Humor és bűnhődés (Népmesék nyomában a világ körül 125. - Libéria)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Grains of Pepper
Folktales from Liberia
Edythe Rance Haskett
The John Day Company, 1967.

A kötetben huszonöt mese található, melyeket egy amerikai hölgy gyűjtött és adott ki amerikai gyerekek számára, hogy bemutassa Libéria mesevilágát. A kötet bevezetőjében olvashatunk egy kicsit az ország történelméről, a végén pedig egy jó adag libériai közmondás található. A színes illusztrációk a borítóhoz hasonlóan nagyon csinosak. Rengeteg klassz mesét találtam a könyvben, érdemes volt elolvasni.

Fénypontok

Sima és a krokodil meséjében a krokodil elrabolta egy ember lányát és feleségét - Sima pedig úgy szerezte vissza őket, hogy cserébe ellopta a krokodil bőrét, amikor az emberalakot vett fel és kártyázni ment az emberek közé. A mesét mókás verses párbeszédek tarkították. 

Szintén mókás, bár rosszul végződő mese volt A szövőmadár és a harcsa, melyben a madár kölcsönadta tollai egy részét a harcsának, hogy együtt tudjanak egy fa tetejéről pálmabort lopni, ám amikor a tulaj felbukkant, a madár elrepült a tollaival, és otthagyta neki a harcsát vacsorára. miért nő a jamgyökér és a kasszava a föld alatt - a mese szerint égen fel-alá vonultak, táncoltak és énekeltek, amíg az emberek rá nem jöttek, hogy meg lehet őket enni. Bájos mese magyarázta, Miért él a kutya az emberekkel - állítólag azért, mert az állatok lakomáján túl hangosan lefetyelt, és Leopárd leégette érte a többiek előtt.
Hasonlóan kettős hangulatú mese szólt arról,

Sötéten tanulságos volt a Dicot-fa és a szarvas története, melyben a fa nem volt hajlandó elrejteni a szarvast a vadászok elől, mondván, hogy nem az ő baja. "Ami megöl engem, az megöl téged is," mondta erre a szarvas - és igaza lett, mert amikor a vadász megölte őt, dobot akart készíteni a bőréből, így kivágta a fát és a környező bokrokat is. A tanulságos történetek közül a legbájosabb egyébként A majmok királya volt, melyben egy ronda, föld alatt élő madár elhitette a majmokkal, hogy rettenetes szörnyeteg (á la Kacor király) - amíg a majomgyerekek meg nem lesték, és le nem leplezték, hogy valójában csak egy rusnya tolvaj szerzet. Khm.
Érdekes, fordított dilemma-mese volt A négy feleség, akik megmentették a férjüket a haláltól. Emberünk megszökött egy főnök lányával, és útközben egy másik lány enni adott nekik, egy harmadik kivezette őket az erdőből, és a negyedik megvédte a legényt egy főnök haragjától. A fiú mind a négyet feleségül vette. A dilemma-kérdés az volt, melyik feleség tette a legtöbbet a férje megmentéséért.
Érdekes helyi hiedelmekről tanúskodott A wuuni, aki megevett kilenc gonosz szellemet. A wuuni egy varázslattal előhívható láthatatlan lény, amelyik képes felfalni az ártó szellemeket. A mese külön érdekessége volt, hogy itt a gonosz szellem felett ítéletet is tartottak, és kiderítették, miért változott (a családja nemtörődömsége miatt) halála után gonosszá.
Váratlan fordulatot vett Hawa, az engedetlen lány meséje, aki anyja figyelmeztetése ellenére egy tiltott folyóban halászott - és sikerült megmenekülnie az ártó szellemektől, így az engedetlensége mentette meg a családját az éhhaláltól. 

Kapcsolatok

Megint felbukkant a jóképű kérő meséje, nagyon szép változatban (Tola és a víziszörny). Itt egy szép lányt csábított el egy tengeri szörny úgy, hogy magára vette a tengeristennő makulátlan bőrét. A lányt csúf, de varázserővel bíró bátyja mentette meg, aki léggyé változva követte őt a vízalatti világba. Ismerős volt (Bissau-Guineából) az a mese is, amelyben egy apa úgy osztotta el a lányát négy kérő között, hogy varázslattal kreált belőle három másolatot kutyából, macskából, és kakasból - azóta különbözőek az emberek.
Szintén ismerős volt egyik kedvenc trickster-mesetípusom, Nyúl ajándékot kér. Itt az Embertől akart több furfangosságot kicsikarni, de hamar kiderült, hogy már van neki épp elég. Természetesen itt sem maradtunk Varázslatos Menekülés nélkül, és akadt egy Hamupipőke-mese is, fiú főszereplővel.
Az ügyeletes trickster egyértelműen Nyúl volt, aki legtöbbször Leopárdot verte át. Akadt több klasszikus mese, mint például az, amelyikben Nyúl meglovagolta Leopárdot, hogy elnyerje Őz Kisasszony kezét. Egy másik történetben viszont a majmok járatták a bolondját Leopárddal, aki megpróbálta átverni őket, hogy lakomához jusson.

Hova tovább?

Elefántcsontpartra!

A híres szittya király fiai (Ribizli a kulisszák mögött 8.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ez a mese a könyvhöz végzett kutakodásom egyik nagy eredménye volt. Sok mesét már korábbról ismertem, a repertoárom részét képezték, de ezt akkor találtam az Adattárban, amikor már aktívan dolgoztam a kéziraton. Úgy is mondhatjuk, hogy az egyik legújabb kedvencem.

Miről szól?

Egy fiatal szittya király megment egy királykisasszonyt, akit azért büntet az apja, mert nem a megfelelő kérőhöz akart feleségül menni. Barátságban válnak el, a lány megy a szerelméhez, a király pedig haza. Telnek az évek, a szittya királynak felnő két fia, Sándor és Aladár, és nekivágnak a világnak, hogy szerencsét próbáljanak. Útközben találkoznak egy szép fiatal lánnyal, akibe egyikük beleszeret, valamit egy öregasszonnyal, aki csatlakozik hozzájuk. AZ öreganyó végig segíti a két királyfit - megmenti őket banditáktól, segít az egyiknek elnyerni egy király lányát - sőt, amikor a királyfit áruló módon kidobják egy torony ablakán, az anyóka a torony tövében állva elkapja, hogy baja ne essen. A mese végére mindkét királyfi megházasodik, az anyóról pedig kiderül, hogy ő volt a lány, akit a szittya király annak idején megszabadított.

Hogyan készült?

A mese egy rozsályi mesemondó, Nagy Sándor története, de valamiért a publikációba nem került bele, csak kéziratos formában találtam meg. Keveset változtattam rajta azon kívül, hogy kifésültem néhány összefüggéstelen részt, és nevet adtam a királyfiaknak és a királylánynak.

Mitől különleges?

Először is tetszik, hogy a történet elején a királylány megmentése nem egyenlő az elnyerésével. A lány megy a saját szerelméhez, a szittya király pedig feleségül vesz valaki mást - mégis megmarad közöttük a kapcsolat, hiszen a lány szemmel tartja a megmentője fiait, és amikor útnak indulnak, felbukkan (öregasszonyként), hogy segítse őket. A mese végén még egyszer találkoznak a megmentőjével, immár szülőként és barátként. Férfi-női barátság kevés szokott megjelenni a népmesékben.
Amit a mesében a legjobban szeretek, az az öregasszony figurája. Látványosan sok ereje és varázslatos tudása van, amik csak izgalmasabbak lesznek attól, hogy ismerjük az anyóka saját háttérsztoriját.  Sokszor a hasonló segítő öregasszonyok a népmesékben csak úgy felbukkannak a semmiből, mindenféle magyarázat vagy személyiség nélkül - itt viszont egy megkínzott királylányból válik nagy tudású, nagy erejű segítő. Az öregasszony ravasz, jó kedélyű, határozott, bátor; átveri a rablókat, kiharcolja a királynál a fiúk igazságát, segít egy lánynak jó férjet szerezni, és előre tudja, kiben lehet megbízni, és kiben nem. Ja, és elkap egy toronyból kizuhanó királyfit. Mennyire menő már.

Érdekesség

Nem ismerek hasonló mesét a magyar hagyományból, sőt, a nemzetköziből sem (ettől még létezhet). Nagyon különleges, egyedi darab.

Sétáló fák, beszélő madarak (Népmesék nyomában a világ körül 124. - Sierra Leone)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tales from Sierra Leone
Mohammed Yassin
Oxford University Press, 1967.

A kötetben tizenöt mese található. Bevezető vagy jegyzetek nem tartoznak hozzájuk, csak fekete-fehér illusztrációk. A legtöbb mese valamiféle tanulsággal végződik, amelyek gyakran elég meglepőek az európai olvasó számára.




Fénypontok

Volt egy meglepően derűlátó szerelmes történet a könyvben - abból az időből, amikor a madarak még beszélni tudtak. Egy fiatal harcos beleszeretett egy törzsfőnök sokadik feleségébe, és amikor kiderült a dolog, a vadonba menekült. Beszélő madarak segítségével sikerült megmenekülnie az üldözői elől, és még kincset is talált, aminek segítségével új életet kezdhetett. A mese végén egyszerűen megvárta, míg a gonosz főnök elhalálozik, és aztán feleségül vette a szerelmét.
Érdekes történet szólt arról, hogyan vesztette el egy falu a gazdagságát, amit a közeli tóban lakó szellemektől kapott. A szellemek minden évben, a megfelelő áldozatokért cserébe, bőséges ajándékokat küldtek a tóból - edényeket, fegyvereket, ruhákat, stb. - azzal a kikötéssel, hogy ilyenkor zenész nem mehet a víz közelébe. Egy gőgös főpap azonban teljes zenei kísérettel vonult le a tópartra - és a szellemek örökre visszavették az ajándékaikat.

Tetszett a sztori és a tanulság is A kos és a leopárd meséjében. A leopárd (a király jobbkeze, avagy jobb mancsa) megpróbálta bemártani a kost az oroszlánnál, az állatok királyánál mindenféle hamis vádakkal. A kos pártját barátja, a hiéna fogta, aki biztatta, hogy álljon ki magáért. Amikor végül párbajra került a sor, a kos legyőzte a leopárdot, de a hiéna visszafogta attól, hogy meg is ölje. A mese szerint a tanulság: ostobaság irigykedni valakire azért, mert a főnököd szereti.



Meglepő motívum volt a sétáló fa, ami azzal választotta meg a faluja következő főnökét, hogy odasétált a háza elé (és ha nem volt a faluban megfelelő jelölt, akkor addig várt, amíg került egy).

Kapcsolatok

Eredeti dilemma-mese formájában bukkant fel a "három mágikus tárgy" mesetípusa. Itt négy ikertestvér indult neki a világnak, és egy másik faluban mágiát tanultak - a szokásos repülés, távolba látás, gyógyítás mellett a negyedik megtanult földeket termővé tenni. Miután közösen megmentették az apjuk életét és vagyonát, a mesemondó felteszi a kérdést: melyikük tette a legtöbbet?
Érdekes formában jelent meg Az oroszlán és az egér sztorija - itt is kiszabadította ugyan az egér (avagy patkány) az állatok királyát, de az hála helyett cserben hagyta, az egér meg hazamenekült, azon duzzogva, hogy milyen hálátlanok az erős állatok...

Hova tovább?
Libériába!

Incula (Ribizli a kulisszák mögött 7.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Incula tulajdonképpen nem csak egy hősnő neve, hanem egy egész mesetípusé is: a népmesekatalógusban 328f számmal jelzik, és a nemzetközi mesekutatásban "az óriás kincsei" címen ismert. Egyike azon magyar mesetípusoknak, amiket női szereplőről neveztek el. A régi sorozatban itt blogoltam róla bővebben.

Miről szól?

Egy király hét lánya kimegy a palotából rozmaringot szedni, és hét szál sétáló rozmaring elcsalja őket egy boszorkány házába. Ott szállást kérnek éjszakára, de a legkisebb királylány, Incula, akinek táltos képességei vannak, titokban meglesi, hogy a boszorkány megölni készül mindannyiukat. Ellopva a banya Dunaugró cipőit, Incula megmenti magát és a nővéreit. Amikor azonban apjuk, a király beteg lesz, a legkisebb királylány visszatér még háromszor a boszorkányhoz, hogy varázstárgyakat lopjon tőle, és meggyógyítsa velük az édesapját.

Hogyan készült?

Incula mesetípusa minden formájában nagy kedvencem; rengeteg változatát olvastam el könyvekből és az Ethnológiai Adattárból is. Végül egy rétközi verzióra esett a választásom, a sétáló rozmaring és a csodás tárgyak miatt, ezt vettem alapul a fenti meséhez, kiegészítve néhány apróbb motívummal más forrásokból (mint pl. a megcsendülő aranykáposzták Nagy Olga gyűjtéséből). Egy komolyabb elemet átemeltem hozzá Berze Nagy János gyűjtéséből (Királylánya Ënczëlla) is: az apa betegségét. A változatok túnyomó többségében ugyanis, miután Incula megmenti a nővéreit, azok olyan irigyek lesznek rá, hogy a vesztét akarják, megrágalmazzák a királynál, és folyton visszaküldözgetik a sárkányhoz/boszorkányhoz, remélve, hogy ott veszik. A meseolvasás során hamar ráuntam az irigy és gyűlölködő nővérekre, és ezért borzasztóan megörültem, amikor találtam legalább egy változatot, ami más magyarázatot ad Incula ismétlődő kalandjaira.

Mitől különleges?

Táltos hősnő, kell többet mondanom? Nem Incula az egyetlen táltos lány a kötetben, de belőlük, valljuk be, sohasem elég. Incula kikéredzkedik a palotából, fára mászik, boszorkányt ver át, megmenti a testvéreit, sőt, az apját is. Szembemegy a veszéllyel, visszafelesel a boszorkánynak, és akkor sem esik kétségbe, amikor a banya foglyul ejti. Aktív, kíváncsi, rettenthetetlen, de nem tévedhetetlen hősnő. Szerethető.
A magyar népmesék világában lányok viszonylag ritkán indulnak el csak úgy otthonról. Azon senki sem csodálkozik, ha egy királyfi elindul világot látni, vagy egy szegény legény nekivág az ismeretlennek, hogy szerencsét próbáljon. A hősnők viszont, ha el is hagyják az otthont, sokszor kényszerűségből teszik ezt: elűzi őket apjuk, mostohaanyjuk, árván maradnak, vagy valamiféle egyéb traumát élnek át, ami kitaszítja őket a nagyvilágba. Ritka az olyan hősnő, aki saját érdeklődésből, kíváncsiságból, kalandvágyból indul el - és nekem személy szerint mindig is ők voltak a kedvenceim. Ők azok, akik amellett, hogy érdekes kalandokat élnek át, kiforgatják azt a sztereotípiát is, hogy a kaland a fiúknak való, és a lányoknak otthon a helye.
Amit még különösen szeretek ebben a mesében, az a vizuális világa: a sétáló rozmaringok, a ragyogó, csilingelő aranykáposzták, ahogy Incula felmászik a boszorkány ágyára, és a sok-sok többi apró részlet, ami megmozgatja az ember képzeletét.

Érdekesség

Ennek a mesének is van "fiús" tükörképe: az alap mesetípust ott Táltosfiúnak hívják, és gyakorlatilag ugyanez, csak fiútestvérekkel.

Mande eposzok (Népmesék nyomában a világ körül 123. - Guinea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Guineából már megint szinte lehetetlen volt mesét találni, ezért ismét eposzokat (jobban mondva eposzrészleteket) olvastam, ebből a könyvből. A kötetben összesen két olyan eposz szerepelt, melyeket Guineában jegyeztek le, mindkettő a mande énekmondók hagyományából. Sajnos a könyv nem tartalmazta a teljes szövegüket, de néhány érdekesebb jelenetet azért kiemeltek.


Almami Samori Touré

Az eposz névadó hőse egy 19. századi hadvezér és uralkodó volt, aki ellenállt a francia gyarmatosításnak, és saját birodalmat hozott létre a mai Guinea területén. A róla szóló eposzt egy Sory Fina Kamara nevű guineai mande énekmondótól vették fel, akit elsősorban a hadvezér hódításai érdekeltek.
A szenegáli eposzhoz hasonlóan, amit korábban olvastam, a hős itt is bandavezér volt gyerekkorában a többi gyerek között, és sorozatosan bajba keveredett. Ismét felbukkantak dzsinnek is a történetben: Samori tűzfegyvert kapott egy lány dzsinn ikerpártól, akik kígyóként tekeredtek köré, és kikötötték, hogy nem támadhat meg olyan embereket, akiknél dzsinn-rokonaik szolgálnak. Az eposznak azonban nem csak hőse, de hősnője is van: Egymellű Demba, aki beleszeret Samori fivérébe, és titokban ételt küldözget neki, amiért is Samroi azt hiszi, a testvére elárulta őt. Hogy bizonyítsa ártatlanságát, a fivér fegyvertelenül megy csatába, és elesik. Demba ezt hallva a bátyja ruháját ölti magára, és csatába vonul, hogy megbosszulja a szerelme halálát.

Musadu

Szintén mande eposz egy Musadu nevű városról, amit egy Zo Musa nevű rabszolga alapított és később egy Foningama nevű nagy harcos elfoglalt. A város alapítása a tizenharmadik és tizenötödik század közé, a mande birodalom idejére esik, míg a harcosról szóló történetek esélyesen tizenhatodik századiak, és a két eposz később olvadt össze. Az eposzt egy Moiké Sidibe nevű egyetemi professzortól vették fel, aki maga is Foningama leszármazottja.
Az eposz elején más legendákból és népmesékből is ismerős toposz szerepel: Foningama nem az apja legidősebb fia, mégis ő kapja meg az apja áldását és a vele járó amulettet, amiért is a bátyjai féltékenyek lesznek rá, és el akarják veszejteni.

Hova tovább?
Sierra Leonéba!

A vidám királyfi (Ribizli a kulisszák mögött 6.)

FIGYELEM! Az Ünnepi Könyvhét alkalmából több alkalommal is dedikálni fogok, sőt, pénteken sor kerül Ribizli könyvbemutatójára is! Az időpontokat itt találjátok!

A júniusi Könyvhétre jelenik meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  



Ismét egy Pályuk Anna mese, és szintén egyike nagy kedvenceimnek!

Miről szól?

Herbszt László illusztrációja

A mindenki által szeretett Vidám Királyfi (valójában király) elindul feleséget keresni, és beleszeret egy szegény halász lányába. A lány anyja azt hazudja, hogy a lánya tud aranyat fonni. Az esküvő után ezen az ígéreten kapva kap a gonosz kincstárnok, aki a Vidám Királyfi trónjára tör, és közli, hogy ha nem lesz aranyfonal, nem lesz miből fizetni a katonaságot. A szegény lányt a férje és az anyósa bátorítja és támogatja (az anyósa ráadásul falaz is neki), és végül, amikor már minden veszni látszik, egy varázslatos öregasszony érkezik a segítségére.

Hogyan készült?

Megint csak olyan mesével van dolgunk, amit nagyrészt egészben emeltem át Pályuk Annától. Helyenként egy kicsit ki kellett fésülni, mert zavaros volt a szöveg, de alapvetően úgy klassz, ahogy van. A lányt én neveztem el Rebekának, mert kellett neki egy név - egy másik, Rebeka nevű hősnő pedig pont kiesett a könyvből, így került a név ebbe a mesébe. Ezen kívül annyit változtattam, hogy a lányt a mostohája helyett az édesanyja mártotta be, puszta önszorgalomból. Gondoltam, hogy egy ilyen remek anyósfigurával ellátott mesét kár lenne egy sztereotipikus mostohával elrontani.

Mitől különleges?

Ha egy dolgot kéne kiemelnem az egész meséből, a jóságos anyós lenne az - népmesékben ez az ábrázolás "ritka, mint a fehér holló", ahogy Anica kedélyesen megjegyzi, ám annál zseniálisabb. Helyén van az esze, nem dől be mindenféle hazugságnak, és saját maga áll ki az ajtóba, hogy a menyét megvédje a veszedelemtől. Ritka ilyen szimpatikus idősebb nőalakot találni a népmesékben, aki nem természetfeletti segítő.
A másik nagy kedvencem ezzel a mesével kapcsolatban az, hogy egy ismert mesetípus szerethetőbb változata. A mese variáns a Rumpelstiltskin (Koppciherci, Pancimanci, stb., ATU 500) mesetípusra. Elterjedtebb változataiban az anya hazudja, hogy a lánya aranyat tud fonni, mire a király arra kényszeríti a lányt, hogy fonjon aranyat, vagy a fejét veszi. A lánynak egy titokzatos valaki segít, aki az elsőszülött gyermekét kéri fizetségül, hacsak a lány ki nem találja a nevét. Ide kapcsolódik sokszor az ATU 501-es típus is, A három fonóasszony, melyben öregasszonyok hitetik el a követelődző királlyal, hogy a fonás el fogja rondítani a feleségét (erről itt blogoltam bővebben).
Gyerekkoromban mindig az volt a bajom Pancimancival, hogy a lány a megoldás után boldogan feleségül ment a királyhoz, aki képes lett volna lefejezni, ha nem csinál neki aranyat. A borzasztóan unszimpatikus királyt ebben a verzióban viszont felváltja a szerethető, melegszívű, és támogató Vidám Királyfi, aki védelmezi a feleségét, és önmagáért szereti, míg a gonosz szerepét a hazug és tolvaj kincstárnok tölti be. Sőt, a szerető férj és a támogató anyós mellett találkozunk egy gondoskodó apával is (aki búcsúvacsorát főz a lányának, és félti az udvar gúnyos nyelveitől), és egy nagyon jó fej mágikus mámival, aki tiszteletbeli nagynéniként, ingyen és bérmentve segíti Rebekát.
A reprezentáció fontos dolog (ezt fogom még ismételgetni ebben a sorozatban). Fontosak a gondoskodó férfi karakterek a mesékben, fontosak a pozitív nőalakok olyan szerepekben, amik hagyományosan negatívak (ld. anyós), és még ennél is fontosabb olyan történeteket olvasni és mesélni, amelyekben nők támogatják egymást, mindenféle hátsó szándék vagy fizetség nélkül. Nem véletlen, hogy a Vidám Királyfi meséje évek óta a repertoárom kedvenc darabjainak egyike.

És most mindenkit megkérek, vessen egy pillantást a Vidám Királyfi macis pajzsára a fenti illusztráción. Mert nagyon bájos.

Érdekesség

Ezt a történetet egyébként kiadtam angol fordításban is, a Pályuk Anna harminc csodaszép meséjét tartalmazó Dancing on Blades: Rare and Exquisite Folktales from the Carpathian Mountains című kötetben (Parkhurst Brothers, 2018.), ami 2019-ben Storytelling World Resource és Anne Izard Storyteller's Choice díjakat nyert.

Hogyan legyél etikusabb mesemondó

A mesemondásban, mint minden egyéb szakmában is, létezik egyfajta szakmai etikett. Mivel viszonylag kicsi közösség vagyunk, még nemzetközi szinten is (mondjuk a színészekhez vagy zenészekhez képest), különösen egymásra vagyunk utalva, ha a munkánk láthatóságát, népszerűségét, és elfogadottságát növelni szeretnénk. Természetesen, mint minden más szakma, a mesemondás sem mentes a szakmai féltékenységtől, sértődésektől, és etikátlan húzásoktól - ami néha szíven üti az embert, főként mivel a meséink tele vannak jószívűséggel, kedvességgel, és egyéb fontos emberi értékekkel. Mivel a mesemondás szakmai etikájától ma még viszonylag kevés szó esik a nyilvánosság előtt, gondoltam, leírok néhány fontos tanulságot, amiket a pályafutásom során eddig leszűrtem. Természetesen én sem vagyok ártatlan, a legtöbb buktát elkövettem legalább egyszer életemben. Igyekszem tanulni belőlük.

(Ebben a bejegyzésben elsősorban a mesemondók egymás közötti etikettjéről lesz szó, az etikus mesemondás egyéb témáit meghagyom későbbre)

1. Ismerd el azokat a műfajokat is, amiket nem űzöl

Senki sem űzi a mesemondás minden stílusát és műfaját, és ez teljesen oké. Előbb-utóbb mindenki megtalálja a sajátját, és ha kitartóan dolgozik rajta, magas művészi szintre fejlesztheti. Érdemes időnkét meghallgatni olyanokat, akik teljesen más műfajt és stílust képviselnek - sok mindent tanulhatunk tőlük, új nézőpontokat ismerhetünk meg, vagy akár megjöhet a kedvünk is a kísérletezéshez. De még ha ezek közül egyik sem következik be, az nem ok arra, hogy leírjuk valaki más műfaját vagy stílusát. Ég és föld a különbség a "nem szeretem a személyes sztorikat, de elismerem, hogy X remekül meséli őket" és a "minden személyes sztori pocsék, és ez nem is igazi mesemondás!" között.
TL;DR: Ne te legyél a "valódi mesemondás" rendőrség. Senki se szereti a finnyogást.

2. Ha valaki más szakterületéről nyilatkozol, említsd meg

Sok mesemondó hosszú évek munkájával ássa bele magát egyik vagy másik témába. Kutatómunkát végeznek, tanulnak, gyakorolnak, információt gyűjtenek, fejlesztik a tudásukat és az előadói készségeiket. A szakma kiemelkedő szakértőinek érdemes megemlíteni a nevét, ha olyasmivel foglalkozunk, ami az ő szakterületük - ez egyszerűen így udvarias, és ráadásul a gesztus idővel viszonzásra is találhat, amikor majd valaki más a te szakterületedről nyilatkozik. Én például nem szeretek a "new trad" mesemondásról beszélni anélkül, hogy Laura Packer és Danielle Bellone munkásságát megemlíteném, mert ebben a témában ők a világklasszisok.
TL;DR: Ne tegyél úgy, mintha te találtad volna fel a spanyolviaszt, mert előbb-utóbb kiderül az igazság, és az marha ciki lesz neked.

3. Promotálj másokat

Ha egy fellépést nem tudsz elvállalni, és esetleg megkérdezik, kit ajánlanál magad helyett, legyél felkészülve rá, hogy ajánlani tudj valakit, aki jó. Olyasmit válaszolni, hogy "juj, csak X-t ne hívjátok, ő pocsék", vagy hogy "nem tudok más mesemondóról", neonfényes betűkkel jelzi az igényes embereknek, hogy hiányzik belőled a szakmai korrektség.
Szintén nagyon kedves és előzékeny dolog, ha megemlíted mások könyveit, előadásait, workshopjait, stb., amikor a témába vágnak, esetleg írsz róluk ajánlót vagy értékelést. Az ilyesmibe fektetett munka, mint a szakmai kapcsolatok ápolása, sokféle formában megtérül.
TL;DR: A te szakmai hírneved nem csökken attól, hogy elismered a kollégáidat. Sőt.
Hú, ezt elismétlem még egyszer, mert fontos:

A TE SZAKMAI HÍRNEVED NEM CSÖKKEN ATTÓL, HOGY ELISMERED A KOLLÉGÁIDAT. SŐT.

4. Ha mesét kaptál, említsd meg, honnan

Alapvető mesemondók közötti udvariasságnak számít, hogy ha hallottál valakitől egy jó sztorit, és magadtól nem találod meg a forrását, akkor elkéred szépen a mesélőtől. Mesemondó körökben a válasz általában lelkes igen szokott lenni, hacsak nem olyan történetről van szó, amihez a mesemondót különleges, személyes szálak fűzik (ezeket hívják az angolban "signature story"-nak). Viszont ha valaki engedélyt ad rá, hogy az ő történetét, vagy egy általa újraalkotott és kiszínezett mesét mesélj, akkor alapvető udvariasság az előadásod során megemlíteni, honnan származik - már csak azért is, hogy mások is lássák, hogyan utaznak a mesék, és hogyan segítik egymást a hivatásos mesemondók.
TL;DR: Kérd el a meséket, és adózz tisztelettel annak, akitől kaptad őket. Te sem szeretnéd egy hosszas kutatómunkával összerakott kedves mesédet egyszerre csak viszonthallani valaki más szájából. Ugye nem?

5. Ne lépd túl az időkeretet

Amikor másokkal együtt mesélsz, ügyelj rá, hogy be tudd tartani a megadott időkeretet - hiszen ilyenkor minden esetben az utánad következő(k)től veszed el a mesélési időt. Nincs olyan csodás, elbűvölő mese, ami ellensúlyozná, hogy valaki másnak nem jut elég ideje a sajátjára.
Ez a szabály akkor is érvényes, ha egyedül mesélsz. Ha jelentősen túlfutsz a megadott időkereten, az nem csak rád vet rossz fényt, hanem az egész szakmára is. Hallottam már több rendezvényszervezőtől olyat, hogy "nem akarunk mesemondót hívni, mert járt itt egy, és nem lehetett levakarni a színpadról." Ne legyél az a mesemondó.
TL;DR: Légy profi, ne fuss túl az időkereten. Ha kell, viselj karórát.

A szakmai féltékenység nem csak káros, de ráadásul haszontalan is. A mesemondás világa olyan színes és sokféle, hogy jut benne bőven hely, lehetőség, és elismerés mindenkinek. És ha már a meséink azt tanítják, "jótett helyébe jót várj", "az ígéret szép szó", és "a jószívűség elnyeri méltó jutalmát" - akkor próbáljuk meg a szakmánkban is képviselni az értékeinket!

Apróságok, tanulságok (Népmesék nyomában a világ körül 122. - Bissau-Guinea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Sajnos Bissau-Guinea megint csak olyan ország, amihez az internetről kellett meséket válogatnom - ráadásul elsősorban portugálul, amit a spanyolnak és a latinnak köszönhetően ki tudok silabizálni (némi Google Translate segítségével).

A hiéna, a nyúl, és a magyal
(Ebből a könyvből)

Klasszikus kátránybábu-történet. Nyúl addig lopja a halakat hiéna halcsapdájából (és békákat tesz a helyükre), míg hiéna gyanút nem fog, és fel nem állít egy magyalsziruptól (?) ragacsos bábut a vízparton. Nyúl, mint minden trickster a világ minden táján, természetesen hozzáragad a bábuhoz.

A tűzben születtem
(Ebből a könyvből)

Nyúl addig lopkod Hiéna földimogyoró-ültetvényéből, és szabadul meg a csapdáiból, míg végül Hiéna egy furfangos hurokkal mégiscsak meg tudja fogni. Amikor azonban a tűzbe akarja vetni a nyulat, az elhiteti vele, hogy ő a tűzben otthon van, azért pirosak a szemei. A hiéna elhiszi a hazugságot, és oda dobja a nyulat, ami ellen az látványosan tiltakozik: a bozótosba.

Az afrikai dobok legendája
(Bijago mese, innen)

A fehérorrú cerkófmajmok elhatározzák, hogy felmásznak a holdba. Egymás vállára állnak, míg a legkisebb el nem éri a holdat - a torony azonban összeomlik, és a legkisebb cerkóf a holdon marad. A hold barátságot köt vele, és egy dobot ad neki ajándékba, a majomnak azonban idővel honvágya támad, és haza szeretne menni. A hold leengedi egy kötélen, mondván, hogy üsse meg a dobot, ha leért. A majom azonban unalmában útközben kezd el dobolni, a Hold elengedi a kötelet, és a majom lezuhan. Az emberek közé esik, akiknek átadja a dobot - azóta vannak dobok Afrikában.

A vadász és a krokodil
(Innen)

Klasszikus mese, a vadász megment egy krokodilt, aki cserébe meg akarja enni. Igazságért mennek különféle döntőbírókhoz, de mindenki a krokodilnak ad igazat - kivéve Nyulat, aki csellel ráveszi a krokodilt, másszon vissza az eredeti csapdába, ezzel megmentve a vadász életét.

A majom és a teknős versenye
(Innen)

Klasszikus versenyfutás, a teknős úgy győz, hogy sok banánt helyez el az út mentén, hogy elterelje a majom figyelmét.

A keselyű és a sólyom
(Innen)

A sólyom gúnyolja a keselyűt, amiért az nem vadászik, csak halott állatokat eszik... ám nem sokkal később nekirepül egy fának, és hirtelen nagyon hálás lesz, amiért keselyű nem eszik sérült állatot.

Tedungal Djamanu
(Innen)

Egy velejéig becsületes fiú elindul feleséget keresni. Útközben az éhhalál kerülgeti, ezért lop egy mangót. Tettét megbánva megkeresi a mangófa gazdáját, aki azt mondja, csak akkor bocsát meg, ha a fiú feleségül veszi vak, süket, béna, leprás lányát. A becsületes fiú elfogadja a büntetést... és természetesen kiderül, hogy próba volt az egész, és a lány szép és egészséges.

A kíváncsi madár
(Innen)

A bagoly egy kismadarat azzal kényszerít szolgálatra, hogy elhiteti vele, veszedelmes szarvai vannak (amik valójában tollpamacsok). Egy nap a bagoly lerészegedik, a kíváncsi kismadár pedig rájön az igazságra.

A két testvér viszálya
(Innen)

Ali Baba típusú mese, rablóktól aranyat lopó okos és ostoba testvérekkel.

A cipész mint király
(Innen)

Egy királyság az alapján választ uralkodót, hogy pontosan milyen magas legyen az illető. Végül egy szegény cipész bizonyul pont olyan magasnak.

A betartott ígéret
(Innen)

Egy ember feladatokat állít a lánya kérői elé. Hárman egyformán teljesítik az elsőt - a másodikat pedig, ahol szárazon kell átjutniuk a folyóm, mindenféle mágikus trükkökkel oldják meg. Az apa, nem tudván dönteni, három lányt varázsol a lányából, hogy az eredmény igazságos legyen.

Nafa Munharé
(Innen)

Egy királynak van két szép, de rosszindulatú felesége, de gyereke csak akkor születik, amikor feleségül vesz egy ronda, de becsületes nőt. Felnőve a király három fia útnak indul, de a két idősebb a legkisebbet folyton kínozza, majd otthagyja meghalni. A fiú kihallgatja a keselyűk beszédét, megmenekül, és boldogan él, amíg meg nem hal.

Mam Tamba és a bivaly
(Innen)

Mam Tamba, a vadász megöl egy bivalyt. A bivaly borja emberré változik, és elindul megbosszulni az anyja halálát. Ember képében beköltözik a vadász házába, és vendégként sokáig figyeli. Látva, milyen jó bánik a vadász a gyerekeivel, a bivaly bosszúvágya elmúlik, felfedi magát, és végül barátként válnak el.

A két vetélytárs
(Innen)

A szorgos és a lusta lány, kígyóval.

Találtam néhány criole anekdotát is.

Hova tovább?
Guineába!

A titokzatos beszédű lány (Ribizli a kulisszák mögött 5.)

A júniusi Könyvhétre jelenik meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Megint csak egy olyan sztori, amiről már született bejegyzés régebben is, a Feminista Magyar Népmesék sorozatban. Az előző heti, okos fiúról szóló történet után itt a tükörmese egy titokzatos beszédű lányról.

Miről szól?

Egy katona hazatér a háborúból, és hírét veszi egy falubeli lánynak, aki szép is és okos is, mégsem vette még senki feleségül. A bátyjával háztűznézőbe mennek, egyedül találják a lányt, és mindenféle kérdéseket tesznek fel neki - amikre a lány furcsa, titokzatos válaszokat ad. A katona úgy dönt, a lány biztos bolond, és faképnél hagyja, de a bátyja kíváncsi lesz a válaszok értelmére, és visszamegy megkérdezni. Hamar kiderül, hogy minden válasznak pontos logikája volt - a legénynek pedig annyira megtetszik az okos lány, hogy végül ő maga kéri meg a kezét.

Hogyan készült?

Ez a mese klasszikus saláta - öt különböző verzióból válogattam össze az egyes kérdéseket és válaszokat. A kerettörténet egy rozsályi és egy göcseji változatból állt össze. A göcseji mesében az eredeti kérő gondolja meg magát, miután a bátyja elmondja neki, mit beszélt a lánnyal - de nekem szimpatikusabb volt, hogy az legyen végül a lány igazi párja, aki vette a fáradságot, hogy elbeszélgessen vele.

Mitől különleges?

Ez a történet számomra a kommunikációról és az odafigyelésről szól. Az első kérő felteszi a kérdéseit, de a válaszok megértésére már nem veszi a fáradságot - inkább elkönyveli, hogy a lány bolond, összevissza beszél, nem lehet megérteni. Sajnos a való világban előfordul ilyen helyzet, főleg nők esetében, akiket gyakran vádol a társadalom azzal, hogy "utalgatnak" meg "nem mondják ki egyszerűen, mi bajuk." ("Mi bajod?" "Semmi."). Sajnos a "mondd ki, mit akarsz" sem mindig jó megoldás az ilyen helyzetekben, mert arra rögtön jön a kritika a másik oldalról: "nem akarok lelkizni", "miért kell mindent boncolgatni", "miért kell ezt felfújni", "már megint drámázol." Keskeny a mezsgye a "titokzatos beszéd" és a "nyaggatás" között, és csak akkor szélesíthető ki, ha a másik fél partner a kommunikációban.
A mese hősnője jó okból választja a titokzatos beszédet: Válogat a kérői között, magához illő társat keres. A hangsúly nem is azon van, hogy valaki egyből megérti-e az utalásokat, vagy rávágja-e a helyes megoldást - hanem sokkal inkább azon, hogy veszi-e a fáradságot, hogy rákérdezzen arra, amit nem értett. Hogy be tudja-e ismerni, hogy nem értette. Kérdés, válasz, kérdés, válasz. Kommunikáció. És hirtelen fény derül arra is, hogy attól, hogy nem értünk meg valakit első szóra, még nem biztos, hogy bármi baj van vele.

(Bővebb fejtegetések az eredeti bejegyzésben)

Érdekesség

Nemrég találtam egy nagyon hasonló mesét Gambiából, amelyben a fiú és a lány egyaránt "titokzatos beszédűek" voltak.

A nyúl az úr (Népmesék nyomában a világ körül 121. - Gambia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folktales from The Gambia
Wolof fictional narratives
Emil A. Magel
Lynne Rienner Publishers, 1984.

A kötetben 45 wolof népmese szerepel, melyeket 1973-74 során gyűjtöttek Gambiában. A mesék struktúra szerint vannak csoportosítva (pl. "állítás-párhuzam-konklúzió" típusú mesék), ami nagyon érdekes rendszer, nem találkoztam még ilyennel. A könyv bevezetőjéből megismerkedhetünk a wolof történelemmel, a wolof mesemondás műfajaival, a mesék szerkezetével, valamint a wolof kultúra és társadalom főbb elemeivel. Minden meséhez bőséges jegyzetek tartoznak, és a könyv végén bibliográfia is található.

Fénypontok

Az egyik kedvenc mesém a kötetben rögtön két verzióban is szerepelt, és a körülményes A wolof nyelv két mestere összeházasodik címet viselte. Egy lányról szólt, akinek beszédét és logikáját egyetlen kérője sem tudta követni - és egy legényről, akinek ugyanolyan gyors és csavaros volt az észjárása, így aztán jelekből és utalásokból is remekül megértették egymást. Az egyik történetben a lány még meg is mentette a férjét néhány banditától, akik anélkül adták át neki az elrabolt férj üzenetét, hogy megértették volna.

Wolof harcosok

Szintén nagyon bejött a fiú története, aki elindult barátot keresni. Egy másik törzsfőnök fiával nagyon jóban is lettek - csakhogy hősünk szemet vetett újdonsült barátja apjának legifjabb feleségére, a főnök pedig rajtakapta. Szerencsére a barát még épp időben eszelt ki egy furfangos tervet, és meggyőzte róla az apját, hogy az egész sztori csak egy félreértés volt...
A mesék között sok volt a tanulságos történet, melyekben az elítélendő viselkedés elnyerte méltó büntetését. Az önző apa meséjében például az apa az éhező családja elől rejtegette az ennivalót, és halottnak tettette magát, hogy a raktár közelébe temessék (Ananszi-mesét is ismerek hasonlót). A titokra a fia és a felesége jött rá, és az apa szégyenében kúszónövénnyé változott.
Nagyon tetszett a Jolofi szamarak játékos meséje, amelyben egy szamárkirály emberré változott, emberfaluba költözött, és családot alapított, az alattvalói pedig (szintén emberformában) elindultak megkeresni. Faluról falura jártak és énekeltek, míg meg nem lelték a királyt, akinek nagyon megörültek; a király ismét szamárrá változott, ahogy a gyerekei is, és hazatért a saját királyságába.

Kapcsolatok

Ismét találkoztam a Kígyóvőlegény (avagy Jóképű kérő) meséjével, amit Maliból is olvastam. Itt rögtön két változata is szerepelt, és bár a segítő kishúg mindkettőből kimaradt, a tanulság, hogy aki túl tökéletes, az bizony gyanús, itt is szépen kirajzolódott. Szintén ismerős volt más afriaki országokból a feleség, aki titokban vadállat volt (jelen esetben hiéna). Megint előkerült a szorgos és lusta lányok meséje is, itt a Vadállatok Anyja volt a jótevő; Kumba, az árva lány, aki vendégségbe ment hozzá, éjszaka tűvel szurkálta a vadállatokat, hogy azt higgyék, bolha van az ágyban, és ne falják fel őt.
Afrikai-amerikai meséből volt ismerős (valószínűleg nem véletlenül) a Halhatatlan szerelmesek története, melyben egy király elfogott és megevett egy kost, de a kos felesége énekelve követte a férjét, aki még a király gyomrából is visszaénekelt neki, míg végül kiszabadult (kivágták), és együtt boldogan hazatérhettek. Szintén az Újvilágból csengett vissza a Nyúl ajándékot kér mesetípusa, melyben a nyúl több észt szeretett volna kérni Allahtól, és miután az összes rábízott próbát furfangos módon kiállta, Allah úgy döntött, már így is több esze van, mint amennyi kéne...

Az ügyeletes trickster egyértelműen a Nyúl volt, aki általában Hiénát verte át. Az egyik ilyen történet, amelyben Hiéna megette egy strucc elrejtett tojásait, pedig a nyúlnak  kellett volna vigyázni rájuk, a meseterapeuták körében nagyon kedvelt "A fák titkos szíve" mesére hasonított. Akadt olyan is, ahol Nyúl mentett meg valakit egy hálátlan ragadozótól (jelen esetben a vízilovat a hiénától), és olyan is, ahol meglovagolta a hiénát. Egy másik történet, a mókás című Szakállas szikla, nekem Ananszi-meseként volt ismerős (Mohás szikla címen a Nők Lapjába is beválogattam), csak az kevésbé volt sötét: Itt minden állat, aki kimondta, hogy "jé, ennek a sziklának szakálla van!", azonnal meghalt, a Nyúl pedig opportunista módon felhasználta a húsukat.

Hova tovább?
Bissau-Guineába!

Mátyás király és a szegény legény (Ribizli a kulisszák mögött 4.)

A júniusi Könyvhétre jelenik meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ha már van egy mesegyűjtemény, amiben hemzsegnek az okos lányok, akkor illik, hogy megjelenjenek mellettük az okos fiúk is. Vannak olyan mesetípusok, amelyeknek létezik külön férfi és női hőssel rendelkező verziója - jelen mesének például a jövő héten megismerkedhettek a tükör-meséjével is, mivel a könyvben egymás mellett szerepelnek. Direkt.

Miről szól?

Mátyás király azzal versenyezteti az embereit, hogy tippeljék meg, mennyi egy aranyból készült eke valódi értéke. Egy arra tévedő szegény legény, Márkó adja a legcsattanósabb választ. Mátyásnak felkelti az érdeklődését az okos fiú, és elhatározza, hogy meglátogatja a falujában. Amikor a király lóháton bevonul, a legényt egyedül találja otthon; mindenféle kérdéseket tesz fel neki, amikre Márkó visszakézből egyik furcsa választ adja a másik után. Végül még a furfangos Mátyás királynak is rá kell kérdeznie a megoldásokra - és annyira megtetszik neki az okos legény logikája, hogy az udvarába hívja tanácsosnak.

Hogyan készült?

Ennek a mesetípusnak rengeteg változata létezik az egész magyar nyelvterületen, de kevés akad közöttük, amelyiknek férfi főszereplője van. A konkrét mesére a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában bukkantam rá, Kallós Zoltán moldovai és gyimesi gyűjtésének vonalas füzetbe, töltőtollal szépen letisztázott kéziratai között. Ádám János, egy húszéves gyimesi legény mesélte a gyűjtőnek 1960-ban. A mese nagyrészt a szokásos mederben haladt, kérdésekkel és válaszokkal, csak átfogalmaztam kicsit, hogy gördülékenyebb legyen a mai közönség számára. Feltűnt, hogy a családtagok felsorolásából kimaradt a legény anyja, ezért beszúrtam még egy kérdést és feleletet egy másik "Mátyás király és az okos lány" meséből, ami nagyon megtetszett. A legénynek én adtam nevet, ahogy a könyv több másik mesehősének is, egyszerűen azért, mert kedvem volt névvel hivatkozni rá.

Mitől különleges?

Elsősorban azért tetszett meg a mese, mert egy olyan mesetípus "fiús" változata, amelyiket legtöbbször lány főszereplővel ismer az ember. Azt szerettem volna megmutatni, a két mesét egymás mellé téve, hogy a hagyományban is előfordult a "genderswap" jelensége, vagyis egy-egy mese hőse bármilyen nemű lehetett, a mesemondó ízlésétől és a helyi szájhagyománytól függően. Míg léteznek olyan népmesék, amelyeknek alapvető történései tényleg a hős nemén állnak vagy buknak, egy csomó mese esetében viszont nyugodtan el lehet játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha más nemű hőssel mesélnénk. A furfangosság és a jó humor nemtől függetlenül szimpatikussá teszi a mesehőst... és nem feltétlenül kötelező hozzá félpucéran felvonulni a királyi udvarba (ld. a legismertebb "okos lány" meséket).

Érdekesség

Férfi hőssel rendelkező "okos lány" mesével találkoztam már egy finn népmesegyűjteményben is - itt írtam róla a Népmesék nyomában a világ körül c. blogsorozatban.

Népmesék a klímaváltozásról

Bár a "klímaváltozás" maga modern fogalom, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy őseinknek ne lettek volna meséi, mítoszai, és legendái a természeti egyensúly törékenységéről, az állatok és növények tiszteletéről, vagy az ember felelősségéről a környezetéért. Mivel mostanában ez mindennél fontosabb és égetőbb téma, összegyűjtöttem néhány kedvenc történetemet, melyek felhívják rá a figyelmet:

A sztavoreni asszony
(Angolul itt, itt, és itt, magyarul pedig itt)

Hollandiai legenda, melynek első írott változatai a 16. századig nyúlnak vissza. A történet szerint egy gazdag kereskedőassszony elküldött egy hajóskapitányt, hogy vásárolja meg számár a legértékesebb dolgot a világon. Sok keresgélés és töprengés után a kapitány végül egy hajórakomány búzával tért vissza, mondván, hogy az élelemnél nincs értékesebb. Az asszony azonban dühbe gurult, és a város szegényei könyörgése ellenére a kikötő vizébe dobatta a "haszontalan" rakományt. A gőg átkot vont maga után: a vízbe szórt búza homokzátonyt képezett, elzárta a kikötő bejáratát, így szép lassan elhalt a városban a kereskedelem, az asszony pedig koldusbotra jutott. Végül egy éjjel átszakadtak a gátak is, és Sztavoren városát maga alá temette a tengervíz.

Hogyan mentették meg az asszonyok Guam szigetét
(Angolul itt, itt, itt, és itt, magyarul nemrég a Nők Lapjában)

Chamorro legenda Guam szigetéről. Az emberek magukra haragítják a természet szellemeit, mert mindig csak elvesznek, de semmit sem adnak cserébe. A szellemek először aszályt küldenek, a halak eltűnnek a tengerből, majd egy nap felbukkan egy óriási papagájhal, és elkezdi megenni a szigetet. A férfiak elindulnak, hogy elfogják, de a hal széttépi a hálókat, és eltűnik. Végül az asszonyok jönnek rá, hogy egy sziget alatti járatban bujkál. A saját hajukból új hálót fonnak, beleszövik erejüket és kitartásukat, és közös erővel megfogják a halat. A történet tanulságul szolgál, és attól fogva jobban tisztelik a természet szellemeit.

Szedna, a Tenger Anyja
(Angolul hitte, hitte, hitte, és hitte, magyarul ebben a könyvben)

Szedna, akinek sok más neve is van, a Tenger Anyja az inuit mitológiában. Amikor az óceánt elárasztja az emberi mocsok és bűn, Szedna haja összeragad és összegabalyodik, és a tengeri állatok megrekednek benne. Amikor eltűnnek az állatok, egy vak sámán elindul kiengesztelni az istennőt, kifésülni a haját, kibogozni belőle az élőlényeket (Szedna ezt maga nem tudja megtenni, mert nincsenek ujjai). Az istennő azzal az ígérettel engedi haza a sámánt, hogy amíg az emberek vigyáznak a tengerre, és tiszteletben tartják őt, addig lesz mit enniük.

Erüszikhthón király
(Ovidiusnál itt, saját átdolgozásomban pedig az új könyvemben)

Thesszália királya megsérti Démétért, a természet istennőjét azzal, hogy kivágja a szent ligetét. A liget nimfái panaszra mennek, az istennő pedig bosszúból ráküldi az Éhséget a királyra. Attól a naptól fogva Erüszikhthón mindent felfal, mégsem csillapodik az éhsége; végül teljesen kifogy az élelemből. Ekkor a lányát adja el ételért cserébe, a lány pedig alakváltó képességeinek köszönhetően újra meg újra hazaszökik. Végül a király éhségében elemészti saját magát.

Szent Péter és a békák
(Macedón mese, innen)

Eredeti címén Szent Péter és a szegény ember. Péter a földön járva találkozik egy koldussal, aki panaszkodik a téli hidegre, és hogy nyáron mennyivel könnyebb az élet. Péter megkéri Istent, hogy legyen mindig nyár. Az örök melegnek azonban hamarosan sok hátulütője is akad: elszaporodnak a rovarok és a kétéltűek, és a békák egyre nagyobbak és okosabbak lesznek. Egy napon egy varangykirály lánykérőbe érkezik Péterékhez - ezen a ponton Péter megelégeli az örök nyarat, és megkéri Istent, hozza vissza az évszakokat. Jégeső jön, elveri a békákat, és visszaáll a világ rendje.

A halász és a delfinek
(Angolul itt, magyarul szerepelt a Nők Lapjában)

Az Amazonas mentén rengeteg legenda hőse a boto, a rózsaszín folyami delfin. Több történet arról szól, hogy egy halász delfineket kínoz vagy rájuk lődöz, és ezért lerántják a víz alá. A víz alatti világban meglepődve tapasztalja, hogy a delfinek is emberek, vannak városaik és házaik, és a kórházuk tele van sérült, emberek által megkínzott betegekkel. A halász elszégyelli magát, és addig dolgozik a kórházban, míg mindenki meg nem gyógyul. Ekkor visszatér a felső világba, és figyelmeztet mindenkit, hogy a delfinek is emberek, és nem szabad őket bántani.

A tárgyak lázadása
(Angolul itt, itt, és itt.)

Moche (dél-amerikai indián) mítosz, amit nagyrészt vázaképekből és falfestményekből sikerült rekonstruálni. Maya párhuzamok segítségével apokaliptikus történet rajzolódik ki belőle, melynek során az emberek ellen fellázadnak a saját használati tárgyaik és háziállataik, rabszolgasorba hajtják vagy meg is ölik őket. Teszik ezt valamiféle istennő, talán a Hold vagy az Éjszaka vezetésével, bosszúból, mert az emberek rosszul bánnak velük, vagy mert eldobják őket.

Egy csepp méz
(Angolul itt, itt, vagy itt.)

Egy király reggelizés közben egy csepp mézet cseppent ki az ablakon, de nem hajlandó feltöröltetni, mondván, hogy nem az ő baja. A mézre odaszáll egy légy, az odavonz egy gyíkot, a gyík egy macskát, arra rátámad egy kutya, és mire a király kettőt pislog, verekedés, majd polgárháború lesz a dolog vége, és leég az egész palota. A füstölgő romokon ülve a király elgondolkodik, hogy az az egy csepp méz talán mégiscsak az ő baja volt...

*Megjegyzés: A fenti történetek közül műfajilag nem mindegyik népmese, van közöttük mítosz és legenda is. A címben azért emlegetek népmesét, mert így egyértelműbb a nagyközönség számára.

Egy hőseposz Szenegálból (Népmesék nyomában a világ körül 120. - Szenegál)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel szenegáli mesegyűjteményhez foggal-körömmel sem sikerült hozzájutnom, Szenegálhoz eposzt olvastam.

The Epic of Kelefaa Saane
Sirifo Camara
Indiana University Press, 2010.

A könyvben eredeti nyelven és angol fordításban is közreadott mandinka eposz egy tizenkilencedik századi hősről, Kelefaa Saane-ról szól, aki megvédte a mai Szengeál és Gambia területén lévő Kaabu királyságot (1650-1867) egy ellenséges megszálló hadseregtől. Az eposzt, mely fordításban valamivel több, mint 3200 sorból áll (elénekelve két és fél órát tesz ki), egy Sirifo Camara nevű jalóol (énekmondó) előadásában vették fel 1987-ben Dakarban. Az énekmondó 2003-ban elhunyt, de előtte kifejezte kívánságát, hogy az eposz autentikus angol nyelvű kiadásával minél szélesebb közönséghez eljuthasson a történet. Az eposz hőse, Kelefaa Saane leginkább harciasságáról, és mindenkinél kiválóbb fegyverforgatásáról vált híressé. Életéről az eposzokon és énekeken kívül keveset tudunk.
A könyvet részletes bevezető nyitja térképekkel, fotókkal, és sok történelmi és kulturális kontextussal az eposzról, az énekmondókról, és Nyugat-Afrika történelméről. Külön fejezet foglalkozik Sirifo Camara életével is - megtudjuk például belőle, hogy több mandinka hős eposzait is énekelte, és évtizedeken keresztül szerepelt a helyi rádiókban. A fordítás kazettáról készült, amit akkoriban a piacon árultak. A fordító elismeri, hogy az alliterációkat és az eredeti nyelv dallamát nem tudta/szándékozta visszaadni az angolban. A mandinka szöveghez rövid kiejtési útmutató és jegyzetek tartoznak.


Fénypontok

Nagyon tetszett az a rész, amikor a hős születése után dzsinnek jelentek meg a bölcsőjénél mindenféle állatok formájában, és különleges képességeket adtak neki - a kaméleon-dzsinn a változás képességét (mit később arra használ, hogy elrejtőzzön egy kígyóvá változott ellensége elől), a varánusz azt, hogy vízben és szárazföldön is tudjon élni. Hasonlóan érdekes volt a jelenet, amikor az egyedül utazó Kelefaa egy csapat hiénával találkozott, és meggyőzte őket, hogy nem fél tőlük - a hiénák (nőstény) vezére ezért vezérüknek választotta, és mágikus ajándékokkal látta el a hőst, annak reményében, hogy az ő vezetése alatt sok húshoz jutnak majd.
Egy másik kedvenc pillanatom az volt, amikor egy dzsinn-lány beleszeretett a birkáit legeltető fiatal Kelefaa-ba, és megkérdezte tőle, megijedne-e, ha megmutatná az igazi énjét. Kelefaa megkérte a lányt, hogy vegye fel dzsinn alakját, és bármilyen másik alakot, amilyet csak szokott - és amikor végignézte az átváltozásokat, közölte, hogy egyik sem ijesztő. Összeházasodtak.

Kapcsolatok

Mint sok más legendás hős esetében, Kelefaa Saane apja itt sem éri meg a gyermeke felnőttkorát. Egy jóslat következtében meghal, mielőtt nevet adhatna a fiának (ez Fionn Mac Cool születésére emlékeztetett). Varázslatos fegyver szintén szerepelt a könyvben, bár itt modern módon egy krokodil (pontosabban krokodillá változott ellenséges boszorkánymester) szájából kivett bűvös puska volt az, magától visszatérő és irányt változtató bűvös puskagolyóval. Az alakváltás egyébként gyakori motívum volt, Kelefaa a nagybátyját is alakváltó harcban győzte le.

Hova tovább?
Gambiába!

A tengerlépő cipő (Ribizli a kulisszák mögött 3.)

A júniusi Könyvhétre jelenik meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  



Erről a meséről igazából már blogoltam egyszer a régi sorozatban is, de érdemes felfrissíteni, hogy miért is került be a kedvenceim közé. A történet Furicz János tiszabökényi mesemondó (szül. 1857) talán legismertebb meséje, több formában is feldolgozták már.

Miről szól?

Egy szegény ember egyetlen lánya tengerlépő cipőket kér magának a vásárból. Az apja bejárja az egész vásárt, de tengerlépő cipőt bizony nem árulnak. Szerencsére útközben találkozik egy aprócska emberrel, aki a jószívűségéért cserébe (szilvát ajándékoz a beteg kislányának) ad neki egy pár tengerlépő cipőt. Az apa kíváncsiságában rögtön fel is próbálja őket, de nem tud velük bánni, és mire észbe kap, a templom tornyán lóg. Szerencsére a lánya gyorsa kézbe veszi a helyzetet, betöri a cipőket, és miután a családját kényelmes helyre költöztetni, kalandozni indul. A böjti boszorkány házánál köt ki, ahol a cipők segítségével kiszabadít egy elrabolt királyfit és a húgait, és a sztori végére az Üveghegy királynője válik belőle.

Hogyan készült?

Mivel ennek a mesének nem akad másik variánsa, jórészt hű maradtam Furicz János meséjéhez, csak a megfogalmazásán változtattam itt-ott, amikor élőszóban adtam elő. A cipőknek kicsivel több személyiséget adtam, hogy ha már beszélnek, akkor legyenek aktív szereplői is a történetnek. A lánynak az eredeti szövegben nem volt neve, de furcsa volt a mesét végig úgy mesélni, hogy hősnőnk névtelen, ezért hirtelen ötlettől vezérelve elneveztem Zsófinak.

Mitől különleges?

Ez a mese egy olyan kislányról szól, aki mer nagyot álmodni. Ahogy a régebbi bejegyzésben írtam, a lány kozmikus méretű kalandokra vágyik, mesés tájakat szeretne bejárni, és nem fél kérni azt, amire ehhez szüksége van. Hasonlóan érdekes az apafigura, akiről nem csak az derül ki, hogy nagyon szereti a lányát, és jószívűen bánik bajba jutott idegenekkel, de az is, hogy képes bolondot csinálni magából, hogy a lánya számára megszerezze a tengerlépő cipőket, amik az álma megvalósításához kellenek. Ráadásul rejtőzik benne egy csipet kíváncsiság is, hiszen maga is felpróbálja a cipőket. Érdekes, szerető, szerethető apafigura, több ilyennek kellene lennie a mesékben.
Zsófi maga remek hősnő: Okos, bátor, (szó szerint) talpraesett, és bár a történet végén megment egy királyfit, ami szinte kikerülhetetlen egy ilyen gyűjteményben, ez a történet nem hangsúlyozza túl a királyfimentést - inkább mellékes eredménye ez annak, hogy Zsófi meg óhajtja látogatni a rettenetes böjti boszorkányt, puszta kíváncsiságból.
Külön szeretem, hogy a mese végén az após, az üveghegyi király szemet vet a cipőkre, de Zsófi és a királykisasszonyok figyelmeztetik, hogy ne nyúljon hozzájuk, mert bajba kerül. A cipőket csak jogos tulajdonosuk használhatja biztonságban. A király pedig elhiszi ezt, megbízik Zsófi tudásában, és ahelyett, hogy tovább kerülgetné a cipőket, inkább megkéri a lányt, vigye el oda, ahová szeretné. Megint csak olyan ritka pillanattal állunk szemben, amikor egy népmesében valaki nem szeg meg egy utasítást, amit egy lány adott neki.

Érdekesség

Repülő, hétmérföldes cipők és csizmák sok más magyar népmesében is előfordulnak, de tudtommal ez az egyetlen, ahol egy lány birtokolja őket.

Tengerek és tricksterek (Népmesék nyomában a világ körül 119. - Zöld-foki-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk-lore from the Cape Verde Islands
Elsie Clews Parsons
American Folk-Lore Society, 1923.

Elsie Clews Parsons nagyon tevékeny gyűjtő volt; a karibi szigeteknél többször is az ő könyveit olvastam. Jelen kötet meséit az USA keleti államaiban élő zöld-foki bevándorlóktól gyűjtötte, akik a 20. század elején zárt közösséget alkottak (néha még szigetenként is külön tömörültek). A kötetben 133 mese található, némelyiknek több variánsa is. A meséket Parsons egy zöld-foki tolmács segítségével jegyezte le, és a dialektusból először standard portugálra, majd abból angolra lettek fordítva. A mesemondás közösségi alkalmakon zajlott, ahol a gyűjtő maga is a közönség tagja volt. Minden meséhez bőséges lábjegyzetek tartoznak, melyekből megismerkedhetünk a mesemondóval, és a mese egyéb forrásaival és variánsaival.

Fénypontok

Az egyik kedvenc mesém a könyvből egy dalbetétekkel tarkított történet volt A lányról, aki folyton táncolni akart. Elsősorban a szimbolikája miatt. A lányt elkergették otthonról, mert mindig csak táncolni volt kedve, aztán egy rossz pillanatában beengedett a házába egy hétfejű sárkányt, aki el akarta rabolni. A lány kétségbeesve énekelt a szüleinek, keresztszüleinek, barátainak, de mindenki csitította, hogy ez az asszonyok sorsa, el kell viselni. Végül egy gyerekkori (fiú) barátja mentette meg első szóra, és a házába fogadta, ahol aztán boldogan éltek, "mint fivér és nővér." Másik kedvencem a Varázshajó és a három csábító meséje volt, melyben a középső fiú (!) volt a hős, aki ráadásul néma volt, és írásban kommunikált az apjával és a fivéreivel. Ausztráliába indult hajón, tengeri csatába keveredett egy víz alól előbukkanó másik hajóval, megjárta a víz alatti birodalmat, feleséget szerzett, elveszítette, majd megtalálta megint, és közben még a hangja is megjött.
Csavaros és váratlan trickster-történet főszereplője volt Uncle Caramba, akinek sikerült úgy elszegődnie egy tengeri utazásra matróznak, hogy nem dolgozott a hajón semmit - majd még el is hitette mindenkivel, hogy verhetetlen úszó, és ráadásul mindent látó jós. Ez volt a legjobb a kötet számos trickster-sztorija között.
Érdekes változat volt a Lusta és Szorgos Lányok meséjére A Jó Maria és a Rossz Maria története. Míg az egyik lány jutalomból azt kapta, hogy a mosolyára felhők gyűlnek, és a nevetésére elered az eső, addig a lusta lányt azzal büntették, hogy mosolyára fújt a szél, és nevetésére vihar támadt. Nem vagyok benne biztos, melyik a jobb vagy rosszabb opció...
Az egyik legmókásabb sztori a könyvben az volt, amelyben különféle Beszélő dolgok (fügefa, kutya, bot) váratlan megszólalásaikkal a frászt hozták egy fickóra.

Kapcsolatok

Parsons is rámutat a bevezetőben, hogy a szigetek mesekincsében elég sok ismert európai és afrikai mesetípus felbukkan. Akadt például "Ali Baba" (és a Hét rabló), Lúdas Matyi (aki Lányruhában verte át a rablókat, akik elvették a tehenét), Hét kecskegida (itt csak három volt belőlük, és egy hangya mentette meg őket a farkas gyomrából), Fehérlófia (jelen esetben Szamárfia, aki büszke volt rá, hogy egy szamár szoptatta a nevelőanyja helyett), Óriás kincsei (Frigajonsi), Csodálatos Segítők (itt általában hárman voltak, és egy lányt mentettek meg, aki kígyóhoz ment feleségül), Három Ajándék (itt a tükörben a múltat lehetett látni), Hal-szerető (ezzel a Karib-tengeren találkoztam utoljára), Varázslatos menekülés (rögtön három is), Aranyhajú kertészbojtár (akit itt egy cápa nevelt fel), Brémai muzsikusok, Fortunatus (itt a végén bosszúból a főszereplő kiirtotta az egész királyi famíliát), Nyúlpásztor (a felnőtt verzió), Széttáncolt cipellők (a lányt jellemzően nem vette végül feleségül a legény, ellenben az egyik mese felsorolja, milyen táncokat táncolt), Szerencséjét kereső ember (ezúttal asszonnyal, aki a Nap Anyjához ment válaszokért), és Varázslópárbaj is.
Volt természetesen állatok közötti versenyfutás, szintén több verzióban - az egyikben Delfin és Kagyló,  egy másikban pedig Teknős és Gazella versenyeztek egymással.
Az ügyeletes trickster szerepét legtöbbször Farkas és az unokaöccse töltötték be. Általában Farkas volt az, akit az eszes unokaöcs átvert, de akadt olyan sztori is, ahol ő maga volt a bajkeverő. Szintén több mesében szerepelt egy Little John nevű kóros hazudozó. Olyan klasszikus trickster-mesék is előfordultak, mint pl. a Kátránybábu, vagy amikor Nyúl ráveszi Elefántot és Bálnát (avagy Bálnát és Farkast), hogy húzzanak kötelet.

Hova tovább?
Szenegálba!