Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy kis teve útnak indul a Háromkirályok karavánjával Betlehem felé, de nagyon nehezen bír lépést tartani az anyukájával és a felnőtt állatokkal. Teljesen kimerülve érkezik meg és roskad le a jászol mellé - a Kisjézus azonban egészen különleges ajándékkal jutalmazza meg az igyekezetét.
Mi fán terem?
Széles körben ismert szíriai karácsonyi legenda. Akkor bukkantam rá, amikor először válogattam össze karácsonyi mesemondó programot, Bob Hartman The Littlest Camel and Other Christmas Stories (A Legkisebb Teve, és Egyéb Karácsonyi Történetek) című könyvében. Első olvasásra nagyon megtetszett a gondolat, így utánaolvastam a hagyománynak és a kis teve figurájának is. Rengeteg elszórt forrást lehet találni róla mindenféle, karácsonyi hagyományokkal foglalkozó könyvekben.
Hab a tortán
Alföldi Róbert felolvasta ezt a mesét az Ünnepek a Kórházban kampány keretei között.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Bob Hartman: The Littlest Camel and Other Christmas Stories (Lion Children's Books, 2004.)
Edna Barth: Holly, Reindeer, and Colored Lights (Houghton Mifflin Harcours, 1971.)
Syria (Grolier, 2004.)
Christmas in Syria
2017. december 19., kedd
2017. december 18., hétfő
Sir Cleges cseresznyéi (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy jóságos lovag addig adakozik, míg minden vagyonát a szegényeknek nem ajándékozza, és koldusbotra nem jut. Jóságát azonban karácsonyi csoda jutalmazza: Cseresznyék érnek a kertjében a tél közepén, amelyekkel elindul a királyi udvarba az ünnepekre. A palotában minduntalan útját állják különféle őrök, akik azt követelik, kifelé menet adja nekik a cseresznyékért járó királyi jutalom egy részét... Sir Cleges pedig nem kevés furfanggal eléri, hogy a király rádöbbenjen, miféle emberek állnak őrt az udvarában.
Mi fán terem?
Sir Cleges egy középkori angol lovagi költemény, mely a tizennegyedik és a tizenötödik század fordulóján íródott. Sok helyen "Karácsonyi Cseresznyék" címmel hivatkoznak rá, és általánosságban véve része a mesemondók karácsonyi repertoárjának; nem csak mert karácsonykor játszódik, hanem azért is, mert a nagylelkűséget és az adakozást ünnepli. Ráadásul része az Arthur-mondakörnek is, hiszen Arthur apjának, Uther Pendragonnak udvarában játszódik (néhány változatban pedig magánál Arthurnál).
Hab a tortán
Többen kérdezték tőlem, hogyan kell Sir Cleges nevét kiejteni, de sajnos erre nem találtam egyértelmű választ, még angolul beszélő mesemondóktól sem.
Nem összetévesztendő a Cherry Tree Carol című balladával, amiben szintén téli cseresznyék szerepelnek, de egészen más kontextusban.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Az eredeti költemény online a Middle English Text Series honlapján, részletes bevezetővel
Modernizált prózai verzió a Medieval Forum honlapján
Miről szól?
Egy jóságos lovag addig adakozik, míg minden vagyonát a szegényeknek nem ajándékozza, és koldusbotra nem jut. Jóságát azonban karácsonyi csoda jutalmazza: Cseresznyék érnek a kertjében a tél közepén, amelyekkel elindul a királyi udvarba az ünnepekre. A palotában minduntalan útját állják különféle őrök, akik azt követelik, kifelé menet adja nekik a cseresznyékért járó királyi jutalom egy részét... Sir Cleges pedig nem kevés furfanggal eléri, hogy a király rádöbbenjen, miféle emberek állnak őrt az udvarában.
Mi fán terem?
Sir Cleges egy középkori angol lovagi költemény, mely a tizennegyedik és a tizenötödik század fordulóján íródott. Sok helyen "Karácsonyi Cseresznyék" címmel hivatkoznak rá, és általánosságban véve része a mesemondók karácsonyi repertoárjának; nem csak mert karácsonykor játszódik, hanem azért is, mert a nagylelkűséget és az adakozást ünnepli. Ráadásul része az Arthur-mondakörnek is, hiszen Arthur apjának, Uther Pendragonnak udvarában játszódik (néhány változatban pedig magánál Arthurnál).
Hab a tortán
Többen kérdezték tőlem, hogyan kell Sir Cleges nevét kiejteni, de sajnos erre nem találtam egyértelmű választ, még angolul beszélő mesemondóktól sem.
Nem összetévesztendő a Cherry Tree Carol című balladával, amiben szintén téli cseresznyék szerepelnek, de egészen más kontextusban.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Az eredeti költemény online a Middle English Text Series honlapján, részletes bevezetővel
Modernizált prózai verzió a Medieval Forum honlapján
Címkék:
advent,
Arthur király,
karácsony,
középkor,
legendák,
lovagok,
Világszép Alapítvány
2017. december 17., vasárnap
A boldogtalan fenyőfa (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy kis fenyőfa elégedetlen a saját tűleveleivel, és másféle leveleket kíván magának. Először arany, majd üveg levelei nőnek, de mindegyikkel új problémák adódnak; még a friss zöld levelekkel sem jár sikerrel, amilyenekkel a többi fa ékeskedik. Hosszas keresgélés után végül mégiscsak a saját tűleveleit kívánja vissza, és rájön, hogy mindennél jobban illenek hozzá.
Mi fán terem?
Fenyőfán.
A sztorival megint csak Kevin Strauss remek könyvében találkoztam először, ahol dán népmeseként van megjelölve. Kevin több forrást is említ hozzá, de saját kutatásaim során is számtalan változatára akadtam rá különböző századeleji pedagógiai folyóiratokban. Nagyon egyszerű, rövid történet, aminek nagyon látványos üzenete van, így rengeteg forrás átvette. Legtöbbjük nem jelöl meg kultúrát vagy népet, ezért az is elképzelhető, hogy valamiféle irodalmi eredetű meséről van szó, ami könyvről könyvre terjed...
Hab a tortán
Kevin környezeti nevelő mesét csinált belőle azáltal, hogy hozzámeséli, hogyan alkalmazkodnak az egyes levéltípusok a környezethez.
Szeretettel ajánlom gyerekeknek karácsonyi műsorokhoz. Könnyen megtanulható, könnyen mesélhető, és nagyon bájos. Van egy nyolcéves tanítványom, aki rettentően imádja mesélni. Az arany és üveg levelek mellé nagyon kreatívan más és más leveleket is kitalál hozzá.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Kevin Strauss: Tales with Tails (Libraries Unlimited, 2006.)
Normal Instructor and Primary Plans (Volume 30, 1920.)
Linda Brown McCurry: Classic Stories for the Little Ones (Public-School Publishing Company, 1894.)
New York Teachers' Monographs (Volume 8, 1906.)
Miről szól?
Egy kis fenyőfa elégedetlen a saját tűleveleivel, és másféle leveleket kíván magának. Először arany, majd üveg levelei nőnek, de mindegyikkel új problémák adódnak; még a friss zöld levelekkel sem jár sikerrel, amilyenekkel a többi fa ékeskedik. Hosszas keresgélés után végül mégiscsak a saját tűleveleit kívánja vissza, és rájön, hogy mindennél jobban illenek hozzá.
Mi fán terem?
Fenyőfán.
A sztorival megint csak Kevin Strauss remek könyvében találkoztam először, ahol dán népmeseként van megjelölve. Kevin több forrást is említ hozzá, de saját kutatásaim során is számtalan változatára akadtam rá különböző századeleji pedagógiai folyóiratokban. Nagyon egyszerű, rövid történet, aminek nagyon látványos üzenete van, így rengeteg forrás átvette. Legtöbbjük nem jelöl meg kultúrát vagy népet, ezért az is elképzelhető, hogy valamiféle irodalmi eredetű meséről van szó, ami könyvről könyvre terjed...
Hab a tortán
Kevin környezeti nevelő mesét csinált belőle azáltal, hogy hozzámeséli, hogyan alkalmazkodnak az egyes levéltípusok a környezethez.
Szeretettel ajánlom gyerekeknek karácsonyi műsorokhoz. Könnyen megtanulható, könnyen mesélhető, és nagyon bájos. Van egy nyolcéves tanítványom, aki rettentően imádja mesélni. Az arany és üveg levelek mellé nagyon kreatívan más és más leveleket is kitalál hozzá.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Kevin Strauss: Tales with Tails (Libraries Unlimited, 2006.)
Normal Instructor and Primary Plans (Volume 30, 1920.)
Linda Brown McCurry: Classic Stories for the Little Ones (Public-School Publishing Company, 1894.)
New York Teachers' Monographs (Volume 8, 1906.)
2017. december 16., szombat
Az ezüst fenyőtobozok (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy árván maradt lányt egy szegény bányászcsalád fogad örökbe sok gyermekük mellé. Egy karácsony estén a lány elhatározza, hogy fenyőtobozokat gyűjt az erdőben, eladja őket a közelben lakó uraságnak tűzrevalóként, és a pénzből ajándékokat vásárol a testvéreinek, hogy szebb legyen a karácsony. Az erdőben találkozik egy öreg apóval, aki Rübezahl, az Erdők Védelmezője álruhában, és mivel udvarias hozzá, az öregapó egészen különleges tobozokat ajándékoz neki.
Mi fán terem?
A mesét Karen Chace amerikai mesemondó felbecsülhetetlen értékű blogján találtam. Karen tematikusan gyűjti a meséket egyes ünnepkhez, alkalmakhoz, évszakokhoz kapcsolódóan, és többek között bőséges karácsonyi gyűjteménye is van. Ez a történet azért került ki a blogra teljes egészében, mert a könyv, amiben eredetileg publikálták (száz évvel ezelőtt), már köztulajdonban van. A "sziléziai népmese"-ként jelölt történetet egyébként nem más publikálta először, mint Johanna Spyri svájci írónő, a Heidi című regény szerzője.
Hab a tortán
Rübezahl a sziléziai hegyvidék ismert erdei szelleme, akiről számtalan legenda szól; néhol segítő, máshol ártó vagy megtévesztő figura. Létezik egy másik nagyon ismert karácsonyi legenda is, amelyben almák magvait változtatja rubintokká egy szegény család kedvéért.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Karen Chace: The Silver Pine Cones
Granny Sue: The Silver Pine Cones
Katherine Dunlap Cather: Educating by story-telling (World Book Company, 1918.)
Miről szól?
Egy árván maradt lányt egy szegény bányászcsalád fogad örökbe sok gyermekük mellé. Egy karácsony estén a lány elhatározza, hogy fenyőtobozokat gyűjt az erdőben, eladja őket a közelben lakó uraságnak tűzrevalóként, és a pénzből ajándékokat vásárol a testvéreinek, hogy szebb legyen a karácsony. Az erdőben találkozik egy öreg apóval, aki Rübezahl, az Erdők Védelmezője álruhában, és mivel udvarias hozzá, az öregapó egészen különleges tobozokat ajándékoz neki.
Mi fán terem?
A mesét Karen Chace amerikai mesemondó felbecsülhetetlen értékű blogján találtam. Karen tematikusan gyűjti a meséket egyes ünnepkhez, alkalmakhoz, évszakokhoz kapcsolódóan, és többek között bőséges karácsonyi gyűjteménye is van. Ez a történet azért került ki a blogra teljes egészében, mert a könyv, amiben eredetileg publikálták (száz évvel ezelőtt), már köztulajdonban van. A "sziléziai népmese"-ként jelölt történetet egyébként nem más publikálta először, mint Johanna Spyri svájci írónő, a Heidi című regény szerzője.
Hab a tortán
Rübezahl a sziléziai hegyvidék ismert erdei szelleme, akiről számtalan legenda szól; néhol segítő, máshol ártó vagy megtévesztő figura. Létezik egy másik nagyon ismert karácsonyi legenda is, amelyben almák magvait változtatja rubintokká egy szegény család kedvéért.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Karen Chace: The Silver Pine Cones
Granny Sue: The Silver Pine Cones
Katherine Dunlap Cather: Educating by story-telling (World Book Company, 1918.)
Címkék:
advent,
karácsony,
népmesék,
Szilézia,
Világszép Alapítvány
2017. december 15., péntek
A három korcsolyás (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Karácsony este hazafelé tart, a csatornák jegén korcsolyázva, egy pék, egy takács, és egy földműves. Zsákjaikban a nap munkája után megmaradt élelmet, takarókat viszik hazafelé; mindhárman szegények, és szegényes karácsonyra készülnek. Amikor azonban egy fiatal párt találnak egy pajtában újszülött kisbabával, egy pillanatig sem haboznak, és odaadnak nekik mindent, ami a zsákjukban van. Kedvességük nem várt viszonzásra lel, és mindhárom családnál bekövetkezik a karácsonyi csoda.
Mi fán terem?
Ezzel a holland mesével egy mesemondók által üzemeltetett honlapon (story-lovers.com) keresztül találkoztam (a honlap sajnos már nem üzemel, de a Wayback Machine nevű archívum segítségével még megtekinthető). Első olvasásra nagyon tetszett, de, bár népmeseként jegyezték, sehol sem akadtam más forrásból a nyomára. Végül sikerült lenyomoznom, az Internetre honnan került fel a szöveg, és a könyv kiadójával vettem fel a kapcsolatot, akik nagyon kedvesen engedélyt adtak rá, hogy jótékonysági céllal a kalendárium részévé válhasson a történet.
A történet felhasználására engedélyt adott a Phoenix International Publications, Inc. (c) 2017.
Hab a tortán
Azért kértem külön engedélyt a kiadótól, mert gyanakszom rá, hogy a történet ebben a formájában nem népmese, hanem talán irodalmi alkotás. Még dolgozom a nyomozáson.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
The Three Skaters (a mese szövege online)
Treasury of Christmas Stories (Publications International, 2006.)
Miről szól?
Karácsony este hazafelé tart, a csatornák jegén korcsolyázva, egy pék, egy takács, és egy földműves. Zsákjaikban a nap munkája után megmaradt élelmet, takarókat viszik hazafelé; mindhárman szegények, és szegényes karácsonyra készülnek. Amikor azonban egy fiatal párt találnak egy pajtában újszülött kisbabával, egy pillanatig sem haboznak, és odaadnak nekik mindent, ami a zsákjukban van. Kedvességük nem várt viszonzásra lel, és mindhárom családnál bekövetkezik a karácsonyi csoda.
Mi fán terem?
Ezzel a holland mesével egy mesemondók által üzemeltetett honlapon (story-lovers.com) keresztül találkoztam (a honlap sajnos már nem üzemel, de a Wayback Machine nevű archívum segítségével még megtekinthető). Első olvasásra nagyon tetszett, de, bár népmeseként jegyezték, sehol sem akadtam más forrásból a nyomára. Végül sikerült lenyomoznom, az Internetre honnan került fel a szöveg, és a könyv kiadójával vettem fel a kapcsolatot, akik nagyon kedvesen engedélyt adtak rá, hogy jótékonysági céllal a kalendárium részévé válhasson a történet.
A történet felhasználására engedélyt adott a Phoenix International Publications, Inc. (c) 2017.
Hab a tortán
Azért kértem külön engedélyt a kiadótól, mert gyanakszom rá, hogy a történet ebben a formájában nem népmese, hanem talán irodalmi alkotás. Még dolgozom a nyomozáson.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
The Three Skaters (a mese szövege online)
Treasury of Christmas Stories (Publications International, 2006.)
Címkék:
advent,
Hollandia,
karácsony,
népmesék,
Világszép Alapítvány
2017. december 14., csütörtök
Paul Bunyan és a kék ökör (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Paul Bunyan Amerika északi és középnyugati részeinek híres-hírhedt óriás favágója, akiről számtalan legenda szól. Minden történetben és ábrázoláson elmaradhatatlan társa Babe, a kék ökör, akinek saját története van. Az ökör kicsi korában, a rettegett Kék Tél idején került Paul Bunyan táborába, és a gondoskodásnak köszönhetően döbbenetes méretűvé nőtte ki magát. Később aztán csatlakozott hozzájuk Bess, a sárga tehén is, Babe legnagyobb örömére... annak ellenére, hogy Babe a telet szerette a legjobban, Bess pedig a nyarat.
Mi fán terem?
Ha amerikai népmesékre terelődik a szó, Paul Bunyan az egyik első példa, ami mindenkinek eszébe jut. Az északi favágó-telepek folklórhőseként tartják számon, aki körül számos ismert figura (közöttük Babe) történetei is tömörülnek. A legtöbb sztori "tall tale," vagyis olyan hazug mese, amiben a vicces túlzások, természetfeletti tulajdonságok vannak túlsúlyban (mint amilyen Babe óriási termete, és a Kék Tél leírása is). A legendák folklór-jellege körül némi vita alakult ki az évek folyamán, és mára már sokan "fakelore"-nak hiszik őket - olyan történeteknek, melyeket egy szerző saját kútfőből írt és aztán (hamisan) folkórként publikált. Az igazságot két évszázad távlatából nehéz kideríteni, főleg, mert Paul Bunyan azóta visszatért a szájhagyományba - ám az tény, hogy Amerika sok részéről gyűjtöttek tényleges népmeséket nagyon hasonló hősökről.
Hab a tortán
Babe nevét a magyar kiadásban valamilyen fura okból Bébé-nek fordították.
Babe figurájába akkor szerettem bele igazán, amikor felbukkant a Fables (Fabulák) című zseniális képregényben, mint apró, szarkasztikus verziója önnön korábbi dicsőségének.
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Ortutay Gyula: A mesemondó szikla (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1969.)
Angolul:
W.B. Laughead: The Marvelous Exploits of Paul Bunyan and his Big Blue Ox (Red River Lumber Company, 1922.)
Babe the Blue Ox (American Folklore)
Paul Bunyan and the Blue Snow
Miről szól?
Paul Bunyan Amerika északi és középnyugati részeinek híres-hírhedt óriás favágója, akiről számtalan legenda szól. Minden történetben és ábrázoláson elmaradhatatlan társa Babe, a kék ökör, akinek saját története van. Az ökör kicsi korában, a rettegett Kék Tél idején került Paul Bunyan táborába, és a gondoskodásnak köszönhetően döbbenetes méretűvé nőtte ki magát. Később aztán csatlakozott hozzájuk Bess, a sárga tehén is, Babe legnagyobb örömére... annak ellenére, hogy Babe a telet szerette a legjobban, Bess pedig a nyarat.
Mi fán terem?
Ha amerikai népmesékre terelődik a szó, Paul Bunyan az egyik első példa, ami mindenkinek eszébe jut. Az északi favágó-telepek folklórhőseként tartják számon, aki körül számos ismert figura (közöttük Babe) történetei is tömörülnek. A legtöbb sztori "tall tale," vagyis olyan hazug mese, amiben a vicces túlzások, természetfeletti tulajdonságok vannak túlsúlyban (mint amilyen Babe óriási termete, és a Kék Tél leírása is). A legendák folklór-jellege körül némi vita alakult ki az évek folyamán, és mára már sokan "fakelore"-nak hiszik őket - olyan történeteknek, melyeket egy szerző saját kútfőből írt és aztán (hamisan) folkórként publikált. Az igazságot két évszázad távlatából nehéz kideríteni, főleg, mert Paul Bunyan azóta visszatért a szájhagyományba - ám az tény, hogy Amerika sok részéről gyűjtöttek tényleges népmeséket nagyon hasonló hősökről.
Hab a tortán
Babe nevét a magyar kiadásban valamilyen fura okból Bébé-nek fordították.
Babe figurájába akkor szerettem bele igazán, amikor felbukkant a Fables (Fabulák) című zseniális képregényben, mint apró, szarkasztikus verziója önnön korábbi dicsőségének.
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Ortutay Gyula: A mesemondó szikla (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1969.)
Angolul:
W.B. Laughead: The Marvelous Exploits of Paul Bunyan and his Big Blue Ox (Red River Lumber Company, 1922.)
Babe the Blue Ox (American Folklore)
Paul Bunyan and the Blue Snow
Címkék:
advent,
Amerika,
amerikai népmesék,
karácsony,
népmesék,
Világszép Alapítvány
2017. december 13., szerda
A kismalac télen (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy szegény ember egyedül él az erdőben a kis malacával, akit saját gyermekeként szeret. Amikor beköszönt a tél, és elfogy az ennivaló, a hűséges kismalac elindul, hogy élelmet keressen a gazdájának. A rá leselkedő farkasok és medvék fenyegetése ellenére kalandos úton sikerül gombákat és mézet is találnia, amivel átvészelhetik a telet a kunyhóban.
Mi fán terem?
Pályuk Anna ruszin-magyar mesemondó szépséges népmeséivel először a Felsőtiszai Népmesék című könyvben találkoztam, kezdő mesemondó koromban. Azóta a repertoárom központi részévé váltak; mesélem őket magyarul, angolul, spanyolul, és hamarosan angol fordításban kötetem is jelenik meg majd belőlük. Pályuk Annától majdnem 100 mesét gyűjtöttek fel a múlt század elején; többségük sohasem jelent meg nyomtatásban, így be kellett ülnöm a Néprajzi Múzeum adattárába, hogy előássam őket. Többek között olyan kincsekre bukkantam közöttük, mint ez a kis történet is, ami a maga egyszerűségében végtelenül bájos. Kíváncsi vagyok, a szerkesztett kötetekbe miért nem válogatták bele.
