2012. január 23., hétfő

Vissza az általánosba

Megkezdődött a félév az egyetemi iskola háza táján; megint van hol mesélnem! Ebben a félévben gondosan számolom az órákat, mert ezúttal kreditért mesélek, bizony. 45 órányi fellépést kell összeszednem a nyárig. Gyerekjáték...

Ma délben találkoztam az általános iskolai rajztanárral, aki nagyon szeretne mesemondással egybekötött alkotást rendezni az osztályainak. Van ám felhozatal; a harmadik osztály állítólag legendás ördögfiókákból áll akikkel semmit nem lehet kezdeni, úgyhogy az külön kihívás lesz - naná, hogy bevállaltam őket. Ötleteltünk egy darabig rajta, milyen foglalkozásokkal lehetne összekötni a meséket; a rajztanár egy idősebb, nagyon aranyos nőszemély, akinek rengeteg jó ötlete volt. Két hét múlva kezdek.

A találka után még volt egy órányi ebédszünetem; átvonultam a kajáldába, és megkerestem kis csapatom törzshelyét, a nerd asztalt. Nem nehéz megtalálni; arról ismerkszik meg, hogy laptopok, Pokémon és Magic kártyák, karakterlapok, japánul írt házi feladatok, Harry Potter plakátok és szendvicsek borítják az egészet. Itt megismerkedtem csapatunk egy későn érkezett új tagjával, aki Erin névre hallgat, és most került be az órára a várólistáról. Tűzről pattant, jópofa csaj, mindenki anyukája, aki már most jobban érti a Changeling szabályokat, mint mindenki más a csapatban, pedig tegnap olvasta el őket. Bírom. Ebéd közben dumáltunk, nevettünk, segítettünk Zacknek karaktert alkotni, megvitattok, miért volt pocsék a Harry Potter vége, és néztem, ahogy a srácok/csajok japán házit írtak. Mókás volt.

Az ebéd végeztével visszakocogtam a suliba, könyvtári mesélést tartani imádott ötödikeseimnek. Nagy lelkesedéssel fogadtak; az egyik sráctól három pacsit is kaptam egy huzamban, a lányok meg csoportosan megölelgettek. Mivel a garabociások előző félévben kimaradtak valahogy, most pótoltam a hiányosságot; feszült figyelemmel hallgatták a történetet, nagyon lekötötte őket, és utána tudni akarták, Magyarországon tényleg vannak-e varázslók és sárkányok. Természetesen vannak. Mivel maradt még öt percünk az óra végére, meséltem nekik egy kínai sárkányos mesét is, tekintettel arra, hogy holnap kezdődik a Sárkány éve. Sárkányokkal csak nyerni lehet, ha mesemondó az ember. A mesélés végeztével útjukra bocsátottam őket; örülök, hogy ebben a félévben is dolgozhatok velük. Nagyon jó fej kis csapat.

1 megjegyzés:

  1. Toothless for President! (csak a sarkanyokrol jutott eszembe :D) miss you!

    VálaszTörlés