Ma volt az első mesemondó magánórám kis mesemondó tanítványommal. Mert ilyen is van ám. Az egyik ötödikes csajszi, akit már előző félévben is sokat emlegettem, ebben a félévben mindkettőnk épülésére mesemondó apróddá lépett elő, és minden csütörtökön magánórát tartok neki mesemondásból.
Fél hatkor mentem vissza a suliba; addigra ért véget a színpadi próbája, mert mellesleg az iskolai musicalben is szerepel. Én már fáradt voltam, de őt még felvetette az energia; vidám volt és lelkes. Elújságolta, hogy Kindle-t kapott karácsonyra, és azt is, hogy ki van akadva, mert Harry Potter nem jelent meg Kindle kiadásban. Közben persze jó könyvmoly módjára leszedett minden ingyen könyvet ami a keze ügyébe került, főleg a mesegyűjteményeket. A múlt félév óra szorgosan mesél, készíti a kis listáit azokról a sztorikról, amiket már tud, és rendelésre szórakoztatja az osztálytársait a szünetekben.
Fogalmam se volt, mit kezdjek vele, a kiscsaj bele van születve a szakmába.
Végül aztán beszélgetni kezdtünk; megkérdeztem, milyen történetek érdeklik, aztán listát írtunk róla, hogy milyen témákkal szeretne foglalkozni. Igazából előadásra akkor lehet jól trenírozni valakit, ha olyasmivel dolgozik, ami érdekli is, ezt magamból kiindulva tudom; így aztán hagytam, hogy ő döntse el, mi érdekli, mielőtt a dolog technikai részéhez érünk. A listán szerepelt végül mindenféle jó dolog: görög mitológia, Arthur-legendák, kínai népmesék, és természetesen Grimm. Hagytam, hogy ő válasszon közülük egyet a jövő hétre; a Grimmet választotta, úgyhogy pont témánál is vagyunk. Önként vállalkozott, hogy akkor jövő hétig el is olvassa, úgyis rajta van már a Kindle-jén, és majd választ, mit akar mesélni belőle. Megadtam neki a Grimm projekt honlapcímét is, hogy legyen mit néznie. Tanulni a profiktól érdemes.
Kíváncsian várom a jövő csütörtököt :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése