Mesemondás Kelet- és Közép-Európában

Ezek lennénk mi. Hogy a Közép vagy a Kelet, vagy a Balkán, azt hangulatától függően mindenki döntse el maga. Lényeg a lényeg: alakulunk!

Kicsiny ám annál lelkesebb csapatunk ezúttal (a svájci konferencia után) Bécsben gyűlt össze, hogy megossza ötleteit, tapasztalatait, terveit és - természetesen - történeteit. Az akciócsoport egészen pontosan 3 főt számlált: Birgit, Tilmann és jómagam azon morfondíroztunk, hogyan lehetne falra szegezni a pudingot, vagyis mit kell ahhoz tenni, hogy a környező országok mesemondói legalább egy röpke pillanatig egy légtérben tartózkodjanak, a közjó érdekében.
Mindez pedig nem lett volna az igazi, ha nincs megspékelve egy kis meséléssel is: a Brunnenpassage nevezetű bécsi kultúrközpontban rendszeresen (!) van mesélés, és a mostani alkalmat egy az egyben a nemzetközi mesélés népszerűsítésére szánták. Így kerültem én a képbe. Maga a hely egy szép nagy üvegdoboz a török piac közepén; a mesélés alkalmából szőnyegekkel, párnákkal, és komplett sátorral, hangulatvilágítással, és sok teával szerelték fel. Körben ültünk, tizenöt-húsz ember, főleg fiatalok és egyetemisták. Az mesélt, aki csak akart; mesék között teát ittunk és beszélgettünk. Részemről a Halál és a Vörös hajú lány volt a program (Birgit egész nap nyüstölt érte), utána pedig A halhatatlanságra vágyó királyfi, ami megint meglepően nagy sikernek bizonyult, a felnőtt korosztály körében is. Birgit mindenkit lenyűgözött; nem csak mesélt, énekelt is, méghozzá roma népdalokat, és gyönyörűen. A soknyelvűség jegyében elmesélte a Piroska és a Farkast franciául. Nagyon csinos előadás volt. Tilmann gondolta, próbára tesz engem, mennyit értek egy meséből, ha németül van; sajnos az első pár mondat után rájöttem, melyik történetről van szó, utána már könnyű volt (ellenben: most hallottam Medvebőr Kapitányt először szóban elmesélve, és üt :)
Este nyolctól tizenegyig tartott a mesélés (és repült az idő); utána hajnali kettőig üldögéltünk még egy kávézóban, és tovább fejtegettük elméleteinket királyokról és káposztákról.
Vendégszeretete jeléül viszont Birgit megajándékozott egy hatalmas, német nyelvű mesegyűjteménnyel, hogy inspiráljon a nyelvtanulásra. Működik, megjött tőle a kedvem :)

Egy szó mint száz: egyesült erővel dolgozunk a közép- és kelet-európai mesemondás jelenén és jövőjén. Aki hallja, adja át. Csatlakozzatok!

Magyar English Español

Óbuda Napja Fesztivál, 2010. Na, ez a fellépés is olyan volt, mint az Eshu kalapja.
(Vagyis: felemás. Majd elmesélem. Aki meg Eshu, az úgyis tudja ;)

Délelőtt a szokásos szabadtéri fesztiválos műsor zajlott: emberek ki-be, gyerekek fel-alá, időpontok összevissza. A sátor kényelmes is volt, meg jó helyen is volt; kifejezett kérésemre párnák helyett (melyek egymás gyepálására felette alkalmasak) babzsákokkal töltötték fel, melyek aztán el is happolták előlem a rivaldafényt, mert a hentergés szórakoztatóbbnak bizonyult a lurkók szemében a mesehallgatásnál. Főleg a túltengésben lévő 3 év alatti korosztály számára. Azért történt mesélés is bőven; 4 vagy 5 turnus ment le, ami jó is volt, szép is volt, kellemes is volt, meg fárasztó is. Estére már alig húztam magam; DE...
... hátra volt még a felnőtt kör.

A felnőtt kör, az jutalomjáték. Egy egész napi küzdés után, hogy az ember felkeltse valamivel a totyisok figyelmét, és hogy a legjobb meséket válogassa nekik, a felnőtteknél végre hátra lehet dőlni, feltenni a lábat az asztalra, és kinyitni egy sört. Lélekben, persze. (És én amúgy sem sörözöm, lélekben sem)
Tele volt a sátor. Olyanokkal, akiket ismertem, meg olyanokkal is, akiket nem. A babzsákok a felnőttek körében is sikert arattak, bár a kicsik azért ügyesebben bántak velük...
Lement három vagy négy történet magyarul (A Sátán és az alkohol, Connor O'Connor, A palackba zárt szellem, A tolvaj gyereke), mielőtt Wayqui beállított volna; és ha már ott volt, villogni kellett vele, hogy van egy perui mesemondónk, úgyhogy szép szemeket vetettem rá és megkérdeztem, nem akarja-e az óbudai oldalt is megtanítani a krokodilos trükkre. Akarta. Meséltünk egyet közösen. Az emberek szemei már kezdtek elkerekedni a rögtönzésre, és akkor beállított az amerikai különítmény, szép szemeket vetett rám, és megkérdezte, mesélek-e angolul is. Meséltem. Nap lányát, meg Marie Jolie-t.
Nem sok szufla maradt bennem a nap végére, de a felnőtt kör minden pénzt megért. Kedvenc meséimet mesélni olyanoknak, akik értékelik is őket, mindig remek dolog. Három nyelven meg aztán pláne. Most leglább tudom, hogy ilyet is tudok.
Találkozunk a következő fesztiválon! ;)

Peru házhoz jön

Na kérem, erről maradtak le azok, akik nem tették tiszteletüket múlt szombaton a Casa de la Músicában:

Három órával fellépés előtt érkeztem; a különleges kis világot rejtő épület zsebkendőnyi belső udvarán már nagyban gyülekeztek a bűntársaim. Jópofa hely az a CdlM: gangos-belső udvaros, egyben szálló, kávézó, klub és fellépőhely. Apró és rikítóan színes-tarka kivitelben. Pont nekünk való.
Wayqui, Pati és a többi lelkes önkéntes szervező egy asztal körül ültek és beszélgettek; amikor a május 1-i tömegben való küszködéstől kifulladva befutottam, Wayqui fel is pattant azonnal, hogy üdvözöljön. Ismerjük egymást három vagy négy éve, és most találkoztunk először.
(Előtörténet: első mesemondó munkáim egyike volt az inka kiállítás a Szépművészeti Múzeumban; amikor a perui meséket gyűjtögettem, Wayqui volt az, aki küldött nekem egy csokorral.)
Namármost: vaktában szinkrontolmácsoni egy spanyol nyelvű mesemondó előadást még nekem sincs merszem. Úgyhogy amíg a többiek a lámpákkal, székekkel és szobanövényekkel foglalatoskodtak, addig mi leültünk egy sarokba, és Wayqui mesélni kezdett.
Paff.
Először is, többet értettem belőle, mint amennyire fel voltam készülve. Ami meglepett. Így érezhetik magukat a gimisek, amikor bemegyek mesélni angolórára. Vegytiszta sikerélmény. Ez a mesék varázsa.
Másodszor: Dél-amerikai mesék!!!! Élőben! Egyenesben! Szóban! Spanyolul!
Megvettem azonnal az összeset. Majd fogjátok tőlem hallani. ;)

Időközben alakulni kezdett a helyszín is; a hatalmas, tükrös paneleket a fal felé fordítottuk, hogy a közönség ne magát bámulja az előadás közben. Ide húzódtunk be a jövés-menés elől, amíg a közönség gyülekezett; Wayqui perui zenéket játszott a laptopjáról, és még mindig mesélt. A sok tükör között ülve olyan volt, mintha ötvenen lennénk.
Nekem ez volt a kedvenc részem az egész estében. Egyike azon ritka alkalmaknak, amikor nem írásból, könyvből, internetről tanulok meg egy történetet, de még csak nem is úgy, hogy meghallgatom egy másik mesemondó előadását. Ültünk egymással szemben; Wayqui elmesélt néhány mondatot, megvárta, míg felcsillan a szemeimben az 'azt hiszem, értem', és meghallgatta, ahogyan visszamondom neki magyarul, hozzápróbálgatva a mi szófordulatainkat a történethez. Valahogy így kéne tanulnia minden mesemondónak minden mesét.

Teltházas előadás volt; lehettek ötvenen vagy hatvanan is, a hangulatos világításban nem láttam pontosan. Wayqui színes szőnyegeket terített le, és a gyerekek előre jöhettek leülni; két csendes kislány volt, meg egy minden lében kanál kisfiú, aki rövid időn belül az est rögtönzött sztárvendége lett.
És meséltünk.
A közönség nagy része tudott (vagy értett) spanyolul; az én szerepem nem is annyira a szó szerinti fordítás volt, hanem az együtt mesélés, és itt-ott egy-egy megjegyzés. Wayquinak tetszett, hogy fordítok, pedig igazából nem kellett volna; így végül mind az öt mesét együtt mondtuk el. A keretet a három stoppoló állat története adte (ezt már hallhattátok tőlem, de élőben persze rögtön jobb). Utána két amazonasi legenda következett, az első emberpárról és egy agyagból formált asszonyról. Ezek leginkább szerelmes történetek voltak, csipetnyi humorral; a gyerekek feszült figyelemmel követték az eseményeket, és a közönség megtanult egy nagyon fontos kecsua kifejezést a szerelmeskedésre (canchis canchis), amely később vissza-visszatért a többi történetben is. És azt is megtanultuk, mit kell csinálni, ha az ember belefut egy krokodilba. Ezt bezzeg nem tanítják az egyetemen.
Ezek után egy vicces kis mese következett a tyúkról és a kakasról, és a madarakról általában; majd megint komolyabb vizekre evezve elmeséltünk egy teremtéstörténetet, Mama Raywana történetét, ami olvasva véres volt és tragikus, de elmesélve egészen más alakot öltött - egyáltalán nem tűnt tragikusnak. Szép volt, nagyon. Perui mese volt, egy teljesen más világ és gondolkodásmód szüleménye - akárcsak az utolsó történet, amit Wayqui egy nyolcéves kislánytól tanult, aki a nagyszüleitől hallotta, és nem beszélt más nyelven, csak kecsuául. Nem lövöm le a poént, de azt a mesét mindenképpen hallanotok kell.
Ezek után már nem volt más hátra, mint lezárni a kerettörténetet, és bezsebelni a rajongást. Első rangú közönségünk volt; másfél órát meséltünk egyhuzamban, és senki sem panaszkodott. Csillogó szemeket és mosolyokat láttam végig; ha megakadtam a fordításban, valaki mindig segített. Közösségi mesélés volt.
A szinkrontolmácsok húsz perces váltásokban dolgoznak. Még volt erőm hazavánszorogni, mielőtt kialudt a kislámpa...

Köszönöm szépen mindenkinek, aki eljött! Remek közönség voltatok, remélem, ti is olyan jól éreztétek magatokat, mint én!
Aki pedig nem volt ott: hát, ez van. Kénytelenek lesztek a peru meséket tőlem meghallgatni.

Szent György-napi sárkányos mesélés!

ÁPRILIS 25. VASÁRNAP

SÁRKÁNYOS MESÉK ÓBUDÁN!
A Csobánka téren
Egész nap, az alábbi műsorrend szerint, saját sátorban!

•10.00 - 10.30 óráig
•11.11 - 11.30 óráig
•12.00 - 12.30 óráig
•13.00 - 13.30 óráig
•14.00 - 14.30 óráig
•19.00 - 19.30 óráig Esti mese CSAK felnőtteknek!

A programnak az a része, ami nem én vagyok, itt olvasható.

GYERTEK EL!
Mesélek nektek a sátánról és az alkoholról ;)

Perui mesemondó másodszor!

Megvan a hely és az idő!
Dobpergés, dobpergés.

2010. május 1., szombat, 18:00 (igen, este 6!)
Hely: Casa de la Música

A történés: Perui-magyar (főleg perui, magyar fordítással) mesemondás, élőben, egyenesben, igazi perui mesemondóval csak nektek, csak most!

Ne hagyjátok ki! Én sem fogom :)

Részletesebben itt olvashattok a programról!

(Azok, akiknek nem jó az időpont, ne csüggedjenek, mert tervezünk egy másik fellépést is, május 3-ra. Hamarosan további részletek! Irjátok fel mindkét időpontot, olyan nincs, hogy az egyik ne lenne jó, kifogást nem fogadok el ;)

Perui mesemondó Budapesten!

Aki emlékszik még a Szépművészeti inka kiállításához készített meseprogramomra, az tudja, hogy a legtöbb remek dél-amerikai mesét (a stoppoló állatokról, meg a rókáról, aki szerelmes volt a holdba stb.) egy mesemondó barátomtól kaptam ajándékba. A fickó neve Wayqui Trotacuentos, rengeteget utazik, elsősorban spanyol nyelvterületen, és nagyon eleven, jópofa előadó.
Nos, a helyzet az, hogy Wayqui az idén európai turnéra adta a fejét, és ennek keretei között május elején Budapestre látogat! Részletek még alakulóban, az azonban biztos, hogy május 1-én fellép! És fogalmunk se nincsen, lesz-e közönsége. Spanyolul értő, mesekedvelő közönséget toborozni nem egyszerű feladat...
Szóval!
MÁJUS 1. Hely és időpont hamarosan. SPANYOL MESEMONDÁS BUDAPESTEN! Beugró 700-900 forint között. Remek lesz, nekem higyjétek el ;) Kezdő spanyolosok és spanyoltalanok is jöjjenek, mert 1. valószínűleg ott leszek és fordítok, legalább egy-két mesét, 2. ilyet nem láttok/hallotok megint egyhamar, és 3. a mesék minden nyelven könnyen megérthetők :) Akivel már beszéltem személyesen, az jön, és punktum. A többiek meg zörögjenek, hogy jönnek, mert ha a nagy magyar valóság fapofával üldögél, akkor rossz kép marad rólunk a világ mesemondóiban, és nem jön ide több vándor mesélő! Tessék kitenni magunkért és mutatni egy kis magyar-spanyol vendégszeretetet!!!
(Érdeklődés hiányában az est el is maradhat, úgyhogy kössük fel a gatyát...)
Akit érdekel:
Wayqui honlapja
Wayqui videói
Még egy videó

MERT A SPANYOL NYELV SZÉP!

Mandulavirág

Nahát, a régi mesék is okoznak még nekem új meglepetéseket...
(Blogolok, mert ha még egy darab szürke cserepet be kell leltáraznom, az itthoni edények is törni kezdenek)

Tegnapelőtt kinéztem az ablakon, és mit látok: virágoznak a mandulafák!!! Megint itt az ideje a mandulavirág legendájának. Döny, neked különösen ;)

A mesét még valamikor Amerika előtt tanultam egy másik mesemondótól, aki volt olyan kedves, és elküldte nekem a saját verzióját írásban. Már akkor megtetszett, és hamarosan én is terjeszteni kezdtem, a saját szám íze szerint persze. Ma viszont rám tört a kreativitás, és csodáltam a fehér virágokat az ablakból, és úgy döntöttem, utánanézek a történetnek egy kicsit.
Képzeljétek, mit találtam.

Abban a korban történt, amikor a föld, amit ma Portugáliának hívnak, a mórok uralma alatt állt. Akkoriban Al-Gharb volt a neve, és Chelb a fővárosa. Egy herceg uralkodott felette, az ifjú Ibne-Almundin; daliás, rettenthetetlen és győzedelmes. Csatát csata után nyert a hercegséget támadó hadak ellen; és az egyik ilyen ütközet után különleges zsákmányra tett szert: egy aranyhajú, kék szemű hercegnőre. A lány neve Gilda volt, és valahonnan egy messzi északi királyságból származott. (Ne kérdezzétek meg, mit keresett Portugáliában) A herceg beleszeretett, felemelte a rabszolgasorból és feleségül vette. Chelb népe káprázatos ünnepet ült, és mindenki boldog volt; Gilda hercegnő azonban napról napra fogyott, egyre szomorúbb lett, minden reggel bánatosan tekintett ki a kastély ablakán. Az udvar egyetlen bölcse vagy orvosa sem tudott gyógyírt találni a bajra. Végül azután egy költő, aki ugyanabból a messzi északi országból származott, és ugyanaz a baj gyötörte, meghallgatást kért a hercegtől, és elmagyarázta neki, mi után vágyakozik a hercegnő. Ibn-Almundin megfogadta a tanácsot, és a kastély körüli dombokat teleültette mandulafákkal. Attól kezdve minden tavasszal fehér virágok takarója borította a domboldalakat; amikor Gilda kinézett az ablakon, havat látott mindenfelé. A mandulafák az otthonára emlékeztették.

Na mármost, azon felül, hogy hogyan került Gilda Portugáliába, és hogy pontosan milyen státuszban is tartózkodott a kastélyban, mielőtt a népi legenda hercegnét csinált belőle... nekem tetszik ez a verzió. A mór herceg különösen. Nagyon különbözik attól, amit eddig meséltem, de ez nem fetétlenül rossz dolog.
Sok egyéb verzió is kering ebből a történetből, némelyik sokkal romantikusabb, mások meglehetősen tömörek.
Majd a nyáron megkérdezem a portugálokat...

Best of Petrovits

Kedvenc magyar költőm Petőfi Sándor. Ennyi. És a nagy többséggel ellentétben nekem nem azért, mert egyedül rá emlékszem az általános iskolai olvasókönyvből.
(Néha borzalmas verseket írt szegény)
Néhány perc múlva MÁRCIUS 15-e van, és kitört belőlem a hazafiasság...
...nak valami furcsa mutáns vállfaja.
Erről is a tricksterek tehetnek.

(Valamint: ez itt a reklám helye.
A SZÍNÉSZ, A NARANCS ÉS AZ ÖRDÖG: oktató jellegű történetmondó előadás iskolák és egyéb érdeklődő oktatásvégrehajtó intézmények számára nemes babérkoszorús költőnk makulátlan életéről, csak tőlem, csak most, csakazértis.
Na ja.)

Ízelítőnek ragadjunk ki néhány mozzanatot a költő úr irodalmi tevékenységéből:

Költőtársak
"A napokban megnéztük Murány várát... Szép derült nyári délután jártunk a nevezetes romokon, melyek talán hazánk valamennyi várai közt legközelebb állnak a felhőkhöz a mindenfelől szédítő meredekségű kőszikla ormon... A nyájak kolompoltak, a madark daloltak és fütyöltek, távolabb a hámorok zúgtak... mindenhol zaj, életzaj, csak itt fön a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyúk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend... kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott.
Igen aludt és hortyogott, becsületem szentségére esküszöm, aludt és hortyogott... Míg én a táj páratlan fönségén s a mult idők nagyszerű eseményein a legköltőibb ábránddal merengtem, addig Tompa Mihály aludt és hortyogott. Ha halálos ágyam előtt térdelve kér, hogy bocsássam meg ezt neki, mégsem bocsátom meg; ha a más világon találkozunk és kér, még ott sem bocsátom meg. Nem."

Barátok
"A Csizió is megjövendölte, hogy nem leszek szerencsés a barátságban... pedig ez nem hazud; azt is megmondta, hogy híres ember leszek."

Szemesnek áll a világ
"Gödöllőn lovakat váltánk és reggelizénk. Amint ki akartam a reggelit fizetni, egyik utitársam ellenszegült, hogy ne fáradjak, kifizeti ő; egyszersmind ajánlá erszényét számomra egész Miskolcig. Ezen az ajánlaton más ember talán nem bosszankodott volna.
Én sem bosszankodtam."

A kard meg a toll
"Én a tollat meglehetősen forgatom, de ugy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardviselésre, mire, fájdalom, későn születtem."

Ami szép az szép
"És ha Eperjesen ki-kijártam a Táborhegyre, az nem csupán a táj kedvéért történt; hanem egyrészt, vagy tán leginkább azért, mivel egy gyönyörű barna leányka esett utamba. Gyönyörű barna leányka volt, igazán; s ritkán mentem el ablaka alatt anélkül, hogy ott ne találtam volna. Ilyenkor aztán egymásra pillantotunk és mosolyogtunk, mintha régi ismerősök volnánk, pedig sohasem szóltunk egymással..."
(Vajon a lány tudta, kivel szemez?... Persze, hogy nem.)

Egy kis földrajz
"Nem fogom én elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Európa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Európa, szíve pedig a fiatal Amerika, hol végtelen őserdők zöldellnek, az életkedv és a remények erdői..."

Aggtelek
"... Soká tűnődtem: mint eredhetett e barlang?
Én kitaláltam.
Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogultak..."

Aggtelek II
"A falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják a neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is a nevemet.
- Tán el sem lehet olvasni? - kérdezém, csak azért, hogy odanézzen és bámuljon.
- Oh igen - felelt ő - el lehet...
De, irgalmasságos egek! Ezt oly hidegvérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kíribica Istók, vagy Sujánszki vagy Badacsonyi, vagy nem tudom, mi?"
(Híres költőnk ekkor 22 éves.)

Felfedezés
"A fölfedezések nem magyarnak valók... bajlódjanak ezzel más nemzetek."

Klasszikusok
"Gőthét nem szeretem, nem szívelhetem, utálom, undorodom tőle, mint a tejfölös tormától."

A lelkesedés
"Az én szívemet a halál sem hűti meg. Temessetek el éjszakon, s ültessetek sírom mellé narancsfát; meglátjátok, hogy ott is virít, mert szívem megmelegíti a földet, melyben fekünni fog."
(Ámen. Jutott már eszébe valakinek narancsfát keresni?...)

Arany vs Petőfi
"Bájdús Jankóm!
Toldit most olvasom hatodszor. Csakugyan nyomorú fércmű. Még vagy hatszor elolvasom az idén, hogy silányságát minél jobban fölfogjam."


Bónusz kérdés: mit csinált Petőfi Sándor 1848. március 15-én?
Válasz: nem tudjuk, de érdekességképp nézztek meg, mikor született a fia.
;)
Éjen a haza!

Itt sárkányok lesznek!

Egész napos sárkányos program. Bezony. Különböző sárkánytémájú mesecsokrokkal. Bezony.
Mivel legutóbb olyan remekül bevált a 'kérdezzük meg a közönséget' taktika, és mert évezredek óta nem írtam már új bejegyzést (szakdolgozat, pffft), hát most megint Hozzátok fordulok. Mi legyen, hogy legyen, milyen legyen, és főleg mi/ki az, aminek/akinek feltétlenül bele kell kerülnie... ;)
Sárkányok.
Három, kettő, egy. Tessék ötletelni.
A legaktívabb tanácsadók személyre szabott jutalomban részesülnek ;)

A csillagok után

Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt a tegnapi csillagos mesélésen! Mi nagyon jól éreztük magunkat :) Külön köszönet a srácoknak, akik segítettek összerakni a helyszínt, és természetesen mindenekelőtt Petrának, aki helyet és technológiát biztosított eme nagyszerű rendezvény számára! :)
Külön örültünk, hogy végigmondhattuk a vágatlan és cenzúrázatlan verziót, ami ha jól számoltuk, valamivel több, mint két órásra sikeredett :) Reméljük, ti is jól éreztétek magatokat, aki pedig nem tudott eljönni, az sajnálja, és jöjjön el legközelebb! :)

Indulás Nyugatra! Gyertek velünk!

Ezúttal mesemondói értelemben.
Bizony, a Tarkabarka Hölgy újabb projectbe vetette bele magát. Mintha nem lenne elég dolga.

NYUGATI UTAZÁS

Ulffal, az egyik svéd mesemondóval (Lausanne-ban ismerkedtünk meg) közösen készítünk egy programot a Nyugati Utazás című nagyon remek kínai legendából. Ennek első lépése a fent linkelt blog, ahogy közösen fogunk mindenféle jó, szép és érdekes dolgokat postolni, 3 nyelven, tricksterekről, halhatatlanokról, démonokról, és minden egyébről, ami a Kínából Indiába vezető úton felmerül.

Gyertek velünk! :)
Részletek a másik blogon. Ez nekem már a hetedik. No comment.

Csillagos végleges

Először is: aki kíváncsi a csillagos mesélésre 6-án szombaton, csörögjön, hívjon, írjon, jelezzen! Gyertek el, megéri! Lesz meglepetés is, jó sok mese, mindenféle csillagképek, egyéb jó dolgok. Meg vendégművész is ;)

Nah, megvolt a híres-hírhedt csillagképes mesemondás. Nem is sikerülhetett volna jobban.
Először is: mini planetárium! Bezony. Ez egy kis éggömb, amiben belül egy izzó van, és ha leteszitek egy sötét szoba közepére, szétdobja a csillagos eget a falakra meg a plafonra. És össze is vannak rajta kötve a pontok, hogy mókásbann legyen. És forog is, mindkét irányba. És dönteni is lehet. Teljesen összkomfortos. Eljátszogattunk vele egy egész napon át...
Másodszor: csillaglegendák sötétben, fent említett pnateárium társaságában, hátradőlve, eget (plafont) bámulva, szépen ráérősen. Mivel az egész rendezvény (Krúdy, Fizika Napja) egy átjáróház volt, sok sok sok vendéggel, ezért külön ügyelni kellett rá, hogy ne mászkáljanak folyton ki és be. Cserébe minden mese után ajtót nyitottunk, hogy aki akar, bejöhessen, a túlélók meg menekülhessenek... (szerencsére ezért többen jörrek be mint mentek ki, ami már önmagában is dicséret)
Mivel előző nap még némileg elvonta a figyelmem egy kisebb fajta dupla szigorlat, hazafelé a vonaton sikerült összerendeznem magamban a programot. Ebben nagy segítségemre volt a Csillagászlány, akit hetek óta nyüstölök a kérdéseimmel meg az ötleteimmel; áttanulmányoztuk a csillagképeket, és megvitattuk, melyek lennének a legjobb történetek.
Hát íme a sikerlista:
Coyote táncol a csillagokkal (nem számítottam erre a történetre túlságosan, inkább kicsiknek való; ahhoz képest meglepően nagy sikere volt. A tinédzserek értékelték a Wolverine-t túlszárnyaló gyógyulási képességeket, amiket csak egy trickster képes produkálni...)
Hoichi a dalnok (jó kis japán kísértetlegenda; főleg azért volt a helyén, mert a világító gömböt látva minden srácnak az volt az első, hogy "szellemet idézünk?". Naná hogy igen.)
Öregasszony unokája (Személy szerint nekem ez volt a kedvencem. Sajna húzni kellett belőle, hogy ne unja el a díszes társaság, de vannak benne nagyon drámai meg lírai pillanatok. Gyönyörű történet)
Perszeusz (Görög mitológia tinédzsereknek. Rock and roll. Elértünk egy olyan korosztályhoz, akiknek már nem teljesen egyértelmű, ki az a Perszeusz. Újszülöttnek minden vicc új. Juhé! És ha majd moziba mennek márciusban - Clash of the Titans, öveket becsatolni - már tudni fogják, miért gáz, hogy fehér színésznő játssza Andromédát...)
Elveszett fiúk (Szép kis történet, és a mai gyerekek rengeteg ponton tudnak kötődni hozzá. Ki gondolta volna, hogy a játékfüggőség már az indiánoknál is probléma volt?)
A medvévé változott lány (Még egy indián mese. Alapvetően két mondatban összefoglalható, de vannak benne olyan apró részletek, amikért érdemes kiszínezni egy kicsit.)
Pásztorfiú és Szövőlány (kínai klasszikus, igazi Valentin-napi történet. Személy szerint nem a kedvencem, ellenben a romantikus lelkületű tinik szeretik, nekem meg tetszik, hogy képes vagyok megtalálni az égen.)

Nos, ez ment az első hat órában. Ebéd utánra már hangom is alig volt, és a nyakam is görcsöt kapott a felfelé bámulástól; ez persze nem csökkentett a lelkesedésen. Csillagászlány közben az osztályokat járta és kérdésekre válaszolt hasonló lelkesedéssel. Délutánra azután már egyikünk sem volt képes teljes programot végigcsinálni, úgyhogy összedobtunk egyet. Rögtönzésnek indult; ő magyarázta a plafonon úszó csillagképeket, és meg közbe-közbeszúrtam néhány történetet (a fentieken kívül itt sorra került még Órión legendája, Ariadné koronája, az Égi Menyét, Perszeuszt pedig átvette ő, én pedig fülig érő szájjal hallgattam).
Az első körnek akkora kirobbanó sikere lett, hogy lenyomtuk még kétszer; a végére már egészen belerázódtunk. Sőt. Nagyon élveztük. És meg is vettük az ötletet. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, egy cosmó dicséret, meg gratuláció, meg köszönet, meg kérdés. Hízott a májunk rendesen.

Most már csak egy mini planetáriumra van szükségünk, és mehetünk turnézni! :)

Csillagos mesélés Pesten

Mivel már többen kérdezték: a sokat harangozott csillagos mesélés Győrben lesz. A nagy érdeklődésre való tekintettel (és mert egy nap alatt úgysem lesz időm a sok remek sztorit elmondani) arra gondoltam, rendeznék valamikor egy mesélést Pesten is (budaiak kedvéért: Budapesten, és igen, vidéki vagyok, nekünk Pest az Pest). VIP vendégeknek, csak a móka kedvéért :) Egyelőre konkrétabb ötletem nincs, mert a fejem tele van görög szobrokkal és hellénisztikus városalaprajzokkal, de a hét szebbik végéről majd jelentkezem megint, addig meg várom az ötleteket és javaslatokat!

Sic itur ad astra videó

Valószínűleg minden létező copyright megsértésével és több mint fél tucat film vandál szétszabdalásával alkottam egy kis kedvcsinálót a csillagos mesemondáshoz.

Sic itur ad astra

Az én kedvemnek legalábbis jót tett :) Általában ez a fázis jelzi, hogy már nagyon belerágtam magam egy témába (valamint hogy fontos szigorlat előtt állok és már bármi mást szívesebben csinálok csak jegyzetet ne kelljen a kezembe venni)
Aki tavaly ilyenkor is ismert, az láthatta jelen videó elődjét, amely a Tűz Napjára készült.

Ha nem, itt van.

