Az esőerdők mesekincse (Népmesék nyomában a világ körül 32. - Brazília)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Brazilian folktales
Livia de Almeida, Ana Portella, Margaret Read MacDonald
Libraries Unlimited, 2006.

A sorozat többi kötetéhez hasonlóan kiegyensúlyozott, szép gyűjtemény (de a szerkesztéssel még mindig nem vagyok kibékülve). Műfajok és kulturális háttér tekintetében is visszaadják a történetek Brazília változatosságát, és kapunk háttérinformációt az ország történetéről, a népek keveredéséről, helyi ünnepekről, és még a hagyományos étkezésről is. A mesék tematikus fejezetekre oszlanak, és mindegyik tartoznak források és megjegyzések is a kötet végén.

Fénypontok

A bennszülött legendák közül az Amazonas születése volt az egyik legszebb. A Nap és a Hold szerelméről szólt, és arról, hogy nem lehettek együtt, mert a szenvedélyük elpusztította volna a világot. A folyó a Hold könnyeiből született az elválás után. Ismét találkoztam egy régi kedvencemmel, a tupi indiánok mítoszával arról, Hogyan született az éjszaka. Az emberek a Nagy Kígyótól kérték el, egy kókuszdióba zárva, de hazafelé menet hallották belőle az éjszaka különös hangjait, és ezért feltörték a kókuszdiót, túl korán kiengedték az éjszakát, és majmokká változtak.

Ő az aguti

Az állatmesékben legtöbbször Jaguár húzta a rövidebbet különféle tricksterek, például Teknős és Aguti jóvoltából. Az egyikben például Teknős megölte Jaguárt úgy, hogy egy fáróla fejére ugrott; egy másikban pedig Aguti a Termeszek Királyának tettette magát azzal, hogy mézbe hempergett, és nyüzsögtek rajta a termeszhangyák.
Nagyon tetszettek az "Ijesztő mesék" fejezet történetei - különösen, mert általában nem kedvencem a műfaj, de ezúttal jól sikerült a válogatás. Az ördög a palackban mesében például egy féltékeny férj az ördögre bízta a feleségét, amíg elutazott - a feleség viszont túljárt az ördög eszén, bepalackozta, és csinált, amit akart. Hátborzongatóbb és szomorúbb volt az Éjszakai lény, ahol egy lányt hűséges kutyája még a halála után is védelmezni próbált a démon-szeretőtől (annak ellenére, hogy a lány nem hitt neki). Hajszál híján menekült csak meg az a lány, aki véletlenül egy olyan férfihoz ment feleségül, aki éjszakánként hatalmas bogárrá változott, és állatok vérét szívta. Afrikából, a bantu hagyományból kerültek át az Újvilágba a kibungo-hiedelmek; a kibungo egy szörny, ami embereket rabol a hátán található üregben, és később megeszi őket. Az egyik mesében egy bátor nagymama mentett meg egy lányt, a másikban pedig egy okos, madarakkal barátságban élő fiú mentette meg az egész faluját.

Kapcsolatok

Guaraná gyümölcs

A guaraná történetében hasonlóságot véltem felfedezni egy híres mítoszhoz - a főszereplő lányt ugyanis azért űztek ki egy idilli, elvarázsolt erdőből, mert egy kígyó elcsábította... Más mítoszokhoz hasonlóan pedig itt is egy eltemetett halottból sarjadt ki az első guaraná gyümölcs (jelen esetben a szemeiből, ami a gyümölcsöt elnézve logikus is). Észak-amerikai Coyote mesékre emlékeztetett a Repülő szemű rák, aki el tudta küldeni a szemgolyóit, hogy nézzenek körül; ám amikor Jaguár is megpróbálta a trükköt, néhány húsevő hal megette a szemeit, és Keselyű csinált neki újakat, csillogó gyantából (azóta Jaguár mindig hagy Keselyűnek húst). Más dél-amerikai országokból már ismerős volt az Égi mulatság, ahol Teknős beszökött a madarak partijára a Keselyű gitárjába rejtőzve - ám később észrevették, és a visszautat már sokkal gyorsabban tette meg...
Meglepő volt egy arab-perzsa eredetű mesével, Csótány kisasszonnyal találkozni ilyen távol a közel-keleti országoktól. Hasonlóan mókás, bár nem meglepő, hogy ide is eljutott a Kiskakas gyémánt fél krajcárjának spanyol-portugál változata, a Kopasz csirke. A tündérmesék közül majdnem mindegyik ismerős volt (Bolhabőr trón bolhabőr cipő helyett, ami ezúttal a Nyúlpásztor meséjébe futott ki; egy nagyon bájos varangyos változat a Macskacicóra; Holle anyó; Széttáncolt cipellők gonosz manóval, stb.).
Természetesen trickster is akadt bőven: A helyi legényt Pedro Malasartes-nek hívják (Pedro Urdemalas portugál haverja). Afrikai és amerikai trickster-történetekből köszönt vissza itt is a Kátránybábu használata (ezúttal majmot fogtak vele). A Halál-mesék között is sok sikerős volt, például a spanyol nyelvterületen népszerű Tía Miseria (Nyomor néni), és a "találkozunk Szamarkandban" helyi verziója is.

Hova tovább?
Peruba!