Nyelvtörők

És ne higgyétek ám, hogy a mesemondó tanszéken minden csupa játék és mese...
... na jó, valójában az.

DE!

Vannak azért komoly óráink is, nem kevés. Ebben a félévben, a szűkös időkeretekre való tekintettel, sikerült hat (!!!) kurzust felvennem, ami egy amerikai egyetemen az öngyilkosság egy elegáns formája, és kettőt alszunk júniusig. A ma reggeli móka után visszatértem a tanszékre egy délutáni körre is:

Mesemondás és Nyelvészet (aka Languages of Storytelling)

Az óra kötelező a diplomához, de ezúttal több okból is újdonság. Először is, mert az új osztálytársunkon kívül (egy csaj aki a múlt héten érkezett Kolumbiából) még két ember csatlakozott hozzánk: az egyik Philadelphiában van, a másik Németországban. A nagyfőnök egy technológiai csatlóssal érkezett, aki összekapcsolta az összekapcsolni valókat és elindította az elindítani valókat - és egyszerre csak az interaktív táblán megjelent a két új osztálytárs webkamerán, plusz nagyfőnök saját képmása. Ez mindenkit határtalan izgalommal töltött el, főleg, amikor a hangot is sikerült beüzemelni a konferenciabeszélgetéshez. A hang nagyon menő visszhanggal érkezett, amit nagyfőnök ki is használt arra, hogy drámai bemutatkozást tartson, miközben sorra mindannyiunkra rászegezte a laptopot, hogy az újoncok is vethessenek ránk egy pillantást. Amikor kiélveztük a hangeffektben rejlő lehetőségeket, javasoltam, hogy az ép eszünk megőrzése érdekében a kamera túloldalán lévők vegyenek fel egy fülhallgatót. És lőn.

Az óra maga egy tonnányi kötelező olvasmánnyal jár, amik főleg nyelvészetről, narratíva-elméletről, és hasonló szörnyű dolgokról szólnak (egy csomó olyan szóval tele, amik a gimis nyelvtanórákat juttatják az eszembe, és most ráadásul angolul vannak... a szép az egészben az volt, hogy a tanár bevallása szerint sohasem hallotta a szakkifejezéseket kiejtve, úgyhogy közösen találgattuk, hogy kell mondani azt, hogy Deictics, Prosodics és hasonló förmedvények).
Az elmélethez, hála az égnek, gyakorlat is társul. Hivatalos és nemhivatalos mesemondó hangfelvételeket kell majd elemeznünk nyelvészeti és szociolingvisztikai (bah) szempontból, naplót vezetnünk érdekes nyelvhasználati jelenségekről amikkel a félév során találkozunk, és órán beszámolókat tartani a feladott olvasmányokból. Az első órára való tekintettel beszélgettünk egy kicsit a hangképzésről, fonetikáról, és aztán zulu nyelvtörőket hallgattunk videóról, ami vicces volt; nagyfőnök előkapta a lantját, és a nyelvészeti példa kedvéért előadta megint a dalt a kimondhatatlan refrénnel, amit már mindenki kívülről fúj. Ingyom, bingyom, táliber.

Az elméleti résznél tíz körömmel kapaszkodtam, hogy követni tudjam, miről beszélnek a fejem felett - szegény kolumbiai csaj meg a közepébe csöppent az egésznek, nem irigylem érte. Mivel mesemondó óráról van szó, és a szokásos társaság gyűlt rá össze, nyilván élvezni fogom a dolgot; de azért boldogan meglennék nyelvészet-elmélet nélkül...

Holnap Tale Tellers megbeszélés, és beszédtechnika. Meglátjuk, az hogy alakul. A tankönyvek árából ítélve állati jónak kell lennie...