És megint slam!

A félév első saját szervezésű Stor-etry slam-je Misty blues és jazz bárjában. A téma: Az idők végezete.
Úgy döntöttem, hogy mivel eddig életem minden egyes story slam-jén sikerült színpadra állnom, ma hátradőlök, és inkább én leszek a bíró. Eleinte nem nagyon volt jelentkező a mikrofon mögé; azután egyszer csak, teljesen váratlanul és ismeretlenül, elkezdtek tömegesen érkezni az emberek, és megtelt a bár. Fogalmunk sincs, honnan jöttek, vagy kik voltak (a saját csapatunkon kívül); már csak azért is meglepődtünk, mert ezt az eseményt, a korai időpontra való tekintettel, nem is nagyon hirdettük meg se Facebook-on, se a campuson. A hír valahogy mégis elterjedhetett, mert az eddigi legnagyobb közönségünket produkáltuk. Végül aztán öt mesemondó volt, és három költő; nagyon jó kis műsor sikeredett a téma körül, hallottunk hurrikán-élményekről, világvége-partikról, szakításokról, karneválokról és fegyveres rablásokról.
A nagy sikerre való tekintettel a slam után testületileg átvonultunk a szomszéd pizzériába, ahol mi produkáltuk a heti bevételt; tíz fő, három óriás pizza, minden elfogyott. Közben nagy beszélgetés és nevetés zajlott; gyakorlatilag elfoglaltuk az egész éttermet, ha terjedelemben nem is, hangerőben mindenképp. Előkerült az összes ciki sztori, az összes kedvenc film, és néhány titkos recept; katolikus iskolai élményeket hasonlítottunk össze, filmzenéket énekeltünk, és megvitattuk, hogy Mary Poppins lehet-e musical, vagy az csak a sátán szüleménye (nyilván az utóbbi).
Mivel van, akinek reggel dolgozni is kell (avagy mesélni, hehe), tizenegy körül feloszlott a társaság. Reméljük, a következő slamek is legalább ilyen sikeresek lesznek!