Ma visszatértem a kis negyedikesekhez is; ők is kitörő örömmel fogadtak, bár érdekes módon kevésbé ugrottak a nyakamba, mint tegnap az ötödik osztály. Szokásukhoz híven zajosak voltak és nagyon cukik. Végigdumálták az egész mesemondó szekciót; de mivel a meséről beszélgettek és ötleteltek, hagytam őket, semmivel sem voltak rosszabbak, mint a szerepjátékos csapat, sőt.
A Felhőkön járó fiút meséltem nekik; gyakorlom a Pályuk Anna meséket a tavaszi félévre, most, hogy végre se a Halloween, se a karácsony nem fog közbeszólni. A mese nagyon jól sikerült, bár azt hiszem, eddigi leghosszabb verzióját produkáltam, és a gyerekek is nagyon kreatívak voltak. Beszélgettünk róla, ki ült már repülőn, és hogy hogyan néznek ki a felhők felülről; a menyét megint nem jutott az eszembe angolul, úgyhogy mondtam magyarul, senkit nem zavart, tetszett nekik. A felhők feletti utazás, még úgy is, hogy a csapat nagy része ült már repülőn, nagy rajongást váltott ki a csapatból; ezért is szeretem ezt a mesét, van benne valami ami nagyon egyszerű és nagyon varázslatos egyben.
Tennessee-en egyébként tavasz van; ma pólóban szaladgáltak az emberek a campuson, és rügyeznek a fák. Erre varrjatok gombot...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése