2012. január 27., péntek

Franciaórán magyarul, Amerikában

Ma megint a gimiben töltöttem a délelőttöt: ezúttal franciaórára lettem meghívva, nem mintha olyan remekül tudnék franciául, hanem mert a tanárnő (aki egyébként svájci) szerette volna, ha a kölykök más európai kultúrákból is hallanak történeteket. A hallgatóságom tíz darab tinédzserből állt, és egy egész órám volt szórakoztatni őket.
Hirtelen felindulásból, meg mert fogalmam se volt, hogy hozzam fel az egész történelem-kultúra témát, végül az Isten-hegyi székely leányt sikerült mesélnem. Szerintem három éve most vettem elő először, és azt kell mondanom, jót tett a sztorinak, hogy pihent egy kicsit. Hosszú, és nem egyszerű történet; azt hiszem, sikerült csak azokat a részleteket megtartanom, amik igazán fontosak a sztori szempontjából (a többit meg szépen elfejeltettem... majd itt is lesznek nagy meglepetések, ha egyszer visszaolvasom, de hát ettől szép dolog a mesemondás!). Még így is negyven percembe került elmondani az egészet, ami gimnáziumi keretek között különlegesen hosszú idő; mégis, mert sikerült elég izgalmasra és hősiesre színeznem a sztorit, végig lekötötte a csapatot. Tanárnő nagyokat vigyorgott a háttérben a lelkesedéstől.
Amikor végeztem a sztorival, megtapsoltak; még maradt húsz percünk beszélgetni. Eleinte nem nagyon akartak megszólalni, lévén tinédzserek, és a tanárnő húzott ki a nagy hallgatásból. Meséltem nekik a sztori történelmi hátteréről, a tatárjárásról, Erdélyről, meg általában mindenféle érdekes dologról, ami épp az eszembe jutott. Egy idő után aztán felbátorodtak, és kérdezgetni kezdtek a magyar nyelvről; beszéltem nekik magyarul, hogy hallják, hogy hangzik. Ezek után csak eljutottuk a kulturális különbségek témájáig; nagyokat derültek azon például, hogy mennyire másak a távolságok a két országban. Az óra végére már egész érdekes beszélgetés kerekedett a dologból, és azt is megjegyezték kifelé menet, hogy klassz volt a sztori, és nem is vették észre, hogy ilyen hosszú lett volna.
Azt hiszem, majd futnom kell egy kört a németes osztályban is. Éljenek a gimnazisták! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése