Népmesék örökbefogadó apákról (Apák napja)

Apák napja van, és úgy döntöttem, ez megérdemel egy bejegyzést.

(Mindenki nyugodjon meg, ez egy stock fotó)

Ma az apákat és apafigurákat ünnepeljük a világ körül. Az angol blogomon már írtam egyszer az apai példaképek fontosságáról a népmesékben - szerintem ugyanolyan nagy szükség van gondoskodó apákra, mint példás anyákra vagy éppen kedves mostohákra (ld. a Széltestvér és napkelte című mesegyűjteményem). A mai nap alkalmából úgy döntöttem, örökbefogadó apákat szeretnék keresni a világ meséiben. Azért, mert az örökbefogadás témája közel áll a szívemhez, és azért is, mert a népmesék sokszor nem kezelik túl jól.

Egy szó mint száz, éljenek a gondoskodó, támogató örökbefogadó apukák! A mesékben és a valóságban is.

(Linkek a mesék címében; ahol tudtam, a magyar verziót adtam meg.)

The Flying Horse of Earthdom (Earthdom szárnyas paripája, skót traveller mese)

A híres Duncan Williamson (hagyományos skót traveller mesemondó) egyik meséje. Egy király fia púppal a hátán születik, és ezért az apja elküld egy vadászt, hogy pusztítsa el a csecsemőt az erdőben. A vadász azonban inkább átadja a gyermeket egy titokzatos, púpos idegennek, aki magával viszi Earthdom rejtett királyságába, ahol mindenféle számkivetett emberek élnek. Ahogy a fiú cseperedik, íjászatra tanítja, így mire felnő, a púpja jórészt eltűnik. Felnőttként a legény egy szárnyas lovon visszatér az apja birodalmába, és megnyer mindenféle versenyeket. Amikor a király megtudja, hogy a vitéz a fia, otthon akarja marasztalni, de a legény inkább hazatér Earthdom-ba, az emberekhez, akik felnevelték.

A Zöld Ember Lánya (Görögország)

Egy király lánya azt álmodja, hogy az apja egyszer majd meghajol előtte. Az álmot hallva a király dühében elűzi a lányt, aki az erdőben bolyongva a Zöld Ember házára bukkan. A vadon ura befogadja őt és gondosan felneveli; segít neki hozzá illő férjet találni, és még a halála után is varázserőt hagy rá, hogy boldog lehessen.

Heimer és Aslaug (Izland)

Ez a legenda Szigurd és Brünhilda történetének, a Völsunga-sagának folytatása. A tragikus szerelmeseknek születik egy lánya, Aslaug. A szülei halálakor egy Heimer nevű férfi megmenti a kislányt és elmenekül vele; egy lant belsejébe rejti, és vándor zenészként járja vele a világot. Idővel sajnos megölik Heimert, de a lány megmenekül (és a Vikingek sorozatból ismert Ragnar Lothbrok felesége lesz).

N'oun Doaré (Bretagne)

A mese címadó hősét (akinek a neve azt jelenti, "Nem tudom") Coat-Squiriou márkija találja kisgyermekként az út szélén. A jószívű márki és a felesége felnevelik a fiút, és segítenek neki hőssé válni. Idővel a legény megtudja azt is, honnan származik, de amikor kérdezik, még mindig a márkit nevezi apjának.

Boris Son o' Three (Borisz, három apa fia, Ukrajna)

Egy kisfiút elragad egy sas, és a vadonban hagyja. Három fivér bukkan rá, és sajátjukként nevelik fel; a keresztségben a Borisz, Három Apa Fia nevet kapja. Amikor felnő, az apák egy táltost ajándékoznak neki, amin elindulhat szerencsét próbálni. Borisz mindenféle izgalmas kalandokat él át és természetesen a végére király lesz belőle.

The Wild Cat of the Forest (Vadmacska, Ausztria)

Egy szénégető keresztapát keres a fiának, és találkozik egy különös, fekete macskán lovagló fickóval az erdőben. A fickó a Vadmacska nevet adja a fiúnak, és ellátja a családot minden jóval. Amikor Vadmacska felnő, a szülei sokat bántják, ezért elmenekül otthonról a keresztapja házába. Az erdei ember felneveli, kitanítja a kertészetre és a növények titkaira. Idővel Vadmacska innen is továbbáll, és mindenféle kalandokba keveredik.

Több mese is van még ebben a témában, de most ennyire volt időm. Csak meg akartam mutatni, hogy az örökbefogadó apák is lehetne klassz szülők a népmesékben :) 

Boldog apák napját!

Hlini királyfi (Feminista Multikulti Népmesék 22.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!

Származási hely: Izland

A történet

Egy király egyetlen fiának, a daliás Hlini királyfinak, egy vadászat során nyoma veszik. A király fele királyságát ígéri annak, aki megtalálja. Signy, egy szegény pásztor lánya, nekivág a feladatnak, és hosszas vándorlás után egy barlangra bukkan. A barlangban két ágyat talál, és az egyikben az alvó Hlini királyfit, akit nem tud felébreszteni, ezért elbújik, hogy lássa, mi lesz. Kiderül, hogy a fiút két troll-asszony tartja fogságban, akik varázslatos hattyúk segítségével ébresztik és altatják, és minden nap megkérdezik, feleségül veszi-e az egyiküket. Hlini mindig nemet mond. Amíg a trollok távol vannak, Signy felébreszti a királyfit, és közösen szökési tervet készítenek. Hlini este úgy tesz, mintha megenyhülne a trollok iránt, és kiszedi belőlük, hol rejlik az erejük, és hogyan lehet az ágyakat varázsigével repülésre ösztökélni. Hlini és Signy egy ágyon elrepülnek a trollok fájához, ahol egy tojásban rejlik a két troll élete, és Hlini egy jól irányzott lövéssel eltöri a tojást. A trollok mérgesgombákká változnak. Hlini és Signy hazarepülnek a két ágyon a trollok kincsivel, összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

Mitől feminista?

Gyengéim azok a mesék, ahol a hős és a hősnő is tevékenyen részt vesz a kihívások legyőzésében. Igaz, hogy itt egy klasszikus Csipkerózsika-féle felállással indulunk, ahol az alvó királyfit a bátor lány felébreszti (figyelemmel és türelemmel, csókolózás nélkül), de a szökés tervében már mindketten egyformán részt vesznek. Sőt, itt a királyfi vállalja fel a "furfangos" szerepet, ahol hízelgéssel kell kiszednie az emberevő trollokból a titkaikat. Ezt általában feminin dolognak szokták tekinteni (a nők "bájaikat bevetve" kémkednek, Mata Hari ugye), de itt a királyfi az, akire nem kívánt házasságot próbálnak kényszeríteni, és Signy tanácsát megfogadva fordít a helyzeten a szabadulás érdekében. Ezt egyébként szintén érdemes kiemelni: Hlini megbízik az okos lányban, és követi a tanácsait. 

A mese második felében szép együttműködést lehet megfigyelni a két hős között. Signy észreveszi a rúnákat az ágyakon, Hlini megtudja mit jelentenek, Signy felolvassa őket, Hlini összetöri a trollok életét rejtő tojást. Végül megpakolják mindkét ágyat kincsekkel, és ketten együtt repülnek haza, ki-ki a maga varázságyán. Szeretem ezt a szép egyensúlyt a férfi és a női szerpelő között.

Emellett meg éljen az okos lány, aki elindul a fagyos északra megszabadítani egy királyfit.

Amit érdemes átgondolni

Az utóbbi időben a trollok a filmsorozatnak köszönhetően sok gyerek fejében kedves és cuki lényekként élnek. A mese elején érdemes elmagyarázni, hogy ezek a trollok gonoszak és veszélyesek (lévén, hogy királyfiakat rabolnak el, és mellesleg emberhúst esznek), hogy ne érje a hallgatóságot váratlanul a haláluk. Kisebb gyerekek esetében a gombává változás szépen enyhíti a dolgot. 

Több fiatal hallgató kicsit fennakadt rajta, hogy a Hlini "lánynévnek hangzik", úgyhogy esélyesen el kell egy kicsit beszélgetni az izlandi nevekről, és hogy mitől lánynév valami.

Források

A. W. Hall: Icelandic Fairy Tales (Frederick Warne & Co., 1897.)

Reimund Kvideland & Henning K. Sehmsdorf: All the World's Reward: Folktales Told by Five Scandinavian Storytellers (University of Washington Press, 2011.)

Megjegyzés

Ezt a mesét a múltkori "szerepcserék a népmesékben" bejegyzés után küldte nekem valaki, és azonnal beleszerettem :)

Hildur, a Tünérek Királynője (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy izlandi földesúr birtokán minden karácsony éjjelen tragédia történik, melynek valamiféle köze van Hildurhoz, a rejtélyes szolgálóhoz is. Végül egy fiatal pásztor úgy dönt, ébren marad karácsony éjjel, és a végére jár a dolognak. Észrevétlenül elkíséri hát a szolgálót éjszakai útjára, melynek során Hildurról kiderül, hogy nem más, mint a tündérek elátkozott királynője, aki minden évben csak egyetlen éjszakára térhet haza a szeretteihez, míg valaki meg nem töri az átkot...



Mi fán terem?

A történettel azonos címet viselő izlandi mesegyűjteményben találkoztam vele először, amit karácsonyi ajándékként kaptam egy mesemondó barátnőmtől (a könyvről és a mesékről itt írtam bővebben). Később ismét belefutottam egy másik kötetben, mely a "Széttáncolt Cipellők" mesetípus (ATU 306) egy távoli variációjaként tartotta számon. Tovább keresgélve egy másik, szájhagyományból gyűjtött változatot is találtam, "Una, az Elf Asszony" címmel, Herdís Jónasdóttir izlandi mesemondó hölgy repertoárjából.

Hab a tortán

A történetben emlegetett tündérek vagy elfek az izlandi huldufólk, a "rejtett nép" képviselői. Legtöbbször tündérnek fordítják őket, de persze nem azonosak a magyar népmesék tündéreivel.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
J.M. Bedell: Hildur, Queen of the Elves (Interlink Publishing, 2015.)
Jon Arnason: Icelandic Legends (Bentley, 1864.)
Reimund Kvideland: All the World's Reward (University of Washington Press, 2011.)

Varázslók földjén (Népmesék nyomában a világ körül 62. - Izland)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Megérkeztünk Európába! Az elkövetkező majd' egy évben ezen a kontinensen fogunk kalandozni.

Hildur, Queen of the Elves
And other Icelandic Legends
J. M. Bedell
Interlink Books, 2007.

A könyvben ötvenegy izlandi történet található; többségük legenda vagy hiedelemmonda olyan lényekről és jelenségekről, amelyek gyakran előfordulnak az izlandi folklórban. Ezek szerint is vannak csoportosítva: Külön-külön fejezet szól tündérekről, tollokról, kísértetekről, vízi lényekről, varázslókról, és mágikus rejtett kincsekről. A történeteket izlandi nyelvből fordították, majd a szerző újramesélte őket; a szövegük nagyon olvasmányos, de nem vesztek el a helynevek és egyéb fontos részletek sem az érthetőség kedvéért. A könyvhöz hosszas bevezető tartozik Terry Gunnell tollából, aki az izlandi mesemondás kontextusáról ír, a mögötte rejlő kultúráról, a hiedelmekről, és a mesék szerepéről. Rámutat például, hogy Izland már a középkorban is kulturálisan heterogén ország volt, és ezért a mesék is mutatnak skandináv, kelta, és egyéb elemeket egyaránt. A könyv végén források is találhatók, és minden mesénél megjelölték, honnan származik az eredeti izlandi szöveg.

Fénypontok

Bjarnarey, a Westman-szigetek egyike

Azt kell mondjam, hogy az izlandi hagyomány varázslókról szóló legendákban verhetetlen. Rengeteg történet szól varázslóiskolákról (Saemundur a Fekete Iskolában), és varázserővel bíró papokról vagy egyéb tudós emberekről. Magasan a kedvencem a Westman-szigeti varázslók története volt. Ők tizennyolcan menekültek el egy pestisjárvány elől, és egy évvel később egyiküket visszaküldték a szárazföldre, hogy megnézze, él-e még valaki. A fiatal varázsló egyetlen túlélőt talált, egy fiatal lányt, akibe bele is szeretett, és nem ment vissza a társaihoz. A többi varázsló erre kísérteteket küldött az elpusztítására... akikkel a lány bánt el, hogy megmentse a szerelmét.
A mágikus tudás általában varázskönyvekből származott, amiker különböző módokon lehetett megszerezni; Loftur a Varázsló például sorra megidézte Izland korai püspökeinek kísérteteit, hogy adják át neki a könyveket. Eiríkur ezzel szemben próbára tette a saját tanítványait: Aki hajlandó lett volna megölni egy öregasszonyt a titkos tudásért, azt elkergette magától. Hálfdán az unokaöccsét, Björnt a Hegedűst tette próbára mindenféle életre keltett hullákkal és szörnyű démoni látomásokkal - Björn azonban jó humorral, szívbaj nélkül viselte az eseményeket, és kiérdemelte a nagybátyja tiszteletét. Néhány varázslat egészen hátborzongatóra sikerült; a legfélelmetesebb Thorgeir Bikája volt, amit néhány unatkozó varázsló egy borjúbőrből rakott össze, és keltett életre kilenc lélek (közöttük egy emberi) segítségével. Az alakváltó, sebezhetetlen lény a környék rémévé vált, és végül saját varázsló-gazdáját is megölte.
Szintén hátborzongató történet volt az Elfek Tornya, melyben két testvér közül a fiatalabb és álmodozóbb az elfekhez járt misére, és be is avatták volna az elf-papságba, ha erősebb, gyakorlatiasabb bátja közbe nem lép. Az elfek erre a betolakodót megölték, a fiatal pap pedig messzire menekült egykori barátaitól... de az elfek megjósolták, hogy ha az ő dombjukkal szemben álla celebrál valaha misét, meg fog halni. A jóslat természetesen beteljesedett: egy vihar kivágta a templom kapuját, kitárult a tündérdomb is, és a két pap pont egymás szemébe nézett, miközben az áldást mondták.

Kép az ABC blogról, amit minden
érdeklődőnek nagyon ajánlok

Tündérek álltak bosszút azon a férfin is, aki velük élt egy télen át, és teherbe ejtett egy tündérlányt, de a gyermeket nem fogadta el. A férfit bálnává változtatták (Vörösfej nevezetűvé), aki aztán évekig tartotta rettegésben a tengereket, míg egy öreg pap-varázsló be nem csalta egy folyóba, ahol meghalt. Ez egyébként Izland egyik legjobban ismert legendája, sokat lehet olvasni róla.
Nagyon szép a címadó történet, Hildurról, a tündérkirálynőről, akit az anyósa száműz a tündérek közül, és szolgálólányként kell élnie. Évente csak egyszer, karácsonykor látogathat haza, és az átok csak akkor törik meg, ha valaki titokban követni tudja őt. Néhányan ezt a mesét a Széttáncolt Papucsok egy variánsaként tartják számon.
Voltak nagyon jó sztorik a troll-legendák között is. Szólt például történet arról, hogy a papok nem áldották meg az egész partvidéket; néhány sziklát mindig megáldatlanul hagytak, mert a trolloknak is élnie kellett valahol.

Kapcsolatok

Tündérházak. Kép innen

Főleg a tündéres történetek között elég sok hasonlóság volt felismerhető az ír-kelta mesékkel. Felbukkant például az íreknél közkedvelt Tündérbába, akivel már Amerikában is találkoztunk (és biztos vagyok benne, hogy az íreknél is fogunk), egy Selkie-történet (Inkább a fókabőr, mint a gyermek), és egy klasszikus váltottgyermek-legenda is (Tizennyolc elf apja).
Végtelenül bájos volt Búkolla, a Tehén meséje, a Mágikus Menekülés egy izlandi verziója, ahol lány helyett egy pásztorfiú a kedvenc tehenét mentette meg egy gonosz trolltól, és dobált mindenfélét a háta mögé, hogy egérutat nyerjenek. Több más helyről is ismerős volt Az álom és a kincs meséje, melyben egy utazó követte az útitársából alvás közben kiszálló lelket, és megfigyelte, miről álmodott.

Hova tovább?
Dániába!