Mandulavirág

Nahát, a régi mesék is okoznak még nekem új meglepetéseket...
(Blogolok, mert ha még egy darab szürke cserepet be kell leltáraznom, az itthoni edények is törni kezdenek)

Tegnapelőtt kinéztem az ablakon, és mit látok: virágoznak a mandulafák!!! Megint itt az ideje a mandulavirág legendájának. Döny, neked különösen ;)

A mesét még valamikor Amerika előtt tanultam egy másik mesemondótól, aki volt olyan kedves, és elküldte nekem a saját verzióját írásban. Már akkor megtetszett, és hamarosan én is terjeszteni kezdtem, a saját szám íze szerint persze. Ma viszont rám tört a kreativitás, és csodáltam a fehér virágokat az ablakból, és úgy döntöttem, utánanézek a történetnek egy kicsit.
Képzeljétek, mit találtam.

Abban a korban történt, amikor a föld, amit ma Portugáliának hívnak, a mórok uralma alatt állt. Akkoriban Al-Gharb volt a neve, és Chelb a fővárosa. Egy herceg uralkodott felette, az ifjú Ibne-Almundin; daliás, rettenthetetlen és győzedelmes. Csatát csata után nyert a hercegséget támadó hadak ellen; és az egyik ilyen ütközet után különleges zsákmányra tett szert: egy aranyhajú, kék szemű hercegnőre. A lány neve Gilda volt, és valahonnan egy messzi északi királyságból származott. (Ne kérdezzétek meg, mit keresett Portugáliában) A herceg beleszeretett, felemelte a rabszolgasorból és feleségül vette. Chelb népe káprázatos ünnepet ült, és mindenki boldog volt; Gilda hercegnő azonban napról napra fogyott, egyre szomorúbb lett, minden reggel bánatosan tekintett ki a kastély ablakán. Az udvar egyetlen bölcse vagy orvosa sem tudott gyógyírt találni a bajra. Végül azután egy költő, aki ugyanabból a messzi északi országból származott, és ugyanaz a baj gyötörte, meghallgatást kért a hercegtől, és elmagyarázta neki, mi után vágyakozik a hercegnő. Ibn-Almundin megfogadta a tanácsot, és a kastély körüli dombokat teleültette mandulafákkal. Attól kezdve minden tavasszal fehér virágok takarója borította a domboldalakat; amikor Gilda kinézett az ablakon, havat látott mindenfelé. A mandulafák az otthonára emlékeztették.

Na mármost, azon felül, hogy hogyan került Gilda Portugáliába, és hogy pontosan milyen státuszban is tartózkodott a kastélyban, mielőtt a népi legenda hercegnét csinált belőle... nekem tetszik ez a verzió. A mór herceg különösen. Nagyon különbözik attól, amit eddig meséltem, de ez nem fetétlenül rossz dolog.
Sok egyéb verzió is kering ebből a történetből, némelyik sokkal romantikusabb, mások meglehetősen tömörek.
Majd a nyáron megkérdezem a portugálokat...

Best of Petrovits

Kedvenc magyar költőm Petőfi Sándor. Ennyi. És a nagy többséggel ellentétben nekem nem azért, mert egyedül rá emlékszem az általános iskolai olvasókönyvből.
(Néha borzalmas verseket írt szegény)
Néhány perc múlva MÁRCIUS 15-e van, és kitört belőlem a hazafiasság...
...nak valami furcsa mutáns vállfaja.
Erről is a tricksterek tehetnek.

(Valamint: ez itt a reklám helye.
A SZÍNÉSZ, A NARANCS ÉS AZ ÖRDÖG: oktató jellegű történetmondó előadás iskolák és egyéb érdeklődő oktatásvégrehajtó intézmények számára nemes babérkoszorús költőnk makulátlan életéről, csak tőlem, csak most, csakazértis.
Na ja.)

Ízelítőnek ragadjunk ki néhány mozzanatot a költő úr irodalmi tevékenységéből:

Költőtársak
"A napokban megnéztük Murány várát... Szép derült nyári délután jártunk a nevezetes romokon, melyek talán hazánk valamennyi várai közt legközelebb állnak a felhőkhöz a mindenfelől szédítő meredekségű kőszikla ormon... A nyájak kolompoltak, a madark daloltak és fütyöltek, távolabb a hámorok zúgtak... mindenhol zaj, életzaj, csak itt fön a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyúk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend... kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott.
Igen aludt és hortyogott, becsületem szentségére esküszöm, aludt és hortyogott... Míg én a táj páratlan fönségén s a mult idők nagyszerű eseményein a legköltőibb ábránddal merengtem, addig Tompa Mihály aludt és hortyogott. Ha halálos ágyam előtt térdelve kér, hogy bocsássam meg ezt neki, mégsem bocsátom meg; ha a más világon találkozunk és kér, még ott sem bocsátom meg. Nem."

Barátok
"A Csizió is megjövendölte, hogy nem leszek szerencsés a barátságban... pedig ez nem hazud; azt is megmondta, hogy híres ember leszek."

Szemesnek áll a világ
"Gödöllőn lovakat váltánk és reggelizénk. Amint ki akartam a reggelit fizetni, egyik utitársam ellenszegült, hogy ne fáradjak, kifizeti ő; egyszersmind ajánlá erszényét számomra egész Miskolcig. Ezen az ajánlaton más ember talán nem bosszankodott volna.
Én sem bosszankodtam."

A kard meg a toll
"Én a tollat meglehetősen forgatom, de ugy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardviselésre, mire, fájdalom, későn születtem."

Ami szép az szép
"És ha Eperjesen ki-kijártam a Táborhegyre, az nem csupán a táj kedvéért történt; hanem egyrészt, vagy tán leginkább azért, mivel egy gyönyörű barna leányka esett utamba. Gyönyörű barna leányka volt, igazán; s ritkán mentem el ablaka alatt anélkül, hogy ott ne találtam volna. Ilyenkor aztán egymásra pillantotunk és mosolyogtunk, mintha régi ismerősök volnánk, pedig sohasem szóltunk egymással..."
(Vajon a lány tudta, kivel szemez?... Persze, hogy nem.)

Egy kis földrajz
"Nem fogom én elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Európa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Európa, szíve pedig a fiatal Amerika, hol végtelen őserdők zöldellnek, az életkedv és a remények erdői..."

Aggtelek
"... Soká tűnődtem: mint eredhetett e barlang?
Én kitaláltam.
Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogultak..."

Aggtelek II
"A falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják a neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is a nevemet.
- Tán el sem lehet olvasni? - kérdezém, csak azért, hogy odanézzen és bámuljon.
- Oh igen - felelt ő - el lehet...
De, irgalmasságos egek! Ezt oly hidegvérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kíribica Istók, vagy Sujánszki vagy Badacsonyi, vagy nem tudom, mi?"
(Híres költőnk ekkor 22 éves.)

Felfedezés
"A fölfedezések nem magyarnak valók... bajlódjanak ezzel más nemzetek."

Klasszikusok
"Gőthét nem szeretem, nem szívelhetem, utálom, undorodom tőle, mint a tejfölös tormától."

A lelkesedés
"Az én szívemet a halál sem hűti meg. Temessetek el éjszakon, s ültessetek sírom mellé narancsfát; meglátjátok, hogy ott is virít, mert szívem megmelegíti a földet, melyben fekünni fog."
(Ámen. Jutott már eszébe valakinek narancsfát keresni?...)

Arany vs Petőfi
"Bájdús Jankóm!
Toldit most olvasom hatodszor. Csakugyan nyomorú fércmű. Még vagy hatszor elolvasom az idén, hogy silányságát minél jobban fölfogjam."


Bónusz kérdés: mit csinált Petőfi Sándor 1848. március 15-én?
Válasz: nem tudjuk, de érdekességképp nézztek meg, mikor született a fia.
;)
Éjen a haza!

Itt sárkányok lesznek!

Egész napos sárkányos program. Bezony. Különböző sárkánytémájú mesecsokrokkal. Bezony.
Mivel legutóbb olyan remekül bevált a 'kérdezzük meg a közönséget' taktika, és mert évezredek óta nem írtam már új bejegyzést (szakdolgozat, pffft), hát most megint Hozzátok fordulok. Mi legyen, hogy legyen, milyen legyen, és főleg mi/ki az, aminek/akinek feltétlenül bele kell kerülnie... ;)
Sárkányok.
Három, kettő, egy. Tessék ötletelni.
A legaktívabb tanácsadók személyre szabott jutalomban részesülnek ;)

A csillagok után

Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt a tegnapi csillagos mesélésen! Mi nagyon jól éreztük magunkat :) Külön köszönet a srácoknak, akik segítettek összerakni a helyszínt, és természetesen mindenekelőtt Petrának, aki helyet és technológiát biztosított eme nagyszerű rendezvény számára! :)
Külön örültünk, hogy végigmondhattuk a vágatlan és cenzúrázatlan verziót, ami ha jól számoltuk, valamivel több, mint két órásra sikeredett :) Reméljük, ti is jól éreztétek magatokat, aki pedig nem tudott eljönni, az sajnálja, és jöjjön el legközelebb! :)

Indulás Nyugatra! Gyertek velünk!

Ezúttal mesemondói értelemben.
Bizony, a Tarkabarka Hölgy újabb projectbe vetette bele magát. Mintha nem lenne elég dolga.

NYUGATI UTAZÁS

Ulffal, az egyik svéd mesemondóval (Lausanne-ban ismerkedtünk meg) közösen készítünk egy programot a Nyugati Utazás című nagyon remek kínai legendából. Ennek első lépése a fent linkelt blog, ahogy közösen fogunk mindenféle jó, szép és érdekes dolgokat postolni, 3 nyelven, tricksterekről, halhatatlanokról, démonokról, és minden egyébről, ami a Kínából Indiába vezető úton felmerül.

Gyertek velünk! :)
Részletek a másik blogon. Ez nekem már a hetedik. No comment.

Csillagos végleges

Először is: aki kíváncsi a csillagos mesélésre 6-án szombaton, csörögjön, hívjon, írjon, jelezzen! Gyertek el, megéri! Lesz meglepetés is, jó sok mese, mindenféle csillagképek, egyéb jó dolgok. Meg vendégművész is ;)

Nah, megvolt a híres-hírhedt csillagképes mesemondás. Nem is sikerülhetett volna jobban.
Először is: mini planetárium! Bezony. Ez egy kis éggömb, amiben belül egy izzó van, és ha leteszitek egy sötét szoba közepére, szétdobja a csillagos eget a falakra meg a plafonra. És össze is vannak rajta kötve a pontok, hogy mókásbann legyen. És forog is, mindkét irányba. És dönteni is lehet. Teljesen összkomfortos. Eljátszogattunk vele egy egész napon át...
Másodszor: csillaglegendák sötétben, fent említett pnateárium társaságában, hátradőlve, eget (plafont) bámulva, szépen ráérősen. Mivel az egész rendezvény (Krúdy, Fizika Napja) egy átjáróház volt, sok sok sok vendéggel, ezért külön ügyelni kellett rá, hogy ne mászkáljanak folyton ki és be. Cserébe minden mese után ajtót nyitottunk, hogy aki akar, bejöhessen, a túlélók meg menekülhessenek... (szerencsére ezért többen jörrek be mint mentek ki, ami már önmagában is dicséret)
Mivel előző nap még némileg elvonta a figyelmem egy kisebb fajta dupla szigorlat, hazafelé a vonaton sikerült összerendeznem magamban a programot. Ebben nagy segítségemre volt a Csillagászlány, akit hetek óta nyüstölök a kérdéseimmel meg az ötleteimmel; áttanulmányoztuk a csillagképeket, és megvitattuk, melyek lennének a legjobb történetek.
Hát íme a sikerlista:
Coyote táncol a csillagokkal (nem számítottam erre a történetre túlságosan, inkább kicsiknek való; ahhoz képest meglepően nagy sikere volt. A tinédzserek értékelték a Wolverine-t túlszárnyaló gyógyulási képességeket, amiket csak egy trickster képes produkálni...)
Hoichi a dalnok (jó kis japán kísértetlegenda; főleg azért volt a helyén, mert a világító gömböt látva minden srácnak az volt az első, hogy "szellemet idézünk?". Naná hogy igen.)
Öregasszony unokája (Személy szerint nekem ez volt a kedvencem. Sajna húzni kellett belőle, hogy ne unja el a díszes társaság, de vannak benne nagyon drámai meg lírai pillanatok. Gyönyörű történet)
Perszeusz (Görög mitológia tinédzsereknek. Rock and roll. Elértünk egy olyan korosztályhoz, akiknek már nem teljesen egyértelmű, ki az a Perszeusz. Újszülöttnek minden vicc új. Juhé! És ha majd moziba mennek márciusban - Clash of the Titans, öveket becsatolni - már tudni fogják, miért gáz, hogy fehér színésznő játssza Andromédát...)
Elveszett fiúk (Szép kis történet, és a mai gyerekek rengeteg ponton tudnak kötődni hozzá. Ki gondolta volna, hogy a játékfüggőség már az indiánoknál is probléma volt?)
A medvévé változott lány (Még egy indián mese. Alapvetően két mondatban összefoglalható, de vannak benne olyan apró részletek, amikért érdemes kiszínezni egy kicsit.)
Pásztorfiú és Szövőlány (kínai klasszikus, igazi Valentin-napi történet. Személy szerint nem a kedvencem, ellenben a romantikus lelkületű tinik szeretik, nekem meg tetszik, hogy képes vagyok megtalálni az égen.)

Nos, ez ment az első hat órában. Ebéd utánra már hangom is alig volt, és a nyakam is görcsöt kapott a felfelé bámulástól; ez persze nem csökkentett a lelkesedésen. Csillagászlány közben az osztályokat járta és kérdésekre válaszolt hasonló lelkesedéssel. Délutánra azután már egyikünk sem volt képes teljes programot végigcsinálni, úgyhogy összedobtunk egyet. Rögtönzésnek indult; ő magyarázta a plafonon úszó csillagképeket, és meg közbe-közbeszúrtam néhány történetet (a fentieken kívül itt sorra került még Órión legendája, Ariadné koronája, az Égi Menyét, Perszeuszt pedig átvette ő, én pedig fülig érő szájjal hallgattam).
Az első körnek akkora kirobbanó sikere lett, hogy lenyomtuk még kétszer; a végére már egészen belerázódtunk. Sőt. Nagyon élveztük. És meg is vettük az ötletet. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, egy cosmó dicséret, meg gratuláció, meg köszönet, meg kérdés. Hízott a májunk rendesen.

Most már csak egy mini planetáriumra van szükségünk, és mehetünk turnézni! :)

Csillagos mesélés Pesten

Mivel már többen kérdezték: a sokat harangozott csillagos mesélés Győrben lesz. A nagy érdeklődésre való tekintettel (és mert egy nap alatt úgysem lesz időm a sok remek sztorit elmondani) arra gondoltam, rendeznék valamikor egy mesélést Pesten is (budaiak kedvéért: Budapesten, és igen, vidéki vagyok, nekünk Pest az Pest). VIP vendégeknek, csak a móka kedvéért :) Egyelőre konkrétabb ötletem nincs, mert a fejem tele van görög szobrokkal és hellénisztikus városalaprajzokkal, de a hét szebbik végéről majd jelentkezem megint, addig meg várom az ötleteket és javaslatokat!

Sic itur ad astra videó

Valószínűleg minden létező copyright megsértésével és több mint fél tucat film vandál szétszabdalásával alkottam egy kis kedvcsinálót a csillagos mesemondáshoz.

Sic itur ad astra

Az én kedvemnek legalábbis jót tett :) Általában ez a fázis jelzi, hogy már nagyon belerágtam magam egy témába (valamint hogy fontos szigorlat előtt állok és már bármi mást szívesebben csinálok csak jegyzetet ne kelljen a kezembe venni)
Aki tavaly ilyenkor is ismert, az láthatta jelen videó elődjét, amely a Tűz Napjára készült.

Ha nem, itt van.

Minden komoly cél és szándék nélkül. Jogdíjat nem fizetünk :D

Ja, és aki kitalálja az összes filmet, jó nálam egy forró csokira ;)

Csillagok csillagok

Nos, haladunk szépen előre az időben, és bár az utóbbi pár éjszaka csak a havat meg a felhőket láttam, azért mégis sikerült már néhány jó kis sztorit összegyűjteni. Hogy piszkáljam egy kicsit a társaság alkotó kedvét, ami eddig olyan jó hozzászólásokat termelt, íme egy kis ízelítő abból, mi várható a programban:

Általános csillagmesék:
Csillagok menyasszonyai / Háború az égben (Quileute - akinek ismerős a törzs neve, visítson nyugodtan ;)
Coyote táncol a csillagokkal (ez majdnem minden indián törzsnél megvan)
A dzsidzseridu legendája (ausztrál)
Csillaghercegnő (inka)

Pleiádok (Fiastyúk):
Hét nővér (görög)
Az elveszett fiúk (cserokí)
Maya-Mayi (ausztrál)

Orión:
Az égi vadász (görög)
Hoichi a dalnok (japán)

Aldebaran:
Öregasszony unokája / A csillagok fia (dakota)

Antares:
Antara regénye (iszlám előtti arab - tessék egy csillag, amihez egy teljes regényt írtak, és a fickó ráadásul létezett is...)

Nagygöncöl:
Medvévé Változott Asszony (feketeláb indián)
Göncöl táltos (magyar)

Altair és Vega:
A Pásztorfiú és a Szövőlány (kínai)

(Ezeknél persze jóval többet találtam; itt csak azon válogatott keveset soroltam fel, amik eléggé jók ahhoz, hogy használhatóak legyenek egy fellépésen :)

A keresés tovább zajlik...

Blogvendégség

Cinnamóni vizsgaszünetet tart, és vendégséget rendezett a blogján, hogy addig se maradjanak az olvasói olvasnivaló nélkül. A szerencsés meghívottak közül én vagyok az egyik, úgyhogy akinek kedve van, szökdécseljen át a Cinnamon-blogra és olvasson.

Itt a link.

És igen, megint csillagokról van szó ;)

A Tarkabarka Hölgy a rádióban

A Klubrádióval készült interjú egészében meghallgatható EZEN A LINKEN (a 4. és 5. szeletke vagyok én :)
Köszönet Kun Zsuzsának az interjúért és Ung Máriának a hanganyagért :)

Csip, csirip.

A Tarkabarka Hölgy immár fenn van a Twitteren (ezen a néven). Fogalma sincs, miért jó ez, de gondolta, illik megpróbálni a kapcsolatépítés jegyében.
Csak egy gondolat. Csipogjatok!

Megkérdezzük a közönséget

(Mert még mindig vizsgaidőszak van, és lenne jobb dolgom...:)

Csillagos-csillagképes mesemondás lesz január végén. Egész napos, torkot kiszárítós, ami a távcsövön kifér.

Gondolom, sejtitek, mennyi csillagos történet van a világ mesekincsében (anélkül is, hogy ellőném a kötelező poént). Úgyhogy gomhoz varrjuk a kabátot: a csillagokból, csillagképekből és egyéb égi jelenségekből indulok ki, és megnézzük, mit dob hozzá a gép.

Ha valakinek ötlete, hozzászólása, megjegyzése van, nagyon kérem foglalja írásba, a munka jelenlegi fázisában bármi jól jöhet :) Ha van olyan csillagkép, amit nagyon szerettek, vagy olyan égi látványosság, amiről szívesen hallanátok legendákat, esetleg bármilyen történet-morzsa, ami kipofozásra vár... Szóval értitek :)

A nagy gyűjtögetésből nyilván a blogra is csurran-cseppen majd valami, szóval jól járnak azok is, akik a fellépésen nem lesznek ott :)

Egy levél

Levelet kaptam egy 14 éves lánytól, akit úgy hívnak, Zalka Csenge Virág (Anna Izabell).

Próbáljátok ki egyszer. Irjatok levelet a 10 évvel idősebb önmagatoknak, ragasszátok le, tegyétek el biztos helyre... és 10 évvel később nyissátok ki.
Hihetetlen élmény volt.
(Eleve az, hogy emlékeztem, hová tettem, és meg is lett két költözés után)

14 éves Csenge (aki még nem régész, ellenben kezdő író, Gyűrűk Ura korszakát éli, és a mesemondásról gőze sincs) megkérdezte tőlem, szeretem-e még a legendákat, vagy már kijózanodtam. Azt hiszem, büszke lenne rám :)
Azt is megkérdezte, van-e gyerekem. Szemtelen kis csitri.

Irtam egyet a 34 éves Csengének is. 10 év, és odaér (ennyit a Magyar Postáról...)

Ki mondta, hogy az időutazást még nem találták fel? :D

Kék hold

Aki még nem tudná: ma este blue moon van! Kék Hold.

Az angolban létezik egy kifejezés, 'once in a blue moon', ami annyit tesz, nagyon-nagyon ritkán. Blue moon-nak neveztik azt, amikor egy évben 13 holdtölte van (vagyis egy hónapban van egy extra holdtölte, ami kilóg a sorból); az idei év ilyen, és az a bizonyos 13. holdtölte épp ma éjszakára esik (mivel december 2-án már volt egy!).

Nem tudom, Nálatok mi a helyzet, de nálunk tegnap éjjel tejfelszerű köd volt (hazafelé menet hajlani kettes halálfélelem az országúton, enyhe vérfarkas-hangulat), és a majdnem-telihold kékre meg ezüstre festette a ködöt. Kísérteties.

Kíváncsian várom, mi fog történni ma este. Akármi is lesz az, minden Kék Holdban csak egyszer történik meg... :)

Pali bácsi

Tegnap érkezett az e-mail, és megint ültem a gép előtt, és itattam az egeret.

Itt állok, több száz blogbejegyzés után, és azon töprengek, megemlékeztem-e valaha arról, akinek ezt az egészet köszönhetem. Az amerikai kalandot; a mesemondást; a barátokat a világ minden tájáról. Mert hogy Pali bácsi nélkül biztos, hogy nem az lenne a Tarkabarka Hölgy, aki.

Támogatott minket; több diákot, mint amennyivel egy vacsora keretei között meg lehet ismerkedni; legtöbbjükkel sohasem találkoztam, vagy a nevüket sem tudom, de van bennünk valami közös, valami nagyon közös. Nem a tény, hogy ösztöndíjasok voltunk, nem a hihetetlen szerencse és az ép ésszel felfoghatatlan lehetőség, amit az egy év Amerika nyújtott.
Hanem az, hogy Pali bácsi hitt bennünk.

És hagyján, hogy hitt, ráadásul megelőlegezte a bizalmat; kiválasztott minket, személyesen, a családjával együtt, mielőtt tudta volna, kik is vagyunk valójában, egy köteg iskolai papír, két esszé és egy interjú alapján. Nem kevés pénzt és a saját jó hírét tette fel arra, hogy meg fogjuk állni a helyünket túl az Óperencián.
Mi még kevesebbet tudtunk róla. Ő volt a mi Nyakigláb Apónk.
(Kedvenc könyvem volt kiskoromban. Gondolta a fene, hogy egyszer megtörténik velem is...)
És az interjú után ültünk a padon, szédelegve a gondolattól, hogy valaki, akit most láttunk életünkben először, ekkora feltétlen bizalmat tanúsított irántunk.
Ritka dolog ez mostanában.

Meséltem neki. Az interjún ültem, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, és a három Kellner felől záporoztak a kérdések, mit is szeretnék én csinálni Amerikában, és miért, és hogyan, és különben is, mi az, hogy mesemondó. Végül aztán abban maradtunk, magyarázkodás helyett inkább mesélek nekik, angolul, hogy lássák. Vagyis hallják. Pali bácsi ült és mosolygott.
És kimentem egy évre Amerikába.

A többit már tudjátok. Vagy ha nem, hát olvassatok vissza. Mert ott kezdődött a Tarkabarka Hölgy utazása, és azóta is tart.

Becsüljétek meg nagyon azokat az embereket, akik hisznek bennetek. Akár családtagok, akár idegenek; akár támogatnak anyagilag, akár nem. Olyasmit adnak nektek, ami garantáltan felforgatja az életeteket.
Reméljétek, hogy sokan lesznek ilyenek.

Nyugodjék békében, Pali bácsi.

Puck bölcsessége karácsonyra

(Mert Robin pajtásnak van egy-két szava bölcsőkről, újszülöttekről és más fontos dolgokról)

(Az idézet itt kezdődik)

- Ah... Hideg Vas - mormolta Puck végül a két türelmetlen gyereknek - a Házbanlakók, ahogyan a Dombok Népének szokása mondani, figyelmetlenek a Hideg Vassal. Odaszegezik a patkót a bejárati fölé, de a hátsó ajtóról már megfeleldkeznek. Akkor aztán a Dombok Népe besurran, odaóvakodik a sarokban ringó bölcsőhöz, és...

- Ó, én tudom! - vágott közbe Una - Elrabolják, és egy váltott gyermeket hagynak ott helyette.

- Nem. - rázta a fejét Puck határozottan - Az a sok mendemonda a váltott gyerekekről csak az emberek kifogása a saját gondatlanságukra. Egy szó sem igaz belőlük. Ostorral kéne három járáson keresztülkergetni azokat, akik ilyesmit terjesztenek...

- De mostanában már nem történik ilyen - tette hozzá Una.

- Ostorozás, vagy gondatlanság? Na hiszen! Néhány ember és néhány dolog sohasem változik. Egy biztos: a Dombok Népe sohasem váltott el gyereket. Belopakodtak a bölcsőhöz, és suttogtak és pókháló-szőttek egy fél bűbájt ide, egy negyed ráolvasást oda, alig többet, mint a teáskannából a fütty; később azután, amikor a kisded értelme elkezdett kibontakozni, nem olyan volt már, mint a többi ember. Ez nem mindig előny ám. Ezért aztán ha rajtam múlna, nem is csinálnánk többé...
[...]
Meg is mondtam Sir Huonnak, itt a páfrányosban, egy ugyanilyen kellemes reggelen. Azt mondtam: "Ha már mindenáron a Házbanlakókkal akarsz játszadozni, miért nem fogadsz be egy halandó gyermeket tisztán és jogosan, és neveled fel közöttünk, távol a Hideg Vastól, ahogyan Oberon is csinálta régen? Akkor aztán elhalmozhatnád minden jóval, és úgy indíthatnád útnak a világba..."
"Ami elmúlt, elmúlt" mondta Sir Huon "Nem hiszem, hogy menne. Először is, a gyermek elcsenésével nem okozhatunk fájdalmat sem férfinak, sem nőnek, sem gyereknek. Másodszor, érintetlennek kell lennie a Hideg Vastól - olyan házból valónak, ahol a fém soha nem is volt jelen. Harmadszor pedig, távol kellene tartanunk a Hideg Vastól egész életében, egészen addig, amíg készen nem áll rá, hogy visszatérjen a saját világába. Nem. Egyáltalán nem lenne egyszerű." monta, és elvágtatott, mélyen a gondolataiba merülve.
Tudjátok, Sir Huon is ember volt egykor...

(Idézet vége. Forrás: Rudyard Kipling, Rewards and Fairies. Fordítás a Tarkabarka Hölgy művészi munkája. A kép Kati tollából/ceruzájából származik. Mivel ő a legjobb Puck aki jelenleg a világhálón található, ide kívánkozott ;))

Mindenkinek Boldog Karácsonyt!
Lukianosz nevében pedig Vidám Saturnaliát!
:)

Ének és vacsora

Lehet, hogy az "év közönsége" díjat kár volt már december elején elosztogatni?...
Ki gondolta volna.
Rákoshegy továbbra is tarja az "év közönsége" helyezést 18 év alatt. A felnőtt kategóriában viszont...
Nincs kérdés.

Azt hiszem, lerágtam már a témát, hogy mesemondóként gyakran a vacsorámért éneklek.
Hát, ma este a mondás egészen új értelmet nyert.
Mert ének, az volt. És vacsora is. Mesemondás meg pláne.

Petra kimerítette a "last minute" fogalmát. Tegnap érkezett az e-mail, az a fajta, amire nem lehet nemet mondani: gospel kórus karácsonyi partija, hát hülye lennék kihagyni egy ilyet?! Az esemény ma este volt (ühüm, már hajnali kettő lenne?... ez esetben tegnap este).

Sokkal többet kaptam ezért a fellépésért, mint amennyiben megalkudtunk. Úgy értem, sokkal többet.

Először is, a hírem győri kitérővel jutott el hozzájuk, ebből is látszik, hogy Magyarország egy falu. Másodszor...
Másodszor, gospel. És aki a gospelt szereti, rossz ember nem lehet. Jó fej viszont annál inkább. Fülig ért a szám már a megérkezéskor; tea, forró csoki, forralt bor, egy csomó több-kevésbé velem egykorú fiatal felnőtt, sok sok kuncogás, és pillanat alatt benne voltam a pixisben. Már meséltem, mielőtt a történetekig eljutottunk volna; beültem végighallgatni a kóruspróbát, hajjajajj. Gyerek a cukorkásboltban. Aranyos csapat volt, az este folyamán hatról szép lassan felfejlődtünk húsz-egynéhány főre, majd vissza. Volt köztünk francia, amcsi, kanadai; Petra pedig leginkább ott volt mindenhol, egyszerre, vidáman és örökmozgóan és éneklősen és egy vérbeli trickster minden hiperaktív energiájával felvértezve. A társalgás felváltva zajlott magyarul és angolul; ha hiányzott is még valami ahhoz, hogy otthon érezzem magam, hát fogalmam sincs, mi lett volna az.
Mert vacsora is volt. Pedig még nem is kezdtem énekelni. Gyertyafényes asztal is volt, és kaja közben gospel éneklés, és vajas kenyér hagymával. És házi készítésű kókuszos golyó.
És mesélés.
Sámuel (magyarul) - szokás szerint pisszenés nélkül. Isabella hókirálynő angolul (áhitatos csend). Itt már jöttek a "még, még" megnyilvánulások, amiket a mesemondó annyira szeret; mivel eddigre már beleragadtam a kicsiny családba, mint darázs a mézbe, sutba lett vágva az egész karácsonyi hercehurca, és lenyomtam helyette a Halál és a Vörös Hajú Lányt. Totális sikert aratott. Tudom, mindig azt arat, de most felülmúlta önmagát. Ezek után, nem is tudom, hogyan (talán a fülemben fityegő Coyote volt az oka) a tricksterekre terelődött a szó; eredetileg Prérifarkas barátunk lett volna soron, de sajna Kantjil jött, látott, és győzött.
Ezek után kisebb szünetet tartottunk; mások is készültek karácsonyi ajándékkal (mert Petra ajándéka voltam én, hehe), és midnegyikből kijutott nekem is. Volt ének, lufifújás, lekvárosüvegből húzott idézetek, móka, kacagás, satöbbi. Utána visszatértünk a mesékhez; a tolvajlány és a kisbaba meséje megint csak siker volt, nem utolsó sorban azért, mert Petra mellesleg bábaasszony! (Na itt én is lefordultam a székről, főleg amikor megosztotta velünk, hogy a bábák nem viselnek gyűrűt. Jah, azóta.) Ezután jött az elmaradhatatlan "mesélj nekünk manókról" rész, ahol előkerült Paddy O'Hara esete a leprikónnal - mire az egyik csaj előrukkolt egy sokkal jobb verzióval ugyanerre a mesére. És még én tanulok tőlük. Ilyen is van ám!
Előkerült egy gitár is valahonnan; enyhe elvonási tüneteket produkáltam, mire időlegesen átvándorolt hozzám; elmerültünk az éneklésben, majd újabb beszélegtési etap közetkezett. Menet közben az is kiderült, hogy Petra nem csak tudja, ki az a Borther Blue, hanem sokat is köszönhet neki; na itt már nem egy húron pednültünk, hanem egy egész hárfán. Ipari méretekben.
És Ivár legendája még csak ez után pottyant be a képbe. És nem kis hatást gyakorolt.
A végére már csak nyolcan maradtunk; az egyik srác erre előrántott a konyhából egy kartonhengert, és kinevezte dzsidzseridunak... majd meg is szólaltatta. Nem viccelek. Tökéletes hangzása volt! Erre aztán el kellett mesélnem a dzsidzseridu feltalálásának történetét, ami nagy közös rögtönzött zenélésbe torkollott: a kartonhenger-dzsidzseridu mellett került seprű, tollal ütögetett bögrék és korsók, a csengők a bokámon, sörösüvegek, tenyerek és cipősarkak, és edények fedelei. Remek kis örömzenét csaptunk a gyertyafényben; ahogy körülnéztem, minden arc ragyogott és minden szem nevetett.
És miután lelkes éneklés közepette feltakarítottunk, még haza is fuvaroztak. Nagy kacarszás és mesemondás kíséretében. Egy ilyen csapattal minden percet ki kell hasznáni, ugye.
Mondtam, hogy túlfizettek. Most aztán a nyakán maradok a díszes gospel kórusnak, amíg le nem dolgozom a felesleget.

Petra: javítsatok ki, ha tévedek ;)

A Kerekasztal krémje

(És eljöve az vizsgaidőszak, és véle a kreativitás. Bármit, csak ne kelljen tanulni...)

Mivel már érik egy ideje, hogy áradozzak egy sort a Kerekasztalról, hát most megteszem. Mert ugye az alapokkal mindenki tisztában van (aki nem, az vegye magára): Arthur a Király, Merlin a Mágus, Ginevra (vagy hogy a manóba írják a lökött velsziek) a Liba, Sir Lancelot a hősies, Sir Galahad a szűzi, Sir Robin a bátor...
Hát, ha engem kérdeztek, nálam így néz ki a dobogó:

3. Helyezett: Sir Dinadan
Őt azért szeretjük, mert...
... ő a Kerekasztal szórakoztató egysége,
... Arthur egyik legokosabb lovagja,
... az egyetlen lovag aki arcról is felismeri a többieket, nem csak címerről,
... utálja sir Lancelotot,
... utálja Sir Tristant,
... saját akaratából nincs hölgye, mondván, túl sok velük a baj,
... ennek ellenére ő Caemlot nőcsábásza,
... összehozta Kayt és Andrivetét (erről később),
... nem fél hölgyekkel vitatkozni,
... zenész,
... (és nem utolsó sorban) ilyen jó könyvet írtak róla.

2. helyezett: Sir Gawain
Érte azért rajonguk, mert...
... vörös a haja (ha én azt mondom akkor úgy vagy higgyétek el),
... ő Orkney hercege (nézzetek a térképre),
... Arthur kedvenc unokaöccse,
... és leghűségesebb lovagja (aki hajlandó lenne lefejeztetni magát érte),
... mert minden hölggyel udvarian, függetlenül attól, hogy néz ki (ugyeugye),
... tőle származik az a remek mondás, hogy "God preserve us from the witless" (Geral Morris mester adta a szájába, amikor először látott francia lovagot. "Isten óvjon az ostobáktól"),
... neki van a legcoolabb címere a Kerekasztal körül (lásd fenn),
... róla is ilyen jó könyvet írtak,
és különben is, öt szó: Gawain és a Zöld Lovag.

1. Helyezett: Sir Kay
Most komolyan. Ki más?!
Már csak azért is, mert...

... ő Camelot Dr. House-a (mindenkihez van egy cinikus szava, és a tetejébe sánta is),
... ő Arthur fogadott bátyja (képzeld el, ha a te idegesítő kisöcséd válna hirtelen a királyoddá),
... ő Camelot sénéchal-ja (udvarmestere), vagyis ő felel azért, hogy a sok léha lovagnak mindig legyen zab a tányérján és bor a lovai előtt,
... utálja Ginevrát (nem véletlenül; a Lancelot-affér alatt mindenki azt hitte, Kay kever a királynővel, teljesen alaptalanul...),
... ennek ellenére megvédi Ginevrát (de csak Arthur kedvéért),
... "You can't tell me to shut up, Arthur" (hangoskönyvben, Sean Bean hangjával, nyammm),
... remek beceneveket aggat minden lovagra,
... a végsőkig kitart a király mellett,
... már az ősi walesi történetek óta Arthur mellett van, amikor a többi lovag még sehol se volt,
... pocsék harcos (egyszer egy nő a folyóba dobta), de remek szervező,
... MAGAS (így is hívták régen, Sir Kay a Szálas),
... élete szerelme Andrivete, akivel folyton el akarják harapni egymás torkát (ennyit a Makrancos Hölgyről) - igen, az az Andrivete, aki az őrületbe kergeti Dinadant, akinek erre az a remek ötlete támad, hogy ez a lány kell Kay-nek...
... róla is ilyen jó könyvet írtak (nem gondoltátok volna, mi? ;)

Nna, most hogy így kirajongtam magam kedvenc lovagjaimért, megyek vissza tanulni.

Levél Washingtonból

A Kids Euro festival zárására való tekintettel a Gyerekmúzeum küldött nekem egy köszönőlevelet! Ime:
(Bocsi a fordításért. Minél jobban megy az angol, annál gyatrábban fordítok. Egy csomó mindenre nem találok magyar szavakat... kövezzetek meg. :P)

Kedves Béla és Csenge,
Nagyon szépen köszönjük, hogy részt vettek a Kids Euro Festival keretei között tartott rendezvényünkün október 17-én szombaton. Örömünkre szolgált, hogy a Múzeumban fogadhattuk önöket. Az előadás nagy siker volt; nem csak egy új kultúrával ismertette meg a résztvevőket, hanem egy nagyszerű műfajjal is. Számításaink szerint több mint 40 ember vett részt az előadásnak legalább egy részén. A gyerekek bevonása a népmesékbe kreatív és lenyűgöző dolog. A nap nem lett volna ilyen sikeres az önök részvétele nélkül.
A National Children’s Museum szeretné megköszönni a részvételt, és örömmel várjuk a jövő évi rendezvényt és a további együttműködést.
Tisztelettel stb.

Hízik a májam.