Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)
Származási hely: Fülöp-szigetek
A történet
Három jóbarát - Pedro, Juan, és Pablo - elindul szerencsét próbálni. Megegyeznek, hogy ki-ki megy a maga útján, és egy év múlva találkoznak. Mindhárman összefutnak egy-egy öregemberrel, akikkel megosztják az útravalójukat, és varázslatos tárgyakat kapnak a jószívűségükért cserébe. Pedro repülő szőnyeget kap, Juan mindent tudó könyvet, Pablo pedig elefántcsont csövecskét, amivel bárkit meg tud gyógyítani, ha az orrukba fúj vele. A könyvet böngészve megtudják, hogy egy távoli király lánya halálos beteg. A szőnyegen gyorsan odarepülnek, és Pablo meggyógyítja a lányt. A király viszont nem tudja eldönteni, kihez adja a lányát feleségül (mert hogy a megmentőnek odaígérte), ezért újabb próbát hirdet: egy banánvirágra kell nyíllal célba lőni; a virág a királylány szívét jelképezi. Pedro és Juan célba is találnak, ám Pablo nem hajlandó lőni, azzal, hogy még jelképesen sem akar fájdalmat okozni a királylánynak. Ezzel aztán ő nyeri meg a versenyt.
Mitől feminista?
 |
| Banánt beporzó denevér, innen |
Ennek a mesének nagyon sokféle megoldása van a világ különböző kultúráiban, amik az egészen feministától ("válasszon a lány") az egészen szörnyűig (a fiúk hozzáadják a lányt az apjukhoz, mert ő az idősebb) terjednek. Ebben a verzióban azt szeretem, hogy a kérdés végül nem erő- vagy ügyességpróbával dől el, de még csak nem is azzal, hogy a három kérő közül ki volt a "leghasznosabb."
Pablo az empátiájával nyeri el a lány szívét. A király pontosan tudja, mit csinál, amikor banánvirágot állít céltáblaként a három legény elé. A banánvirágnak szív formája és mélypiros színe van, vagyis nagyon látványosan emlékeztet egy valódi emberi szívre. Pedro és Juan gond (avagy gondolkodás) nélkül célba veszik és a közepébe lőnek abbéli igyekezetükben, hogy bizonyítsák, ők érdemesek a leginkább a lány kezére. Számukra fontosabb a saját kiválóságukat fitogtatni, és megnyerni a versenyt, mint eltöprengeni a feladat mélyebb jelentésén. Pablo azonban meglátja a valóság mögött a szimbolikus tartalmat, képes a versenyhajrá közepén is megállni, és átgondolni, mi számára a legfontosabb.
Pablo nem akarja bántani a királylányt, még szimbolikusan sem. Gyönyörű párhuzam ez arra, hogy sokszor a bántalmazás "enyhébb" formái, például a verbális agresszió, egyszerűen nem szúrnak szemet az embereknek; két legény nagy igyekezetében, hogy győzzön, egyszerűen szíven lövi a lányt, akinek állítólag a szerelméért versengenek. Pablo az egyetlen, aki kockára teszi, hogy elveszít mindent - és vállalja ezt a kockázatot, csak hogy ne okozzon fájdalmat a lánynak. Ez az a fajta tisztelettudó, empatikus hozzáállás, ami megadja a szabad választás lehetőségét a másik félnek, és egyben biztosítja róla, hogy az ő jóléte fontosabb bármiféle magamutogatásnál vagy macsó versengésnél.
Egyébként azért is szeretem, hogy ebben a variánsban még egy feladatot kapnak a fiúk, mert így nem azon múlik a választás, hogy ki volt hasznosabb (van több olyan változat, ahol a gyógyító fiúnak ítélik a lányt). Számomra ez azt tükrözi, hogy
nem lehet hasznos dolgokkal elnyerni valakinek a szívét. A szerelem és a párkapcsolat nem úgy működik, ahogy azt a romantikus filmek írói képzelik, hogy a fiú addig tesz szívességeket a lánynak, míg X darab jófejséget be nem válthat 1 darab randira. Megmenteni a lányt szép és jó, de attól, hogy segítettünk valakinek, aki bajban volt, még nem lesz cserébe köteles a leghasznosabb mozdonyhoz feleségül is menni. Azzal, hogy Pablo tulajdonképpen megtagadja a versenyben való részvételt, nem azt bizonyítja, hogy ő a legrátermettebb kérő, hanem azt, hogy képes szeretettel és tisztelettel fordulni a királylányhoz, aki így már maga hozhatja meg a döntését.
Amit érdemes átgondolni
Az eredeti szövegben a király mondja ki, hogy Pablo döntése miért jobb, mint a másik két legényé. Amikor én mesélem ezt a történetet, nálam a királylány maga szokta levonni a tanulságot (főleg azért, mert ez ellenpontozza a tényt, hogy az apja korábban odaígérte).
Valamint egyszerűen azért, mert szeretem a könyveket és az olvasó fiúkat, nálam Pablóé szokott lenni a könyv. Ez egyébként nem áll messze a valóságtól,
mert egyes források szerint eredetileg a könyv lehetett a gyógyító tárgy, és az elefántcsont csövecske a mindent látó távcsőből alakult át. Ez további érdekességeket adhat hozzá a meséhez, mert szép kapcsolatot mutat az olvasás és az empátia között.
Források
"Mesélte Dolores Zafra, tagalog hölgy La Lagunából. A mesét az apjától tanulta."
Dean S. Fansler:
Filipino Popular Tales (American Folk-Lore Society, 1921.)
Megjegyzés
A mese az ATU 653B (
A legcsodásabb dolog a világon) típusba tartozik. Egy magyar változata a
Ribizli gyűjteményben is szerepelt, ott a lányra magára bízták a döntést. Valamint esküszöm, hogy általános iskolás koromban előadtunk egy ehhez nagyon hasonló darabot, amelyben egy pénzérmére kellett lőnie a három királyfinak, de a legkisebb nem lőtt, azzal, hogy az apja arca van rajta. Én voltam az öreg kertész, aki levonta a tanulságot. Azóta sem találom ezt a sztorit sehol. Móra volt talán? Jutalom a megtalálónak.