Hab a tortán
Az a sejtésem van, hogy a történet eredetileg három ennivalót, három malac-küldetést tartalmazott, de egy valahogy kimaradhatott a lejegyzett szövegből. Ki-ki kipótolhatja a saját ízlése szerint.
Aki meséli, járjon utána!
Az eredeti szöveg a Néprajzi Múzeum Adattárában található. Pályuk Anna többi meséjéből az alábbi kötetekben olvashattok:
Kocsisné Szirmai Fóris Mária: A csodacsupor (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1968.)
Kovács Ágnes: Felsőtiszai Népmesék (Alföldi Magvető, 1956.)
Simonits Mária: Szélanyó keresztlánya (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1986.)
Miről szól?
Egy szegény ember egyedül él az erdőben a kis malacával, akit saját gyermekeként szeret. Amikor beköszönt a tél, és elfogy az ennivaló, a hűséges kismalac elindul, hogy élelmet keressen a gazdájának. A rá leselkedő farkasok és medvék fenyegetése ellenére kalandos úton sikerül gombákat és mézet is találnia, amivel átvészelhetik a telet a kunyhóban.
Mi fán terem?
Pályuk Anna ruszin-magyar mesemondó szépséges népmeséivel először a Felsőtiszai Népmesék című könyvben találkoztam, kezdő mesemondó koromban. Azóta a repertoárom központi részévé váltak; mesélem őket magyarul, angolul, spanyolul, és hamarosan angol fordításban kötetem is jelenik meg majd belőlük. Pályuk Annától majdnem 100 mesét gyűjtöttek fel a múlt század elején; többségük sohasem jelent meg nyomtatásban, így be kellett ülnöm a Néprajzi Múzeum adattárába, hogy előássam őket. Többek között olyan kincsekre bukkantam közöttük, mint ez a kis történet is, ami a maga egyszerűségében végtelenül bájos. Kíváncsi vagyok, a szerkesztett kötetekbe miért nem válogatták bele.
Hab a tortán
Az a sejtésem van, hogy a történet eredetileg három ennivalót, három malac-küldetést tartalmazott, de egy valahogy kimaradhatott a lejegyzett szövegből. Ki-ki kipótolhatja a saját ízlése szerint.
Aki meséli, járjon utána!
Az eredeti szöveg a Néprajzi Múzeum Adattárában található. Pályuk Anna többi meséjéből az alábbi kötetekben olvashattok:
Kocsisné Szirmai Fóris Mária: A csodacsupor (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1968.)
Kovács Ágnes: Felsőtiszai Népmesék (Alföldi Magvető, 1956.)
Simonits Mária: Szélanyó keresztlánya (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1986.)
Címkék:
advent,
állatok,
karácsony,
magyar,
népmesék,
Pályuk Anna,
Világszép Alapítvány
2017. december 12., kedd
A Hóvihar Boszorkánya (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Amikor két gyermeke lustasága miatt egy özvegyasszony sátrában kialszik a tűz, a Hóvihar gonosz boszorkánya madárrá változtatja az anyát, és elhurcolja a fagyos hegyek közé. Jattó és Tajune, fivér és nővér, elindulnak, hogy kiszabadítsák az édesanyjukat. Útközben óriásokkal harcolnak meg, szakadékokon kelnek át, és áldozatokat hoznak - de segítőik is akadnak a Hóvihar elleni harcban szarvasok, Északi Fények, és a Nap személyében.
Mi fán terem?
A mesére először Heather Forest amerikai mesemondó szépséges, Wonder Tales from Around the World (Varázsmesék a Világ Körül) című gyűjteményében bukkantam rá. Heather egy szibériai mesegyűjtésre hivatkozott a jegyzeteiben, melyet James Riordan mesegyűjtő és fordító publikált 1989-ben. A könyvet korábban olvastam már, de a mese felett valahogy elsiklottam akkor; mivel annak idején könyvtári példányom volt csak, ennek örömére (avagy ezzel a kifogással...) megvásároltam egyet egy online antikváriumból. Riordan a könyv bevezetőjében elmeséli, hogy a kötet meséit 1977 és 1981 között maga gyűjtötte a szájhagyományból szibériai terepmunkája során. A mesét nyenyec meseként jegyzi, de sajnos több megjegyzést nem fűz hozzá. Ez azért érdekes, mert további kutakodás során rábukkantam ugyanerre a történetre egy orosz képeskönyv formájában, Janna Vitenzon tollából. Az Internet csodáinak köszönhetően sikerült egy (fóliába csomagolt és enyhén foszladozó) példányt ebből is beszereznem; az angol nyelvű mesekönyv 1975-ben jelent meg Moszkvában, és egy 1970-es diafilm szépséges képeit használja illusztrációnak. A szöveg, kisebb eltérésekkel, majdnem ugyanaz, mint Riordané. Ennek alapján két gondolatom támadt: Riordan vagy találkozott az útja során a képeskönyvvel, és annyira tetszett neki, hogy "begyűjtötte a mesét," vagy pedig maga a diafilm/képeskönyv volt annyira népszerű, hogy visszakerült onnan a szájhagyományba. Sajnos más forrásból nem bukkantam még a történet nyomára.
Hab a tortán
Jattó az angol átírásokban Yatto néven szerepel, míg a nővére Teune, Teyune, vagy Tayune néven, szerzőtől függően. Mivel nem találtam jobb forrást a meséhez, fonetikusan íram át a neveket a magyar szöveghez.
Aki meséli, járjon utána!
Heather Forest: Wonder Tales from Around the World (August House, 2006.)
James Riordan: The Sun Maiden and the Crescent Moon (Interlink Books, 1998.)
Janna Vitenzon: The Tale of Brave Yatto and His Sister Teune (Moszkva, 1975.)
Miről szól?
Amikor két gyermeke lustasága miatt egy özvegyasszony sátrában kialszik a tűz, a Hóvihar gonosz boszorkánya madárrá változtatja az anyát, és elhurcolja a fagyos hegyek közé. Jattó és Tajune, fivér és nővér, elindulnak, hogy kiszabadítsák az édesanyjukat. Útközben óriásokkal harcolnak meg, szakadékokon kelnek át, és áldozatokat hoznak - de segítőik is akadnak a Hóvihar elleni harcban szarvasok, Északi Fények, és a Nap személyében.
Mi fán terem?
A mesére először Heather Forest amerikai mesemondó szépséges, Wonder Tales from Around the World (Varázsmesék a Világ Körül) című gyűjteményében bukkantam rá. Heather egy szibériai mesegyűjtésre hivatkozott a jegyzeteiben, melyet James Riordan mesegyűjtő és fordító publikált 1989-ben. A könyvet korábban olvastam már, de a mese felett valahogy elsiklottam akkor; mivel annak idején könyvtári példányom volt csak, ennek örömére (avagy ezzel a kifogással...) megvásároltam egyet egy online antikváriumból. Riordan a könyv bevezetőjében elmeséli, hogy a kötet meséit 1977 és 1981 között maga gyűjtötte a szájhagyományból szibériai terepmunkája során. A mesét nyenyec meseként jegyzi, de sajnos több megjegyzést nem fűz hozzá. Ez azért érdekes, mert további kutakodás során rábukkantam ugyanerre a történetre egy orosz képeskönyv formájában, Janna Vitenzon tollából. Az Internet csodáinak köszönhetően sikerült egy (fóliába csomagolt és enyhén foszladozó) példányt ebből is beszereznem; az angol nyelvű mesekönyv 1975-ben jelent meg Moszkvában, és egy 1970-es diafilm szépséges képeit használja illusztrációnak. A szöveg, kisebb eltérésekkel, majdnem ugyanaz, mint Riordané. Ennek alapján két gondolatom támadt: Riordan vagy találkozott az útja során a képeskönyvvel, és annyira tetszett neki, hogy "begyűjtötte a mesét," vagy pedig maga a diafilm/képeskönyv volt annyira népszerű, hogy visszakerült onnan a szájhagyományba. Sajnos más forrásból nem bukkantam még a történet nyomára.
Hab a tortán
Jattó az angol átírásokban Yatto néven szerepel, míg a nővére Teune, Teyune, vagy Tayune néven, szerzőtől függően. Mivel nem találtam jobb forrást a meséhez, fonetikusan íram át a neveket a magyar szöveghez.
Aki meséli, járjon utána!
Heather Forest: Wonder Tales from Around the World (August House, 2006.)
James Riordan: The Sun Maiden and the Crescent Moon (Interlink Books, 1998.)
Janna Vitenzon: The Tale of Brave Yatto and His Sister Teune (Moszkva, 1975.)
2017. december 11., hétfő
La Befana (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy asszony mindennél büszkébb a háza tisztaságára és szépségére, ezért egyfolytában takarít. Amikor a Háromkirályok, útban Betlehem felé, megállnak nála és magukkal invitálják megnézni a Kisjézust, az asszony kerek perec közli, hogy nem ér rá. Később aztán megbánja, hogy lemaradt a csodáról, és a seprűjével meg egy rakat ajándékkal útnak indul megkeresni a Kisdedet.
Mi fán terem?
La Befana, a "karácsonyi boszorkány" olasz legendája nagyon ismert. Ő hozza az ajándékokat a gyerekeknek január 6-án, a Háromkirályok ünnepén. Nyelvészek szerint a neve is innen származik: "La Befana" az "Epifania" (Vízkereszt) népiesen félrehallott változata. Egyes források szerint La Befana ajándékosztó tevékenysége a római Saturnalia ünnepéig vezethető vissza, vagy Strenuának, az új év istennőjének kultuszáig; a "boszorkány" figurája a 13. században bukkant fel először.
Hab a tortán
Rómában minden évben karácsonyi vásárral és fesztivállal ünneplik La Befanát a Piazza Navonán. A fesztivál fő motívuma a boszorkány, melynek sokan be is öltöznek, hogy a téren riogassák az embereket és ajándékokat osszanak a gyerekeknek (La Befana az általános felfogás szerint ronda, ám kedves). Hasonló ünnepségek Olaszország sok más városában (többek között Velencében) is léteznek.
Aki meséli, járjon utána!
La Befanáról rengeteget olvashattok Internet-szerte mindenféle nyelveken. Itt csak néhány forrást emelek ki.
Magyarul:
Befana lemaradt a három királyoktól
Vízkereszt Olaszországban
Angolul:
G. Newcomb: History of the Christmas Festival (1843.)
Joanne Mattern: Celebrate Christmas (Enslow Publishers, 2007.)
William Wetmore Story: Roba di Roma (Chapman and Hall, 1875.)
La Befana
Miről szól?
Egy asszony mindennél büszkébb a háza tisztaságára és szépségére, ezért egyfolytában takarít. Amikor a Háromkirályok, útban Betlehem felé, megállnak nála és magukkal invitálják megnézni a Kisjézust, az asszony kerek perec közli, hogy nem ér rá. Később aztán megbánja, hogy lemaradt a csodáról, és a seprűjével meg egy rakat ajándékkal útnak indul megkeresni a Kisdedet.
Mi fán terem?
La Befana, a "karácsonyi boszorkány" olasz legendája nagyon ismert. Ő hozza az ajándékokat a gyerekeknek január 6-án, a Háromkirályok ünnepén. Nyelvészek szerint a neve is innen származik: "La Befana" az "Epifania" (Vízkereszt) népiesen félrehallott változata. Egyes források szerint La Befana ajándékosztó tevékenysége a római Saturnalia ünnepéig vezethető vissza, vagy Strenuának, az új év istennőjének kultuszáig; a "boszorkány" figurája a 13. században bukkant fel először.
Hab a tortán
Rómában minden évben karácsonyi vásárral és fesztivállal ünneplik La Befanát a Piazza Navonán. A fesztivál fő motívuma a boszorkány, melynek sokan be is öltöznek, hogy a téren riogassák az embereket és ajándékokat osszanak a gyerekeknek (La Befana az általános felfogás szerint ronda, ám kedves). Hasonló ünnepségek Olaszország sok más városában (többek között Velencében) is léteznek.
Aki meséli, járjon utána!
La Befanáról rengeteget olvashattok Internet-szerte mindenféle nyelveken. Itt csak néhány forrást emelek ki.
Magyarul:
Befana lemaradt a három királyoktól
Vízkereszt Olaszországban
Angolul:
G. Newcomb: History of the Christmas Festival (1843.)
Joanne Mattern: Celebrate Christmas (Enslow Publishers, 2007.)
William Wetmore Story: Roba di Roma (Chapman and Hall, 1875.)
La Befana
Címkék:
advent,
karácsony,
legendák,
olasz,
Világszép Alapítvány
2017. december 10., vasárnap
Sir Gawain házassága (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Arthur királynak egy titokzatos lovag felteszi a kérdést: Mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik? Királyunknak karácsony és újév között kell meglelnie a helyes választ, vagy elveszíti a trónját, és talán az életét is. A keresésben segíti hűséges unokaöccse, Sir Gawain, aki még abba is beleegyezik, hogy feleségül vegye az a borzasztóan csúf banyát, akivel az erdőben találkoznak, és aki tudja a kérdésre az egyetlen (!) helyes választ. Mire a történet megoldódik, minden lovag tanul valamit arról, mire vágynak a legjobban a nők.
Mi fán terem?
"Sir Gawain és Dame Ragnell házassága" egy 15. századi angol költemény. Ismeretlen szerző műve, de néhányan Sir Thomas Malory-nak tulajdonítják. Először az amerikai Országos Mesemondó Fesztiválon hallottam élőszóban (Ed Stivender mesélte, ha jól emlékszem), és szerelem volt első hallásra. Később megtudtam, hogy a legtöbb nemzetközi mesemondó meséli, de legalábbis ismeri, aminek jó oka van - látványos példája annak, hogy a középkorban is születhettek a mai világ közönségeihez szóló történetek (klasszikus feminista sztori, na). Később megtaláltam ballada formájában is, a Childe-féle gyűjteményben 31-es számmal.
Hab a tortán
Azért válogattam be a karácsonyi történetek közé, mert pont a két ünnep között játszódik. Ráadásul amikor először bukkan fel benne Dame Ragnell, skarlátvörös ruhában áll egy tölgy és egy magyalbokor között, ami eléggé látványosan a téli időszak szimbolikája.
Kamaszoknak tökéletes történet. Ha egyetlen sztorit kellene választanom, amit magammal vihetek egy gimnáziumi fellépésre, biztos, hogy ez lenne az.
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Kiss Sándor: Az Arthur király mondakör (Attraktor kiadó, 2012.)
Angolul:
Az eredeti szöveg online, a Camelot Project honlapján, részletes bevezetővel
A Childe ballada szövege, a Camelot Project honlapján, részletes bevezetővel
Modern prózai fordítás a Medieval Forum honlapján
Miről szól?
![]() |
| Juan Wijngaard képe ebből a könyvből |
Mi fán terem?
"Sir Gawain és Dame Ragnell házassága" egy 15. századi angol költemény. Ismeretlen szerző műve, de néhányan Sir Thomas Malory-nak tulajdonítják. Először az amerikai Országos Mesemondó Fesztiválon hallottam élőszóban (Ed Stivender mesélte, ha jól emlékszem), és szerelem volt első hallásra. Később megtudtam, hogy a legtöbb nemzetközi mesemondó meséli, de legalábbis ismeri, aminek jó oka van - látványos példája annak, hogy a középkorban is születhettek a mai világ közönségeihez szóló történetek (klasszikus feminista sztori, na). Később megtaláltam ballada formájában is, a Childe-féle gyűjteményben 31-es számmal.
Hab a tortán
Azért válogattam be a karácsonyi történetek közé, mert pont a két ünnep között játszódik. Ráadásul amikor először bukkan fel benne Dame Ragnell, skarlátvörös ruhában áll egy tölgy és egy magyalbokor között, ami eléggé látványosan a téli időszak szimbolikája.
Kamaszoknak tökéletes történet. Ha egyetlen sztorit kellene választanom, amit magammal vihetek egy gimnáziumi fellépésre, biztos, hogy ez lenne az.
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Kiss Sándor: Az Arthur király mondakör (Attraktor kiadó, 2012.)
Angolul:
Az eredeti szöveg online, a Camelot Project honlapján, részletes bevezetővel
A Childe ballada szövege, a Camelot Project honlapján, részletes bevezetővel
Modern prózai fordítás a Medieval Forum honlapján
Címkék:
advent,
Arthur király,
karácsony,
legendák,
lovagok,
nők,
Világszép Alapítvány
2017. december 9., szombat
Az özvegyasszony és a róka (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy magányosan éldegélő, barátságos öregasszony házát egy korán érkező télen betemeti a hó. Amikor hetekkel később szomszédai a keresésére indulnak, nem tudják, mire számítsanak - ám az anyókát életben és egészségben találják a hótakaró alatt. Vajon ki segített neki?
Mi fán terem?
Ezt a mesét George Macpherson híres skót mesemondó egyik könyvében találtam. A mesemondóval személyes Lausanne-ban találkoztunk 2009-ben, a FEST (Európai Mesemondó Szövetség) egyik első konferenciáján; órákig hallgattam a meséit az előadások közötti szünetekben. George-ot gyermekkora óta mesemondónak nevelték, és a saját családja történetein kívül évtizedek óta gyűjti a meséket, legendákat más mesemondóktól is Skócia-szerte. A fenti történetet a Highland Myths and Legends (Felföldi mítoszok és legendák) című könyvében publikálta, "Az Ollisdale-i Róka" címmel. Azonnal megtetszett, amikor először olvastam. George-tól írásban, emailben kértem engedélyt hozzá, hogy ez a bájos, Glendale-i helyi legenda bekerülhessen a kalendárium meséi közé. Nagyon kedvesen, igennel válaszolt. Ez úton is köszönjük neki a mesét!
Hab a tortán
Ollisdale a Belső-Hebridák legnagyobb szigetén, Skye-on található, mely egyben a mesemondó otthona is.
Aki meséli, járjon utána!
George W. Macpherson: Highland Myths and Legends (Luath Press, 2001.)
Miről szól?
Egy magányosan éldegélő, barátságos öregasszony házát egy korán érkező télen betemeti a hó. Amikor hetekkel később szomszédai a keresésére indulnak, nem tudják, mire számítsanak - ám az anyókát életben és egészségben találják a hótakaró alatt. Vajon ki segített neki?
Mi fán terem?
Ezt a mesét George Macpherson híres skót mesemondó egyik könyvében találtam. A mesemondóval személyes Lausanne-ban találkoztunk 2009-ben, a FEST (Európai Mesemondó Szövetség) egyik első konferenciáján; órákig hallgattam a meséit az előadások közötti szünetekben. George-ot gyermekkora óta mesemondónak nevelték, és a saját családja történetein kívül évtizedek óta gyűjti a meséket, legendákat más mesemondóktól is Skócia-szerte. A fenti történetet a Highland Myths and Legends (Felföldi mítoszok és legendák) című könyvében publikálta, "Az Ollisdale-i Róka" címmel. Azonnal megtetszett, amikor először olvastam. George-tól írásban, emailben kértem engedélyt hozzá, hogy ez a bájos, Glendale-i helyi legenda bekerülhessen a kalendárium meséi közé. Nagyon kedvesen, igennel válaszolt. Ez úton is köszönjük neki a mesét!
Hab a tortán
Ollisdale a Belső-Hebridák legnagyobb szigetén, Skye-on található, mely egyben a mesemondó otthona is.
Aki meséli, járjon utána!
George W. Macpherson: Highland Myths and Legends (Luath Press, 2001.)
2017. december 8., péntek
A delfinek születése (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Xosé, a Hóvihar seregei elől egy család a tengerbe menekül. Kemánta, az egyik asszony férje, nem tud úszni, és ezért a parton próbál maradni, hiába rángatják magukkal a többiek; jobban fél a víztől, mint a hóvihartól. Végül a rokonok csak magukkal hurcolják az óceánba, ahol az egész család együtt dolgozik rajta, hogy a felszínen tudjon maradni.
Mi fán terem?
Hóról, télről, családról szóló, nem-európai történeteket keresgélve bukkantam rá erre a történetre egy különleges kötet segítségével. A Latin American Story Finder című könyv 470 dél-amerikai népmese és legenda rövid összefoglalóját tartalmazza kulcsszavakkal, forrásokkal, és sok egyéb információval együtt, hogy segítse a mesemondóknak a megtalálásukat.
"A delfinek születése" egy szelknam (Selk'nam) indián legenda. Ez a nép Argentína déli csücskében, a Tűzföldön él, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint kevesebb, mint háromezren vannak (utolsó "tiszta vérű" tagjuk az 1970-es években hunyt el), és a nyelvüket a tudomány mára kihaltnak tekinti. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a múlt század fordulóján aktív népirtás áldozatai voltak. Ezt a legendát pont abban az időszakban gyűjtötték fel tőlük. Nem tudni, ma még él-e a szájhagyományban.
Kalandos úton jutottam el a történet forrásáig. A Latin American Story Finder egy másik angol nyelvű forráshoz irányított, a Folk Literature of the Selknam Indians című könyvhöz. A sorozat, amiben megjelent, a UCLA "Folk Literature of South American Indians" (Dél-Amerikai Indiánok Szóbeli Irodalma) címmel jelenik meg, és (szerencsére) rengeteg kötete van (itt blogoltam az egyikről).
