Egy korábbi mese (Margit) kapcsán már szerepelt Palkó Zsuzsanna a sorozatban; most egy hasonlóan sötét, ám annál érdekesebb meséjéről lesz szó.
A királyné gyűrűje
A történet
Egy gazdának van egy szépséges lánya, aki, bár sok kérője akad, csak olyasvalakihez akar feleségül menni, akibe szerelmes. Az apja egy ideig tűri, hogy válogat a lánya, ám amikor egy királyfi érkezik kérőbe, kényszeríti a lányt, hogy igent mondjon ("Mit csinájjak, édesapám, ha nem szeretem?" "Hadd el, majd megszereted, ha jó megverlek."). A lány gyűrűt vált a királyfival, de továbbra sem boldog a döntéssel; egyszer csak mérgében földhöz vágja a gyűrűt, és azt kívánja, vigye el az ördög a (jövőbeli) gyerekével együtt. Az ördög persze azonnal ott terem, és viszi a gyűrűt; a királyné sejti, hogy a születendő gyerekének is ugyanez lesz a sorsa.
A királyi párnak kisfia születik. Mindkét szülő örül neki és szereti, ám a királyné éveken át magányosan sírdogál amíg a férje vadászni jár. Egy nap a fia megkérdezi, miért sír folyton. A királyné eleinte nem akarja elárulni, de többszöri kérlelésre végül csak elpanaszolja, hogyan esett a dolog a kényszerházassággal meg az ördöggel. A fiú elhatározza, hogy megoldja a helyzetet.
A kis királyfi az iskolában a tanítójával osztja meg a titkot, aki egyben pap is, így szakszerű tanácsot tud adni az ördög legyőzéséhez. A fiú tömjénnel, szentelt gyertyával, és egyéb eszközökkel a pokolba indul, hogy visszaszerezze az anyja gyűrűjét. Útközben találkozik egy rablóvezérrel, aki azzal engedi át az erdőn, hogy nézze meg, mi vár rá a pokolban, és hazafelé mondja el. A fiú némi blöffölés, jó adag szenteltvíz, és némi tömjénezés segítségével bejut a pokolba, és visszaszerzi a gyűrűt; az ördögök még a borotvákból rakott ágyat is megmutatják neki, ami a rablóvezérnek (becsületes neve Megölő Istefán) készült. Hazafelé a királyfi elmondja, mit látott, mire a rabló megijed, és vezekelni óhajt.
A királyfi hazatér, és jelenti a tanárának, hogy ő is pap szeretne lenni. A rablóhoz a püspököt küldik, aki vezeklést ró ki rá. Évek telnek el, a királyfiból püspök, majd pápa lesz; egy napon eszébe jut, hogy meglátogatja a vezeklő rablót. Épp időben érkezik, hogy lássa, ahogyan a teljes megbánástól megtisztulva a rabló lelke a mennybe száll.
Mitől feminista?
Itt külön megjegyzem, hogy az alábbi gondolatok az én személyes olvasatomat tükrözik a mesére; gondoltam, megosztom őket, hátha más is elgondolkodik rajtuk.
Először is: A kényszerházasság nem oké. Ezt egyrészt azért emelem ki, mert a tündérmeséket sokan úgy képzelik el, mint amikben a királylány mindig gondolkodás nélkül hozzá akar menni a királyfihoz - másrészt pedig azért, mert a mesében megjelenő nyomás (ha nem is intézményesített szinten), továbbra is sok helyen jelen van a társadalomban. A "ne válogass már annyit" és a "ha túl magasra rakod a mércét, egyedül maradsz!" gyakran idézett életbölcsességek ("a férfi, ha egy fokkal szebb az ördögnél...", ugye). Plusz itt elég nyíltan becsúszik a családon belüli erőszak fenyegetése is ("majd jól megverlek"), amit elítélni valamiért még ma is "politikai" nézetnek minősül egyesek szemében.
A mese további részében a kényszerházasság boldogtalansághoz vezet, ami ráadásul elég árnyaltan jelenik meg Palkó előadásában. Egyrészt mindkét szülő szereti a közös gyermeket, ám arról szó sincs, hogy a feleség a férjét is megszerette volna (és a kettő nem zárja ki egymást). A királyné sír és sír, a férje pedig "eljár hazulról." A bánatot a kisfiú is elég korán észreveszi, és tudni szeretné, mi okozta. Az egész ördögnek-ígérős, pokolramenős történetben én személy szerint az öröklődő traumák szimbolikáját vélem felfedezni: A szülők boldogtalanságáért a gyereknek kell pokolra mennie, amint elég idős hozzá, hogy érzékelje, nagyon nincsen otthon rendben valami. Ő érzi kötelességének, hogy megoldja a helyzetet, ami abból született, hogy a szüleit (jelen esetben az anyját) akarata ellenére egy nem kívánt társadalmi szerepbe kényszerítették.
Szeretem a mesében a tanár/pap figuráját. Egyrészt a távol lévő, alig-emlegetett királyi férj helyett ő tölti be az apafigura szerepét; papként lelki gondozó/segítő is, akinek a fiú el tudja panaszolni az otthoni problémákat, és hasznos tanácsot, támogatást kap. Nagyon fontos szereplő, aki végeredményben segít a kis királyfinak megjárni a poklot, és kikerülni onnan. Annak ellenére, hogy nem vér szerinti szülő, ő tölti be az empatikus férfiúi szerepet a történetben.
Szintén érdekes, hogy a királyfi végül maga is pap lesz, és ő segít másokon, akik "veszett ügynek" számítanak a társadalom szemében. A pokoljárásból erősebben, okosabban, és empatikusabban tér vissza - de csak azért, mert segítettek neki visszatérni.
Amit érdemes átgondolni
Sajnos arról nem szól a mese, mi lett végül a királynéval. Mesemondói fantáziával az erdei rablóban / haramiában szeretném a lány apját látni, aki megbánta, amit művelt.
Források
Dégh L.: Kakasdi népmesék I. (Akadémiai Kiadó, 1955.)
Mesemondó: Palkó Józsefné
Megjegyzés
A mese a kötetben cím nélkül, 29. sorszámmal szerepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése