Kocka, pizza, karakterlap

Ennyi kell egy tökéletes vasárnap délutánhoz.

Ma volt a napja, hogy összeültünk kis csapatommal órán kívüli extra D&D partira. Hétvégén az ebédlő elhagyatott holdbéli táj, mivel a kajáldák zárva vannak, és csak az asztalok árválkodnak egymagukban; nem is volt más dolgunk, mint összetolni őket, és meg is volt a tökéletes terep a játékoz. Mindenki dobott a közösbe mindenféle egészségtelen kaját, ahogy az a szerepjátéknál illik: volt két pizza (egy ponton lefejtettük a szalámit a szalámisról és átraktuk a vegetáriánusra...), kóla és Sprite, sós perec, sajtos chips, Mese keksz (köszi Kata!!!), szaloncukor és földimogyorós rágcsa. Kitartott mind az öt órán keresztül, amíg játszottunk.
Egy ponton felbukkant a nagyfőnök is, hogy "megfigyeljen" minket; senkit se zavart a csapatból, hogy ott ül az asztal végén, és néha-néha jegyzetel. Egy idő után eltűnt, majd megint visszajött, pont a kaland végére; csillogtak a szemei, mint gyereknek a cukorkásboltban, a végén még belőlünk fog nagydoktorit írni...
Nem ő volt az egyetlen, aki belepislogott a játékba. Egész délután meg-megálltak lézengő diákok nézni, mit csinálunk; volt, aki lelkesen odajött közölni, hogy "ti vagytok az első csapat, akit látok a campuson", mások rákérdeztek, mit csinálunk, megint mások odaültek belehallgatni a kalandba. Nem voltak sokan az épületben vasárnap délután, úgyhogy nem nagyon zavart minket senki, de aki arra járt, annak muszáj volt belenézni, mit csinál egy csapat ember ilyen hangzavarral, sörösüvegek jelenléte nélkül...

VIGYÁZAT, HOSSZÚ BEJEGYZÉS! Aki nem nerd, ne olvassa.

Meglepően sokan eljöttek az osztályból; végül egy kezelhető, 7 fős csapat jött létre:
Az előző kalandból megmaradtak:
Amalthea, a tolvajlány
Vasököl, a harcos
Trevor, a bárd
Ellidis, a hipp... izé, a druida

És jött három új karakter:
Sister Soulaxe, törpe harcművész(nő) - civilben Vasököl tűzrőlpattant barátnője és osztályunk későn érkezett legújabb tagja Joshua helyett
Félork barbár, klasszikus statokkal (elpusztíthatatlan és ostoba) - civilben a bárd "tanítványa"
Ember ranger ("mit gondolsz, miért lettem erdőjáró?! Mert utálom az embereket!!!") - civilben ugyanaz a srác, aki órán a rugót játszotta

Attól eltekintve, hogy nincs erős varázshasználó a partiban, meglehetősen kiegyensúlyozott csapatot sikerült alakítani.

Nem volt más hátra, mint előre!
Mivel párhuzamosan készültem a mai játékra és a jövő heti Changeling kalandra, nem volt nagyon időm nagyban gondolkodni; gondolkodtam inkább poénban, és csináltam a csapatnak egy kalandot a Másnaposokból.

Parti felébred egy tábortűz romjai közül riasztóan sok üres üveg és hordó társaságában, koponyaszaggató fejfájással. Vasököl egy emberi koponyát ölelget álmában, a tolvajlány erszénye tele gyémántokkal, mindenki zsebében gyanúsan sok az arany, a ruhákon meg gyanúsan sok a vér. Ennek tetejébe a bárd fegyverei teljesen eltűntek, cserébe viszont karmolásnyomok vannak a hátán, és fordítva vette fel a ruháit. Hmmmm.
Ezen a ponton hátradőltem, és hagytam, hogy kiélvezzék a helyzetet. Nagyon szórakoztató előadás volt; mindenki nyűgös volt mindenkire, senki se tudta, mi a rák történt velük, azt se tudták, melyik városban vannak, és mivel az ork és a ranger menet közben csatlakozott be a buliba, azt se tudták, kik a többiek. A hippi katatóniába zuhant, amíg valaki le nem öntötte egy vödör vízzel; a bárd kritikusan elszúrta a tűzrakást és megégette magát; Vasököl elkeresztelte a koponyát Stephanie-nak. Végül aztán csak elhatározták hogy kiderítik, mi történt; itt már kezdtek rájönni, mire alapul a történet, mire felmutattam nekik a kaland címét (Másnaposok), amiért is külön vállon lettem veregetve és meg lettem dicsérve.

A csapatot a völgyben található városka kapujában már fegyveres őrök várták, akik nagy hangon felszólították őket, hogy kezeket fel, fegyvereket le, és mindenki le van tartóztatva több rendbeli lopásért, garázdaságért, bujálkodásért, közszeméremsértésért, sírrablásért, és gyilkosság alapos gyanújával. Erre a bárd csak annyit motyogott a háttérben, hogy "lehetne kicsit halkabban?... egy picikét másnaposak vagyunk..." és már vitték is az egész bagázst a dutyiba (az ork megpróbált pattogni, a bárd megpróbálta csitítani, amiért is egy monokli lett a jutalma). Mindenkit megfosztottak mindenétől; kettejüknek sikerült egy-egy tőrt elrejteni, Vasököl pedig megtartotta sutyiban az erszény aranyát. Tíz perccel később három cellában üldögélt a hét jómadár, és egymást okolta a történtekért. Mintha ez nem lett volna elég, felbukkantak a helyi nemesi család őrei is, mivel a csapat szemtanúk szerint az ő családi kriptájukat pakolta ki; nem sokkal később pedig befutott egy másik helyi nemes, aki párbaj útján történő elégtételt követelt a bárdtól a felesége jó hírének megrontásáért. A bárd arca azonnal felderült, ahogy végre összerakta a részleteket a fejében, és még pacsit is kapott a sikerért a többiektől. A párbaj hosszas tárgyalások és nem kevés Megtévesztés, Meggyőzés és Diplomácia próba dobálása után végül úgy alakult, hogy a bárd bajnokot állít maga helyett: a választás a törpe harcművészre esett, mint a csapat legesélyesebb tagjára, a választott fegyver pedig puszta kéz volt... egy rövid ám annál érdekesebb párbaj során Sister Soulaxe ledarálta a nemest a főtéren összegyűlt tömeg figyelő tekintete előtt; a győzelem elismeréseképp pedig a parti kapott egy esélyt, hogy a város bírái előtt kimagyarázza a bűneit.
Hosszas találgatás, magyarázkodás, ígérgetés, alkudozás és "mi sohasem tennénk ilyet!" következett, aminek nagyon érdekes eredménye született: meglehetősen klasszikus felállás, a bárd börtönben marad, és három nap múlva akasztják, ha a parti nem nyomozza ki, mi is történt valójában. Az érdekes ebben az volt, hogy nem én javasoltam - a csapat maga alkudta ki (mondjuk, ők tíz napról indultak...). És elindult a nyomozás, klasszikus Másnaposok-stílusban, lépésről lépésre, melynek során egyre több bűnről derült ki, hogy valóban ők követték el; de egy ponton arra is rájöttek, hogy jóval több idő esett ki, mint amit egy részeg bulizás ki tudott volna törölni, és egyáltalán, valami bűzlik a város körül (az orkon kívül, hehe). A csapat csendes hőse Nick volt, a hipp...druida; mindenki ment mindenfelé, és fel voltam készülve rá, hogy Tudáspróbákat dobatok velük, amíg rá nem jönnek valami lényegesre. Ehelyett azonban Nick egyszerűen használta az agyát, körbejárt a városban, feltette a megfelelően zseniális kérdéseket a megfelelő embereknek, és magától rájött a dolog nyitjára. Teljesen átment CSI: Forgotten Realms fokozatba; megvizsgálta a meggyilkolt személyt, a tetthelyet, a koponyát és a hozzá tartozó csontvázat, a sírra tett virágokat, és magától kitotózta, hogyan fog összeállni a kép. Le voltam nyűgözve.
Néhány darab azonban még mindig hiányzott a képből, az idő pedig fogytán volt; végül a ranger vállalkozott, hogy visszamegy az utolsó városba, amire még emlékezett a parti, és ott nyomoz tovább. Magával vitte a törpe nőt is testőrként (a csapat fegyverei és felszerelése még mindig el voltak zárva, úgyhogy a harcművész rövid hatótávú önvédelmi eszközzé lépett elő). A csapat összedobta minden maradék összekapart vagyonát egy gyors lábú paripára, és a furcsa páros útnak indult; csak a szomszéd városig jutottak azonban, ahol megint problémába ütköztek (mint kiderült itt is tartoztak pénzzel jó néhány embernek) és miután a ranger sikeresen kidumálta magát, ott kellett hagynia a nőt biztosítéknak. És vágtatott tovább, árkon-bokron át, hogy időben megjárja oda-vissza az utat.
Időközben a városban lassan sikerült minden részletet felderíteni; felvirradt a harmadik nap, és a bárd már csak az akasztásra várt. A tetőfokára hágott az izgalom; peregtek a percek. A bárd utolsó kívánságával még egy órát kért (mire a tolvajlány visítani kezdett, hogy "nem kérhettél volna időt naplementéig, vagy valami?!").
A ranger végül megérkezett a távoli városba, ahol már várta a helyi nemes, kérdezvén, hogy "sikerült-e teljesíteni a küldetést"; a "milyen küldetést?!" kérdésből hosszas üvöltözés kerekedett, melynek során a ranger végül is kiagyalta a sztori hiányzó morzsáit, pánikba esett, felmarkolt egy helyi varázslót, és halálos iramban (hehe) lovát a végkimerülésig hajszolva indult vissza a többiekért.
A bárd életének utolsó perceit élte; hogy időt nyerjenek, az ork és Vasököl verekedést provokáltak a hóhérral és a környező városőrökkel, ami reménytelen volt ugyan hosszú távon, de minden másodperc számított... (és még élvezték is, hogy végre van mit ütni). A tolvajlány végül a tetőről fütyülve jelezte, hogy jön a felmentő sereg, akik épp időben érkeztek, ahogy annak egy drámai jelenetben történni kell. A ranger hangosan visítva elhadarta, mit derített ki, beígérte a tolvajlánynak, hogy ki fogja tekerni a nyakát, majd lefordult a lováról és kiszállt a kaland hátralévő részére. Annyira zseniálisan sikerült a monológ, hogy tapsot kapott érte.
A bárd megmenekült; ellenben a csapatnak újabb kihívással kellett szembenéznie. A történet ugyanis rövid úton a következő volt (egy cseh népmeséből nyúltam): gonosz varázsló udvarol lánynak; lány inkább öngyilkos lesz minthogy feleségül menjen hozzá; gonosz varázsló meghal, de a lelke megmarad, és a saját és a lány csontjaiból akar magának új testet építeni. Kis csapatunk a gonosz lelket egy dobozba zárva szállította, ez volt a küldetésük, csak a tolvajlány nem bírta ki a nagy titkolózást, és persze bele kellett néznie a dobozba; a lélek belé költözött, megbűvölte az egész bandát, és ámokfutást rendezett a környező városokban. Közben beszerezte a lány koponyáját, meg elég drágakövet ahhoz, hogy végrehajtsa a rituálét vele; csak néhány napot kellett volna csendesen pihennie, hogy a tervét végre tudja hajtani. Addig is törölte a csapat emlékeit, hogy késleltesse őket.
Nos, most, hogy a titokra fény derült a csapat zseniális nyomozásának következtében, nem volt más hátra, mint megejteni a nagy epikus végső harcot. Érdekes csatajelenet kerekedett: a varázsló lelke minden körben valaki másba költözött át, és onnan támadta a többieket; a csapat gyakorlatilag hosszas körökön keresztül egymás ellen harcolt. Többen kerültek a halál küszöbére, őket a druida rángatta szorgosan vissza gyógyítás varázslatokkal (miközben minden ütés elől sikerült félreugrania), míg a talált varázsló felkészült rá, hogy visszapakolja a lelket a dobozába. Epikus csata kerekedett nagy ütésekkel és nagy kitérésekkel; végül aztán létrejött a varázslat, és hajszál híján ugyan, de mindenki megmenekült.

Hát, így születik közepes ötletből epikus kaland. Mindenki nagyon élvezte a dolgot; természetesen nagyokat nevettünk; utólag nagyon meg lettem dicsérve a sztoriért, ami jól esett, és persze állati büszke voltam a csapatomra, hogy maguktól megoldották a bűntényt, kockadobálás helyett gondolkodással. Hősiesek voltak, találékonyak, és a győzelem örömére el is vonultak mind inni a legközelebbi kocsmába...
Ami a játékosokat illeti, ők még maradtak egy darabig; mindenki szintet lépett (második szint! Juhé!), megettük a maradék rágcsát, beszélgettünk-nevettünk, aztán mindenki hazaszállingózott.
Jövő hétre újabb sztorit kell kitalálnom...

Ja, és az aranyköpések:

KM: "Ork, te ébredsz fel először. Állati másnapos vagy, mindenki szerteszét hever üres üvegek között, fogalmad sincs, hol vagy, és kik ezek az emberek. Mit csinálsz?"
Ork: "Pisilek."
KM: "Oké. Fél órával később..."

KM: "Bárd. A fegyvereid eltűntek, a ruháid fordítva vannak rajtad, és karmolásnyomokat találsz magadon, amik nem harcból származnak..." *kacsint, kacsint*
Bárd: "Átkutatom a környéket."
Többiek: "Mit keresel?"
Bárd: "A fegyvereimet. És egy kis mosómedvét."
Többiek. "?!?!?!"
Bárd: "Most mi van?! Valami megkarmolt..."

Ork: "Megpróbálok nem halálosat ütni rajta."
KM: "Mivel?"
Ork: "Kétkezes csatabárddal..."

Ranger a börtönkajáról: "Remélem, gyors méreg van benne, mert ha az ork hasmenést kap..."

Vasököl: "Nyugi, srácok. Mielőtt kovács lettem volna, ügyvédnek készültem..."
Ranger: "Kérhetünk inkább egy gyors akasztást?"

Vasököl fegyvereket vásárol, limitált büdzséből: "Kétkezes csatabárd az orknak... csatacsillag nekem... dobótőrök a harcművésznek... sarló a hippinek... ez van rózsaszínben is? Nagyszerű..."
Tolvajlány: "Vegyél nekem íjat!"
Vasököl: "Hülye vagy? Az drága. Kapsz inkább egy parittyát."
Tolvajlány: "És mit csináljak vele?!"
Vasököl: "Kapsz bele húsz kavicsot is."

Vasököl gyors lábú lovat vásárol, limitált büdzséből: "Ez mennyibe kerül?... Annyim nincs... és ha bérelem?... Affene... Tudjátok mit? Kaptok inkább két pónit..."

Bárd áll az akasztófa alatt a hurokkal a nyakában.
KM [hóhér]: "Utolsó szavak?"
Csapat súg [húzni kéne az időt]: "Énekelj!"
Bárd: "Ingyen?! Hülyék vagytok?!"