A jószívű hősnek is szabad káromkodni (Cigány mesemondók meséi 1. - Jóni Ferenc)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatása. Régóta szerettem volna elolvasni egy csomó cigány népmesés kötetet, amiket az évek során összegyűjtöttem. Ennek apropóján született ez a sorozat, és a hozzá tartozó Moly.hu kihívás. Ezekben a bejegyzésekben viszont nem lesz külön "Kapcsolatok" szekció, mert szinte minden mesetípus ismerős.

Jóni Ferenc meséivel először a Néprajzi Múzeum adattárában találkoztam, amikor a Ribizlihez kutattam meséket. Több története is bekerült a válogatásomba (A só / Az elátkozott testvérek / Hapták, Kerdáj, Rékcung). Örömmel fedeztem fel, hogy a meséiből egy egész szöveggyűjtemény is megjelent. Mivel nagyon csíptem az adattárban olvasott mesék nyelvezetét és humorát, rávetettem magam a kötetre.

Jóni Ferenc (1899-1972) romungró mesemondó volt, aki Ramocsaházán élt (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.). A meséit Erdész Sándor gyűjtötte fel 1960-ban. 163 meséből állt a repertoárja, ami elég nagy szám. Ferenc mellett a nővére, Anna, és a bátyja, Mihály is remekül meséltek (az ő meséikre is sort kerítek majd). Ebben a kötetben 97 szöveg szerepel; a szerkesztő megjegyzi, hogy hasonló típusú mesék közül csak egyet-egyet válogattak be. Érdekes módon pont nem azokat, amiket én szerettem, de így is akadt rengeteg újdonság, amik megfogták a fantáziámat.

Jóni Ferenc felnőtteknek mesélt, Erdész Sándor pedig cenzúrázatlanul rögzítette a meséit (szerencsére), így a szövegek tele vannak cifra  káromkodásokkal és más felnőtt témákkal.

Fénypontok

Az egyik kedvenc mesém a kötetből A három aranyalma volt. Az aranyalmából született hős két elátkozott királykisasszonyt is megmentett egy harmadik segítségével, és utána a saját két elátkozott testvérét is sikerült visszaváltoztatnia. Külön tetszett, hogy az elátkozott lányokkal meg kellett harcolni, és sorra levagdosni róluk a páncélt/békabőröket. Szintén tetszett A király, akinek a házába nem volt szabad kígyót vinni: egy nagyon okos inasról szólt, a király fiának legjobb barátjáról, aki azért mégiscsak megmentett és hazavitt egy kicsi kígyót (akiről persze kiderült, hogy elvarázsolt királykisasszony). Klasszikus "lehetetlen feladatokat a feleség segít megoldani" mese volt, de nagyon szimpatikusnak találtam a jószívű, jótanuló hőst. Szintén boldog voltam, hogy a kedvenc mesetípusom, a sárkányokkal téli álmot alvó ember meséje is szerepelt a kötet végén; itt kifejezetten garabonciástól megszökött sárkányról volt szó.

A halhatatlanságot kereső királyfi meséjére volt egy klassz változat egy királyról, aki kilencszáz évig élt, és csak utána indult el halhatatlanságot keresni (ennek ellenére "jóképű gyerek" volt a mesélő szerint). Nagyon tetszett a vége, ahol a királyon veszekedő királyné és a halál egyszerűen elfelezték a fickót, majd a megmaradt feléből a felesége újranövesztette, mint a tengeri csillagot. Hasonlóan kreatív volt az égig érő fa meséjének Jóni-féle verziója, egy kis kondás fiú főszereplésével. A tündérek más nyelven beszéltek, az egyiküknek, aki járt Magyarországon, tolmácsolnia kellett; Tündér Ilona szárnyait a szolgálólányai segítettek ellopni, mert tele volt a hócipőjük a "fejedelmükkel". A sztori végére Tündér Ilona börtönbe került, mert házasságon kívül szült egy gyereket (a kondásnak), de amikor kiengedték, csak sikerült a kedvesét visszaszereznie - a kondás elvált miatta egy kalandos úton megnyert földi királykisasszonytól. Egy másik kondásfiú kertésznek csapott fel egy királylány udvarában (aranyhajú kertészbojtár mese), és mivel nem csak "tudományos" volt a saját erejéből, hanem remekül flörtölt is, el is nyerte a lányt feleségül. Ebben a mesében a kiszínezett flörtölő párbeszédek voltak a legbájosabbak... 

Jót mulattam a temetőkerülő meséjén, aki egy velőscsont belsejébe zárta be okos csellel az őt kísértő Szerencsétlenséget. Bár a Szerencsétlenség kínjában minden kívánságát teljesítette, emberünk a végén mégsem engedte szabadon, hanem nemes egyszerűséggel porrá égette. A "kovács és az ördög" (itt: az ács és a halál) meséje is váratlan fordulatot vett a végén: bár először nem akarták beengedni az ördöngös ácsot a mennyekbe, kiderült, hogy a kártyán nyert pénzét mindig szétosztotta a szegények között, titokban jótékonykodott, és ezért kiérdemelte az üdvösséget. A legmeglepőbb fordulat azonban a Huszonnégy szőrös ember meséjében következett be: itt huszonnégy fiútestvér egy elátkozott palota huszonnégy kisasszonyát próbálta megszabadítani - de nem jártak sikerrel. A legkisebb fiútestvér aztán a faluban megházasodott, lett huszonnégy fia, és amikor azok felnőttek, ők tértek vissza a palotába megtörni az átkot.

Az Ezeregyéjszakára emlékeztetett Kovács János "mese a mesében" története. A címadó szereplőt csalfa felesége először komondorrá, majd kismadárrá változtatta. Mindenféle kalandokon ment keresztül állat képében (farkasokat és boszorkányokat győzött le), míg egy kedves szolgálólány visszaváltoztatta emberré, és végre bosszút állhatott a feleségén meg a szeretőn.

Voltak a kötetben szép számmal sötétebb hangvitelű mesék is. Egyik nagy kedvencem, a koporsóba zárt királykisasszony is szerepelt például, A szabadságos katona obsitért megy cím alatt. Itt az ördöngös királylány lángokkal szállt ki a koporsójából, és amit megfogott azt megégette. A Sánta és Csonka című mese az első változata volt ennek a típusnak, ami tényleg nagyon tetszett. Egy boszorkány megnyomorított két királyfit, akik koldusokként éltek az erdőben; egy jószívű királylány vállalkozott rá, hogy gondot visel rájuk, mint testvérük. Amikor viszont őt kezdte kínozni titokban egy boszorka, a fivérek siettek a segítségére, és a végén még kezüket-lábukat is sikerült visszanyerniük. Bogdán, a halászlegény meséjében a hős azt a feladatot kapta, hogy menjen fel a mennyekbe, és hívja meg a királyhoz Istent vendégségbe. A halból lett feleség úgy oldotta meg a feladatot, hogy Bogdánt három galambbal megölette, majd a mennyországi látogatás után újraélesztette... A temény című novellamese pedig egy asszonyról szólt, akit féltékeny, őrjöngő férje halálra vert, de isteni csodák jelezték, hogy ártatlan volt, a férj pedig méltó módon a pokol fenekére került.

Egy különleges történet egy farkassá varázsolt királylányról szólt, aki először fel akart falni egy királyfit, de az mégis úgy döntött, hogy megmenti a lányt az átoktól (az egész népével együtt). Megküzdött egy félelmetes farkassal (a lány első férjével) és legyőzte. A mese legjobb része az volt, hogy a királylány "álnok, huncut" apja, aki farkassá átkozta a lányát (mert maga választott férjet), a happy end után sem volt hajlandó megbocsátani neki, így végül az ifjú pár begorombult, elküldte a fenébe, és megszakította vele a kapcsolatot. Jogosan. A mese szerepelt egy második, szintén izgalmas változatban is a könyv végén. Nem ez volt egyébként az egyetlen emlékezetes állatos történet: egy másikban egy vadász medve nevelte kisfiúra bukkant az erdőben, és hazavitte magához. Felnőve a hős egy tizenkét óriás által nevelt királykisasszonyt nyert el mindenféle próbák által (és a királylány segítségével, aki a haját kötözte a karjára, hogy erőt adjon neki). Érdekes módon a medveanya később is felbukkant még a történetben, és a hős elsírta magát az emlékétől.

A "felnőttesebb" sztorik közül kiemelkedtek a katonás mesék. Az egyikben egy szegény ember fia, aki katonának állt, betyárok tanyájára tévedt egy éjszaka. Véletlenül pont odatévedt a király is, álruhában. A katona cifra káromkodásokkal öntött lelket a beszari királyba, és együtt végeztek a betyárokkal; később kalandos úton derült csak ki, kinek az életét mentette meg emberünk valójában. Hasonlóan mókás és nyers volt Mátyás király és a részeges huszár meséje, a "Mátyás király lopni megy" sztori legjobb verziója, amivel eddig találkoztam. A huszár itt is keresetlen szavakkal ugráltatta az álruhás királyt, de alapvetően jó szívről tett tanúbizonyságot.