A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Malajzia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Malajzia. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 20., szombat

Tengeri vándorok meséi (Ázsiai kisebbségek meséi 2. - Moken)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Rings ​of Coral
Moken folktales
Jacques Ivanoff
White Lotus Press, Bangkok, 2001.

A kötet 44 meséjét az 1980as években gyűjtötte a szerző a moken néven ismert tengeri nomádoktól, akik a Thaiföld és Burma közötti szigetvilágban vándorolnak, és a tengerből élnek. A bevezetőből megismerkedünk ezzel a titokzatos néppel, a szigetvilággal, a mesemondó hagyománnyal és a mesék csoportosításával. Külön érdekes volt olvasni a gyűjtésről, a szerző és a mokenek kapcsolatáról, és a sámánról, aki olyan húzásokat is ejtett, mint pl. hogy titokban felvett a magnóra egy extra mítoszt, amit a gyűjtő csak sokkal később, a hazatérése után talált meg. A mokenek erőt tulajdonítanak az énekelt eposzaiknak; némelyik még vihart is képes kelteni. A bevezetőből megismerkedhetünk a mesemondókkal is, akik közül többen a sámán családjához tartoztak, de más és más történeteket meséltek.
A történetekhez végjegyzetek tartoztak, amik nélkül néha elég nehéz volt érteni, mi zajlik, és folyton előre-hátra kellett lapozgatni. A könyvben több fekete-fehér és egy csokor színes illusztráció is szerepel.

Fénypontok

Sok történet szólt a különböző tabuk, szokások kialakulásáról. Péma Alang történetében például egy férj meghagyta a feleségének, mit ne csináljon otthon, amíg ő elmegy fecskefészket szüretelni egy barlangba (a fésülködés előhívja a cápákat, a ruhák kirázása szelet kelt, stb.). Az asszony megfeledkezett a tabukról, és a férje lezuhant a barlang tetejéről. Egy másik történetben egy szintén Péma nevű kapitány nem adta meg a tiszteletet a Surin-sziget majmainak (a majmokat a mokenek nagy tiszteletben tartják), hanem meg akart velük küzdeni, mire a majmok a majomszellem segítségével halálra harapták. Pinang és a Tengeri Szellem történetében egy férfi hajójába bemászott egy titokzatos nő, és egymásba szerettek. A nő elmondta, hogy ő egy tengeri szellem, és megtiltotta a férjének, hogy bármire vadásszon, ami "a tengerből jön és szeme van." (Főleg teknősökre, bár a férj nem tudta eldönteni, teknős- vagy dugong-szellem-e a felesége). Meglepő módon itt a férj betartotta a tabut.
Természetesen a hajózás is sok formában megjelent a történetekben. Érdekes volt például A könnyező kötél legendája, amelyben egy tengeri kígyó megmarta egy hajó kormánylapátját, és a mérge annyira erős volt, hogy mindenki meghalt tőle a hajóban. Erre az egyik vitorlafeszítő kötél életre kelt, lemászott a helyéről, mindenkinek bemászott az orrába, és újraélesztette őket. A vitorlafeszítő kötelet azóta a mokenek nagy tiszteletben tartják, élő szellemnek hiszik.
A moken hiedelem szerint az árapályt egy óriási rák mozgása okozza, aki egy barlangban lakik az égig érő mangófa alatt. A mangófának egyéb lakói is vannak: egy garudamadár él az ágai között a lányával, a fa tövében pedig egy csodaszép asszony, aki elcsábítja a tengerészeket, aztán odaveti őket a cápáknak. Egy másik sztoriban a mokenek nyugatra hajóztak, hogy elérjék a Borostyán Földjét, és a Mindent Termő Fikusznál lyukadtak ki, ahol elsüllyedt a hajójuk. Három moken ős három különböző módon jutott haza - egyikük egy gitárhal hátán, másikuk egy óriásmadár hátán (á la Szindbád), a harmadik lestoppolt egy indiai hajót.
Szintén szép volt Az óriásasszony gonoszsága című mese, amelyben egy gonosz óriás megölt egy anyát és átvette a helyét, de az anya lelke mindenféle dolgokká változott, és végül a fia megtörte az átkot, és visszanyerte a szüleit.

Kép innen

Kapcsolatok

Nyonya eposzában, amit végig maláj nyelven énekelnek, Nyonya feleségül ment egy Jawan Moda nevű férfihoz a férje halála után, de amikor az új férj megcsalta, a nő hazarepült a szülei szigetére. A férje követte, és visszanyerte a feleség megbecsülését azzal, hogy megvédte a szigetet egy ellenséges hadseregtől egy majom és medve segítségével. Ez a csatajelenet a Rámájanát idézte. 
Awang a Béka története egy békavőlegény-mese volt, egy epikus háborúval megfejelve, Kaét legendája pedig egy kígyóvőlegény-történet (ilyenből egyébként több is volt a kötetben). Kaét apja többször megölte a lánya kígyó-szeretőjét, de az mindig feltámadt, míg végül a lány, az apja kegyetlenségén felháborodva, férjestül-gyerekestül felköltözött az égbe.
Kechot és a Halál legendája egy asszonyról szólt, aki sétáló halottakkal találkozott egy szigeten. A halottak megkérték, vigye át őket a hajójával egy másik szigetre, de ezt az asszony megtagadta. A halottak erre megjósolták, hogy többé senki sem fog feléledni a halála után.
Akadt egy Törpeszarvas-mese is, de nem volt se füle, se farka, mintha a mesélő nagyon halványan emlékezett volna csak a történésekre. A kötet végén viszont, a más gyűjtőktől származó szövegek között, akadt egy igen csinos Törpeszarvas és a Tigris verzió, amiben eddig számomra ismeretlen trükköket is találtam.


2021. november 13., szombat

Esti mesék fejvadászoknak (Ázsiai kisebbségek meséi 1. - Iban / Tengeri Dajak)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Tudom, hogy még nem fejeztem be a kínai kisebbségek meséit sem, de annyi jó könyv került a kezembe mostanában, hogy muszáj ugrálnom egy kicsit.

The Girl Sudan Painted Like a Gold Ring

Folktales from the Sea Dyaks of Sarawak, Borneo
Theresa Fuller
Bare Bear Media, 2022.

Az Iban (régiesen Tengeri Dajak) nép nagyjából egymillió főt számlál, és Borneó szigetén él a tengerparti Sarawak tartományban és a folyók mentén. Hosszú, sok családot magukba foglaló házakban élnek, és a 19. századig szokásban volt náluk a fejvadászat hagyománya.
A kötet szerzője, Theresa Fuller mesemondó, személyesen keresett meg, hogy recenziós példányt kínáljon fel ebből a hamarosan megjelenő kötetből. Nagyon boldog voltam vele, szeretem a borneói meséket, és dajak gyűjteményt még nem olvastam. A könyvben tíz mese szerepel, de közülük néhány többrészes; ezek végigvonulnak a köteten, két vagy három külön fejezetben a többi mese között. A történetek kulturális hátterét rövid bevezetők magyarázzák, és magukba a mesékbe is sok érdekes részletet szőtt a szerző. Néhány hosszabb meséhez hozzátett saját maga által költött részeket is a női szereplők szemszögéből, de ezeket gondosan megjelölte. Az általa költött részek általában hosszabbak és sokkal "regényesebb" stílusúak voltak, mint a népmesék, de egyébként nagyon gyönyörű szövegek, tele apró, érdekes részletekkel. A könyv végén szószedet és kulturális útmutató is található.

Fénypontok

A címadó mese egyszerre volt költői és lenyűgöző. Hőse, Siu, azok közé a vadászok közé tartozik, akik véletlenül az állatok birodalmába tévednek, és megtanulják, hogy a saját otthonukban ők maguk is emberek. Feleségül veszi a szellemek királyának lányát, aki cserébe azt kéri, soha többé ne öljön madarakat. Amikor megszegi az ígéretét, a felesége elhagyja őt, és Siu egyedül marad a fiával. A vadonban neveli a fiút, míg végül izgalmas és kalandos úton eljutnak a szellemek világába, ahol az immár felnőtt legény bebizonyítja, hogy fél-szellemként és különb az összes nagy hatalmú rokonánál. Az egyik ilyen próba egyébként egy remek búgócsiga-verseny volt.
Szintén másik világba lépett át, tarajos sült követve, a legkisebb fiú Pulang-Gana, ahol a szellemek királyának lányába szeretett bele. Amikor hazatért, és a testvérei továbbra is bántották, mint azelőtt, Pulang-Gana végül a föld istenévé vált, akit mindenkinek tisztelnie kell.
A fejvadászat fontos szerepet kapott a Danjai és a Vértigris Húga című mesében. Itt egy fiatal asszony vértigris martaléka lett, mire férje, Danjai, elindult a tigris nyomában, hogy lefejezze. Átkerülve a tigris birodalmába megismerkedett annak húgával, aki jószívű volt, és segített gonosz bátyját legyőzni a hősnek (és visszaadta a halott felesége fejét is). Közben egymásba is szerettek - ezért Danjai elindult, hogy jegyajándékul emberfejet hozzon a menyasszonyának.
Tetszett az az apokaliptikus történet is, amelyben emberek egy kutyát kínoztak, és ezért rettenetes vihar zúdult rájuk, és egy jószívű család kivételével mindannyian kővé váltak. Hasonló mese szólt két lányról is, akik védtelen állatokat gúnyoltak.