Minden komoly cél és szándék nélkül. Jogdíjat nem fizetünk :D

Ja, és aki kitalálja az összes filmet, jó nálam egy forró csokira ;)

Csillagok csillagok

Nos, haladunk szépen előre az időben, és bár az utóbbi pár éjszaka csak a havat meg a felhőket láttam, azért mégis sikerült már néhány jó kis sztorit összegyűjteni. Hogy piszkáljam egy kicsit a társaság alkotó kedvét, ami eddig olyan jó hozzászólásokat termelt, íme egy kis ízelítő abból, mi várható a programban:

Általános csillagmesék:
Csillagok menyasszonyai / Háború az égben (Quileute - akinek ismerős a törzs neve, visítson nyugodtan ;)
Coyote táncol a csillagokkal (ez majdnem minden indián törzsnél megvan)
A dzsidzseridu legendája (ausztrál)
Csillaghercegnő (inka)

Pleiádok (Fiastyúk):
Hét nővér (görög)
Az elveszett fiúk (cserokí)
Maya-Mayi (ausztrál)

Orión:
Az égi vadász (görög)
Hoichi a dalnok (japán)

Aldebaran:
Öregasszony unokája / A csillagok fia (dakota)

Antares:
Antara regénye (iszlám előtti arab - tessék egy csillag, amihez egy teljes regényt írtak, és a fickó ráadásul létezett is...)

Nagygöncöl:
Medvévé Változott Asszony (feketeláb indián)
Göncöl táltos (magyar)

Altair és Vega:
A Pásztorfiú és a Szövőlány (kínai)

(Ezeknél persze jóval többet találtam; itt csak azon válogatott keveset soroltam fel, amik eléggé jók ahhoz, hogy használhatóak legyenek egy fellépésen :)

A keresés tovább zajlik...

Blogvendégség

Cinnamóni vizsgaszünetet tart, és vendégséget rendezett a blogján, hogy addig se maradjanak az olvasói olvasnivaló nélkül. A szerencsés meghívottak közül én vagyok az egyik, úgyhogy akinek kedve van, szökdécseljen át a Cinnamon-blogra és olvasson.

Itt a link.

És igen, megint csillagokról van szó ;)

A Tarkabarka Hölgy a rádióban

A Klubrádióval készült interjú egészében meghallgatható EZEN A LINKEN (a 4. és 5. szeletke vagyok én :)
Köszönet Kun Zsuzsának az interjúért és Ung Máriának a hanganyagért :)

Csip, csirip.

A Tarkabarka Hölgy immár fenn van a Twitteren (ezen a néven). Fogalma sincs, miért jó ez, de gondolta, illik megpróbálni a kapcsolatépítés jegyében.
Csak egy gondolat. Csipogjatok!

Megkérdezzük a közönséget

(Mert még mindig vizsgaidőszak van, és lenne jobb dolgom...:)

Csillagos-csillagképes mesemondás lesz január végén. Egész napos, torkot kiszárítós, ami a távcsövön kifér.

Gondolom, sejtitek, mennyi csillagos történet van a világ mesekincsében (anélkül is, hogy ellőném a kötelező poént). Úgyhogy gomhoz varrjuk a kabátot: a csillagokból, csillagképekből és egyéb égi jelenségekből indulok ki, és megnézzük, mit dob hozzá a gép.

Ha valakinek ötlete, hozzászólása, megjegyzése van, nagyon kérem foglalja írásba, a munka jelenlegi fázisában bármi jól jöhet :) Ha van olyan csillagkép, amit nagyon szerettek, vagy olyan égi látványosság, amiről szívesen hallanátok legendákat, esetleg bármilyen történet-morzsa, ami kipofozásra vár... Szóval értitek :)

A nagy gyűjtögetésből nyilván a blogra is csurran-cseppen majd valami, szóval jól járnak azok is, akik a fellépésen nem lesznek ott :)

Egy levél

Levelet kaptam egy 14 éves lánytól, akit úgy hívnak, Zalka Csenge Virág (Anna Izabell).

Próbáljátok ki egyszer. Irjatok levelet a 10 évvel idősebb önmagatoknak, ragasszátok le, tegyétek el biztos helyre... és 10 évvel később nyissátok ki.
Hihetetlen élmény volt.
(Eleve az, hogy emlékeztem, hová tettem, és meg is lett két költözés után)

14 éves Csenge (aki még nem régész, ellenben kezdő író, Gyűrűk Ura korszakát éli, és a mesemondásról gőze sincs) megkérdezte tőlem, szeretem-e még a legendákat, vagy már kijózanodtam. Azt hiszem, büszke lenne rám :)
Azt is megkérdezte, van-e gyerekem. Szemtelen kis csitri.

Irtam egyet a 34 éves Csengének is. 10 év, és odaér (ennyit a Magyar Postáról...)

Ki mondta, hogy az időutazást még nem találták fel? :D