Sikerült a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában levadásznom belőle egy példányt, melyet lapozgatva nem csak a teljes sztorit találtam meg, de az is kiderült, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy korábbi gyűjtés fordítása, ami 1931-ben német nyelven látott napvilágot. Az Akadémián kutakodva megtaláltam egy francia nyelvű kötetet is, amely ugyanezeket a történeteket tartalmazta, bőséges háttérinformációval (megjelölte például a delfin-fajokat is). A két könyv segítségével kiderült, hogy az eredeti gyűjtés Martin Gusinde osztrák pap és néprajzkutató munkája volt a 20. század elején, és a delfinekről szóló legendát sok más történettel együtt egy Tenenésk nevű sámántól (ld. a képen) hallotta.
Hab a tortán
A történetben szereplő Xosé a délről érkező tomboló hóviharok megtestesítője, de Mireille Guyot szerint egy ellenséges harcos törzsre is utalhat. A nevet nagyjából "hosé"-ként kell ejteni.
Kemánta, a férj, a tengerben úszva delfinné változik. Guyot szerint a "kemánta" szó a szelknam nyelvben a gyakorlatiasan elnevezett hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfinre (Globicephala melas) vonatkozik, a "ksámenk," ahogyan a feleség családjára hivatkoznak, pedig a palackorrú delfinre (Tursiops truncatus).
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Folk Literature of the Selknam Indians (University of California, 1975.)
Franciául:
Mireille Guyot: Les Mythes chez les Selk'nam et les Yamana de la Terre de Feu (Institut d'ethnologie, 1968.)
Németül:
Martin Gusinde: Die Feuerland Indianer - Die Selk'nam (Anthropos, 1931.)
Miről szól?
Xosé, a Hóvihar seregei elől egy család a tengerbe menekül. Kemánta, az egyik asszony férje, nem tud úszni, és ezért a parton próbál maradni, hiába rángatják magukkal a többiek; jobban fél a víztől, mint a hóvihartól. Végül a rokonok csak magukkal hurcolják az óceánba, ahol az egész család együtt dolgozik rajta, hogy a felszínen tudjon maradni.
Mi fán terem?
Hóról, télről, családról szóló, nem-európai történeteket keresgélve bukkantam rá erre a történetre egy különleges kötet segítségével. A Latin American Story Finder című könyv 470 dél-amerikai népmese és legenda rövid összefoglalóját tartalmazza kulcsszavakkal, forrásokkal, és sok egyéb információval együtt, hogy segítse a mesemondóknak a megtalálásukat.
"A delfinek születése" egy szelknam (Selk'nam) indián legenda. Ez a nép Argentína déli csücskében, a Tűzföldön él, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint kevesebb, mint háromezren vannak (utolsó "tiszta vérű" tagjuk az 1970-es években hunyt el), és a nyelvüket a tudomány mára kihaltnak tekinti. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a múlt század fordulóján aktív népirtás áldozatai voltak. Ezt a legendát pont abban az időszakban gyűjtötték fel tőlük. Nem tudni, ma még él-e a szájhagyományban.
Kalandos úton jutottam el a történet forrásáig. A Latin American Story Finder egy másik angol nyelvű forráshoz irányított, a Folk Literature of the Selknam Indians című könyvhöz. A sorozat, amiben megjelent, a UCLA "Folk Literature of South American Indians" (Dél-Amerikai Indiánok Szóbeli Irodalma) címmel jelenik meg, és (szerencsére) rengeteg kötete van (itt blogoltam az egyikről).
Sikerült a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában levadásznom belőle egy példányt, melyet lapozgatva nem csak a teljes sztorit találtam meg, de az is kiderült, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy korábbi gyűjtés fordítása, ami 1931-ben német nyelven látott napvilágot. Az Akadémián kutakodva megtaláltam egy francia nyelvű kötetet is, amely ugyanezeket a történeteket tartalmazta, bőséges háttérinformációval (megjelölte például a delfin-fajokat is). A két könyv segítségével kiderült, hogy az eredeti gyűjtés Martin Gusinde osztrák pap és néprajzkutató munkája volt a 20. század elején, és a delfinekről szóló legendát sok más történettel együtt egy Tenenésk nevű sámántól (ld. a képen) hallotta.
Hab a tortán
A történetben szereplő Xosé a délről érkező tomboló hóviharok megtestesítője, de Mireille Guyot szerint egy ellenséges harcos törzsre is utalhat. A nevet nagyjából "hosé"-ként kell ejteni.
Kemánta, a férj, a tengerben úszva delfinné változik. Guyot szerint a "kemánta" szó a szelknam nyelvben a gyakorlatiasan elnevezett hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfinre (Globicephala melas) vonatkozik, a "ksámenk," ahogyan a feleség családjára hivatkoznak, pedig a palackorrú delfinre (Tursiops truncatus).
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Folk Literature of the Selknam Indians (University of California, 1975.)
Franciául:
Mireille Guyot: Les Mythes chez les Selk'nam et les Yamana de la Terre de Feu (Institut d'ethnologie, 1968.)
Németül:
Martin Gusinde: Die Feuerland Indianer - Die Selk'nam (Anthropos, 1931.)
Címkék:
advent,
állatok,
Argentína,
Dél-Amerika,
indiánok,
karácsony,
legendák,
Világszép Alapítvány
2017. december 7., csütörtök
Miért alszik téli álmot a medve? (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Medvéből az erdő minden állatának elege van, mert folyton csak bajt kever. Egy nap aztán Nyúl és Róka vezetésével kitalálják, hogyan tudnának legalább egy időre békében élni a bundás bajkeverő nélkül... és akarva-akaratlanul feltalálják a téli álmot.
Mi fán terem?
Ezzel a mesével szintén Kevin Strauss amerikai mesemondó segítségével találkoztam először - a Tales With Tails című kötetében szerepel, ami telis-tele van állatos mesékkel. A kötet segítségével (mivel források is szerepelnek benne, hála Kevin mesemondó profizmusának) visszakerestem a néprajzosok által gyűjtött korábbi szöveget. A mese afrikai-amerikai eredetű, Észak-Karolinában gyűjtötték a 19. század végén (ld. lentebb), de sajnos a cikk nem ír róla, ki volt az eredeti mesemondó.
Hab a tortán
A dialektusban leírt mesében Medve igazából Medve komaként (Brer Bar) szerepel, ami az afrikai-amerikai mesék szokásos megszólítása (br'er = brother, fivér) - ugyanígy lett a nyúlból is Nyúl koma (Br'er Rabbit) Rémusz bácsi meséiben.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Kevin Strauss: Tales with Tails (Libraries Unlimited, 2006.)
Emma M. Backus: Animal tales from North Carolina (The Journal of American Folklore, No. 43, 1898.)
Miről szól?
Medvéből az erdő minden állatának elege van, mert folyton csak bajt kever. Egy nap aztán Nyúl és Róka vezetésével kitalálják, hogyan tudnának legalább egy időre békében élni a bundás bajkeverő nélkül... és akarva-akaratlanul feltalálják a téli álmot.
Mi fán terem?
Ezzel a mesével szintén Kevin Strauss amerikai mesemondó segítségével találkoztam először - a Tales With Tails című kötetében szerepel, ami telis-tele van állatos mesékkel. A kötet segítségével (mivel források is szerepelnek benne, hála Kevin mesemondó profizmusának) visszakerestem a néprajzosok által gyűjtött korábbi szöveget. A mese afrikai-amerikai eredetű, Észak-Karolinában gyűjtötték a 19. század végén (ld. lentebb), de sajnos a cikk nem ír róla, ki volt az eredeti mesemondó.
Hab a tortán
A dialektusban leírt mesében Medve igazából Medve komaként (Brer Bar) szerepel, ami az afrikai-amerikai mesék szokásos megszólítása (br'er = brother, fivér) - ugyanígy lett a nyúlból is Nyúl koma (Br'er Rabbit) Rémusz bácsi meséiben.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Kevin Strauss: Tales with Tails (Libraries Unlimited, 2006.)
Emma M. Backus: Animal tales from North Carolina (The Journal of American Folklore, No. 43, 1898.)
Címkék:
advent,
Amerika,
amerikai népmesék,
karácsony,
népmesék,
Világszép Alapítvány
2017. december 6., szerda
A pék tucatja (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy pék mindig pontosan annyi süteményt mér ki Szent Miklós ünnepén, amennyit fizetnek neki - se többet, se kevesebbet. Egy nap egy szegény asszony állít be hozzá, aki egy tucat mézeskalácsot kér, ám amikor megtudja, hogy tizenkettő egy tucat és nem tizenhárom, csalódottan távozik. A pék szerencséje attól a naptól kezdve rosszra fordul, míg Szent Miklós segítségét nem kéri, és el nem gondolkodik rajta, lehet-e néha egy kicsivel többet adni, mint amennyit kifizettek...
Mi fán terem?
Ezt a történetet a Twitteren ajánlotta nekem valaki, amikor a #FolkloreThursday hashtag résztvevőitől megkérdeztem, mi a kedvenc adventi, karácsonyi meséjük. A kifejezést ("a pék tucatja") ismertem ugyan, de a sztorit nem, így utánaolvastam. Az első verzió, ami szembejött, Aaron Shepard mesemondó feldolgozása volt, aki a Szent Miklósról szóló álmot is belefűzte a történetbe egy másik mesemondó ihletésére. Aaron honlapjában azt szeretem különösen, hogy minden mesének megadja a forrásait és a változatait is.
Tovább nyomozva az is kiderült, hogy a mese, amiből Aaron dolgozott, 1896-ban jelent meg egy Myths & Legends of Our Own Land című amerikai könyvben. Ez a könyv pedig egy még korábbi, 1836-os kötetre hivatkozik (The Book of Saint Nicholas), James Kirke Paulding tollából, bár alaposan átdolgozza a mesét. Ezen a ponton az is kiderült, hogy Paulding nem mesegyűjtő volt, hanem író, aki népies elemekből építkeve saját történeteket alkotott. Annak ellenére tehát, hogy a Pék Tucatját sokan holland-amerikai népi legendaként tartják számon, valójában olyan történetről van szó, ami az irodalomból került be a karácsonyi hagyományba.
Hab a tortán
Az én verzióm, ami az adventi mesetárba is bekerült, egy kissé különbözik a fentiektől. Amikor rájöttem, hogy egy régi novelláról, és nem népmeséről van szó, eljátszottam a szöveggel. Aki elolvassa a forrásokat, az észre fogja venni, hogy az asszony, aki tizenhárom süteményt követel, minden ok nélkül és elég agresszívan teszi azt, és bosszúból megátkozza a péket, amiért nem adott neki ingyen süteményt. Ezt már akkor is furcsának, oda nem illőnek éreztem, amikor még nem tudtam, hogy irodalmi meséről van szó (népmesékben az öncélú követelőzésért nem szokott jutalom járni). Ezért az én mesélésemben az asszony kér, és nem követel, és a pék az, aki nem hajlandó megszánni a rászorulót Szent Miklós ünnepén - csak annyit ad, amennyit kifizetnek neki.
Mivel az eredeti szöveg a 19. század elejéről származik, hivatalosan köztulajdonban van, már nem vonatkozik rá szerzői jog. Ráadásul annyi változatban megtalálható, könyvekben és az interneten egyaránt, hogy lassacskán már népmesének fog minősülni - ami elég nagy teret enged ahhoz, hogy minden mesemondó magának döntse el, hogyan szeretné mesélni a történetet.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
James Kirke Paulding: The Book of Saint Nicholas (New York, 1836.)
Charles M. Skinner: Myths and Legends of Our Own Land (Philadelphia, 1896.)
Aaron Shepard: The Baker's Dozen.
Miről szól?
Egy pék mindig pontosan annyi süteményt mér ki Szent Miklós ünnepén, amennyit fizetnek neki - se többet, se kevesebbet. Egy nap egy szegény asszony állít be hozzá, aki egy tucat mézeskalácsot kér, ám amikor megtudja, hogy tizenkettő egy tucat és nem tizenhárom, csalódottan távozik. A pék szerencséje attól a naptól kezdve rosszra fordul, míg Szent Miklós segítségét nem kéri, és el nem gondolkodik rajta, lehet-e néha egy kicsivel többet adni, mint amennyit kifizettek...
Mi fán terem?
Ezt a történetet a Twitteren ajánlotta nekem valaki, amikor a #FolkloreThursday hashtag résztvevőitől megkérdeztem, mi a kedvenc adventi, karácsonyi meséjük. A kifejezést ("a pék tucatja") ismertem ugyan, de a sztorit nem, így utánaolvastam. Az első verzió, ami szembejött, Aaron Shepard mesemondó feldolgozása volt, aki a Szent Miklósról szóló álmot is belefűzte a történetbe egy másik mesemondó ihletésére. Aaron honlapjában azt szeretem különösen, hogy minden mesének megadja a forrásait és a változatait is.
Tovább nyomozva az is kiderült, hogy a mese, amiből Aaron dolgozott, 1896-ban jelent meg egy Myths & Legends of Our Own Land című amerikai könyvben. Ez a könyv pedig egy még korábbi, 1836-os kötetre hivatkozik (The Book of Saint Nicholas), James Kirke Paulding tollából, bár alaposan átdolgozza a mesét. Ezen a ponton az is kiderült, hogy Paulding nem mesegyűjtő volt, hanem író, aki népies elemekből építkeve saját történeteket alkotott. Annak ellenére tehát, hogy a Pék Tucatját sokan holland-amerikai népi legendaként tartják számon, valójában olyan történetről van szó, ami az irodalomból került be a karácsonyi hagyományba.
Hab a tortán
Az én verzióm, ami az adventi mesetárba is bekerült, egy kissé különbözik a fentiektől. Amikor rájöttem, hogy egy régi novelláról, és nem népmeséről van szó, eljátszottam a szöveggel. Aki elolvassa a forrásokat, az észre fogja venni, hogy az asszony, aki tizenhárom süteményt követel, minden ok nélkül és elég agresszívan teszi azt, és bosszúból megátkozza a péket, amiért nem adott neki ingyen süteményt. Ezt már akkor is furcsának, oda nem illőnek éreztem, amikor még nem tudtam, hogy irodalmi meséről van szó (népmesékben az öncélú követelőzésért nem szokott jutalom járni). Ezért az én mesélésemben az asszony kér, és nem követel, és a pék az, aki nem hajlandó megszánni a rászorulót Szent Miklós ünnepén - csak annyit ad, amennyit kifizetnek neki.
Mivel az eredeti szöveg a 19. század elejéről származik, hivatalosan köztulajdonban van, már nem vonatkozik rá szerzői jog. Ráadásul annyi változatban megtalálható, könyvekben és az interneten egyaránt, hogy lassacskán már népmesének fog minősülni - ami elég nagy teret enged ahhoz, hogy minden mesemondó magának döntse el, hogyan szeretné mesélni a történetet.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
James Kirke Paulding: The Book of Saint Nicholas (New York, 1836.)
Charles M. Skinner: Myths and Legends of Our Own Land (Philadelphia, 1896.)
Aaron Shepard: The Baker's Dozen.
Címkék:
advent,
Amerika,
irodalmi mesék,
karácsony,
Mikulás,
szentek,
Világszép Alapítvány
2017. december 5., kedd
Halvor és a trollok (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Egy vadász elfog egy jegesmedvét Északon, és elindul vele, hogy a dán királynak ajándékozza karácsonyra. A karácsony este azonban a vadonban éri őket, ezért bekéredzkednek egy Halvor nevű ember erdei házikójába. A házat azonban minden karácsony este trollok támadják meg. A vadász beleegyezik, hogy a szállásért cserébe megszabadul tőlük - és meg is teszi, a jegesmedve segítségével (de nem úgy, ahogyan elsőre gondolná az ember).
Mi fán terem?
Nagyon népszerű norvég népmese. Ha emlékezetem nem csal, először Kevin Strauss amerikai mesemondó előadásában hallottam. Kevin környezeti nevelésre szakosodott, és nagyon bájosan és érzékletesen mesél állatokkal, természettel kapcsolatos történeteket. Később, amikor karácsonyi mesecsokrot állítottam össze, utánanéztem a "jegesmedvés sztorinak," és meg is találtam rengeteg verzióban szerteszét a könyvtárban és az interneten. A mesének saját típusszáma is van, ATU 1161, és sok változatban létezik Észak-Európa különböző országaiban, Skóciától Skandináviáig. Henrik Ibsen Peer Gynt drámája is hivatkozik rájuk.
Azt is megtudtam, hogy eredetileg "A dovrei macska" (The cat of Dovrefjell) névre hallgat, de sok mesemondó "Karácsonyi macska" címmel is meséli. Mivel az adventi gyűjteményben akad majd más karácsonyi macskás sztori is, meghagytam a címadásnál Halvort és a trollokat.
Hab a tortán
Kisebb gyerekek körében nagyon népszerű mese, főleg karácsony táján. Sok lehetőséget ad a mesemondónak arra, hogy játsszon a hangjával és a gesztusaival - a bajkeverő kis trollok mókás "CICAAA!" felkiáltásától a rémült visítozásig, a medve zengő horkolásáról a félelmetes morgásig.
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Rét Viktória: Háncsvirág - Norvég népmesék (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2004.)
- a "Népmesék nyomában a világ körül" sorozat keretei között itt írtam a könyvről
Angolul:
George Webbe Dasent: Popular Tales from the Norse (1904.)
Sok változat a mesetípusra egy helyen: The Bear Trainer and His Cat
Tell me a Story: The trolls of Dovrafell
Németül:
Das Kätzchen auf Dovre
Itt egy tanulmány is (angolul) erről a mesetípusról és a karácsonyi trollokról:
Terry Gunnell: The coming of the Christmas Visitors…Folk legends concerning the attacks on Icelandic farmhouses made by spirits at Christmas (Northern Studies, 2004.)
Miről szól?
Egy vadász elfog egy jegesmedvét Északon, és elindul vele, hogy a dán királynak ajándékozza karácsonyra. A karácsony este azonban a vadonban éri őket, ezért bekéredzkednek egy Halvor nevű ember erdei házikójába. A házat azonban minden karácsony este trollok támadják meg. A vadász beleegyezik, hogy a szállásért cserébe megszabadul tőlük - és meg is teszi, a jegesmedve segítségével (de nem úgy, ahogyan elsőre gondolná az ember).
Mi fán terem?
Nagyon népszerű norvég népmese. Ha emlékezetem nem csal, először Kevin Strauss amerikai mesemondó előadásában hallottam. Kevin környezeti nevelésre szakosodott, és nagyon bájosan és érzékletesen mesél állatokkal, természettel kapcsolatos történeteket. Később, amikor karácsonyi mesecsokrot állítottam össze, utánanéztem a "jegesmedvés sztorinak," és meg is találtam rengeteg verzióban szerteszét a könyvtárban és az interneten. A mesének saját típusszáma is van, ATU 1161, és sok változatban létezik Észak-Európa különböző országaiban, Skóciától Skandináviáig. Henrik Ibsen Peer Gynt drámája is hivatkozik rájuk.
Azt is megtudtam, hogy eredetileg "A dovrei macska" (The cat of Dovrefjell) névre hallgat, de sok mesemondó "Karácsonyi macska" címmel is meséli. Mivel az adventi gyűjteményben akad majd más karácsonyi macskás sztori is, meghagytam a címadásnál Halvort és a trollokat.
Hab a tortán
Kisebb gyerekek körében nagyon népszerű mese, főleg karácsony táján. Sok lehetőséget ad a mesemondónak arra, hogy játsszon a hangjával és a gesztusaival - a bajkeverő kis trollok mókás "CICAAA!" felkiáltásától a rémült visítozásig, a medve zengő horkolásáról a félelmetes morgásig.
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Rét Viktória: Háncsvirág - Norvég népmesék (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2004.)
- a "Népmesék nyomában a világ körül" sorozat keretei között itt írtam a könyvről
Angolul:
George Webbe Dasent: Popular Tales from the Norse (1904.)
Sok változat a mesetípusra egy helyen: The Bear Trainer and His Cat
Tell me a Story: The trolls of Dovrafell
Németül:
Das Kätzchen auf Dovre
Itt egy tanulmány is (angolul) erről a mesetípusról és a karácsonyi trollokról:
Terry Gunnell: The coming of the Christmas Visitors…Folk legends concerning the attacks on Icelandic farmhouses made by spirits at Christmas (Northern Studies, 2004.)
2017. december 4., hétfő
Szobrok és kalapok (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Nagyon népszerű japán újévi legenda, melyben egy szegény öregember kalapokat helyez az út mentén álló Dzsizó-szobrok fejére, hogy megóvja őket a hótól - a hat kicsi szobor pedig bőségesen meghálálja a kedvességét.
Mi fán terem?
Japán buddhista legenda, mely nyomtatott formában és online is rengeteg változatban, fordításban megtalálható. Én először képeskönyvként találkoztam vele, de az adventi gyűjteményen dolgozva jó néhány egyéb forrását is megtaláltam, angol és magyar nyelven egyaránt. Jizo (Dzsizó) bódhiszattva nagyon népszerű figura a japán buddhista hagyományban, óvó-védő szerepe van, többek között a gyermekek védelmezője is (magyarul itt, angolul pedig itt olvashattok róla bővebben). Szobrait gyakran kalapocskákkal, sálakkal díszítik.
Hab a tortán
A történet a régi japán kalendárium szerinti Holdújévhez kapcsolódik (ami 2018-ban például február 16-ra fog esni). A japán újévről itt olvashattok bővebben. A mesében szereplő mocsi fordításával kissé bajban voltam, mert több helyen is rizslepénynek fordítják, bár tulajdonképpen rizs alapú édességekről van szó (ezekről itt olvashattok bővebben).
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Duró Győző: Bűbájosok versengése - Japán népmesék (Múzsák, 1990.)
Angolul:
Hats for Jizo
Tell me a Story: Statues in Straw Hats
Kasajizou
The Story of Kasa Jizo
Miről szól?
Nagyon népszerű japán újévi legenda, melyben egy szegény öregember kalapokat helyez az út mentén álló Dzsizó-szobrok fejére, hogy megóvja őket a hótól - a hat kicsi szobor pedig bőségesen meghálálja a kedvességét.
![]() |
| Dzsizó szobrocskák a kamakurai Haszedera templomból |
Mi fán terem?
Japán buddhista legenda, mely nyomtatott formában és online is rengeteg változatban, fordításban megtalálható. Én először képeskönyvként találkoztam vele, de az adventi gyűjteményen dolgozva jó néhány egyéb forrását is megtaláltam, angol és magyar nyelven egyaránt. Jizo (Dzsizó) bódhiszattva nagyon népszerű figura a japán buddhista hagyományban, óvó-védő szerepe van, többek között a gyermekek védelmezője is (magyarul itt, angolul pedig itt olvashattok róla bővebben). Szobrait gyakran kalapocskákkal, sálakkal díszítik.
Hab a tortán
A történet a régi japán kalendárium szerinti Holdújévhez kapcsolódik (ami 2018-ban például február 16-ra fog esni). A japán újévről itt olvashattok bővebben. A mesében szereplő mocsi fordításával kissé bajban voltam, mert több helyen is rizslepénynek fordítják, bár tulajdonképpen rizs alapú édességekről van szó (ezekről itt olvashattok bővebben).
Aki meséli, járjon utána!
Magyarul:
Duró Győző: Bűbájosok versengése - Japán népmesék (Múzsák, 1990.)
Angolul:
Hats for Jizo
Tell me a Story: Statues in Straw Hats
Kasajizou
The Story of Kasa Jizo
Címkék:
advent,
buddhizmus,
hó,
Japán,
karácsony,
legendák,
tél,
Világszép Alapítvány
2017. december 3., vasárnap
A Kisjézus és a cukorkák (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
A Kisjézus ebédet visz Józsefnek a kovácsműhelybe, de útközben megtámadja egy csapat idősebb gyerek, akik el akarják tőle venni az ételt. Kisjézus hirtelen ötlettől vezérelve feltalálja a cukorkát.
Mi fán terem?
A mesét a Parasztbibliában találtam, ami olyan magyar népi szövegek gyűjteménye, melyek bibliai történeteket mesélnek újra, vagy bibliai szereplők életét egészítik ki népmesei elemekkel (sok benne például az "Amikor Krisztus és Szent Péter a földön járt..." kezdetű sztori). Remek olvasmány, sokat lehet bogarászni benne, és többek között tartalmaz egy fejezetnyi mesét Jézus gyerekkoráról is, ahol a bibliai lyukat a történetben a népi képzelet töltötte ki. Ebbúl a fejezetből származik a fenti mese is. Az 1985-ös kiadásban nem voltak források megjelölve, de szerencsére az Osiris 1995-ös verziójában már igen, így vissza tudtam keresni. Az eredeti szöveg Pócs Éva zagyvarékasi gyűjtéséből származik.
Hab a tortán
Egyszer bajba kerültem ezzel a sztorival karácsony környékén, mert néhány szülő odajött reklamálni, hogy miért mesélek olyasmit Jézusról, ami nem szerepel a Bibliában. Erre válaszul részletesen blogoltam a történetről, és arról, hogy mi mindent jelenthet a sztori a (gyermek) közönség számára, ha elgondolkodik rajta, eljátszik vele a mesemondó.
Nem ez az egyetlen mese egyébként, ami a Kisjézust a cukorkákkal köti össze. Találtam egy nagyon bájos történetet Mexikóból is.
Aki meséli, járjon utána!
Lammel Annamária - Nagy Ilona: Parasztbiblia (Osiris Könyvtár, 1995.)
Cs. Pócs Éva: Zagyvarékas néphite. Néprajzi Közlemények IX, 3-4 (1964.)
Miről szól?
A Kisjézus ebédet visz Józsefnek a kovácsműhelybe, de útközben megtámadja egy csapat idősebb gyerek, akik el akarják tőle venni az ételt. Kisjézus hirtelen ötlettől vezérelve feltalálja a cukorkát.Mi fán terem?
A mesét a Parasztbibliában találtam, ami olyan magyar népi szövegek gyűjteménye, melyek bibliai történeteket mesélnek újra, vagy bibliai szereplők életét egészítik ki népmesei elemekkel (sok benne például az "Amikor Krisztus és Szent Péter a földön járt..." kezdetű sztori). Remek olvasmány, sokat lehet bogarászni benne, és többek között tartalmaz egy fejezetnyi mesét Jézus gyerekkoráról is, ahol a bibliai lyukat a történetben a népi képzelet töltötte ki. Ebbúl a fejezetből származik a fenti mese is. Az 1985-ös kiadásban nem voltak források megjelölve, de szerencsére az Osiris 1995-ös verziójában már igen, így vissza tudtam keresni. Az eredeti szöveg Pócs Éva zagyvarékasi gyűjtéséből származik.
Hab a tortán
Egyszer bajba kerültem ezzel a sztorival karácsony környékén, mert néhány szülő odajött reklamálni, hogy miért mesélek olyasmit Jézusról, ami nem szerepel a Bibliában. Erre válaszul részletesen blogoltam a történetről, és arról, hogy mi mindent jelenthet a sztori a (gyermek) közönség számára, ha elgondolkodik rajta, eljátszik vele a mesemondó.
Nem ez az egyetlen mese egyébként, ami a Kisjézust a cukorkákkal köti össze. Találtam egy nagyon bájos történetet Mexikóból is.
Aki meséli, járjon utána!
Lammel Annamária - Nagy Ilona: Parasztbiblia (Osiris Könyvtár, 1995.)
Cs. Pócs Éva: Zagyvarékas néphite. Néprajzi Közlemények IX, 3-4 (1964.)
Címkék:
advent,
Jézus,
karácsony,
legendák,
Parasztbiblia,
Világszép Alapítvány
2017. december 2., szombat
Wali Dad ajándékai (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
Wali Dad, egy szerény, egyszerű fűvágó, szorgos munkájával annyi pénzt keres, hogy a szó szoros értelmében nem tudja hová tenni. Minél inkább próbál megszabadulni tőle azzal, hogy ajándékokat küld a szomszédos hercegnek és hercegnőnek, annál több ajándékot kap vissza, míg végül mindkét szomszédja kíváncsi lesz, vajon ki is a titokzatos, bőkezű adakozó...
Mi fán terem?
A történet Andrew Lang híres, színes, tündérmesés könyvsorozatával robbant be a köztudatba, egészen pontosan az 1904-es "Barna Tündérkönyv" kötetével (innen vette Benedek Elek a Piros, Arany, Ezüst, és Kék mesekönyvek ötletét). A szerző saját állítása szerint a mesét egy brit katonatiszttől hallotta, akinek egy "indiai" mesélte, mikor Pandzsábban állomásozott. Mivel Pandzsábot azóta felosztották India és Pakisztán között, nem lehet tudni, hogy a mese muszlim vagy a hindu mesemondótól származik-e, bár Aaron Sheppard szerint inkább az előbbi valószínű.
Nemzetközi mesemondók körében elég jól ismert történet. Sokféle változatban hallottam már sokféle előadótól, a legegyszerűbb, rövid és csattanós sztoritól a hosszas és alaposan kidolgozott tündérmeséig.
Hab a tortán
Mivel az adventi naptárba csak rövid történetek férnek, Wali Dad meséjének is egy rövidebb változatát válogattam bele. A hosszabb verzióban tündérek (vagyis perik) is szerepelnek, akik egy napra királlyá változtatják a szegény fűvágót, hogy bőségesen meg tudja vendégelni a hozzá látogató herceget és hercegnőt.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Andrew Lang: The Brown Fairy Book (1904.) - itt találjátok a teljes szöveget digitális formában.
Aaron Sheppard: The Gifts of the Grasscutter (teljes szöveg itt)
Tell me a Story: The Story of Wali Dad (teljes szöveg itt)
Miről szól?
Wali Dad, egy szerény, egyszerű fűvágó, szorgos munkájával annyi pénzt keres, hogy a szó szoros értelmében nem tudja hová tenni. Minél inkább próbál megszabadulni tőle azzal, hogy ajándékokat küld a szomszédos hercegnek és hercegnőnek, annál több ajándékot kap vissza, míg végül mindkét szomszédja kíváncsi lesz, vajon ki is a titokzatos, bőkezű adakozó...Mi fán terem?
A történet Andrew Lang híres, színes, tündérmesés könyvsorozatával robbant be a köztudatba, egészen pontosan az 1904-es "Barna Tündérkönyv" kötetével (innen vette Benedek Elek a Piros, Arany, Ezüst, és Kék mesekönyvek ötletét). A szerző saját állítása szerint a mesét egy brit katonatiszttől hallotta, akinek egy "indiai" mesélte, mikor Pandzsábban állomásozott. Mivel Pandzsábot azóta felosztották India és Pakisztán között, nem lehet tudni, hogy a mese muszlim vagy a hindu mesemondótól származik-e, bár Aaron Sheppard szerint inkább az előbbi valószínű.
Nemzetközi mesemondók körében elég jól ismert történet. Sokféle változatban hallottam már sokféle előadótól, a legegyszerűbb, rövid és csattanós sztoritól a hosszas és alaposan kidolgozott tündérmeséig.
Hab a tortán
Mivel az adventi naptárba csak rövid történetek férnek, Wali Dad meséjének is egy rövidebb változatát válogattam bele. A hosszabb verzióban tündérek (vagyis perik) is szerepelnek, akik egy napra királlyá változtatják a szegény fűvágót, hogy bőségesen meg tudja vendégelni a hozzá látogató herceget és hercegnőt.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
Andrew Lang: The Brown Fairy Book (1904.) - itt találjátok a teljes szöveget digitális formában.
Aaron Sheppard: The Gifts of the Grasscutter (teljes szöveg itt)
Tell me a Story: The Story of Wali Dad (teljes szöveg itt)
2017. december 1., péntek
Miért fehér a hó? (Adventi Mesetár)
Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át!
Miről szól?
A Miért fehér a hó? című mese egy rövid, ám annál bájosabb bajor történet, amit különösen óvodás és általános iskolás gyerekek szoktak szeretni. A mese szerint a Teremtés idején a Hó láthatatlan volt, másoktól kellett színt kölcsönkérnie, de egyetlen megkérdezett virág sem akarta vele megosztani a színét... kivéve egyvalakit (ezt már a gyerekek is ki szokták találni, de azért mellékelek képet).
Mi fán terem?
Talán van, aki emlékszik még a cikkre, ami néhány évvel ezelőtt bejárta a világsajtót: "500 új tündérmesét találtak Németországban!" (Itt az angol eredeti, itt pedig egy magyar verzió). A cím kissé félrevezető volt ugyan, hiszen a történeteket Franz Xaver von Schönwerth a Grimm testvérekkel egy időben gyűjtötte, de tény, hogy nagyrészt kiadatlan, fiókban kallódó szövegekről volt szó, vagy olyanokról, amikről a legtöbb mesemondó sem tudott. Az angol nyelvű, Turnip Princess (Fehérrépa Királykisasszony) címre hallgató gyűjtemény kapcsán kapták fel a hírt az emberek, hogy léteznek német mesék, amiket nem a Grimm fivérek gyűjtöttek fel (hűűű!). A könyv egyébként telis-tele van jó sztorikkal, ajánlom mindenkinek. A születésnapomra kaptam meg 2015-ben, frissen a nyomdából, és ez a hóvirágról szóló aprócska történet első látásra megfogott.
A mese után kutakodva azt is felfedeztem, hogy nem ez az egyetlen ismert változata. Egy francia nyelvű flamand gyűjteményben is megtaláltam, teljesen véletlenül (ezért érdemes több nyelven guglizni, még akkor is, ha csak a kulcsszavakat értjük).
Hab a tortán
Érdemes eljátszani a mesében szereplő színekkel és virágokkal. Van egy mesemondó tanítványom, nyolc éves, aki minden egyes alkalommal újabb és újabb szereplőket ad hozzá a történethez. Legutóbb például egy undok pöfeteg gombát.
Aki meséli, járjon utána!
Németül:
Franz Xaver von Schönwerth: Sitten und Sagen aus der Oberpfalz (Augsburg, 1858.)
- digitális formában itt találjátok.
Angolul:
Franz Xaver von Schönwerth: The Turnip Princess and Other Newly Discovered Fairy Tales (Penguin Classics, 2015.)
Kétnyelvű (angol-német) tükörfordításban:
Original Bavarian Folktales (Dover Publications, 2014.)
A flamand verzió franciául:
Marcel Van Den Berg: Contes et légendes de Flandre (Flies France, 2015.)
Miről szól?
A Miért fehér a hó? című mese egy rövid, ám annál bájosabb bajor történet, amit különösen óvodás és általános iskolás gyerekek szoktak szeretni. A mese szerint a Teremtés idején a Hó láthatatlan volt, másoktól kellett színt kölcsönkérnie, de egyetlen megkérdezett virág sem akarta vele megosztani a színét... kivéve egyvalakit (ezt már a gyerekek is ki szokták találni, de azért mellékelek képet).
Mi fán terem?
Talán van, aki emlékszik még a cikkre, ami néhány évvel ezelőtt bejárta a világsajtót: "500 új tündérmesét találtak Németországban!" (Itt az angol eredeti, itt pedig egy magyar verzió). A cím kissé félrevezető volt ugyan, hiszen a történeteket Franz Xaver von Schönwerth a Grimm testvérekkel egy időben gyűjtötte, de tény, hogy nagyrészt kiadatlan, fiókban kallódó szövegekről volt szó, vagy olyanokról, amikről a legtöbb mesemondó sem tudott. Az angol nyelvű, Turnip Princess (Fehérrépa Királykisasszony) címre hallgató gyűjtemény kapcsán kapták fel a hírt az emberek, hogy léteznek német mesék, amiket nem a Grimm fivérek gyűjtöttek fel (hűűű!). A könyv egyébként telis-tele van jó sztorikkal, ajánlom mindenkinek. A születésnapomra kaptam meg 2015-ben, frissen a nyomdából, és ez a hóvirágról szóló aprócska történet első látásra megfogott.A mese után kutakodva azt is felfedeztem, hogy nem ez az egyetlen ismert változata. Egy francia nyelvű flamand gyűjteményben is megtaláltam, teljesen véletlenül (ezért érdemes több nyelven guglizni, még akkor is, ha csak a kulcsszavakat értjük).
Hab a tortán
Érdemes eljátszani a mesében szereplő színekkel és virágokkal. Van egy mesemondó tanítványom, nyolc éves, aki minden egyes alkalommal újabb és újabb szereplőket ad hozzá a történethez. Legutóbb például egy undok pöfeteg gombát.
Aki meséli, járjon utána!
Németül:
Franz Xaver von Schönwerth: Sitten und Sagen aus der Oberpfalz (Augsburg, 1858.)
- digitális formában itt találjátok.
Angolul:
Franz Xaver von Schönwerth: The Turnip Princess and Other Newly Discovered Fairy Tales (Penguin Classics, 2015.)
Kétnyelvű (angol-német) tükörfordításban:
Original Bavarian Folktales (Dover Publications, 2014.)
A flamand verzió franciául:
Marcel Van Den Berg: Contes et légendes de Flandre (Flies France, 2015.)
Címkék:
advent,
flamand,
hó,
karácsony,
mesekutatás,
német,
népmesék,
tél,
Világszép Alapítvány
2017. november 30., csütörtök
Világszép Adventi Mesetár!
Karácsonyi meséket keresel?
Nincs még adventi naptárad?
Ahogyan azt sokan tudjátok már, idén augusztustól a Világszép Alapítvány (a nemrég megújult, immár 7. évét ünneplő korábbi Meseközpont Alapítvány) mesemondó munkatársa lettem. A Világszép Alapítvány munkatársai hét éve keresik az utakat és a kapcsolódást olyan gyerekekhez, akiket nem szüleik nevelnek, hanem gyermekvédelmi gondoskodásban élnek. A cél a kezdetektől változatlan: Mindenki megtapasztalhassa az elfogadó szeretetet, az egyénre szabott figyelmet, és azt, hogy neki is szép és lehetőségekkel teli a világ. Immár több, mint 40 mesélő önkéntesünk heti rendszerességgel viszi 7 gyermekotthonba a mesét, hogy az ott élő gyerekek a meséken keresztül újra meg újra megtapasztalhassák, hogy minden történet jóra fordulhat.
Az Alapítvány munkáján belül nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy ezeket a lelkes és csodálatos önkénteseket új mesékkel lássam el, útravalót tegyek a mesetarisznyájukba, és történeteket találjak mindahhoz, amit a gyerekeknek adni szeretnének. Ez különösen fontos feladat karácsony környékén. Az Alapítvány idén már harmadik éve készít olyan adventi naptárt ajándékba, amelyben csokoládé helyett minden napra egy-egy mese található télről, ünnepről, ajándékozásról és szeretetről. Nagyon sok kedves mesém bekerült az idei naptárba; remélem, másoknak is akkora örömet okoznak majd, mint amekkorával válogattam őket.
És a jó hír?
A mesék advent ideje alatt ingyen elvihetők a Villa Bagatelle Brótpékségében (Bp, Németvölgyi út 17.) és a MOM Park piazza szintjén található Bagatelliniben elhelyezett naptárakból!
Hogy megmutassam, honnan jutott el egy-egy mese messzi földről a naptárig, az elkövetkező 24 napban minden meséhez felkerül majd ide a blogra egy-egy bejegyzés is. A bejegyzésekben szerepel majd a mese rövid ismertetője (miről szól), pontos forrásai (hol található meg), és háttértörténete (hogyan választottam ki a gyűjteményhez). Ezen felül pedig az Alapítvány Facebook oldalán minden nap egy-egy önkéntes mesélőnk ajánlja majd a saját kedvenc történetét.
Mindenkinek békés, mesékkel teli adventet kívánok!
Nincs még adventi naptárad?
Ahogyan azt sokan tudjátok már, idén augusztustól a Világszép Alapítvány (a nemrég megújult, immár 7. évét ünneplő korábbi Meseközpont Alapítvány) mesemondó munkatársa lettem. A Világszép Alapítvány munkatársai hét éve keresik az utakat és a kapcsolódást olyan gyerekekhez, akiket nem szüleik nevelnek, hanem gyermekvédelmi gondoskodásban élnek. A cél a kezdetektől változatlan: Mindenki megtapasztalhassa az elfogadó szeretetet, az egyénre szabott figyelmet, és azt, hogy neki is szép és lehetőségekkel teli a világ. Immár több, mint 40 mesélő önkéntesünk heti rendszerességgel viszi 7 gyermekotthonba a mesét, hogy az ott élő gyerekek a meséken keresztül újra meg újra megtapasztalhassák, hogy minden történet jóra fordulhat.
Az Alapítvány munkáján belül nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy ezeket a lelkes és csodálatos önkénteseket új mesékkel lássam el, útravalót tegyek a mesetarisznyájukba, és történeteket találjak mindahhoz, amit a gyerekeknek adni szeretnének. Ez különösen fontos feladat karácsony környékén. Az Alapítvány idén már harmadik éve készít olyan adventi naptárt ajándékba, amelyben csokoládé helyett minden napra egy-egy mese található télről, ünnepről, ajándékozásról és szeretetről. Nagyon sok kedves mesém bekerült az idei naptárba; remélem, másoknak is akkora örömet okoznak majd, mint amekkorával válogattam őket.
És a jó hír?
A mesék advent ideje alatt ingyen elvihetők a Villa Bagatelle Brótpékségében (Bp, Németvölgyi út 17.) és a MOM Park piazza szintjén található Bagatelliniben elhelyezett naptárakból!
Hogy megmutassam, honnan jutott el egy-egy mese messzi földről a naptárig, az elkövetkező 24 napban minden meséhez felkerül majd ide a blogra egy-egy bejegyzés is. A bejegyzésekben szerepel majd a mese rövid ismertetője (miről szól), pontos forrásai (hol található meg), és háttértörténete (hogyan választottam ki a gyűjteményhez). Ezen felül pedig az Alapítvány Facebook oldalán minden nap egy-egy önkéntes mesélőnk ajánlja majd a saját kedvenc történetét.
Mindenkinek békés, mesékkel teli adventet kívánok!
Címkék:
advent,
karácsony,
legendák,
népmesék,
tündérmesék,
Világszép Alapítvány
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
