Kapcsolatok

Az ügyeletes trickster itt mindannyiunk kedvenc Törpeszarvasa, akit it Akal Pelandok (Kortalan Törpeszarvas) néven ismernek. Több mese is szólt róla a kötetben: ismerős volt Pelandok és az Óriás esete, amelyben az állatok halfogását ellopó óriást egyedül Törpeszarvas tudta furfanggal legyőzi, és a Pelandok, Számbárszarvas és Disznó is, amely a klasszikus "Törpeszarvas a gödörben" mese változata. Itt a másik két rászedett állat, a gödörből kiszabadulva, Törpeszarvas nyomába eredt, és ő ugyanazokkal a trükkökkel verte át őket, mint Tigrist szokta (darázsfészekkel és óriáskígyóval). Egy harmadik, folytatásos történetben Törpeszarvas és Kikura, a Teknős egymást verték át, és ráadásnak egy majmot és egy medvét is.



2016. március 27., vasárnap

Meglátogatjuk Kancsilt (Népmesék nyomában a világ körül 7. - Malajzia)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, (majdnem) minden vasárnap új bejegyzéssel bővül. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

Oké, szóval a maláj könyv rövidkés, és nem is maláj személy írta, de ezúttal kivételt tettem, mert Malajziából mindenképpen Kancsilt akartam olvasni. Mert Kancsilból sohasem elég.


Kanchil the Wily One
Tales of the Malaysian Mouse-Deer
Stuart Dickens McHugh
Thornhill Press, 1977.

A kötet kilenc mesét tartalmaz (a kilenc a maláj hagyományban szerencsés szám), és mind a kilenc Kancsilról, a Törpeszarvasról szól. Aki még nem vette volna észre a blog olvasása folyamán, hogy heveny Kancsilmániában szenvedek, annak üdv a klubban. Nem csoda, hogy a hiányosságai ellenére is nagyon megszerettem a könyvet.
Hiányosság azért akad egypár. Az egyik az, hogy ezek a mesék nyilván a szerző átírásai. Saját állítása szerint az apja hallotta őket a maláj hajósoktól, és ő fordította angolra; azóta meséli a gyerekeinek és az unokáinak is, és a sok mesélés és fordítás alatt sokat is csiszolódtak a történetek. A szerző megjegyzi, hogy szereti Kipling meséit, és ez a kilenc Kancsilmese nagyon is Kipling stílusában íródott. Bár eléggé irodalmian hangzanak, a szöveg nagyon szórakoztató, szerethető, és az eredeti történet azért ott bújkál mindegyikben.

Kapcsolatok

Kancsil az Kancsil. A mesék mind trickster-történetek, a klasszikus fajtából - hol Kancsil ver át másokat, hol pedig őt verik át. A legismertebb sztori talán a Kancsil és a Csiga című volt, amelyben Törpeszarvasunk versenyt fut egy vízicsigával, és a nyúlról és teknősről szóló történethez hasonlóan alul is marad.

Fénypontok

Mondtam már, hogy Kancsil?
Elég sok Törpeszarvas-mesét összeszedtem már mesemondói munkásságom folyamán, de a könyvben találtam újakat is. Van benne például egy jó kis változat a Kancsil a Gödörben című sztorira, ahol Kancsil egy gödörbe esik (nahát), és egy csomó másik állatot is lecsal, hogy végül ő maga ki tudjon mászni a hátukon. Szintén tetszett a Kancsil és a Krokodilok mese, aminek más változatát ismertem (olyat, aminek kevesebb áldozata volt). Plusz pont a szerzőnek, hogy enyhítve ugyan, de nem hagyta ki teljesen a tényt a mesékből, hogy Kancsil trükkjei sokszor más állatok fogságával vagy kimúlásával végződnek (bár erősen kepesztett a szöveg, hogy kimagyarázza a dolgot). Kancsil és a Mongúz nagyon bájos volt, mert ebben a mesében Kancsil nem csak szert tett élete első barátjára, de ráadásul segített egy embercsaládnak is.

Hova tovább?
Szingapúrba! Az utolsó állomás, mielőtt elhagyom a félszigetet, és nekivágok a szigetvilágnak...