Beszédtechnika

Ma is volt komoly óránk: Beszédtechnika hat főre, főnökasszony vezényletével. Hat főből kettő külföldi (én és Carolina, a kolumbiai csaj), a maradék pedig déli, ez is egy vicces szépkiejtés kurzus lesz... megvettük a tankönyvet, de alapvetően ez is gyakorlati óra, aminek nem tudok eléggé örülni, mert két kurzus, ami a hangképzés elméletéről szól, sok lenne egy félévre. A gyakorlati része viszont elég érdekes lesz.
Először is, mindenkiről készül egy kezdő hangfelvétel (ettől már azonnal a hideg futkos a hátamon; nem szeretem magam visszahallani), majd külön-külön leül velünk a tanár, kivetíti a hibáinkat egy vászonra, és megbeszéljük, min kell javítani a félév folyamán. Ezek után különböző gyakorlatokon megyünk majd keresztül: lesz négy vagy öt órányi hangos felolvasás, ami elég egyenlőtlen esélyekkel indul, mivel van körünkben egy hivatalos szinkronszínész... dolgozunk majd minden hangon egyenként, és a hangképzésen is; azután pedig meséket fogunk mondani, egyet monológ-szerűen ("szó szerint? fejből?!" ezen felhördült mindenki), egyet különböző hangokkal, egyet pedig akcentussal (hehe... nekem olyan beépítve van, köszönöm szépen, akkor hangzok úgy, mint Drakula, amikor csak akarok). Lesz ezen kívül természetesen beadandó dolgozat és félév végi project, és mindenki köteles naplót vezetni arról, órákon kívül mennyit gyakorolt. Próbáltam nem gondolni arra, hogy született hátránnyal indulok a játékban; főnökasszony mindenkit megnyugtatott, hogy a cél nem az akcentus eltüntetése, hanem a tiszta beszéd. Többek között ő is rendelkezik egy elég könnyen felismerhető texasi tájszólással...
Úgy érzem magam, mint Eliza Doolittle.