Az Anna-kiállítást nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Történetre felépített, két külön szálon végigjárható, interaktív élmény, mely egy elképzelt székely lány sorsán keresztül mutatja be a 20. századot. Nem éppen könnyed történet egyik irányban sem (lévén, hogy azzal a döntéssel kezdődik, mit tegyen egy megesett hajadon lány), de nagyon érdekesen, érzékletesen mutatja be a paraszti és polgári életutakat, életkörülményeket. Áprilisig még megtekinthető.
Ami a meséket illeti: A Széttáncolt papucsok című előadáshoz olyan népmeséket válogattam, amelyekben lányok a főszereplők, vagy női sorsokról szólnak. Ehhez természetesen nagy segítség volt az a sok munka, amit a Feminista Magyar Népmesék sorozatba fektettem; onnan már könnyű volt válogatni. Nem minden történet volt székely mese, de azért igyekeztem, hogy azok is képviselve legyenek a programban.
A kiállítás paraszti gazdaságot bemutató sarkában rendeztük be párnákkal a mesemondó teret. Ezúttal öt gyerek és hat-nyolc nagyon érdeklődő felnőtt hallgatta a mesét (utóbbiak külön bekéredzkedtek a műsorra, annak ellenére, hogy nem tudtak alibi gyeket felmutatni). Végtelen figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták a meséket; nyugodt, kényelmes ritmusú, párnákon üldögélős mesemondás volt.
A sort Fábián Ágostonné bukovinai székely mesemondó A három vásárfia című meséjével nyitottam, egyrészt, mert rövid és csinos, másrészt, mert a benne szereplő királykisasszony eldöntheti, kihez szeretne feleségül menni. Mivel ez a mesetípus eredetileg dilemma-mese, a közönséggel el is beszélgettünk róla, hányféle megoldás születhetne a végén. Gyerekek és felnőttek egyaránt remek ötletekkel álltak elő, és többszörösen rátapintottak a lényegre. A javaslataik közül majdnem mindegyik előfordul ennek a mesetípusnak a különböző változataiban.
Másodjára a műsor címadó meséjét, a Papucsszaggató királykisasszonyokat meséltem. Ez is női mesemondótól, a ruszin származású Pályuk Annától gyűjtött történet, és a jól ismert mesetípus (szerintem) legszebb, leginkább empatikus változata (Pályuk Anna meséiből pár hete jelent meg kötetem angol nyelven). Ahhoz képest, hogy hosszú és bonyolult történet, a gyerekek, fiúk és lányok egyaránt, feszült érdeklődéssel hallgatták, és kíváncsiak voltak a részleteire. A kedvenc pillanatom az volt, amikor elmeséltem, hogy hét királykisasszonyból hatnak minden reggel el volt rongyolódva a cipője - mire egy kislány megszólalt, hogy: "A hetediknek biztos azért nem, mert nem tetszett neki a királyfi, és nem táncolt vele." A mesében egyébként pontosan ez történik. Pályuk Anna finom humorát ezúttal is értékelte a közönség, és jókat kuncogtak az apró poénokon.
Harmadjára megint csak az egyik kedvenc mesém, a Hétlábú paripa következett, Albert András csíkszentdomokosi székely mesemondó egyedülálló története. Nagyon szeretem, hogy a hősnője nem tökéletes, és minden figura, aki csak felbukkan benne, a maga módján egyszerre szimbolikus és fura is egy kicsit. A gyerekek jókat nevettek a páratlan lábú paripákon (meg is jegyezték, hogy biztos a háromlábú paripa negyedik lába került át az ötlábúra), és amikor Ilona először menekült el a sárkánytól a napot, holdat, csillagokat rejtő tojásokkal, akkor egy kislány fel is kiáltott, hogy "Nem lehet ez ilyen egyszerű!" A mese után elbeszélgettünk róla, hogy vannak olyan mesék is, ahol egy fiú szabadítja ki az égitesteket.
A sort végül a Tündértó titka című szigetközi mesével zártam - megint csak régi kedvencem, és megint csak nagyon sokat elmond arról, mit gondolnak az emberek a szépségről és a szerelemről. Ahhoz képest, hogy ez a sztori elsősorban a kamaszokat és a felnőtteket szokta megérinteni, a kisebb gyerekek is feszült figyelemmel hallgatták, és szimpatizáltak Ágnessel. A happy end pedig szépen lekerekítette az egész műsort.
Két tévhit is bizonyíthatóan megdőlt (megint) ezen az előadáson:
1. A kisebb (5-10 éves) gyerekek is vidáman és kitartóan tudnak egy órán keresztül hosszú tündérmeséket hallgatni, és nem lankad a figyelmük (feltéve, nyilván, ha a mesék jók, és a szituáció is megfelelő);
2. A fiúk is vidáman és kitartóan tudnak egy órán keresztül lányokról szóló meséket hallgatni, és ugyanolyan mélyen el tudnak merülni bennük, mintha királyfi vagy szegény legény lenne a főszereplő; sőt, még a szerelmes mesét is lelkesen fogadták.
A Múzeumi Mesetár következő programjairól a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján és Facebook oldalán tájékozódhattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése