Beéneklés

Ismét itthon Tennessee-ben. Holnap (ma!) kezdődik a tanítás; az utolsó nyugis estére és Ginni (Joel felesége) születésnapjára való tekintettel összegyűlt megint a csapat, és közös lendülettel elmentünk karaoke estét tartani.
A helyszín a Bailey's nevű bár volt - hatalmas, tágas épület, a terem egyik felében biliárdasztalokkal, a másik oldalon bárpulttal, hatalmas tévéképernyőkkel amiken különféle sportmeccsek mennek folyamatosan, és látványosan helyi érdekeltségű törzsközönséggel. Nyolcan voltunk; sikerült egy szép nagy asztalt lefoglalnunk magunknak. Ahhoz képest, hogy a hétköznap estére való tekintettel egyáltalán nem volt tele a hely, mindenki énekelni akart; tíztől hajnali egyig tartott, míg mindannyian sorra kerültünk. Az éneklés nagyon jó móka volt, de legalább olyan jó volt a többieket is hallgatni; igazán hamis csak egy vagy kettő akadt, voltak ellenben hivatásosnak hangzó személyek is. Szintén Tennessee hangulatot idézett, hogy a dalok nagy része a country műfajába tartozott, amit senki nem bánt, én se. A csapatunk remekül alakított; Ginni bevállalta a Born This Way-t (csak a szülinapra való tekintettel "born this day" lett belőle), Joshua a kedvemért elénekelte a Wagon Wheel-t, Sara letarolt mindenkit a Fancy-vel, Cathy Jo a Delta Dawn-nal nyerte meg a kocsma közönségét, Danielle kedvenc dalát, a Fidelity-t énekelte nagy vidámsággal. Részemről az egyetlen dalt énekeltem, amit már próbáltam karaoke-n (White Flag), mert a többi ötlethez nem ittam elég sört. Na, majd legközelebb. Ez viszont a többiek egybehangzó véleménye szerint királyul sikerült. A végén csoportosan közösen Ginni külön kérésére elzengtük a Total eclipse of the heart-ot, amit a kocsma közönsége különösen értékelt, csak mert annyira drámaiak és lelkesek voltunk (hála az égnek csak Saránál volt mikrofon).
Hajnali negyed három van, sürgősen elteszem magam aludni. Reggel kezdődik a tanítás, és a kalandmesternek nem illik elkésni az első szerepjáték óráról...