A teremtés sem tökéletes (Népmesék nyomában a világ körül 74. - Bulgária)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Bulgarian Folktales
Assen Nicoloff
Cleveland, 1979.

A kötetben 82 történet van - egészen pontosan 12 állatmese, 19 tündérmese, 23 legendamese, és 28 anekdota. Legtöbbjüket a szerző különböző 19. századi gyűjtők anyagából válogatta, és fordította angolra. A részletes bevezetőből sok mindent megtudunk a bolgár mesehagyományról és mesetípusokról, és a gyűjtések történetéről is. A szöveg néhol kicsit furán hangzott a szokásos népmesei nyelvezethez képest, de nem tudom, ez a fordítás vagy az eredeti szövegek hibája-e (olyan, nekem szlengnek hangzó szavak szerepeltek benne, mint az "oldster" és a "buddy"). A könyv végén a mesékhez bőséges jegyzetek tartoznak (forrással, típusszámmal), valamit szószedet, bibliográfia, típusmutató, és tárgymutató is.

Fénypontok

Dobri, a jósgos favágó meséje leginkább a szimpatikus főhős miatt fogott meg. A favágó minden élőlénnyel kedves, gyengéd, és ezzel olyan varázserőt nyer, ami egy aszály sújtotta királyságot is fel tud virágoztatni. A hatalmát nem használja rosszra, és büntetni is csak egyszer büntet vele - a gonosz királynét változtatja kuvikká.
A repülő ló meséje az Ezeregyéjszakából már ismerős volt (ott Ébenfa Paripa címen fut), de nagyon sok részletében szebben lett kiszínezve, és így jobban is tetszett. A fából készült csodalovat egy fiú készítette, hogy bebizonyítsa, tehetségesebb ács a mesterénél; aztán rögtön meg is akarta semmisíteni, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. A mese második fele egy zsidó mesére emlékeztetett, amikor álruhás királylányból uralkodó lett, és igazságott tett azokon, akik vándorlásai közben rosszul bántak vele.

Várnai szerelmes sárkányok

Szomorú verzió volt a lóvá tett ördög meséjére Trak Apó és az Utoló Sárkány találkozása. A mese elején szó volt a sárkányhősök dicső népéről, akik fényes pácélban jártak, csatákat nyertek, és ha halandó lányokkal mulattak, mindig gondosan félrehúzták a kígyófarkukat, hogy a lányok le tudjanak ülni. A sárkányok idejének a puskapor megjelenése vetett véget, az utolsót pedig Trak Apó főzte meg egy kondérban.
A legendamesék között is voltak érdekesek - Például arról, Hogyan teremtették a földet, amelyben Isten és egy Anasztáziusz nevű ördög vetélkedtek egymással; Anasztáziusz lyukakat furkált a napon száradó agyagemberekbe, és ezért mindig kiszivárgott belőlük a lélek... Arról is szólt legenda, Miért van magasan az ég, ami meglepően hasonlított sok óceániai mítoszra (you're welcome). Nagyon mókás volt a Mikor és hogyan készültek az emberek című sztori, amiben Isten az első pár ember saját kezűleg még tökéletesre formálta agyagból, de aztán rájött, hogy formából gyorsabban és egyszerűbben tudja őket sorozatban gyártani, így átállt a tömegtermelésre, de azok már nem sikerültek olyan jól. Megtudjuk azt is, Miért nem házasodott meg a Nap - azért, mert az emberek elhitették vele, a házasság szívás, mert féltek, hogy sok kis Nap születik majd, és felégetik a földet. Egy másik történetben a sün teszi ezt, amiért is mindenki haragszik rá, hogy megfúrta az égi esküvőt - ezért kap tüskéket a Naptól, önvédelemre.
A történelmi legendák közül a legérdekesebb a19. század derekán élt Rumena története volt - egy nőé, aki otthon hagyta a fiát és a férjét, és elment a hegyekbe, hogy egy rablóbanda élére álljon, és harcoljon a törökök ellen. Az ellenség rettegett tőle, a helyiek nem adták fel, és mindenki a "hegyek királynőjének" nevezte. (Róla tavaly film is készült).

Kapcsolatok

Az egyik ügyeletes helyi trickster Ukrajnához hasonlóan itt is egy nőnemű róka, Kuma Lisa nevezetű, aki Farkas komát veri át sorozatosan. Az állatmesék között főleg ismert mesetípusok voltak, mint például a brémai muzsikusok (Az állatok az erdőbe menekülnek), amelyben az öreg ökör maga építette a házat, a többiek pedig tücsök és hangya módjára sorra bekéredzkedtek. Az egér és a vakond meséje a "ki a legerősebb a világon?" típusba esett, csak itt egéranya épp a fiának keresett menyasszonyt, és nem fordítva.
Kuma Lisa mellett ember-trickster is van a bolgár mesékben: Ravasz Péternek hívják.
A három fivér és az aranyalma meséje ellopott aranyalmákkal indult, és Fehérlófia-féle alvilágjárással végződött - sőt, itt a hős, miután a fivérei cserben hagyták, még mélyebbre is vándorolt egy szinttel, és legyőzött egy második sárkányt. Mivel a sárkány csak az első két lánynak lopott aranyalmát, a harmadiknak csak egy arany patkány jutott... A cár lánya és a sárkány egy nagyon érdekes verzió volt a széttáncolt cipellőkre; itt a lány éjjelente egy ragyogó testű sárkány birodalmába járt... labdázni. Az nem derült ki, hogy az aranyalmával való labdázást miért sínylették meg a cipői. A pásztor és a róka a csizmás kandúr sztorija volt; érdekessége, hogy a róka(lány) barátságban állt a lamia-szörnnyel, akit a végén a palotájáért tőrbe csalt. Felbukkantak egyéb ismerős mesetípusok is, mint például a Halál-keresztapta, és a legenda arról, Miért nem ölik meg többé az öregeket. Utóbbinak több rokon változata is szerepelt a gyűjteményben, mint ahogyan okos lányokról, asszonyokról szóló mese is volt egy csokorra való.

Készülőben lévő bolgár népmese-rajzfilm

Hova tovább?
Görögországba!

Múzeumi Mesetár: Petőfi és a tündérek

Márciusban kétszer is tartok Múzeumi Mesetárat. Az első alkalom ma volt, a következő pedig 17-én lesz (erre még lehet jelentkezni). Mindkettő a március 15-i eseménysorozat része, és ennek köszönhetően a téma maga is adott volt: Olyan mesecsokrot kellett összeállítanom, ami valamilyen formában a forradalomhoz, a szabadságharchoz, és azok hőseihez kapcsolódik.

A mesecsokor a Márciusi mesék márciusi ifjaknak fantáziacímet kapta; az volt a célom, hogy a forradalommal kapcsolatos legendák is kerüljenek bele, de olyan mesék is, amik a reformkor idején különösen népszerűek voltak (bónusz, ha valamelyik márciusi ifjú írta őket). Mindennek persze illeszkednie kellett a közönség (5-10 évesek és szüleik) igényeihez, ismereteihez. 

Keményen megdolgoztam a házi feladattal; izgalmas, kampányban olvasós két hetet töltöttem el, míg összevadásztam a meséket. Sorra fogyasztottam a könyveket, Jókai-novelláktól Tompa Mihály Népregéiig. Újraolvastam nagy kedvencem, Dienes András A legendák Petőfije kötetét (irodalomórán kötelezővé tenném), hozzá a Hősök és Vértanúk című néprajzi gyűjtést a szabadságharc népi emlékezetéről; Szendrey Júlia elbeszéléseit (amik gyönyörűek, de borzasztóan szomorúak, nem csoda, hogy Andersent fordított), Bezerédj Amália gyerekkönyvét (Magyarországon az elsőt), Varsányi József irodalmi Petőfi-mondáit (amik Dienes után kissé patetikusnak hatottak), és a Petőfi-könyvtár vonatkozó köteteit. Az olvasottaknak töredékét sem használtam fel végül, de egyetlen olvasmányt sem bántam meg; mind hozzájárult, hogy a megfelelő hangulatba kerüljek, és kicsival jobban átlássam a kor irodalmát. Sajnos nagyon sok feljegyzett történelmi legenda töredékes, vagy csupán néhány mondatból áll; ráadásul bele kellett gondolnom abba, mit ismernek az 5-10 évesek a kor történelméből, hogy ne beszéljek el a fejük felett, de történelemórát se kelljen tartanom. Izgalmas kihívás volt.

Végül Gaal György könyvével ütöttem meg a főnyereményt. Ő nagyjából a Grimm testvérekkel egyidőben gyűjtötte, és a szabadságharc után adta ki az első magyar nyelvű népmesegyűjteményt az országban. Ráadásul ő a bécsi magyar huszároktól gyűjtögette a meséit, amitől nem csak különlegesen ízesek (sok bennük a katonai kifejezés, és a hősök is gyakran huszárok), de ráadásul könnyen kapcsolódnak a műsorhoz is.

(Jánost Vitézzel azóta nem foglalkozom, amióta általános iskolában hármast kaptam, mert nem tudtam megmondani, miben halt meg Iluska. Nagyapám szerint csíkos pizsamában. Spoilers.)

A Nemzeti Múzeim 12-es számú, 1848/49 eseményeivel foglalkozó emeleti termébe pakoltuk be a párnákat a mesemondáshoz. Megint csak kedves kis közönség gyűlt össze; öt gyerek és kilenc felnőtt, akikhez később még egy gyerekcsoport, nagyjából hat-hét fiú, és néhány járó-kelő vendég csatlakozott. Nyugodt hangulatú mesélés volt; én magam is letelepedtem a földre, mert nem akartam egy órán keresztül felülről szónokolni.

A programot azzal a kérdéssel kezdtem, hogy vajon kétszáz évvel ezelőtt kik mesélték a meséket. Jöttek mindenféle válaszok - nagymamák, szülők, öreg nénik -, de a gyerekek szeme különösen felcsillant, amikor megemlítettem, hogy bizony akkoriban a katonák is meséltek a kaszárnyában, méghozzá szép, hosszú tündérmeséket. Ez meg is alapozta a kellő kíváncsiságot az első történethez, A zöld dragonyoshoz - akiről nem derül ki ugyan, hogy mitől zöld, de szerencsétlen módon lekésik egy háborút, és utólag fut csak be, hogy a királynőjét felszabadítsa egy átok alól (lemaradásának oka az, hogy pont egy elvarázsolt erdőbe szalad be pisilni, amin külön jókat kacarászott a közönség). A színes és fordulatos, háromszor hármas tündérmesét két Petőfi-legenda követte; mindkettő erdélyi történet, és mindkettő arra keresi a választ, mi történt a költővel Segesvár után. Már a gyerekek is tudták, hogy Petőfi Segesvárnál elesett, így szerencsére nem kellett nekik magyarázni a történetek varázsát. Az egyik egy nagyon mókás sztori két rablóról, akik kalandos úton megmentették Petőfi életét, és magukkal vitték, hogy a betyárok költője legyen, a másik pedig egy szép-szomorú történet a firtoshegyi tündérről, aki előbb a hegy gyomrába zárta a költőt, majd megátkozta, hogy a Kárpátokban bolyongjon. A Petőfi sorsán való elmélkedés után visszakanyarodtunk még egy kicsit a katona-tündérmesékhez, és a Szalmakirály bájos meséjével zártam a sort, melynek fénypontja, amikor a feleségét kereső király az Egerek Világába jut egy barlangon keresztül. Mivel pontban három órakor kezdődött a Mare Temporis jelmezes előadása a díszteremben, még épp időben mentettük meg a királylányt ahhoz, hogy a közönség továbbindulhasson.

***Kiegészítés március 17-én***
A második előadás legalább olyan sikeres volt, mint az első, sőt! Az ünnepi hétvégre való tekintettel telt házunk volt, kezdéskor nagyjából negyven embert számoltam. Gyerekek és felnőttek vegyesen ültek körülöttem, és lelkesen, olykor kuncogva, máskor álmélkodva hallgatták a történeteket. A nagy mókára való tekintettel megismételtem a Zöld Dragonyost (még mindig nem derült ki, mitől zöld), illetve a két Petőfi-legendát is. Azt hiszem, a második kör után már elmondhatom, hogy Petőfi és a rablók a befutók, a tündéres mese a nyomukba sem érhet. A három mese pont kitett egy órát, ami annak a jele, hogy a második előadásra szépen kikerekedtek. Mennek is rögtön az állandó reperotártba.

Következő múzeumi mesélés április 7-én! Visszatérünk a régészeti kiállításba.

Virágok és drágakövek (Népmesék nyomában a világ körül 73. - Románia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Szegény ember okos leánya
Román népmesék
Kovács Ágnes (szerk.)
Európa Könyvkiadó, 1974.

A Népek Meséi sorozat szokás szerint hozza a formáját. A kötetben összesen tizennégy mese található, de azok mind szépségesen kidolgozott, hosszú tündérmesék, 19. századi román gyűjtésekből. Az utószóban Ortutay fel is hívja rá a figyelmet, hogy a míg a magyar mesemondók a párbeszédekre és a hős cselekedeteire helyezik a hangsúlyt, addig a román mesékben részletesebbek, hosszabbak a leírások - ez nekem külön tetszett. Minden meséhez tartozik természetesen jegyzet forrásmegjelöléssel és típusszámokkal, plusz a hasonló típusú magyar meséket is megemlítik bennük.

Fénypontok

Mivel a legtöbb mese ismert típusba tartozott, a fénypontokat legikább az egyes történetek apró részletei jelentették. Bolond Calin meséjében például az, hogy a három megmentett királykisasszony (réz, ezüst, arany) közül a hős a középsőbe, az ezüstlányba szeretett bele. A Kőember történetében a Tavaszi Szél volt a segítő figura, akinek az anyja (egy smaragdszemű, gyémántcsőrű madár segítségével) elrejtette az utazó hősöket. A Tavaszi Szél aranyhajú, ezüstszárnyú ifjúként jelent meg, akit rózsa- és rozmaringillat lengett körbe, virágokkal körbefont pálcát tartott a kezében, és őztejet és ibolyavizet ivott vacsorára. Ugyanebben a történetben a hősök a tündérek tuskóját hintóvá változtatva jutottak el a királylány ciprusfa ajtajú zafírpalotájáig.
A mesék közül teljes egészében talán Tugulea, Öregapó meg Öreganyó fia tetszett a legjobban. A mese eleve azzal indult, hogy a hősnek a szomszédban lakó "Föld sárkánynéja" ellopta az inait, mert félt, hogy legyőzi őt, amikor felnő. A járni képtelen hős csak hosszas kalandok után (melyek során megtanult alakot váltani és madárrá változni) szerezte vissza az inait. Innen a mese átcsapott a Varázslatos Segítők típusba - volt sokat evő és sokat ivó figura, olyan, aki bírta a hideget, és egy varázsló is. Utóbbi remekül kapóra jött, amikor a hősnek megparancsolták, hogy egy éjszaka ötven meddő asszony szüljön neki gyereket ("mutasd, mit tud a varázsbotod!" felkiáltással...).
A kötet végére maradt egy "modernebb" tündérmese is, ahol a hős és a vizek tündére nem csak győzedelmeskedtek, de egyszersmint a jobbágyságot is megszüntették.

Kapcsolatok

Georges Rochegrosse:
Le Chevalier aux Fleurs

A címadó történet, nem meglepő módon, a mi Okos Lányunkak felel meg. Szépen kidolgozott, hosszú verzió. Az öregség nélküli fiatalság és a halál nélküli élet a Halhatatlanságra vágyó királyfi meséje volt, csak itt hősünk útközben mindenféle boszorkányokkal (többek között egy Skorpió nevűvel) is megküzdött. Prislea Vitéz és az Aranyalmák nagyjából Árgyélus királyfi és a Fehérlófia keveréke volt, Tündér Ilona pedig egy nagyon szép, kerek és színes verzió a legénnyé változó leányra. Ukrajna és Moldova után itt is megjelent az a mesetípus, melyben egy rakás fiú húgát úgy rabolja el a sárkány, hogy rossz ösvényre csalja, amikor élelmet visz a testvéreinek a mezőre. A lányt később született öccse és annak segítője (jelen esetben Bors Péter és Virágos Florea) szabadítják ki. Itt külön szerettem a virágos mezőn talált Virágos vitéz alakját.

Hova tovább?
Bulgáriába!

Különleges Könyvek - Mesekarnevál Tatabányán

A mesemondók nem könyvből mesélnek.
De könyvről igen!

Február 18-án a tatabányai József Attila Városi és Megyei Könyvtár Mesekarneválján léptem fel. Először került sor a rendezvényre, de a szervezők nagy lelkesedéssel és fantáziával vágtak bele, és remek műsort állítottak össze, a gyerek- és a felnőtt helyszínre egyaránt. Voltak kis ajándékcsomagok, jelmezes gyerekek, forró kakaó és kalács, és minden egyéb, ami egy könyvtári mesés rendezvényt szerethetővé tud varázsolni. Bár a vasárnap reggel álmosan indult, mire én dél körül megérkeztem, már a közönség is szépen kezdett gyülekezni.

A Mesekarnevál szervezői a Különleges Könyvek című mesecsokrot rendelték meg tőlem - aminek külön örültem, mert viszonylag ritkán van alkalmam elővenni és leporolni ezt a műsort. A rendelés örömére néhány új mesét is válogattam hozzá, amiket régóta szerettem volna már kipróbálni - meg olyanokat is, amikre némi kutakodás után most bukkantam rá. Végül aztán a közönség arcát figyelve és röptében válogatva mindegyik fajtából jutott egy-egy az egyórás előadásba.

A közönség gyerekekből és a szüleikből állt; nagyjából negyvenen lehettek, és mivel a nagyon kicsik hazamentek aludni meg ebédelni, ezért tökéletes tündérmese-hallgató közönség gyűlt össze, a leghálásabb korosztályból. Egy új mesével nyitottam, ami egy régi kedvenc mesetípusom Fülöp-szigeteki változata - és egyben az új kedvenc variációm is az adott témára. A mese címe Pablo és a Királykisasszony, és a "három vásárfia" mesetípusba tartozik - három királyfi ment meg közösen egy királylányt (egyikük, Pablo, a mindentudó varázskönyve segítségével), és aztán kitör közöttük a vita, hogy melyikük veheti feleségül. Ezen a ponton szeretem megkérdezni a közönséget, ők hogyan döntenék el a kérdést, és a zseniális válaszok ezúttal sem maradtak el: Az volt a kedvencem, amikor az egyik kisfiú megszólalt, hogy "inkább adjunk mind a háromnak csokit..." Az a vicces, hogy ahány meseszöveg, annyiféle vége van ennek a történetnek, így tulajdonképpen mindenkinek igaza volt. A Fülöp-szigeteki mese esetében a sztori tovább bonyolódik, és a királyfiaknak még egy próbát kell kiállnia (ezt is javasolta valaki a hátsó sorból), amelyben végül nem az erő, hanem az empátia győz.
A második történetet, Kanári Királyfi meséjét Italo Calvino gyűjteményébpl már régóta szerettem volna kipróbálni, és végül most adódott rá alkalom. Ebben a mesében azt szeretem, hogy a királykisasszony használja benne a varázskönyvet és a varázserőt, és magát menti meg a toronyból (aztán a királyfit is). A sort végül, hazai ízekkel, egy régi kedvenc mesém zárta, egy szigetközi történet garabonciásokról és az ő varázserejű könyveikről. Mert ha varázskönyvekről van szó, akkor a garabonciások nem maradhatnak el. Természetesen.

A közönség végig élénk és figyelmes volt; nagyon tetszett nekik, hogy az olvasás képessége a régi időkben önmagában is varázserőnek számított (garabonciás deákok, ugye), sőt, a mesék apró részleteire is nagyon odafigyeltek. Az egyik kisfiú a végén kézzel-lábbal integetve hívta fel magára a figyelmet, és kijavított, hogy nem mondhatom, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak," mert az egyik királyfinak volt varázspálcája, ami feléleszti a halottakat, és ezért a királyfiak sose fognak meghalni - Boldogan élnek, örökké. Ezzel nem tudtam vitába szállni.

A sárkányok is emberek (Népmesék nyomában a világ körül 72. - Moldova)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Moldavian Folk-tales
Grigore Botezatu
Literatura Artistika, 1986.

Aki panaszkodni szokott, hogy egyes mesegyűjteményekben túl sok a rövid anekdota, tréfás mese, mondatöredék, miegymás, az ezt a kötetet nagyon fogja szeretni: Szinte kizárólag hosszú, színes, bonyolult cselekményű tündérmesék szerepelnek benne (szám szerint 34 darab). Ez a kötet közepe felé már szinte fárasztóvá is vált; a végén örömmel vettem a rövidebb népmeséket a sok mitikus kaland és hősi utazás után. A kötet sajnos nem tartalmaz se forrásokat, se semmiféle egyéb információt a történetekről; a bevezetőből sem tudunk meg sokat a hagyományra vonatkozóan. Emellett a kötet egyetlen hátránya az volt, hogy sajnos a nyomtatott verzió telis-tele van súlyos szerkesztési hibákkal: elírások, elgépelések vannak benne, és több oldalpár valamiért tükörben szerepel, vagyis fordított sorrendben kellett olvasni őket (ami nem mindig volt egyértelmű, a mesei ismétlődéseknek köszönhetően). A történetek azért jórészt kárpótoltak a bosszúságokért.

Fénypontok

A könyv legérdekesebb meséje számomra az Aranykorona című volt. Ebben egy, a saját eskövőjére siető legényt egy sárkány próbált meg felfalni; a legény erre sorra fohászkodott Naphoz, Szélhez, és Földhöz, hogy mentsék meg. Mindhárman azt a választ adták, hogy nem tehetik, mert nem illene a természet rendjébe; a Nap nem térhet ki az útjából, a Szél nem fagyaszthatja meg a földet tavasszal egyetlen halandó kedvéért. A Föld pedig egyszerűen azt válaszolta, hogy a sárkány is élőlény, ő is a Föld gyerekei közé tartozik. Hoppá. Végül a legényt az anyja mentette meg.

A másik, egyszerűségében döbbenetes mese az Öreg Mogyorófa volt. A mogyorófa arra kéri a mókust, ne egye meg az összes termését; hagyjon egy keveset, hogy új mogyoró nőjön belőlük. A mókus makacsul nemet mond - ám egyszerre csak felfalja őt egy róka, akit felfal egy kutya, és így tovább, mígnem valakire rádől a fa, majd leég az egész erdő... és a hamvaiból kizöldülnek az új mogyoróbokrok. Láncmeséből nem olvastam még ilyen sötétet.
Rövid, ám annál tanulságosabb mese volt a kötet végén a Megkeresett dukát, melyben egy apa remek csellel vette rá a fiát, hogy tanulja meg a pénz értékét, mielőtt megházasodna.
Több mese is volt, ahol az ismert típus ellenére egy-egy különleges részlet ragadott magával. Aliman, a Zöld Király Fia esetében például az, hogy amikor a hamis királyfi jelentkezett a királylánynál férjnek, a királylány nemes egyszerűséggel pofon teremtette, és közölte, hogy nem ő az igazi. Ugyanebben a mesében az igazi hős nem megölte a két fivérét, hanem karddal jó és rossz felekre választotta őket, és a jó felekből újra embert gyúrt. Dragan, a Bátor története tulajdonképpen a Fehérlófia típusába tartozott; Dragant végül nem griffmadár, hanem Valerian Apó mágikus, Szentivánéjen növő almafája hozta vissza az alvilágból felszínre. Érdekes véget ért a Névtelen Harcos, a férfiruhában kalandozó lány meséje, melyben boldog házasság helyett a lány fecske képében menekült el egy gonosz sárkány-vőlegény elől, a másik menyasszonyból pedig macska lett, és azóta is jó barátok (a mese szerint).
Kicsit brezenkedtem, amikor a Hajnalhasadás (Break-of-Day) nevű hős segítője a királylányszabadító mesében nem Iván cárevics farkasa vagy a magyar királyfi rókája, hanem egy "Fekete Arab" volt. Cserébe viszont a hű segítő nem csak mindenféle csodákat művelt (pl. eltemette a királykisasszony mérgező virágoskertjét), de ráadásul ő volt az, aki igazából kiszabadította a lányt, miután a "hős" simán hajlandó lett volna elpasszolni az alvilági királynak, aki megrendelte.

Kapcsolatok

Nagy boldogságomra a skandináv országok után megint találtam egy változatot abból a mesetípusból, amelyben egy lány megmenti magát és két nővérét egy Kékszakáll-szerű szörnyetegtől (aki ebben az esetben Laurel, vagyis Babérszörny volt).

A Halhatatlanságra Vágyó Királyfi egy nagyon szépséges változata volt a Hajnalcsillag és Esticsillag című mese, amit a Mindent Látó Királylánnyal is kombináltak (így nyerte el a fiú a halhatatlan országba való bebocsátást). A mese végén, a Halállal való huzavona megoldásaként, a fiú az égre került Esticsillagnak, a felesége pedig Hajnalcsillagnak. Hasonlóan szép történet volt Alistar meséje, az óriás kincseit elrabló hősről; Alistar gyermekkorában megszerezte az alakváltás képességét, aminek remek hasznát is vette a kalandjai során. Külön szép volt a mesében a királykisasszony, akit gyertyává változtatott egy gonosz boszorkány, hogy mindig égjen, de sohase adjon meleget.
A Csizmás Kandúr története itt Tollkirály néven szerepelt - és elég sötét fordulatot vett, amikor a hálátlan királyfiúra a kandúr rágyújtotta a palotát, és elment az erdőbe vadmacskának. A pásztor okos lánya a mi okos lányunknak felelt meg, de különösen szépen és hosszan bonyolódott a mese, az összes szokásos elemet összekombinálva. A bonyolult című Aki az égből várja a pitét, az nem jut messzire pedig a szerencséjét kereső szegény ember történetének azon ritka verziója volt, amelyben a hibáiból nem tanuló hőst felfalta a farkas.
Az ukrán mesék Szerencsétlen Danyilojának is megtaláltam moldovai mását, Szegény János néven. János a mese végén még bosszút is állt a Fagyon, farkason, madáron, és egyéb természeti csapásokon, akik szerencsétlenné tették.

Hova tovább?
Romániába!

Óriások, vámpírok, rókalányok (Népmesék nyomában a világ körül 71. - Ukrajna)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Ukrainian Folk Tales
Anatole Bilenko
Dnipro Publishers, 1974.

A szovjet időkben kiadott, angol nyelvű kötet húsz mesét tartalmaz. Némelyikükhöz pontosabb származási megjelölés is tartozott, pl. "ukrán népmese a Verhovináról" (kárpátukrán/ruszin mese?), vagy "Kárpátaljai mese." Érdekes, hogy a szövegen érződik, hogy nem angol anyanyelvű személy fordította, mert helyenként a kontextustól teljesen elütő kifejezéseket használ, amik elég mókásan hangzottak olvasás közben. A kötethez nem tartoznak források vagy megjegyzések, csak néhány lábjegyzet, ami az idegen szavakhoz és helyekhez ad magyarázatot. Fekete-fehér-arany (? sárga) illusztrációkkal díszített kötet, olvasásra jó, kutatásra kevésbé.

Fénypontok

Az egyik legszebb mese a kötetben a Szegény ember fiai című kárpátaljai történet volt - ebben egy otthonról elkergetett legkisebb fiút egy bölcs óriás nevelt fel, tanított ki, és küldött el mindenféle vámpírokkal harcolni, királyságokat felszabadítani. Ismerős elemekből épült fel, mégis hasonlóan szép volt a Hollócár verhovinai meséje, melyben egy szegény ember nem ígérte el a gyerekét véletlenül, és a mindent járó csodamalom nem veszett véletlenül a tengerbe, miután elhozták a Hollócár ezüst birodalmából.
Ritka jópofa állatmese volt a Kecske és a Kos, melyben egy kicsi, de okos kecske és egy erős, de gyáva kos együtt menekültek el a gazdáiktól, és cseleztek ki egy csomó farkast. Szinte láttam magam előtt a Pixar-filmet... Ó története a Varázslóinas típus egy nagyon csinos változata volt, melyben egy föld alatti birodalom törpekirálya (őt hívták Ónak) faragott alakváltó hőst egy lusta fiúból - majd próbálta meg mindenféle furfangos módokon magánál tartani.
Volt néhány ismerős mese is a könyvben, mint például Ilja Muromec és a Fülemüle Zsivány története (ezt annak idején beválogattam a könyvembe is, a zsivány különleges képessége miatt), vagy A szerencsétlen Danyilo a Szépek Szépéből, amit Boldizsár Ildikó meseterapeuta iskolája használ előszeretettel. Borisz, Három Apa Fia tulajdonképpen a Tűzmadár és az Ördög három arany hajszála keresztmetszete volt, de ami igazán tetszett benne, az a hős neve: Egy sasok által elrabolt fiút három testvér nevelt fel, és mivel minhárman fiukként szerették, Három Apa Fia lett Borisz vezetékneve. Éljenek a hagyományos népmesei családmodellek!

Kapcsolatok

Nagyon remek verzió volt a könyvben a róka és a farkas versengésére, melynek főhőse, Foxy-Loxy rókalány, nem csak sorozatosan kicselezte a farkast (farokkal horgászás, vert viszi veretlent, stb.), de jó oka is volt rá: A farkas összetörte a saját mancsúlag épített szánkóját.
Pan Kotsky a mi Kacor királyunknak felelt meg - összeköltözött Róka kisasszonnyal, és a frászt hozta az erdő összes többi lakójára. Szintén Róka kisasszony falta be végül az Elszabadult süteményt (ami az elszabadult mézeskalács/palacsinta/puding miegymás ukrán változata). Fogalmam sincs, mit fordítottak angolra johnnycake-nek, talán a fánkot?...

Hova tovább?
Moldovába!

Múzeumi Mesetár: Széttáncolt papucsok

Tegnap, szombaton került sor a Múzeumi Mesetár sorozat második, februári előadására a Nemzeti Múzeumban. Ezúttal egy időszaki kiállításhoz, az Anna - Változatok székely asszonysorsra címűhöz válogattam mesecsokrot.

Az Anna-kiállítást nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Történetre felépített, két külön szálon végigjárható, interaktív élmény, mely egy elképzelt székely lány sorsán keresztül mutatja be a 20. századot. Nem éppen könnyed történet egyik irányban sem (lévén, hogy azzal a döntéssel kezdődik, mit tegyen egy megesett hajadon lány), de nagyon érdekesen, érzékletesen mutatja be a paraszti és polgári életutakat, életkörülményeket. Áprilisig még megtekinthető.

Ami a meséket illeti: A Széttáncolt papucsok című előadáshoz olyan népmeséket válogattam, amelyekben lányok a főszereplők, vagy női sorsokról szólnak. Ehhez természetesen nagy segítség volt az a sok munka, amit a Feminista Magyar Népmesék sorozatba fektettem; onnan már könnyű volt válogatni. Nem minden történet volt székely mese, de azért igyekeztem, hogy azok is képviselve legyenek a programban.

A kiállítás paraszti gazdaságot bemutató sarkában rendeztük be párnákkal a mesemondó teret. Ezúttal öt gyerek és hat-nyolc nagyon érdeklődő felnőtt hallgatta a mesét (utóbbiak külön bekéredzkedtek a műsorra, annak ellenére, hogy nem tudtak alibi gyeket felmutatni). Végtelen figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták a meséket; nyugodt, kényelmes ritmusú, párnákon üldögélős mesemondás volt.

A sort Fábián Ágostonné bukovinai székely mesemondó A három vásárfia című meséjével nyitottam, egyrészt, mert rövid és csinos, másrészt, mert a benne szereplő királykisasszony eldöntheti, kihez szeretne feleségül menni. Mivel ez a mesetípus eredetileg dilemma-mese, a közönséggel el is beszélgettünk róla, hányféle megoldás születhetne a végén. Gyerekek és felnőttek egyaránt remek ötletekkel álltak elő, és többszörösen rátapintottak a lényegre. A javaslataik közül majdnem mindegyik előfordul ennek a mesetípusnak a különböző változataiban.

Másodjára a műsor címadó meséjét, a Papucsszaggató királykisasszonyokat meséltem. Ez is női mesemondótól, a ruszin származású Pályuk Annától gyűjtött történet, és a jól ismert mesetípus (szerintem) legszebb, leginkább empatikus változata (Pályuk Anna meséiből pár hete jelent meg kötetem angol nyelven). Ahhoz képest, hogy hosszú és bonyolult történet, a gyerekek, fiúk és lányok egyaránt, feszült érdeklődéssel hallgatták, és kíváncsiak voltak a részleteire. A kedvenc pillanatom az volt, amikor elmeséltem, hogy hét királykisasszonyból hatnak minden reggel el volt rongyolódva a cipője - mire egy kislány megszólalt, hogy: "A hetediknek biztos azért nem, mert nem tetszett neki a királyfi, és nem táncolt vele." A mesében egyébként pontosan ez történik. Pályuk Anna finom humorát ezúttal is értékelte a közönség, és jókat kuncogtak az apró poénokon.

Harmadjára megint csak az egyik kedvenc mesém, a Hétlábú paripa következett, Albert András csíkszentdomokosi székely mesemondó egyedülálló története. Nagyon szeretem, hogy a hősnője nem tökéletes, és minden figura, aki csak felbukkan benne, a maga módján egyszerre szimbolikus és fura is egy kicsit. A gyerekek jókat nevettek a páratlan lábú paripákon (meg is jegyezték, hogy biztos a háromlábú paripa negyedik lába került át az ötlábúra), és amikor Ilona először menekült el a sárkánytól a napot, holdat, csillagokat rejtő tojásokkal, akkor egy kislány fel is kiáltott, hogy "Nem lehet ez ilyen egyszerű!" A mese után elbeszélgettünk róla, hogy vannak olyan mesék is, ahol egy fiú szabadítja ki az égitesteket.

A sort végül a Tündértó titka című szigetközi mesével zártam - megint csak régi kedvencem, és megint csak nagyon sokat elmond arról, mit gondolnak az emberek a szépségről és a szerelemről. Ahhoz képest, hogy ez a sztori elsősorban a kamaszokat és a felnőtteket szokta megérinteni, a kisebb gyerekek is feszült figyelemmel hallgatták, és szimpatizáltak Ágnessel. A happy end pedig szépen lekerekítette az egész műsort.

Két tévhit is bizonyíthatóan megdőlt (megint) ezen az előadáson: 

1. A kisebb (5-10 éves) gyerekek is vidáman és kitartóan tudnak egy órán keresztül hosszú tündérmeséket hallgatni, és nem lankad a figyelmük (feltéve, nyilván, ha a mesék jók, és a szituáció is megfelelő);

2. A fiúk is vidáman és kitartóan tudnak egy órán keresztül lányokról szóló meséket hallgatni, és ugyanolyan mélyen el tudnak merülni bennük, mintha királyfi vagy szegény legény lenne a főszereplő; sőt, még a szerelmes mesét is lelkesen fogadták.

A Múzeumi Mesetár következő programjairól a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján és Facebook oldalán tájékozódhattok.

Fehérorosz mesecsokor (Népmesék nyomában a világ körül 70. - Fehéroroszország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Belorusz a második olyan ország a kihívás folyamán, amihez nem sikerült könyvet, de még csak cikket sem találnom. Így aztán álljon itt inkább minden fehérorosz mese, amiket sikerült különböző forrásokból felhajtanom...

A vihar ajándékai
A terüj, terülj asztalka fehérorosz változata, különösebb eltérés nélkül (csak épp itt a vihar adja a mágikus ajándékokat a szegény embernek).

A paraszt és a nemesember
Mátyás király szegény embere, Mátyás király nélkül. Egy (névtelen) királynak vitt ajándékért cserébe botütéseket kér, amiknek a felét már az ajtóban elígérte egy kapzsi nemesembernek.

A gonosz varázsló szolgálója
Rózsa és Ibolya meséje. Az eleje, az otthon lévő gyermek elígérésével, egy az egyben a mese kun változatára (Tengöri Hereberi Atyámuram) emlékeztetett, hirtelen megjelenő árvízzel, és csónakban gonosz öregemberrel.

A róka, a farkas meg a csengettyű
A róka a szolgálatárét csengőt kap a zsandártól ajándékba, amit aztán kölcsönad a farkasnak, aki rögtön el is veszíti. A zsandár dühös lesz, az állatok az erdőbe menekülnek, és azóta is félnek a csengőszótól. Fordított Pavlov...

Az aranygöröny
Egy furfangos parasztember nem létező arannyal hitegeti a földesurat, aki ezért mindenféle jóval megvendégeli. Trickster-mese.

A farkas és a nőstény farkas

Ebben a nagyon mókás mesében farkas és nőstény farkas azon vitatkoznak, hogy utóbbi állítása szerint őt nem látják az emberek. Hogy bizonyítsa, ki is fut a mezőre, ahol az emberek kiabálni kezdnek, hogy "farkas!" Farkas meggyőződik róla, hogy utána kiabálnak, pedig ő nincs is kinn a mezőn. Szeretném azt hinni, hogy ez egy feminista poén, de szerintem inkább elveszett a csattanó a fordításban.

A vörös meg a kopasz ember
Egy fiútól egy vörös hajú kocsmáros kicsalja az összes pénzét, de egy okos kopasz ember segít neki visszaszerezni. Megint csak nyelvi poén - a kopasz megkéri a kocsmárost, mennyibe kerül a lapockája, és amikor megkapja az árat, kezdené kivágni a lapockát a kocsmáros hátából...

Többet ésszel, mint erővel
Egy favágó rávesz egy medvét, hogy tegye egy fa hasadékába a mancsát, és ezzel bizonyítja, hogy birkózás helyett ésszel is le tudja győzni.

A tarka tyúk
Láncmese, melyben összetörik a tarka tyúk tojása, és ettől mindenkire rájön a tömeghisztéria. A végén a medve letépi a saját farkát, azóta rövid a farka.

Hogy mentette meg a tyúk a kakast
Láncmese, melyben a tyúkocska megmenti a kakast a babtól, amit félrenyelt. Olyan, mint A nyulacska harangocskája.

A róka és a daru
Klasszikus állatmese: a róka tálból ad enni a darunak, a daru meg üvegből a rókának, így mindkettő kiéhezteti a vendégét.

Hova tovább?
Ukrajnába!

Mitikus házasság, mitikus válás (Népmesék nyomában a világ körül 69. - Litvánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A csodamalom
Balti népmesék
Bojtár Endre, Bojtár Anna, Nagy Ilona
Akadémiai Kiadó, 1989.

A könyv lett és litván meséket tartalmaz; a lett mesékből jelent meg más magyar válogatás is (ld. a múlt heti bejegyzést), de litván népmesékből ez volt az első magyar nyelvű publikáció. Összesen negyvennégy litván mese található a kötetben, szószedettel és típusmutatóval, valamint egy nyúlfarknyi utószóval a litvánok (és a lettek) történelméről. Őszintén szólva a meséktől nem voltam nagyon elragadtatva (kissé sok volt nekem az asszonyverés meg a hasonló "paraszti témák," ahogy az utószó nevezte), de azért természetesen itt is akadtak emlékezetes történetek.

Fénypontok

A könyv legérdekesebb meséje a Perkunas és a nagyherceg című volt - a Szépség és a Szörnyeteg egy variánsa, melyben a mit sem sejtő lányt Perkunasnak, a mennydörgés istenének ígérték oda (a litvánok a 14. századig pogányok voltak, így a meséikben jobban jelen van még a mitológia). Amikor a herceg nem akarta adni a lányt, az istenség elpusztította a seregeit, elverte a termését, és egyáltalán, az egész történet folyamán igazi viharistenként viselkedett. A végén azért csak visszatért hozzá a felesége. Mitikus válásnak lehettünk ellenben szemtanúi a Miért süt nappal a Nap, és éjjel a Hold? című történetben, melyben az egymást megutáló Nap és Hold úgy osztoztak lányukon, a Földön, hogy fél napig az egyikük, fél napig pedig a másikuk vigyáz rá.
Két kedvenc mesetípusomat kombinálta egybe A csodakacsa: Az elején az aranyat (jelen esetben aranytojást) köpő fiúét, a végén pedig Fortunatusét a szarvat növesztő gyümölcsökkel. Hasonlóan komplex és érdekes volt Az ifjú és a kígyó története, melyben az elátkozott várban lakó kígyó-lány nem csak civilizált viselkedésre tanította az arra tévedő ifjút ("mint egy medvét"), hanem kardforgatásra és kopjavetésre is. A végén pedig, amikor a hozzá kényszerített királylány megpróbálta meggyilkolni, a fiú végül észhez tért, és mégiscsak a kígyókirálykisasszonyt vette feleségül.
Különleges szereplőivel emelkedett ki a sorból A rászedett Halál - klasszikus, Halált csapdába ejtős történet, kivéve, hogy itt a Halál egy "terebélyes asszonyság", és van egy nővére is, aki a saját maga öltözékével jelöli meg, kinek milyen sorsa lesz az életben. Ilyet egyébként olvastam már egyszer, az íreknél, Bolygók királynője címmel. Gondolom, a Sors lehet a nővér.

Kapcsolatok

Az elvarázsolt lány és a sárkány meséje tulajdonképpen egy fordított Ámor és Pszükhé volt: Itt lány járt éjjelente a férjéhez, aki titokban megleste... ezért aztán az asszonyka kidobta őt az ablakon. Persze a történet végére sikerült megint összekerülniük. Külön mókás volt, hogy a címben szereplő sárkány megölésével száradt ki a tenger, és keletkezett Amerika. Bezony.
Szerencsétlen Jonas története az Ördög három arany hajszálának litván változata volt, a Mese a befalazott fiúról pedig a mi Kékfestőinasunké, aki álmot látott, és a gonosz királykisasszony (!) minden rejtvényét meg tudta fejteni. Továbbra is gyakoriak a magyar mesék hasonmásai, például Az okos paraszt (Mátyás király nélkül ugyan, de cserébe csellel a maga nevére írat egy gazdag birtokot), vagy A könyörületes fiú (ami a Mátyás király lopni megy mesetípusát kombinálta az öregek tiszteletével). A ravasz bosszúálló pedig egy az egyben a mi Lúdas Matyink volt, csak bikával.
Mivel még mindig a balti népeknél járunk, megint csak volt sót őrlő Csodamalom is (lásd a könyv címét).

Hova tovább?
Fehéroroszországba!

Múzeumi mesetár: Kőkorszaki mesék

Az új évvel új mesemondó kalandra is indulok: A Nemzeti Múzeummal közösen megalkottuk a Múzeumi Mesetár című programsorozatot, melynek keretei között a különböző állandó és időszaki kiállításokban fogok meséket mondani gyerek/családi közönségeknek. Juhé!

Az első alkalomra szombat délután került sor a régészeti kiállítás paleolit termében (szeretjük a kronológiai sorrendet). Pattintott kőeszközökkel és párnákon üldögélő 5-10 évesekkel körülvéve meséltem, nagyon hangulatos, múzeumi félhomályos környezetben. Az érkező szülők és gyerekek arcán egyaránt látszott a kíváncsiság: Mégis mivel rukkol elő egy mesemondó, ha kőkorszaki sztorikat várnak tőle?...

Az őskoros témára való tekintettel megalkottam egy teljesen új mesecsokrot, amit Tűztolvajok névre kereszteltem. Autentikus paleolit népmesék híján (pedig jó lenne tudni, milyen történetekkel fektették vackára a kis ősembert) olyan történeteket válogattam bele, amik az emberi történelem hajnaláról szólnak. Sok helyen máig mesélnek róla, hogyan szerezték meg az emberek a tüzet, hogyan barátkoztak össze a kutyával, hogyan szelídítették meg a lovat... és olyan titokzatos dolgokról, kincsekről, csontokról is, amiket őseink találtak a földben. Ilyen mesékből állt össze a csokor, a világ minden tájáról.

Nagyjából tíz-tizenkét mesét válogattam a mesecsokorba, melyek közül végül ötre került sor az egyórás előadás során. A sort (kronolóóóóóógia!) természetesen a tűz megszerzésével kezdtük. Egyik nagy kedvenc mesém a Tűztolvajok, melynek ezúttal egy Fülöp-szigeteki ilocano változatát meséltem: Lam-ang, a bajkeverő, és egy csapat segítőkész állat váltófutásban lopják el az éltető tüzet két gonosz óriástól. A gyerekek lelkesen segítettek ugatással, nyávogással, brekegéssel, oroszlánüvöltéssel, és futó lábak/paták/mancsok imitálásával, megteremtve a jó hangulatot a további mesékhez. Másodszorra egy kongói kamba népmese volt terítéken a Kutyáról és a Sakálról, melyek közül az előbbi elhagyta a barátját a vadonban, és csatlakozott az emberekhez, így a sakál azóta is vonítva hívja vissza (a vonítás is megvolt, természetesen). És ha már a háziasított állatoknál tartottunk, valaki rögtön tákérdezett a lóra is - így akadt alkalmam elmesélni Szoszlan és a Vadló legendáját, melyben a kaukázusi nartok nagy nevű, ám sánta hőse megszelídített egy vadlovat, és módszerére megtanította a bajtársait is. A módszert egyébként (melynek során a betörendő lovat egy sebes sodrású folyó vizében fárasztják ki) ma is alkalmazzák Belső-Ázsiában.
Az előadás végére két olyan mese jutott, melyek föld alól előkerülő, titokzatos agyagedényekről szóltak. A borneói Varázsedény tulajdonképpen egy alakváltó mangas-sárkány volt, aki csintalanságaival borsot tört a gazdái orra alá, de végül mégis szerencsét hozott a megtalálójának; Pápua Új-Guineából pedig egy olyan legendát hoztam, ami mókás magyarázatot adott rá, miért találunk lépten-nyomon cseréptöredékeket a föld alatt (Edények az égből).

A múzeumok mindig is a kedvenc mesemondó helyszíneim közé tartoztak, és sem a helyszín, sem a közönség nem okozott csalódást ezúttal sem. A műsorra huszonöt fő iratkozott fel, de mivel pont a régészeti kiállítás bejáratában ültünk, a háttérben is jöttek-mentek érdeklődők; a gyerekek lelkesek és aktívak voltak, és előrukkoltak egy csomó jó kérdéssel. Már ezért megérte.

A közelgő eseményekről tájékozódhattok hamarosan a Nemzeti Múzeum Facebook oldalán, vagy a honlapomon a Fellépések menüpont alatt. Februárban érkezik a következő felvonás!

A zenészek mindig győznek (Népmesék nyomában a világ körül 68. - Lettország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A Laima és a két anya
Lett népmesék
Voight Vilmos
Európa Könyvkiadó, 1972.

Ismét a Népek Meséi sorozat egy kötetéhez volt szerencsém (az elkövetkező időszakban meglehetősen sok ilyen lesz, mert szakmai szempontból még mindig kiemelkedő sorozat). A könyv 164 lett mesét tartalmaz, melyeket különböző néprajzi gyűjtésekből válogattak össze reprezentatív mintaként. A kötet elejét rövid teremtéstörténetek és eredetmagyarázó mondák, a végének jó részét pedig viccek, papcsúfolók, és anekdoták töltik ki, de akadtak azért a közepe táján szép hosszú tündérmesék is. A bőséges, Voight Vilmos tollából származó utószóból nem csak Lettország történelmével ismerkedhetünk meg (némi osztályharccal, a szovjet "jelenig", nyilván), hanem a lett néprajz születésével, és a gyűjtések történetével is, melyeknek köszönhetően a szerkesztők több, mint 150 ezer lett mese közül válogathattak. A könyv végén természetesen vannak jegyzetek, források, típusmutatók, szómagyarázat, stb. Nagyon komplett, vaskos kis gyűjtemény, bár a mesék maguk nem nyűgöztek le annyira, mint az észtek.

Fénypontok

Az eredetmondák közül a Hogyan tanultak meg énekelni a madarak? volt a kedvencem, ahol minden madár a világot megfigyelve választott hangot magának (és sokat lehetett tanulni belőle a madárhangokról).

A kokle egy népi hangszer

A tündérmesék közül kiemelkedett a szépséges Különös szarvas, melyben egy királykisasszony egy szegény kokle-játékosba szerett bele, de csak mindenféle varázslatos átalakulások után lehettek egymáséi. A kokle-játékosok amúgy nagy népszerűségnek örvendettek a kötetben; egyikük a zenéjével szelídített meg egy farkast, egy másik Kokle-játékos pedig a titokzatos Zöld Ember segítségével győzött le óriásokat, és nyert el egy királykisasszonyt. Váratlan véget ért ezzel szemben a Varázsszó meséje, melyben a felszabadított szellem-szolga magával vitte a hős vagyonát is, és erre a hős hazaküldte királykisasszony-feleségét, hogy ne kelljen szegénységben élnie.
Kétségtelenül kalandos volt a Riga bevételéről szóló legenda, melyben egy hősies katona ezüst golyókkal lövöldözött egy szarkává változott boszorkánya - a szarka meg visszalőtt rá... Cserébe bájos történet A paraszt, aki levelet írt a császárnak; pontosabban rajzolt, mert írni nem tudott, de mivel a császár álruhában szót váltott vele, a levél érkezésekor nagylelkűen és jó humorral úgy tudott tenni, mint aki pontosan érti, mit jelentenek a rajzok. Nagyon szimpatikus volt az Ördög és az intéző története is, melyben az ördög nem vitt el senkit, akit valaki csak hirtelen dühében kívánt a pokolba, mert "nem szívből mondta."

Kapcsolatok

Két verzió is volt a könyvben a varázsbab-mesére, ám ezekben nem Jankó, hanem egy ügyes lány mászott fel az égbe, ahol megtalálta a szerencséjét (segítséggel, nem rablással). A Boszorkány nyárfája a Magyar Népmesékből is ismert "Kővé vált királyfi" egy variációja, csak itt sokkal több, aktív szerephez jutnak a királyfiakat kísérő állatok (szarvas! kecske! hiúz! róka! nyúl! medve! farkas! három kutya!). Az arany almafa, arany madár, és a három királyfi meséje a Rókaszemű menyecske farkasos változata volt, Aranyeső és szurokeső a Holle Anyóé (öregemberrel), A csillogó madár pedig az üveghegyi királykisasszonyé, egy csillogó tollakba öltözött apró földalatti manókirállyal megfejelve. A repülő csónak címét meglátva vártam már a természetfeletti segítőket... de ez a mese sajnos tényleg csak a repülő csónakig jutott el. A segítők elkallódtak valahol.
Vogiht Vilmos külön kiemelte a Gonosz báró meséjét, ami egy az egyben a mi Lúdas Matyinknak felel meg.
A rigai és a liepajai béka meséjét Japánból (oszakai és kiotói békákkal) ismertem, a Mi újság otthon? meséjét több amerikai mesemondótól is hallottam már, Az öregember kesztyűje pedig a népszerű ukrán Kesztyűmese mása volt. És mivel még mindig a balti népeknél járunk, volt természetesen sót őrlő Csodálatos daráló is.

Hova tovább?
Litvániába!

Szép és bájos észt mesék (Népmesék nyomában a világ körül 67. - Észtország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Az aranyfonó lányok
Észt népmesék
Bereczki Gábor
Európa Könyvkiadó, 1968.

Ez a kötet feltétlenül be fog kerülni a kedvenceim közé. Harmincöt mesét tartalmaz, amik között rengeteg szépségeset, különlegeset, és emlékezeteset találtam. A történeteket különböző észt népmesegyűjtésekből válogatta a szerkesztő, ügyelve rá, hogy ne a szokásos, szomszédos kultúrákban is gyakori mesetípusokra, hanem a valódi észt különlegességekre essen a hangsúly. Volt miből válogatnia: A kötet részletes utószavából megtudtam, hogy az észt néprajzi archívumok közel százezer meseszöveget őriznek (valamint azt is, hogy a híres mesélők majdnem mind férfiak, míg az eposzi énekek őrzői nők voltak). Gondolom, a hatvanas évek óta csak növekehetett ez a szám... Ha a többi kilencven-valahányezer is ilyen remek, érdemes lenne belőlük többet mazsolázni. A könyv a sorozat szokásához hűen minden meséhez megadja a forrást és a mesetípus-számokat, valamin megjegyzéseket és magyarázatokat fűz az érdekesebb részekhez.

Fénypontok

A címadó történet (Az aranyfonó lányok) már régóta a kedvenceim közé tartozik. Van benne szerelem, átváltozás, intrika, finn varázslók, beszélő madarak, és mindenféle egyéb érdekesség. Nagyon komplex mese. Hasonlóan kalandos volt a Mennydörgés ellopása, melyben egy szegény ember segített az ördögnek meglopni az öreg mennydörgésistent, de később megbánta a tettét, és segített a mennydörgés visszaszerzésében is.

Észt képeslap a Gombakirályról

Főleg a látványvilága és a végkimenetele miatt volt szerethető a Gombakirály meséje, melyben egy királyfi kiszabadította a gombák rabul ejtett apró királyát,  aki hálából segítette őt utazásban, sárkányölésben, és bemutatta a három lányának is. A királyfi végül nem a megszabadított királylányok, hanem a gombalányok közül házasodott.
Sok mese foglalkozott a vízzel, és vízhez kapcsolódó természetfeletti személyekkel. A víz alatt élők meséje egészen sejtemes volt - arról szólt, mi történik azokkal, akik vízbe fúlnak, vagy télen jégbe szakadnak. Vízianyó jótette többet is elárult erről a furcsa, fordított világról. Fagy apó három rakoncátlan fia arról szólt, mi történik, ha valakihez maga a fagy jön vendégségbe (és milyen jutalmat kap, ha türelemmel viseli).
A Csodamadár című mesében egy szépséges, sokszínű madár és egy öregember akadályozott meg egy gonosz vadászt abban, hogy madarakra lövöldözzön. Az állatmesék közül nagyon bájos volt A sün bogarat süt, amelyben egy bogár vágott át egy éhes sünit, valamint A veréb sört főz, amelyben egy veréb egyetlen árpaszemmel akart sört csinálni egy tóból, és egyetlen állatnak sem volt szíve megmondani neki, hogy nem sikerült.

Kapcsolatok

Sok más, szuperképességekkel rendelkező csapatokról szóló mesére emlékeztetett Fürgeláb, Ügyeskéz és Élesszem története - kivéve, hogy itt mindhárom fiú megjárta a maga külön kalandját, majd amikor sor került rá, hogy közösen küzdjenek meg egy királykisasszony kezéért, előre eldöntötték, hogy sorsot húznak majd, ki legyen a férje.

Észt népviselet

Nagyon érdekesen kombinált két mesetípust A beszélő lenkévék meséje: Egy lány egy erőszakos természetfeletti udvarló elől menekült a szénapadlásra, ahol is a beszélő lenkévék megvédték azzal, hogy előadták, min kell keresztül menniük, míg ruha lesz belőlük. A magyar mesékben az előbbi sztori lólábú legénnyel, az utóbbi pedig cipóval ismert.
A Halál várása egy Naszreddin Hodzsa történetre emlékeztetett, A medve és a három lány pedig arra a dán mesére, amelyben egy lány megmenti magát és két nővérét a szörnyeteg-vőlegénytől. Örültem, hogy az utóbbiból ilyen hamar találtam még egy változatot.

Hova tovább?
Lettországba!

Tengeri lányok, tengeri asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 66. - Finnország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Férfiszülte leány
Finn népmesék
Pirkko-Liisa Rausmaa
Európa Könyvkiadó, 1969.

A Népek Meséi sorozathoz méltóan ez a kötet is gondosan válogatott, szerkesztett, és jegyzetelt gyűjtemény. A benne található hatvankét mesét egy finn néprajzkutató válogatta, aki gondosan ügyelt rá, hogy képviselve legyenek a különböző mesefajták - tündérmesék, állatmesék, legendamesék, tréfás mesék, stb. Minden történethez tartozik a könyv végén jegyzet, melyben megtalálhatók a típusszámok, a gyűjtő neve, a mesemondó neve, és a mese eredeti finn címe is. A kötet utószavát Ortutay Gyula írta, aki tíz oldalban felvázolja a finn mesekutató iskola történetét és érdemeit. Többek között megtudjuk, hogy a finneknél csodálatra méltóan bőséges népmesegyűjtés zajlott a század elején, így az archívumaikban több tízezer történet található. Ezek közül sikerült a kötet szerkesztőjének igazi gyöngyszemeket válogatnia.

Fénypontok

Akseli Gallen-Kallela: Aino

A könyv egyik legszebb, legérdekesebb meséje A kék tenger szépséges leánya. Klasszikus utazós-lányrablós történet, de nagyon sok benne a mitikus elem, és a hőst egy fehér, alakváltó griffmadár segíti az útján (akinek úgy mellesleg odavet négy emberáldozatot is, de ezt hagyjuk...). Szintén nagyon tetszett A királyfi és a tenger szelleme, amelyben egy királyfi állat-segítői versenyeztek a tenger szellemének fiával mindenféle próbák során; olyan volt ez, mint a "csodálatos segítők" mesék, csak szuperképességekkel megáldott emberek helyett állatokkal.
Nagyon érdekes mese volt A feleség, aki a testvér hasonmása című, amelyben egy legény elküldte a húgát, hogy keressen neki egy feleséget, aki pont úgy néz ki, mint a lány (ööö...). A talpraesett húg aztán megmentett egy királykisasszonyt az alvilágból, és hazavitte a bátyjának.
A kötet végén akadtak "modernebb" népmesék is - például egy új köntösbe bújtatott trickster-történet egy emberről, aki Amerikába utazott, és ott elhitette mindenkivel, hogy úszva tette meg a nagy távolságot. Ez külön jópofa volt, és szépen illusztrálta, hogy a mesehagyomány mindig is alkalmazkodott az adott korhoz.

Kapcsolatok

Remek változat volt a Medvebőr címen ismert Grimm mesére Taknyos Risztó története. Itt nem mosakodnia nem volt szabad a fiúnak három éven át, hanem orrot fújnia és vécére mennie. Három lány közül kettő elmenekült előle, de a legkisebb, mert nagyon kellett a pénz a családja megmentésére, ráállt, hogy megcsókolja így is... és aztán istenesen el is hányta magát. Ez legalább valósághű mozzanat volt. Döbbenetes fordulatot vett ellenben Kékhüvelyk, a Kalapvári Kisasszonyn finn verziója, ahol az apa, amikor nem vehette feleségül a saját lányát, üldözés közben letépte a saját heréit, és utána dobta őket; a lány a heréktől a nyaka körül megnémult, és csak sokára tudott megszabadulni tőlük. A szimbolikát gondolom mindenki érti.
A császár leánya a templomban című mese a "szörnyeteg királykisasszony" típusának volt egy ékes darabja - itt nem csak elbújt a fiú az éjjel kísértő lány elől, hanem alaposan el is verte. A Háromszögletű ház a tenger egyik szigetén című az Ördög három arany hajszálához hasonlított, csak itt vérszomjas vízitündér falta fel a királyt a végén. Nagyon tetszett a "csodálatos segítők" mesetípusnak az a verziója, ahol az egyes segítők rajták össze a repülő hajót; mindenki hozzáadta a darabokat, amiket magával cipelt.

Akseli Gallen-Kallela:
A szampó kovácsolása

Volt a könyvben egy remek változat a Csizmás Kandúrra, szegény fiú helyett szegény lánnyal, aki királyné lett (úgy képzelem, a macska is lány volt). Cserébe az "okos lány" mesetípusát itt egy Jó eszű fiú képviselte, aki ment is meg nem is, vitt is ajándékot meg nem is - de érdekes módon neki nem kellett levetkőznie...
Mivel a balti népeknél járunk, volt természetesen egy verzió a "Mitől sós a tenger?" című mesére (ami itt A Pokol Malma címet viselte). Izlandi mesék között olvastam a Csodatevő Kasza párját, az oszét nart legendák között pedig A nagy verekdő ellenfelet keres címűét.

Hova tovább?
Észtországba!

Még egyszer a Rest Macskáról

(Igazából nem akartam közzé tenni ezt a bejegyzést, de aztán két héten belül nem kevesebb, mint ötször jött velem szembe a mese, és úgy döntöttem, muszáj lesz.)

Közszolgálati közlemény következik a barátságos és közkedvelt (friendly neighborhood) mesemondótól.

*nagy levegő*

AZ ISTEN SZERELMÉRE, NE MESÉLJÉTEK A REST MACSKÁT GYEREKEKNEK!
(Igazából felnőtteknek se.)

Minden egyes alkalommal, amikor mesemondó versenyre megyek, vagy Népmese Napja alkalmából gyermek-mesemondókat hallgatok, előkerül ez a sztori. Minden. Egyes. Alkalommal. Valóságos sláger; versenyre készítő tanító nénik és bácsik, szorgos anyukák és apukák, hagyománytisztelő szépkiejtés-tanárok, vagy mittudomén, kicsodák, imádják előrángatni a Rest Macskát a Hetvenhét Magyar Népmeséből. Rövid, csattanós, jól lehet mesélni. Vicces. Ugye?

Annak, aki nem tudná: A Rest Macska egy lusta feleség története, aki nem akar dolgozni. A férje ennek ellenére nem veri meg, pedig megérdemelné a pletykás, semmire sem jó nőszemély. Ő jó férj. Inkább cselhez folyamodik: Megparancsolja a macskának, hogy dolgozzon a ház körül, amíg ő odavan, mert ha nem, meg lesz verve. A macska persze nem főz, nem takarít. Amikor a férj hazajön, a felesége hátára köti a macskát, és úgy elveri, hogy az asszony kéri sírva, hagyja abba (a macska ugyanis az ő hátát karmolja fájdalmában, plusz a veréshez használt kétrétű ostor az ő hátát is éri, ugye). Hazafut a szüleihez panaszkodni, de az apja visszakergeti a férjéhez, hogy tessék szépen mosni-takarítani, akkor nem lesz baj. Ez még kétszer megismétlődik, míg végül az asszonyka a veréstől való félelmében olyan ügyesen főz-mos-takarít, hogy a férjének soha többé nem kell megvernie. Happy End.

Ezt. A mesét. 2017-ben. Gyermekeknek mesélni. Gusztustalan.

Bocs, de erre nincs más szó. Belegondol bárki abba, milyen üzenetet közvetít, amikor ezt a sztorit egy hat-nyolc éves kisfiú, vagy pláne egy kislány szájába adja? Én elég jó vagyok a mesék csűrésében-facsarásában, és mindenféle értelmezésében, de valljuk be: Ennek a mesének pozitív sugallata nincs. Leginkább még azt lehetne ráhúzni, hogy "a lustaság csúnya dolog." Oké, rendben, tanítsuk a gyerekeket rá, hogy ne legyenek lusták. De ezzel?! Tényleg a brutális, kegyetlen, és hideg fejjel előre megfontolt házastársi bántalmazás a legjobb szimbólum arra, hogy átmenjen az üzenet? Miért van a Magyar Népmesekatalógusban ötvenkilenc verzió "A szorgalmas lány és a lusta lány" meséjére (MNK 480, kezdőknek Holle Anyó), ha mindenki leragad a Rest Macskánál?

Egy olyan világban, ahol "Me Too" mozgalom kell hozzá, hogy rámutassunk, hány nőt ér zaklatás és bántalmazás; egy olyan világban, ahol politikai véleménynek számít, hogy a családon belüli erőszak bűn; egy olyan világban, ahol gyerekek ezrei látják azt otthon, ahogy apus véresre veri anyust... tényleg ezt a mesét kell kiállítani rámás csizmában, tollas kalapban, hímzett ködmönkében a gyermekszínpadra?

Beszéljünk egy pillantra arról is, hogy aki viccesnek találja ezt a mesét, miért is találja viccesnek. Mi is pontosan a történet csattanója? Elsősorban a férj furfangosságát lehet kiemelni. Megígérte, hogy nem veri meg az asszonyt, de éles eszével és parádésan sziporkázó humorával sikerül kiskaput találnia a szabályon: A macskát fenyegeti meg. A közönség gurul a nevetéstől, amikor a butuska asszony a macskát noszogatja: "Dolgozz, macska!" Szegény asszonyka, ha tudná, hogy csak takarítani kéne, és nem verné meg a férje kétrétű ostorral... Pedig az apja is megmondta neki, hogy takarítson, amikor visszakergette a férje házába! Hát nem vicces, milyen butuska ez a feleség? Hazafutott segítségért, pedig két férfi is mondja neki, hogy ha nem dolgozik, véresre lesz verve!
Könnyeim potyognak a nevetéstől. Ez tényleg a magyar népi humor csúcsterméke.

Ennyi. Ki kellett írnom magamból.
Majd fogok írni egy építő jellegű bejegyzést is, "Ezeket meséljétek a gyerekeknek a lustaságról a Rest Macska helyett" címmel.

"De, de, de..."

DEDEDE1: Nem azt mondom, hogy soha nem mesélje senki (bár, őszintén, azt is mondhatnám. Ha mesemondóként ez a mese valaki repertoárjának legékesebb darabja, akkor válasszon más hivatást). Lehet ezt a mesét olyan kontextusban mesélni, amikor elfér. Például el tudok képzelni egy "így éltek ősanyáink" témájú népi mesemondó estet, ahol a közönség együtt mereng el rajta, milyen jó, hogy a világ ma már igyekszik túlhaladni az "asszony verve jó" barbár, ostoba, és kegyetlen mentalitásán. Vagy egy "Illyés Gyula mesék eredetiben" estet, amit felnőttek hallgatnak végig, annak tudatában, hogy lám, Illyés idejében mennyire más volt az emberek humora.
Gyerekeknek, magyarázat nélkül, tréfás meseként, pozitív végkifejlettel mesélni viszont nem csak ízléstelen, de felelőtlen is. Ez van.

DEDEDE2: Nem azt mondom, hogy mindenki, akinek valaha kicsúszott a száján ez a mese, velejéig romlott ember. Inkább éppen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Illyés Gyula kötete óta annyira normalizálódott a Rest Macska mint "tréfás mese," hogy bele sem gondolunk, mit mesélünk vele.

DEDEDE3: Attól, hogy az emberek nevetnek rajta, még nem biztos, hogy oké. A "csak egy mese" érvelés nem működik, ha közben az emberek az erőszak valós áldozatairól is hasonló vicceket gyártanak, a képükbe röhögnek, őket hibáztatják. Aki nem hiszi, próbálja meg ezt a mókás történetet elmesélni valakinek, aki tapasztalt a saját bőrén családon belüli bántalmazást.
(Cinizmusból mondom. Eszetekbe ne jusson megpróbálni.)
Alternatív opció: Próbáljátok meg elképzelni, hogyan mutatna ez a bájos mese a Magyar Népmesék rajzfilmosorzat előadásában.

DEDEDE4: Aki szerint ezt a mesét tisztán szimbolikusan kell értelmezni, annak üzenem, hogy keressen jobb szimbólumokat. Léteznek. A magyar hagyományban is.

DEDEDE5: Egyes meseelemző módszertanok szerint a mese minden szereplője te vagy - tehát tulajdonképpen a "szorgalmas" éned bünteti a "lusta" énedet. Nem vagyok pszichológus, de megkérdeztem egyet, és azt a választ kaptam, hogy az önbüntetés (önostozorás, ugye) általában nem szokott tartós viselkedésbeli változást hozni... A mese pedig más megoldást, feloldást nem kínál.

A varázslatos éjjeliedény és mindenféle mókusok (Népmesék nyomában a világ körül 65. - Svédország)

A mai nappal folytatódik a blgon a Népmesék nyomában a világ körül sorozat! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

The Magic Pisspot
Swedish folk tales
Per Gustavsson, Richard Martin
Land of Legends, 2017.

Ezt a könyvet Richard Martintól, a fordítótól kaptam ajándékba, őszinte kritika ellenében. A kötetet a svéd Mesemúzeum adta ki; a népmesék Per Gustavsson átdolgozásában szerepelnek benne, aki különböző, főleg 19. századi svéd mesegyűjtésekből válogatta őket. Huszonhárom mesét tartalmaz, legtöbbjük világszerte ismert tündér- és népmesetípusok helyi változata, több-kevesebb eltéréssel. Mindegyikhez tartozik jegyzet, forrásmegjelölés, és típusszám is a könyv végén, aminek külön örültem. A könyvet sok fekete-fehér és színes illusztráció díszíti (a kecskék különösen jópofák voltak). Nagyon szép, igényes kiadás, ami nem cenzúrázta ki a mesékből a rázósabb, profánabb részleteket sem.

Fénypontok

A kötetet már csak a címadó mese miatt is maximálisan megérte elolvasni. A Varázslatos Éjjeliedény meséje egy ritka típus, eddig csak egyszer találkoztam vele egy török gyűjteményben. Az önálló életet élő éjjeliedény elszegődik egy szegény házaspárhoz, akiket aztán mindenféle trükkök által gazdaggá tesz. Nagyon jópofa mese.

Bájos volt a két, párba állított mese a Ronda Békáról és a Csinos Mókusról - előbbi egy csinos királylány volt, aki úgy akart elmenekülni az idegesítő kérők elől, hogy rusnya békává változott, utóbbi pedig egy csúnya herceg, aki azt kívánta, változzon a világ legcsinosabb lényévé. Hát, a mókusok tényleg csinosak...

Kapcsolatok

Gyönyörű változat szerepel a könyvben Hófehérke meséjére, Az aranymadár címmel. Nem csak a gonosz édes(!)anya származását ismerjük meg, de a hét törpe helyett hét, kiméra-szörnyekké átkozott herceg szerepel benne, akik a hosszú mese végén még vissza is térnek egyszer, hogy megmentsék a királykiasszonyt attól, hogy a férje kivégezze.
Nagyon tetszett a Jancsi és Juliska svéd változata, ahol mézeskalács-ház helyett Kolbásztetejű ház szerepelt, benne két gonosz óriással; valamint a Fiastyúk meséje is, ami tulajdonképpen azonos volt azzal a mesével, ahol 5 testvét 5 különböző mestersége ment meg egy királykisasszonyt (majd, mivel nem tudták eldönteni, kié legyen, mind csillagokká változtak). Utóbbiban külön tetszett, hogy eleve a királylány-megmentésre tanulták meg a mesterségeiket.

A Kis Gömböc svéd változaza volt az Óriás és a Mókus, amelyben egy óriás kergetett meg és falt fel mindenféle állatokat és emberek, míg egy mókus fára nem menekült előle, és az óriás ki nem pukkadt az erőlködéstől. Amellett, hogy mi ezt Gömböcként ismerjük, medvével és mókussal hallottam már ezt a sztorit Amerikából is (Sody Sallyratus címen). Volt Kiskakas is, gyémánt fél krajcár helyett ezüstöt őrlő malommal. Szintén sok más európai országban ismert a Férj és feleség munkát cserélnek mesetípusa, ami ebben a gyűjteményben is klasszikus formájában szerepelt, és a Szögleves, amit leginkább Kőlevesként szokás ismerni.
Tricksterek közül leginkább a róka szerepelt, aki két külön mesében is oka volt annak, hogy Miért rövid a medve farka. 

Hova tovább?
Finnországba!