trollok rettegnek a kakukkfűtől.
Érdekes mese a Könnyű annak, akit szeretnek a nők című. Janice Del Negro előadásában hallottam egyszer; ő sokat változtatott rajta, és szerintem a mesének javára vált, bár ez az eredeti szöveg is nagyon szórakoztató. Három fiú közül a két idősebb gazdagságot kíván, a legkisebb viszont azt, hogy őt minden nő szeresse - ezért aztán mindenben sikeres is, mert a nők lépten-nyomon megsegítik.
A Fekete Kisasszony változata volt a Három elátkozott királylány, ami ismét bebizonyította, hogy nem kell egy mesében fekete bőrűből fehérré változnia a királylánynak ahhoz, hogy tudjuk, el van átkozva. Itt például nyakig homokba ásott királylányokat mentett meg a hős.

Kapcsolatok

A könyv rögtön egy klasszikus trickster-történettel indul, Lókötő Peik meséjével, aki sorozatosan átejti a királyt (és teherbe a lányait), "varázslatos" edényt ad el neki, majd amikor végül elkapják, a szokásos módon helyet cserél egy mit sem sejtő balekkal.

A három nagynéni meséje tulajdonképpen a Három fonóasszony egy kedves, gonosz manó nélküli változata, amelyben három öreg anyó kisegített egy lányt a házimunkából. Pejszakállú Haken a Rigócsőr király norvég változata volt, Pázsitfű kisasszony a Macskacicóé (aprócska, virágba öltözött tündérlánnyal állat-feleség helyett), A cserfes királykisasszony a nálunk is ismert feleselős meséé, Valemon királyfi pedig a Szépség és a Szörnyetegé (vagyis leginkább White Bear Whittington eredetije). Ez utóbbiban nagyon tetszett, hogy a férjét kereső asszonyt három kislány segítette az úton, akikről utólag tudta meg, hogy a saját gyerekei, akiket a férje az átok elől rejtett el más családoknál. A címadó Háncsvirág a Kalapvári kisasszony mesetípus egy hosszas és szépen kidíszített változata; tetszett benne, hogy a királykisasszonyt egy bika segítette az útján, de sajnáltam, hogy a végén nem változott királyfivá.
Itt találkoztam először a Mikor a gazda volt a gazdaasszony című, házimunka-cserélős mesével, ami magyar területen is nagyon népszerű.

Hova tovább?
Svédországba!

Sárkányok, trollok, hősies lányok (Népmesék nyomában a világ körül 63. - Dánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Míg sokan Dániáról egyből az Andersen-mesékre asszociálnak, az a szomorú hírem van számukra, hogy az Andersen-mesék nem minősülnek népmesének. Max. népmesék műmesei feldolgozásainak, de leginkább műmesének. Van azonban más is, amiből lehet válogatni:

The Danish Fairy Book
Clara Stroebe, Frederick H. Martens
Frederick A. Stokes Company, 1922.

A kötet egy régi klasszikus; huszonkilenc, Dánia területén gyűjtött népmesét tartalmaz, angol fordításban. Minden meséhez tartozik egy rövid jegyzet, ami megjelöli a gyűjtés helyét, a szöveg eredeti forrását, a mesetípust, és kitér a mese néhány érdekesebb, ősibb elemére is. Természetesen még így sem tudományos kiadvány a könyv, de egy tündérmese-gyűjteményhez képest becsületes mennyiségű információt szolgáltat az olvasóknak.

Fénypontok

Messze a legjobb mese a kötetben a félrevezető A malac névre hallgatott, mely egy kivételesen jó kimenetelű Kékszakáll-sztorit rejtett. Itt a legkisebb leány nem csak képes életben maradni a gonosz rabló házában, de ráadásul először kimenti onnan a két nővérét, majd saját magát is.

Mesemondó körökben talán az egyik legismertebb dán történet a Sárkánykirály (avagy Lindworm) meséje, amelyben egy királynénak sárkány-gyermeke születik, akit csak egy bátor szolgálólány képes hosszas küzdelemmel rávenni arra, hogy levesse a sárkánybőrét. Ezt a történetet Danielle Bellone amerikai mesemondó csodálatos előadásában érdemes meghallgatni, egyébként. Külön szépsége a történetnek, hogy amikor a sárkánykirály rátalál tévedésből száműzött feleségére, ismét megkérdezi, vele szeretne-e lenni az őt befogadó királyfiak helyett (nem csak hazacipeli szó nélkül). Éljen a beleegyezés!
Szintén érdekes, kissé keserű volt a Királykisasszony a Szigeten meséje, melyben egy királylányt az apja egy szigeten rejt el egy angol királyfi elől, aki elfoglalja az országot. A lány szolgálói a szigeten halálra éheznek, ő pedig egereket nyúz meg, így él elég ideig ahhoz, hogy saját magát (!) kiszabadítsa a fogságból. Végül azért mégiscsak feleségül megy az angol herceghez.
Tipikusan dán-skandináv elemnek nevezte a könyv azt, hogy a gonoszok több mese végén is mérgükben "kavicsokká hullottak szét." Tetszett nekem a gonosz bűnhődésének ez az egyszerű ám látványos formája.

Kapcsolatok

Mivel európai tündérmesékről van szó, a könyvben sok olyan történetet találtam, amik már máshonnan is ismerősek voltak - ez azonban cseppet sem vont le az értékükből. Találkoztam például egyik kedvenc mesetípusommal, az óriást (jelen esetben trollokat) legyőző szolgálólány meséjével, akit itt Ederlandnak hívtak; szintén előkerült a sárkányölő hős meséje (A Jó Kard), amiben sárkány helyett trollt öltek, Rigócsőr király (Vöröskalapos Péter, akinek a királylány szülei sohasem bocsátottak meg, amiért megalázta a lányukat), a Széttáncolt cipellők (amelyben a hős visszatért az alvilágba, hogy legyőzze a lányt táncoltató trollt, és emberekké változtassa az ezüst-, arany-, és gyémánterdőket), és a Fehérlófia is - utóbbiban (Erős Jack) Kapanyányi Monyók helyett kivételesen egy borzasztóan erős öregasszony szerepelt. Nagyon szép verzió található a könyvben az Aranyhajú Kertészbojtárra (Aranyhajú Jack), akinek itt az arany haja egészen a sarkáig ér, és egy táltos paripa és egy oroszlán segítik az útján. A táltos végül királyfivá változik, aki lemond a királyságáról a hős javára, az oroszlán viszont oroszlán marad. Érdekes volt Trillevip, a dán Rumpelstiltskin meséje, aki, miután a lány kitalálta a nevét, még segített is neki, hogy boldoguljon.

Felbukkantak tipikusan európai mesék dán verziói is, mint például a Miért sós a tenger? a csodamalommal, és a Varázskalap, amelynek segítségével egy szegénylegény láthatta a láthatatlan trollokat (ez utóbbit ír meseként ismerem). A farkas meséje pedig a mi Kis Gömböcünkhöz volt nagyon hasonlatos.

Hova tovább?
Norvégiába!