Tiszaföldvártól Tajvanig

A múlt héten Tiszaföldváron jártam, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum meghívására. Remek apropója volt a látogatásnak: jelenleg a múzeumban látható az Ízkalandozás a Távol-Keleten című fotókiállítás, ami Tajvan street food ételkülönlegességeit és étkezési kultúráját mutatja be. Ehhez kapcsolódóan hívtak meg, hogy vigyek néhány tajvani mesét is a csodás fotók mellé, a Földrajz Éjszakájának alkalmából.

Először a helyi Kossuth Lajos Általános Iskolába látogattam el. Egyszer már jártam náluk, a koronavírus előtt. A negyedik osztályosok (akik akkor elsősök voltak), emlékeztek is rám! Körülbelül negyven-ötven kisiskolás töltötte meg az előadótermet, elsőtől negyedikig, nagyon helyesek voltak. Beszélgettük kicsit róla, hol van Tajvan, és kik laknak ott ("a tajvani emberek!"). A mesemondó előadást arra építettem fel, hogy a különböző tajvani hagyományokból kapjanak egy kis ízelítőt. Először egy atayal bennszülött legendát meséltem; az atayalok Tajvan őslakos népeinek egyike, akik még ma is több, mint kilencvenezren vannak. A történet arról szólt, hogyan indult el három bátor harcos lelőni a napot, ami túl erősen tűzött, és minden alkalommal, amikor felkelt, hat hónapig az égen is maradt. A gyerekek teljesen beleélték magukat, hogy milyen lenne, ha hat hónapig nappal lenne, hat hónapig meg éjszaka; még azt is kiszámolták maguktól, az összesen hány napot jelent. A végére már nagyon izgultak, sikerrel jár-e a harcosok küldetése. Másodjára könnyedebb vizekre eveztünk; egy népszerű tajvani hakka mesét mondtam nekik két testvérről, akik közül az idősebb zsugori volt és goromba, a fiatalabb pedig kedves és jószívű. A kisemmizett fiatalabb testvér csodás képességre tett szert: a szellentéseinek csodás illata lett, olyannyira, hogy sikerült meggazdagodnia belőlük. Aztán a bátyja persze megpróbálta lemásolni a bizniszt - előre megtippelhető eredménnyel. A gyerekek nagyokat kacagtak a mesén. A harmadik történet egy Kínából érkezett legenda volt Shennong császárról, aki felfedezte a tea készítésének titkát. Hozzáfűztem a híres tajvani Keleti Szépség tea keletkezéstörténetét is, ami megint csak felkeltette a gyerekek érdeklődését, így kicsit beszélgettünk a teacserjékről, és arról, ki milyen teát ivott már. Összességében jó hangulatban telt el az egy óra; a gyerekek nyitottak, érdeklődők voltak, rengeteget kérdeztek, és érdekes megjegyzéseket fűztek a mesékhez. Öröm volt nekik mesélni.

Délután a múzeumban is tartottam egy előadást a fotókiállítás termében; elsősorban felnőtteknek, de ide is érkezett néhány fiatalabb hallgató. Kicsit komolyabb történeteket vettem elő, de a koncepció ugyanaz maradt. Először egy bunun őslakos özönvíz-mítosz hangzott el, amelyben egy óriási rák mentette meg az embereket a pusztulástól (és tanította meg nekik, hogy a természetet tisztelni kell). Másodjára a Kínából ismert Ivócimborák legendáját meséltem, amelyben egy halász összebarátkozik egy kísértettel. A tajvani változat kicsit cifrább, mint amit ismertem, mert itt még egy gyilkosságot is felgöngyölítenek közben... Zárásként pedig egy hakka mese következett, A méhek hálája, ami amellett, hogy egy "hálás állatok" történet, felveti azt a kérdést is, hogy mit tenne az ember, ha egyetlen nap lenne hátra az életéből. Nagyon kedves, barátságot közönségem volt, és a múzeum csapata is elsőrangú vendéglátóként gondoskodott rólam. Még mézeskalács szívet is kaptam ajándékba!

Nagyon szeretem azokat a felkéréseket, ahol elmerülhetek egy-egy ország vagy kultúra mesevilágában. Két könyvet olvastam már Tajvanról (itt és itt), de biztosan fogok még. Szeretettel ajánlom őket nektek is!

Kígyók, párducok, szivárványok (Népmesék nyomában a világ körül 199. - Tajvan)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Aboriginal Folk Tales of Taiwan 

Animals, heroes, and heroic adventures 

Charles P. Beaupre 

Edwin Mellen Press, 2008.

A könyvben 44 mese található, 3 fejezetre bontva: Állatok, Hősök, Hősies Kalandok. A történeteket a szerző Tajvan bennszülött közösségeitől gyűjtötte (azoktól, akik nem a kontinensről bevándorolt kínaiak leszármazottai). A bevezető bemutatja Tajvan bennszülött mesehagyományát, és az egyes fejezetek is kapnak saját, rövidebb bevezetőket. Megtudhatjuk például, hogy a Tajvan 23 millió lakosának 2%-át kitevő bennszülöttek régen több alföldi és hegyi népet számoltak, de a kínaiak érkezése az alföldi népeket gyorsan beolvasztotta, így se a kultúrájuk, se a nyelvük nem maradt fenn. A kötet meséi 13 hegyi nép hagyományából származnak (ezeket a mesék végén jelölik is). A fejezetek bevezetői főleg a bennszülött népek és a természet szoros kapcsolatát taglalják. A kötet különösen izgalmas olvasmány volt, rengeteg klassz, számomra teljesen új történetet találtam benne.  

Fénypontok

A kígyóharcosról szóló legenda attól volt különleges, hogy a végére a hős nem veszítette el kígyó jellegét. Épp ellenkezőleg, bár emberek nevelték, kígyó-ősei segítségével megtanult még repüli és alakot váltani is, és hatalmas kígyó formájában szállt szembe a törzs ellenségeivel. Több történet is szólt egyébként a kígyók tiszteletéről. Egy bunun legenda például arról mesélt, hogy régen a kígyók és az emberek barátságban éltek (ma is ugyanaz a szó jelzi a kígyót és a barátot), de egy asszony, akire rábíztak egy gyerek-kígyót, véletlenül megölte a kis állatot, így a szoros barátság véget ért, és csak egy kölcsönös szerződés maradt belőle. Egy másik legenda ellenben hatalmas, gonosz, vízözönt okozó kígyó és egy hősies óriás rák epikus küzdelméről szólt, ami a sziget egész topográfiáját átrendezte. Ennek a történetnek egy másik verziója is szerepelt később a kötetben, ahol a hegyekben rekedt embereket egy hősies varangy és egy feketerigó juttatta tűzhöz az élete kockáztatásával.

Más epikus csatákból sem volt hiány: egy legenda például az emberek és az óriások hosszas háborújáról szólt, amelynek során az emberek rengetegféle taktikát kipróbáltak, míg végül különleges tüzes nyilak segítségével győztek. Szintén több legenda őrizte az emberek és a föld alatt élő "kicsi nép" háborúskodásának emlékét. 

Szépséges (és szomorú) volt a történet a szivárványszínű halakról. Egy lányról szólt, akinek a teste szivárványszínben ragyogott, és a ragyogást nem lehetett elrejteni. A tenger szelleme elrabolta a lányt feleségül, a szülei pedig halakká változtak, és elindultak megkeresni...

Jópofa volt az a történet, amely szerint régen a tűzifa maga jött az emberek házához, és a köles magától sokasodott az edényekben - egészen addig, amíg egy házsártos asszony meg nem sértette őket. Az asszonyból egér lett a történet végére, de az emberek megbocsátottak neki - ezért élhet ma is a házakban. Más átváltozások is szerepeltek a kötetben, egy történetben például két versengő, majd kibékülő fivérből medve és ködfoltos párduc lett. Az utóbbi állat több történetben megjelent: a lukai nép például egy vadászról mesél, akit szelíd párduca vezetett el egy hegyek közötti csodás helyre, ahol aztán új otthont tudott alapítani.

Kapcsolatok

Volt egy nagyon szép verzió a könyvben "a nap keresése" típusú mesékre: itt három harcos indult el, három csecsemővel, hogy lelőjék a napot, ami túl erős volt és felperzselte a földet. Az út sokáig tartott, a harcosok megöregedtek, és a felcseperedett gyerekek teljesítették végül a küldetést: a napot két darabra szakították, azóta van éjszaka és nappal. Egy másik történetben egy fiát gyászoló apa sebezte meg a két nap egyikét, abból lett a hold. Szintén szép volt az édesburgonya eredetmondája, amelyben egy özvegy apa nem akarta élelem nélkül magára hagyni a gyászoló fiát, ezért a sírból felküldte az első burgonyanövényeket.

A kígyóvőlegény a Szépség és a szörnyeteg és a hamis menyasszony mesék keveréke volt. Tetszett, hogy a kígyó-férj nem elátkozott ember volt, hanem valóban kígyó, aki a saját falujában emberként élt a többi kígyóval együtt. Cserébe a nővérének sikerült megölnie az ember-menyasszonyt, és a mese tragikus véget ért. Sok egyéb állatvőlegény is akadt a könyvben, például medve (ez is tragikus véget ért, amikor a felesége rájött, hogy titokban medvévé változik) és kutya (aki viszont emberré változott, megszöktetett egy királylányt, és ő lett a tajvaniak őse). A legérdekesebb természetfeletti menyasszony egy kovakő volt, akit az égiek emberré változtattak egy árva legény kedvéért, de nappal vissza kellett térnie az eredeti formájába. A sztorinak nem volt feloldása, boldogan éltek együtt ezzel a feltétellel. 

Bájos trickster-mese volt Rákocska és Majmocska, akik sorozatosan megpróbálták átverni egymást, de amikor a majom véletlenül komolyan megsérült, a rák a saját szívéből adott egy darabot, hogy megmentse a barátját. Hasonló történet játszódott le egy holló és egy tobzoska között is.

Hova tovább?

Ugrás Mongóliába!