Jonesborough 2 - Az első reggel

(Hülye blogger nem enged fotókat feltölteni. Ha megjavul, pótlom a hiányt, vagy kitalálok valami mást).

(Aki képet akar kapni a Fesztivál általános hangulatáról, meg az én hangulatomról, az hallgasson zenét - igen, megint Mackótesó, Brother Bear Soundtrack, Welcome, nem mondom meg honnan töltsétek le mert az csúnya rossz dolog, Google it.)

Na szóval.

Korán keltünk, ettünk egy bőséges reggelit (palacsinta, gyümölcs - sosem ettem még epret, málnát és áfonyát októberben...), és útnak indultunk a Fesztiválra. A kocsiban közös erővel próbáltuk kisakkozni, hogyna álljon össze a program - Karláék biztositottak róla, hogy fizikai képtelenség minden mesemondót meghallgatni, de azért törekedtem a maximumra. Átvágtunk az erdőn, elértük Jonesborough-t - és megállt az idő.
Tennessee legöregebb kisvárosa az év 362 napjában csendes és szinte teljesen kihalt. Egy hosszú főutcából áll, két oldalán régi, tornácos épületekkel - minden tornácon hintaszék, minden ajtó felett cégér, és három templom egymás mellett. Az épületek sorát egy kis tér és egy új épület szakitja meg - az International Storytelling Center, minden amerikai és sok külföldi mesemondó második otthona. A téren (ahogy gyakorlatilag mindenhol máshol is a városban) szénabálák sorakoztak félkörivben egymás mellett, ülőhelyet képezve az embereknek, és egy kis szekér állt leparkolva, lenyitható és szinpaddá alakitható oldallal, meg a felirattal: Doc McConnell's Old-Time Medicine Show. Mire odaértünk, már zajlott az előadás: egy kockás mellényes, szalmakalapos öregúr bendzsón játszott és énekelt, egy 19. századi ruhába bújt nő pedig egy kosárból mindenféle dolgokat osztogatott a közönségnek.
(Amig nem lesznek fenn saját fotóim, ide linkelek néhányat a mesélők meg a fesztivál honlapjáról. Sajnos a sátrakban tilos volt fotózni, szóval magukról a mesemondókról marad is a lineklés... Jonesborough)

Bejelentkeztünk a főhadiszálláson, megkaptuk a belépőnket (elintézték nekem, hogy önkéntes lehessek, és igy nem kellett jegyet vennem), meg az utasitásokat, hogy mikor hol kell lennünk és mit kell csinálnunk - aztán nekivágtunk a városnak.

((Az érthetőség kedvéért a Fesztivál összeállitásáról: a napi program egyórás sávokra van osztva, közöttük fél órás szünetekkel - egy egy órás sávban két-két mesemondó szerepel valamennyi (értsd: mind az 5) helyszinen, vagyis fejenként fél órájuk van mesélni. A párositás teljesen véletlenszerű.))

Gyönyörű napsütéses reggel volt, az éjszakai esőtől friss levegővel; az emberek lassan gyülekeztek a sátrak körül, a kicsi boltok kinyitottak, és minden lámpaoszlop köré sütőtököket meg kukorica- és szénabálákat tornyoztak, meg napraforgót, dekoráció gyanánt. Őszi illata volt az egész városnak.
Azután tiz óra lett, és kezdetét vette a Fesztivál.