2015. november 12., csütörtök

Polkorrektség, biztonságos helyek, trigger warning - lelkizés az amerikai iskolákban

Má' megint bele kell szólnom valamibe.

Ma láttam a 444.hu (egyébként nagyon korrekt) cikkét, melynek címe "Az amerikai egyetemistákra ráomlik a politikailag korrekt álomvilág." Mivel a "polkorrektség" amúgy is csak szitokszóként hangzik el idehaza, úgy gondoltam, ideje hozzáfűznöm, hogy néz ez ki a gyakorlatban, amikor valaki (jelen esetben én) amerikai egyetemen oktat.
Előzetesen: Alsósoknak (18-22 éveseknek) tartok Kulturális Tanulmányok kurzusokat, melyek keretein belül kultúráról, hagyományról, társadalmi nemekről, mindenféle kulturális fogalmakról, és a hozzájuk kapcsolódó szeterotípiákról és előítéletekről (rasszizmus, szexizmus, homofóbia, stb.) beszélünk. Elsősorban amerikai vonatkozásban, de sok példát említünk a világ más részeiről is.

Trigger warning
A cikk szerint: "Figyelmeztetés, hogy egy szöveg olyan részleteket tartalmaz, melyek érzelmileg megviselhetik az olvasót."

Valójában ennél komolyabb a helyzet. Sajnos az amerikai médiában is nagyon sokan úgy állítják be a 'trigger warning'-ot, mintha egyetmisták nyafognának, hogy nem akarnak semmi érzelmileg megterhelőt, szomorút vagy kényelmetlent olvasni. Ez elő is fordul; nekem is volt (fehér srác) diákom, aki a félév végén panaszkodott, hogy "mindig csak a negatívumokról beszéltünk." Ennek ellenére a 'trigger warning' eredetileg nem arra lett kitalálva, hogy a diákokat pátyolgassuk vele.
Minden félévben előforul, hogy van egy-két diák az osztályban, akik a nehezebb témákkal kapcsolatos valós és nemrég történt traumát éltek át. Egy egész előadás foglalkozik például a nemi erőszak és a szexizmus kapcsolatával - attól függően, az adott személy mennyire dolgozta fel a saját élményét, az óra folyamán különböző mértékben kiborulhat, esetleg pánikrohamot kaphat.
Sok egyetemen a diákok elkezdték követelni, hogy a tanár minden egyes, potenciálisan "triggering" (súlyos érzelmi reakciót kiváltó) téma előtt tegyen közzé figyelmeztetést. Ez egyértelműen túlzás. Ha tartanám magam ehhez a szabályhoz, az én szakterületemen nagyjából minden második mondat előtt kéne meglengetnem a piros zászlócskát. Így nyilván nem lehet oktatni. Vannak ellenben működő, köztes megoldások.
Az én esetemben úgy működik a dolog, hogy félév elején megmondom az osztálynak: Nem lesznek 'trigger warningok.' DE, ha valaki tudja magáról, hogy valamilyen konkrét témára ilyen reakciója lehet, az szóljon nekem ELŐRE és PRIVÁTBAN, és segítek neki más módon behozni a kihagyott előadást (beadandó dolgozattal, a témába vágó alternatív olvasmánnyal, stb.). Általában osztályonként egy, maximum kettő ilyen diák szokott jelentkezni, és maximum egy előadást hagynak ki. Elenyészőnek tűnik, de én jobban érzem magam tőle, mintha az előadás közepén omlana össze valaki, akit nemrég erőszakoltak meg.

Safe space
Ez megint csak olyasmi, aminek gyakorlati célja és értelme van, csak éppen vagy nem tudnak róla, vagy rosszul használják. Eredeti értelmében a 'safe space' egy olyan zóna (iroda, épület, stb.), ahol mindenki biztonságban érezheti magát, és a benne lévők (tanárok, irodai dolgozók, stb.) tudatos ígéretet tesznek, hogy nem bántalmazzák az oda érkezőket, sőt, közbelépnek, ha valaki más ilyesmit tenne. Ehhez tréning és felkészítés is jár, ami a legtöbb egyetemi campuson elérhető. A 'safe space' helyeket kis matricákkal jelöljük.
A gyakorlati megfontolás: Amerikában sok helyen jelenleg is nagyon komoly következményei vannak a mindenféle vallási és ideológiai előítéleteknek, rasszizmusnak, homofóbiának. Még egyetemi környezetben is gyakran előfordul, hogy a meleg/kisebbségi/muszlim/stb. diákokat szóban és/vagy tettlegesen bántalmazzák csak azért, akik. Ráadásul csak az idei év folyamán fekete lakosságú környékek templomainak tucatjait gyújtották fel, transznemű lányok tucatjait verték agyon vagy gyilkolták meg, és rengeteg egyéb atrocitás ért mindenféle egyéb társadalmi csoportokat, egyénileg és közösségileg egyránt. Az ilyen háttérből érkező diákok esetében különösen fontos, hogy tudják, vannak olyan helyek, ahol szívesen és előítélet nélkül látják őket, és nem fog felpattanni a titkárnő a láttukra, és vallási tirádába kezdeni, hogy megmentse a lelküket a bűn fertőjétől (igen, előfordul).
Természetesen nem arról van szó, hogy az egész egyetemi campus 'safe space' legyen (bár mondjuk én díjaznám, ha a matricátlan helyeken se vernének diákot), csupán az, hogy segítsenek az egyes diákoknak kicsivel nagyobb biztonságban érezni magukat, vagy tudtukra adni, hová fordulhatnak segítségért.

"Nem akarok vitatkozni. Csak beszélni a fájdalmamról."
Ez megint sokkoló hatású idézet, főleg így kontextus nélkül, mert sokan azt értik alatta, hogy az egyetemeken megszűnik az egészséges vitakultúra. Ez megint csak túlzás, és - bár nyilván vannak diákok, akik ezt pozitív eredményként könyvelnék el - megint csak nem ez az alapgondolat.
Vannak olyan társadalmi helyzetben élő emberek (csoportok), akiknek mindennapi élménye, hogy az "egészséges vita" égisze alatt boldog-boldogtalan megkérdőjelezi az identitásukat. Ez terjedhet a szexuális zaklatását panaszoló nőnek mondott "biztos vagy benne, hogy nem reagálod túl?"-tól a "tegyük fel, csak a vita kedvéért, hogy a homoszexualitás mégiscsak választás kérdése" fickón át egészen a diákomig, aki lehordta a muszlim barátnőmet, hogy miért hagyja elnyomni magát a kendőviselés által.
Az, hogy valaki másnak a mindennapi élete és küzdelme számodra "érdekes vitatéma" - az bizony kiváltság. Előrángatod, amikor egy kis mentális akrobatikára vágysz, majd visszateszed a dobozba, és megteheted, hogy megfeledkezel róla. Azoknak, akik benne élnek, nem adatik meg ez a luxus - nekik bizony fűvel-fával le kell állniuk újra és újra megvédeni az igazukat, és elmagyarázni, miért bántják őket egyes viselkedési formák vagy odavetett megjegyzések. Minden egyes alkalommal fel kell állni a tornaszőnyegre, és végigcsinálni a te kellemes mentális tornagyakorlatodat. Minden. Egyes. Alkalommal.
Ez pedig, higgyétek el, kurva fárasztó.
Erre van a 'safe space' és egyéb hasonló körök. Akik ott vannak, azok meghallgatják a panaszod, frusztrációd, és személyes élményeid, és elhiszik. Lehet, hogy nem értenek egyet veled; lehet, hogy ők is imádnak mentáltornázni vagy mentáljógázni, és egy kávé felett szívesen lemeccselnék azt, zaklatás-e, ha a főnököd szerint jó a segged. De ott és akkor nem teszik. Mert tudják, hogy nem azért jöttél be az ajtón, hogy még egyszer előadd a disszertációdat a munkahelyi szexizmus puszta létének bizonyításáról.



Mikroagresszió
Különösen nekünk kelet-európai népeknek furcsán és visszásan hangzik, hogy bárki kiakadjon egy indiánjelmez miatt. Én ugyan már nem Winnetou-n nőttem fel, de tisztában vagyok az előképekkel. Cserébe viszont érdemes magunkat egy indián diák helyébe képzelni, aki az év másik, Halloween-en kívüli 364 napjában is folyamatosan csak karikatúraként, sztereotípiaként, vagy szexi alsóneműként találkozik ősei ábrázolásaival (olyan esetekről nem is beszélve, amikor az "indián vagyok" kijelentésre rendszeresen az a válasz, hogy mindenki röhögve kezdi a száját csapdosni a tenyerével). A "ha nem tetszik a jelmez, ne nézz oda" működhet azon az egy bulizós éjszakán - de az emberiség nagy része az összes szterotípiát az orrod alá fogja dörgölni nap mint nap (nem is beszélve arról, hogy a "szexi indián menyecske" jelmezekkel egy időben az indián nők esetében majdnem négyszer  magasabb a nemi erőszak aránya, mint a többi etnikumnál).
A mikroagresszió olyasmi, ami felhalmozódik, és (a fentiekben már leírt módon) idővel nyűggé válik, és szorongást, depressziót, kisebbrendűségi komplexust, stb. okoz. Elkerülése igen egyszerű, és mégis ez váltja ki a legtöbb zsörtölődést:

FIGYELJ ARRA, MIT MONDASZ.

Bár nem kerül különösebben nagy erőfeszítésbe, egy kis odafigyelés is sokat segíthet - és egy kis odafigyelés is kiboríthatja a bilit olyan személyeknél, akik inkább panaszkodnak túlérzékeny nőkre/kisebbségekre/diákokra, minthogy a helyükbe képzelnék magukat, és gondolkodjanak, mielőtt olyasmik szökkennének ki fogaik kerítésén, hogy "Indián vagy? Azok nem haltak ki?!"

Összegzés
Nyilván minden helyzetben vannak túlkapások, és a média értelemszerűen ezekre koncentrál. Ennek ellenére - az egészséges vita érdekében - szerettem volna leírni az úton-útfélen használt újszerű kifejezések értelmét és gyakorlati hasznát. Talán így kevesebbn fognak rögtön a "hülye amcsik, amcsi hülyék" skandálásába kezdeni.

41 megjegyzés:

  1. Ez az egész súlyosan pszichotikus, és rettenetesen káros. A vége pedig igen csúnya lesz. "Mikroagresszióról" beszélnek, miközben gyakorlatilag a Sztálini időket idéző feljelentgetés, meg a sötét középkorba illő boszorkányüldözés zajlik alapvetően ártalmatlan dolgok miatt? Aha. Nem csodálkozom, hogy néha megjelenik a valódi agresszió az iskolában, mikor az embereknek a saját, természetes viselkedésüket kell állandóan kontrollálni. Ez intézményesült pszichopátia.

    VálaszTörlés
  2. ja, nyilván nem az a pszichopátia, hogy a nem fehér középosztálybeli egyetemisták x (nem kevés) százaléka erőszaktúlélő.

    VálaszTörlés
  3. jó írás, sehol semmilyen tárgyilagos háttérinfót nem adnak a pellengérező-pocskondiázó kommentárok alá, pedig elférne.

    VálaszTörlés
  4. Tisztázzunk valamit. Az ember lelke a sajátja. Az vagy Te. A TE dolgod karban tartani, elmenni terápiára, ha valami trauma ért. Nem az én dolgom lehetetlen protokolloknak megfelelni, hogy azt se kérdezhetem meg, honnan származol, és ha hozzád akarok szólni, minimum egy antropológiai kisdoktori kell, hogy a hátam mögött legyen, hogy tudjam, mi sértő a kultúrádban.

    Oh wait, és ha én ezt a baromságot érzem "mikroagrssziónak"?

    Mikroagresszió. My ass. Embereket mészárolnak le a világ egyes részein, éhínségek, háborúk vannak, pusztítjuk a környezetet, de a lelki csipke... Az fontos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, fontos. Próbálj meg egységben gondolkodni. Ugyanis a kis agresszió termeli ki a nagyot. Megkeseredett, életunt, depressziós, passzív-agresszív, nyílt agresszív, dühös, zavarodott, lelki sérülteket termel ki. Az ilyenek fogják aztán (tömegekről beszélek, nem feltétlenül egyénekről) elindítani vagy csak tehetetlenül végignézni a háborúkat, mészárlásokat vagy a környezet pusztítását. Az a sok, így vagy úgy lelki sérült ember. Persze a saját lelke karbantartása mindenkinek a saját dolga, de ezzel együtt is figyelembe kéne venni, hogy nem mindenki ugyanolyan esélyekkel, pozícióból indul. Azonkívül te magad, mint kívülálló is sokat segítenél, ha néha egyszerűen csak figyelnél a másikra, mielőtt kinyitnád a szádat. Ha már ténylegesen nem támogatsz senkit, legalább ne is akadályozz senkit.

      Törlés
  5. A safe space-ről nekem az jut eszembe, hogy van egy olyan törekvés a gyerekkórházak körében, hogy legyen egy olyan tér, egy játszó szoba, ilyesmi, ahol garantáltan semmiféle vizsgálat/kezelés nem történik. Semmilyen. Azaz ha a gyereknek be kell venni egy gyógyszert, vagy meg kell mérni a vérnyomását, kihívják a folyosóra, de a lényeg, hogy legyen egy olyan kuckó, ahol biztos lehet benne: ott soha senki nem bántja. És ha van ilyen, a gyakorlati tapasztalat (pl svájci kórházban dolgozóktól hallottam beszámolót) azt mutatja, hogy nem kell attól tartani, hogy a gyereket majd nem lehet onnan kirángatni. Ellenkezőleg, kijön, lenyeli a békát és visszamegy. Értelemszerűen az egész olyan esetekben válik fontossá, amikor a gyereket hosszabb ideig éri valami számára érthetetlen, rossz élmény, és nem a járóbeteg ellátásban, vagy mikor csak a manduláját veszik ki, aztán bent kell aludnia egy éjszakát. Itt látok egy kis párhuzamot, a kulcssor úgy hiszem, ez lenne: "Minden. Egyes. Alkalommal." Egészen egyszerűen jó, ha van egy tér, ahol lelkileg felkészülhetek az azon kívüli dolgokra. Mert bármiben másnak lenni természetes kíváncsiságot ébreszt a többiekben, és lehet, hogy nem akarnak bántani, de ettől engem még fáraszthat folyton elmagyarázni ugyanazt. Mégis, meg kell tanulni együtt élni vele, de természetes, ha néha "szabadságra akarok menni belőle". Ha nem érted, nem baj, de érdemes volna keresned egy olyan lehetőséget, ahol hosszabb ideig megélheted, hogy te vagy a fura, többiektől eltérő.

    VálaszTörlés
  6. Szilvia: Nagyon így van! Erről a kórházas dologról nem hallottam eddig, de tetszik a gondolat, köszönöm, hogy megosztottad! :)

    VálaszTörlés
  7. @Shardator,
    A mikraogressziók és a komoly erőszakcselekmények ugyanazon a kontinuumon helyezkednek el, és előbbiek aggregálódása robbantja ki az utóbbiakat.
    (TW)
    Pl. egész egész életében hallgatja a sok srác a nemi erőszakkal kapcsolatos viccelődést és nőket szexuálisan tárgyiasító attitűdöket és kommenteket (ha miniszoknya van rajta, akkor zöld a lámpa; ha eleget itatod, meglesz a csaj; haver, az elején még nem nem, aztán jön majd az igen igen; azt a csajt dugnám; azt is dugnám; 8/10 belefér) amíg egy szép napon meg nem erőszakol valakit, mert hát "she was asking for it" és egyébként is dugnám, tehát dugni is fogom.
    Vagy pl. egész életében hallgatja az fehérember, hogy a feketék milyen veszélyes bűnöző banda, aztán maga is elkezdi mondogatni, aztán amikor az utcán találkozik eggyel, ijedtében hirtelen agyonlövi a fegyvertelen fekete tinédzsert. Nem azért lövi agyon, mert valami hirtelen véletlen kisüls van az elméjében, hanem azért, mert a sok kis megnyilvánulás a fejében összeáll a fekete=veszély=lelő következtetéssé.
    Magyarországon pl. az elmúlt 10 évben kb. 600 nőt gyilkolt meg férfi exe vagy partnere, mert ha az enyém nem lehetsz, másé se, vagy mert megmondtam, hogy ezt a ribancos rongyot nem veheted fel, vagy mert megcsaltál te kurva, és az enyém vagy, vagy mert nem értesz a szép szóból, asszony?! Szerinted 600 meggyilkolt ember semmiség, apróság? És ezek a rohadék gyilkosok bizony ezekből az "ártatlan kis dolgokból" tanulták meg, hogy joguk van bedühödni, ha az ő nőjük, tulajdonuk, nem teszi azt, amit mondanak neki (asszonyos viccek, szólások, mindennapi attitűdök), ezekből tanulták a jogosultságot arra, hogy ne tartsák vissza magukat féltékenységi rohamaikban, stb.
    Ez nem vicc, és nem is könnyed apróság.

    VálaszTörlés
  8. Köszi az írást, nagyon jó összefoglaló a témáról!

    A 444 cikk szerintem nagyon színvonaltalan volt, egyre jobban bulvárosodik az a portál, csak az extrém esetekre fókuszálnak, ítélkeznek, gúnyolódnak, színvonal 0% :/

    VálaszTörlés
  9. Ez szép és jó, csak mint mindig, a radikálisodott idióták (tumblr-szökevény social justice warriorok) a leghangosabbak (lásd a 444 cikkében lévő videókat, ezeket nyilván nem ők találták ki és rendezték meg), és az ő elkorcsosult marhaságaik és félreértelmezéseik miatt nem lehet a valódi problémákkal foglalkozni.

    VálaszTörlés
  10. Én egyetértek azzal, hogy mindenenki ügyeljen arra, hogy senkit se sértsen meg, se negatív, se pozitív sztereotípiák felemlegetésével. Ami a blogíró egyetemi módszerét illeti, azzal is maximálisan egyetértek. Két kérdésem lenne azonban:
    Ez a safe space a fehér heteroszexuálisokat is védi ? Például a védő mechanizmusok akkor is életbe lépnek, ha történetesen azt mondják egt fehérnek: "ti kiírtottátok az indiánokat" ?
    A whiteness tanulmányok nem jelentik a safe space megsértését ?
    Hogy egy előadáson résztvevőket leköpték, csak azért mert részt vettek rajta és mert ott elhangzott egy mondat, amellyel a köpdösődök nem értettek egyet, az nem jelenti a safe space megsértését ? (Erre is utalt a 444 cikke)
    A safe space azt is jelenti, hogy a sajtó nem tudósíthat a diákok tűntetéséről ? (Erre ugyancsak utalt a cikk).

    VálaszTörlés
  11. Helyesbítés: Több kérdésem is lenne

    VálaszTörlés
  12. Abszolút reális kérdések. A bejegyzéssel nem védeni akartam azokat, akikkel elszaladt a kisvonat (ahogy említettem, nekem is volt diákom, aki túlreagálta a dolgokat), csupán le akartam tisztázni, melyik fogalom mire lett kitalálva, és mi az eredeti, gyakorlati hasznuk, hogy megmagyarázzam, a fogalmakat nem a köpdösők találták ki. Ahogy az Összefoglalóban mondtam, nyilván vannak túlkapások, de a fogalmak nem azokból születtek.
    A "whiteness tanulmányok" pedig, gyakori félreértés ellenére, nem a fehér kultúrák tanulmányozását jelenti - arra ott van a francia szak, a német szak, az angol irodalom szak, a kelet-európai tanulmányok szak, stb. (Indianában még magyar szak is van). A "whiteness studies" annak a kutatását jelenti, hogy mit jelent ma Amerikában fehérnek lenni, hogyan alakult ki a "fehér" mint fogalom, mint rassz, és mint kiváltság (én pl, áttetsző bőrszínem ellenére, sok esetben nem számítok "fehérnek," mert nem vagyok amerikai). A szakterület azt is kutatja, egyes etnikumok mikor nyerték el a "fehér" címkét (az írek pl sokkal később mint az angolok), és hogy milyen előnyökkel jár a mai Amerikában fehérnek lenni, stb. A "whiteness studies" tehát nem sérti a safe space-t, hanem éppen abban segít, hogy emberek reálisabban lássák, hogyan alakultak ki az Amerikában ma létező címkék, és milyen történelem áll mögöttük.
    Ami pedig a fehér heteroszexuálisok védelmét illeti, nyilván ha valakire így támadnak egy védett zóbában, a jelenlévők közbe fognak lépni. De normális esetben senki sem ront neki minden fehérnek azzal, hogy "ti kiirtottátok az indiánokat." Arról van szó, hogy "az európai telepesek kiirtották az indiánok nagy részét" és az oktatás arra fókuszál, hogy ez része legyen a történelemkönyveknek (és ne próbálják eltussolni) valamint hogy mindenkiben tudatosuljon, hogy a népirtásnak olyan következményei voltak, amik még a mai világban is társadalmi megkülönböztetést szülnek. Én nem azt tanítom, hogy ha fehér vagy, gonosz népirtó vagy. Arról van szó, hogy ha fehér vagy, akkor sem suhanhasz el nem-fehér társadalmi csoportok történelme és mai küzdelmei felett. Rövid válasz: Igen, ha heteró cis fehér keresztény pasit zaklatnak a biztonságos zónában, őérte is ki fogunk állni. Csak ez nem gyakran fordul elő.

    VálaszTörlés
  13. Ja, és betamás: Köszönöm szépen az intelligens kérdéseket :)

    VálaszTörlés
  14. Az amerikai egyetemeken ki kell jelölni helyeket, ahol nem bántalmazzák a diákokat?
    Ezt ugye nem komolyan írtad le? LoL

    VálaszTörlés
  15. kex:
    Szerintem ezt arra érti, hogy mindenkit megillet a biztonságos zóna az egyetemen, tehát ha valaki bárhova is megy az egyetemen, akkor joga van arra, hogy legalábbis a közvetlen környezetében ne érje őt sértés, különösen ne származás, bőrszín, nyelv, szexuális orientáció miatt.

    VálaszTörlés
  16. Tarkabarka hölgy:
    Köszönöm a válaszokat. Még egy kérdésem lenne. Az alábbi videó egy karikatúra. Mint ilyen, túloz. A kérdés az: Mi benne a valóság és mi a túlzás:
    https://www.youtube.com/watch?v=iKcWu0tsiZM

    VálaszTörlés
  17. Megnéztem a videót, és nyilván túloz, de közben olyan érveket is hoz fel, amikkel az órákon is sokszor találkozom. Ezek:
    - a politikai korrektség felsőbbrendű a tényeknél (a "liberális diákok" szerint)
    - ha valaki valamiféle kisebbségi csoporthoz tartozik (nő, LGBT+, nem-fehér, stb.) akkor automatikusan könnyebben jut előre és több pontot kap, mint azok, akik nála jobb munkát végeznek.
    Ez utóbbi a diákjaim leggyakoribb reakciója az "affirmative action" nevű rendszerre, és abból ered, hogy félreértik az alapfogalmat. Az "affirmative action" olyasmi, amit egyes intézmények (oktatási avagy munkahelyek) szabad választásból implementálnak (vagy nem) a felvételi folyamatba. Az alapgondolat a következő: Mivel az amerikai társadalom nagy része ösztönösen, szinte gondolkodás nélkül előnyben részesíti a heteró/fehér/férfi/cis/keresztény/nem-fogyatékos jelentkezőket, az intézmény tudatos ígéretet tesz, hogy abban az esetben, ha két jelentkező EGYÉBKÉNT MINDEN SZAKMAI KÉPESÍTÉSÉBEN ÉS TAPASZTALATÁBAN TELJESEN EGYENLŐ, ÉS EGYFORMÁN MEGFELELŐ A POZÍCIÓRA, tudatos erőfeszítést fognak tenni, hogy a hátrányos helyzetű háttérből érkező jelentkezőnek adjanak esélyt. A videó úgy reprezentálta volna helyesen a szituációt, ha mind a négy diáknak ugyanolyan tökéletes, életmentő házi feladata van, minek következtében a tanárnő valami olyasmit mond, hogy "X, Y és Z nem járt még konferencián, mert a többi tanár mindig automatikusan a fehér srácot küldte, ezért adjunk nekik is egy esélyt, hiszen ugyanolyan jók." Ez így tisztább?... (általában 45 percben szoktam elmagyarázni). A gondolat onnan ered, hogy sok kisebbségi egyénnek eleve, általános iskolától kezdve sokkal kevesebb esélye van egy ugyanolyan kiváló és változatos önéletrajzot összehozni, mint az előnyből induló diákoknak. Ezért mire eljutnak odáig, hogy állásra/PhD-ra/konferenciára jelentkezzenek, eleve nagyon kicsi az esélye, hogy ott legyenek az élmezőnyben - de ha mégis ott vannak, még akkor is esélyes, hogy bebuknak rajta, hogy a válogatás rasszista. És sajnos sokszor az. Rengeteg kísérletet végeztek emberek, akik leadták TÖKUGYANAZT az önéletrajzot egy "fehér" és egy "nem fehér" névvel (mondjuk "Bill" vs "Juan"), minden egyéb változtatás nélkül, és a "fehér" önéletrajz tucatjával több hívást kapott, mint a másik.
    Szóval, a videóra válaszolva: Nem, nincs olyan hogy valaki jobb jegyet kap csak azért mert nő/meleg/nem-fehér/stb. Főleg nem a reál területeken.
    Az első pontra visszatérve: Nem, az érzelmek NEM fontosabbak a tényeknél. Arra viszont érdemes figyelni, hogy amit egyesek "tényként" állítanak fel, az sokszor egyáltalán nem tények kérdése. "Tényként" mondják nagyon sokan például, hogy "a férfiaknak jobb agya van a reál szakmákhoz." Ez nem tény, hanem intézményesítet szexizmus. Sajnos még mindig előfordul, hogy ha egy lány erre rámutat, rögtön hisztis feminista hárpiának nevezik. Ez sem tény, hanem valakinek a negatív érzelmei. :)
    Ez így válaszol a kérdéseidre? Ha nem, kérdezz még nyugodtan :)

    VálaszTörlés
  18. Köszi ! Ami a karikatúra vs. valóság témát illeti, kimeritő a válasz. Még van két elmaradt kérdés az eredeti kettőből, amiből négy lett :)
    Ezek:

    A safe space azt is jelenti, hogy a sajtó nem tudósíthat a diákok tűntetéséről ? (Erre is utalt a 444 cikke)
    Hogy egy előadáson résztvevőket leköpték, csak azért mert részt vettek rajta és mert ott elhangzott egy mondat, amellyel a köpdösődök nem értettek egyet, az nem jelenti a safe space megsértését ? (Erre ugyancsak utalt a 444)

    VálaszTörlés
  19. Oké:)
    Első: Nem, alapvetően a sajtó jelenléte nem safe space kérdése. Más kérdés, hogy nem látjuk, amúgy hogyan viselkedtek a sajtósok, orrába tolták-e valakinek a kamerát (esetleg rudgostak-e, hehe), vagy úgy álltak-e be, hogy csak bizonyos részeit mutassák az eseményeknek. Nyilván van olyan, hogy az emberek alapvető joga nemet mondani a kamerákra (pl. egy pszichológus vagy tanácsadó irodájába ne told be a kamerádat, miközben diákkal beszélget), de alapvetően nem, és egy tanár lekamerázott reakciója nem is jelenti azt, hogy mindenki így gondolkodik, aki szerint a biztonságos hely jó ötlet.
    Kettő: Nem, a köpdöséssel sem értek egyet, ezt már mondtam korábban is. A fenti post megírására az buzdított, hogy mindenki automatikusan úgy gondolta, hogy a köpdöső és kamerák előtt hadonászó egyének az összes liberális diákot/tanárt képviselik, és a kommentek alapján a magyar olvasók készek voltak kiönteni a fürdővízzel együtt a csecsemőt is. Csak rá akartam mutatni, hogy nem az alapvető fogalmakkal van itt a baj, hanem azokkal, akik túlreagálják őket. Mindkét oldalon.

    VálaszTörlés
  20. Szia!
    Köszi az írást, fontos kiegészítés az eredetihez és jó volt itt olvasni. Egy kérdésem lenne mindehhez:
    A campuson, ahol tanítasz, konkrét oktatási helyiségek is tartoznak "safe space" alá (ha igen, milyen arányban), vagy csak egyéb helyek (kávézó, könyvtár)?
    Köszi mégegyszer a cikket!
    Üdv, Norman

    VálaszTörlés
  21. http://index.hu/index2/#bloghu/danubeinstitute/2015/11/14/duhong_a_politikai_korrektseg_az_amerikai_egyetemeken

    VálaszTörlés
  22. Norman: Van konkrét safe zone az adminisztrációs épületben (leginkább LMBT+ diákok számára, nekik van egy egész irodájuk, tanácsadókkal meg mindennel), de sok tanár a saját irodáját/osztálytermét is kinevezheti annak. A mi irodánkra (hárman osztozunk) pl. kitettük a matricát. Én annyit szoktam mondani az osztályomnak, hogy mindenkinek joga van a saját véleményét kifejteni órán, intelligens vita formájában, megalapozott érveléssel - de ha valaki nekem dühöngeni, sátánozni, niggerezni, kurvázni, buzizni stb. kezd, az bizony ki lesz rakva a teremből. Eddig még szerencsére nem akadt problémám ilyesmivel, a diákok nagyon kulturáltan viselkedtek.

    VálaszTörlés
  23. Nagyon érdekes volt mindkét cikk és örülök, hogy kiegészíted a személyes tapasztalatokkal. Az a kérdésem, hogy "normál" tantárgyakat is tanulnak?

    VálaszTörlés
  24. Iactus: Kérdés, mit értesz "normál" tantárgy alatt :) Az alsósok amerikai egyetemeken nem szakra felvételiznek, szóval olyan tárgyakat vesznek fel, amit csak akarnak (humán, reál, művészi, stb.) - általában az első évben, míg el nem döntik, mi lesz a szakirányuk. Én pl. amikor először jártam itt egyetemre egyszerre vettem fel irodalom- tánc- történelem- és írás-órákat. Sok diákom épp most dönti el, a biológia tetszik-e nekik jobban vagy a töri (stb.) és a következő félévben már arra mennek tovább.
    Amit én tanítok (amerikai kulturális sokféleség) kötelező kurzus, azok közé a kurzusok közé tartozik, amikből legalább egyet minden diáknak fel kell venni a négy év folyamán (olyan, mint nálunk az ELTE bölcsészkaron volt a filozófia-retorika-számtech-tesi követelmény). Választhatnak többféle "multikulti" kurzus között - az enyémen kívül opciók még különböző culture studies, ethnic studies, women and gender studies órák is.
    Ez így megválaszolja a kérdésed?

    VálaszTörlés
  25. Köszönöm a válaszod! A 444 és mások egyik kritikája, hogy a safe space - elméletileg legalábbis - mintegy burokként gátolhatja az egyetemi oktatáshoz elengedhetetlen szabad vitát és kritikus megközelítéseket. Ennek a gyakorlati oldalára voltam kíváncsi és úgy tűnik, nálad például ez szabadon működhet.
    Nekem a safe space ötlete nagyon tetszik, azzal kiegészítve, hogy marad az oktatásban azért kellő "unsafe space" is, hogy pl a saját álláspontját diszkomfort árán megbontva fejlődni tudjon a résztvevő. (De természetesen nem az általad is felhozott durvaságok szükségességére gondolok.)
    Mégegyszer köszi a cikket és a válaszod is!

    VálaszTörlés
  26. Köszönöm, nagyjából. Azért nagyon más világ itt Európában. Nekem nagyon nem jön be ez a lélekápolgatás, mimózanevelés. Szerintem az iskolába tanulni megyünk, tudást szerezni, nem pedig azért, hogy tanárokat rúgassunk ki. Mi lesz ezekkel a diákokkal a való életben? Láttad, hogy kitették a blogodat a Mandinerre?

    VálaszTörlés
  27. Nem láttam, de köszönöm hogy szóltál :) Akkor már értem, miért ugrott meg a látogatások száma!

    VálaszTörlés
  28. Mivel érdekes a téma hétfőn megbeszélem a diákjaimmal ("normál" órák helyett :)).

    VálaszTörlés
  29. Haha, azt hiszem én is felvetem az amerikai diákjaimnak kedden. Lehet megmutatok néhány videót is :) Erről még pont nem beszéltünk, pedig valszeg látták a híreket.

    VálaszTörlés
  30. Még egy dolog (ebben úgy látszik Colombora hasonlítok) és utána tényleg befejezem ezen bejegyzés alatt a karattyolást. Bár nem kapcsolódik az oktatási rendszerhez, kapcsolódik, gondolom egy általad (korábban) oktatott tárgyhoz (vagy előadáshoz - a bejegyzésben írtad: Egy egész előadás foglalkozik például a nemi erőszak és a szexizmus kapcsolatával):
    Megfelel-e a valóságnak az, ami a fenti általam beszúrt videóban elhangzik:"Ha 15 mp-n túl nézel egy nőt, az zaklatás", illetve, életszerű-e az, ami a lenti videóban kerül bemutatásra (ugyanazon komikus által), ti., hogy a fiú szeretne udvarolni a lánynak, de állandóan attól fél, hogy a lány őt szexistának fogja tartani:
    https://www.youtube.com/watch?v=XM-HJT8_esM
    Itt eszembe jutott, hogyan kezdődött az Államokban élő unokatesóm (ő Romániából ment ki és kb. 5 éve élt akkor Amerikában) kapcsolata a férjével (6-ik generációs ír-amerikai). Az unokatesóm lépett fel kezdeményezőleg. A valamennyivel idősebb pasasnak is tetszett a lány, de eleinte tartózkodó volt. Ugyanis azt hitte, hogy a hölgyemény kiskorú és attól félt, hogy őt csak el akarja csábítani, majd pénzt fog akarni kicsikarni tőle, mivelhogy a pasas egy kiskorút rontott volna meg. Ez valamikor a 90-es években volt. Azóta boldog házasok és három gyerekük van.

    VálaszTörlés
  31. Na ez megint egy 75 perces előadás XD
    Az egyszerű válasz: "age of consent" (beleegyezési korhatár, ami államonként 16-18 év között mozog) alatti kiskorúval szexuális kapcsolatot létesíteni jogilag erőszaknak minősül, akkor is, ha a kiskorú önként megy bele. Nálunk ez egyébként 14 év.
    Ami a videót illeti: ld. a mikroaggresszióról írtakat. Általában azok a pasik sírnak rajta, akiknek a kedvenc csajozós dumája a "tetszel, dugunk?" és megsértődnek, ha "nem" a válasz. A randizás szerintem nem bonyolultabb, mint otthon.

    VálaszTörlés
  32. Deansdale harcostárs válaszolt a cikk felvetéseire:

    http://deansdale.blog.hu/2015/11/15/egyem_a_verzo_polkorrekt_sziveteket

    VálaszTörlés
  33. Ezek a mimózalelkű terroristák előjogokat követelnek maguknak, csak mert ők "érzékenyek", mert ők "traumákat éltek át". Gyűlölködve cenzúráznának és hallgattatnának el mindenkit, aki másképp vélekedik, mint ők.

    Ki dönti el, hogy mi a mikroagresszió? Ők, a kis liberálfasiszta zsarnokok. Ki dönti el, hogy mi a trigger-veszély? Ők, a zseb-diktátorok. Éppúgy hisznek a saját különlegességükben, kiválóságukban, mint a nácik az árja faj felsőbbrendűségében. Nekik mindent szabad, nekik minden jár. Ha korlátozni kell a szólásszabadságot, hát legyen. Persze jó fiúk és lányok (meg egyebek) ők, nem akarnak fizikálisan megsemmisíteni, "csak" kitörölnének a közbeszédből. Mi lesz a következő lépés? Az elnyomóknak bélyegzett emberek hordjanak sárga csillagot? Esetleg mimózalelklű fasisztáink kiadják az ukázt, hogy "ne vásárolj zsid... ööö olyan boltban, ahol nincs safe space"?

    Elvonulhatnak, felépíthetik a maguk kis álomvilágát, ahol ők a királyok és királynők, ahol mindenki csak hozzájuk alkalmazkodik, de az élet úgyis kopogtatni fog az ajtajukon.
    Kiábrándító lesz az ébredés.

    VálaszTörlés
  34. Megbeszéltük a diákokkal. Hülyeségnek tartják, de itt homogének. Az indián történet tetszett mindenkinek :)

    VálaszTörlés
  35. Szia, jó bejegyzés, a kommentekre adott válaszaid is nagyon szimpatikusak. Egy ideje már figyelem ezt a folyamatot, próbálok több nézőpontból tájékozódni, a vélemények viszont láthatóan elég polarizáltak, illetve nyilván sok a torzítás is, mégis az az egyre határozottabb érzésem, hogy az irány egyáltalán nem jó. Kívülről persze nehéz megítélni, hogy mi túlzás vagy vadhajtás, és mi nem az, de olyan, mintha ebből a közegből sokszor teljesen hiányozna az önreflexió. Úgy tűnik, hogy attól kezdve, hogy a diákok csoportokba, mozgalmakba szerveződnek (pl. Yale, Missouri, Ithaca, Smith College), a tapasztalatokat már csak önmaguk közt beszélik meg, ahonnan kizárólag a sérelmek megerősítését és rálicitálást kapnak. A kritikát megfogalmazókat gyakran eleve ellenségnek tekintik, párbeszéd helyett pedig megsemmisítő címkékkel próbálják elhallgattatni őket. És ez nagyon rossz. Ha rövid távú célokat el is érnek, mondjuk kirúgatnak valakit, hosszú távon éppen ellentétes hatást váltanak ki: a valódi problémákat, a valódi rasszizmust, a valódi agressziót kicsinyítik le a fogalmak túlhasználásával, kiüresítésével. Kíváncsi lennék a véleményedre, te nem látsz ebben egy erősödő negatív folyamatot? Tényleg csak az elmúlt hetekben kikerült videók és a média fújja fel ennyire ezt az egészet?

    El tudom fogadni, hogy ezeknek a fogalmaknak, mint a PC, safe place, trigger warning stb. egy szűk, korlátozott felhasználási körben lehet legitim magyarázata, de az ilyen mértékű kiterjesztése, amit egyre több helyen látni, egészen biztosan borzasztó káros. Az jut eszembe róla, hogy ha valaki kap egy kalapácsot, az mindent szögnek fog nézni, vagyis aki mindent azon a szemüvegen keresztül akar látni, hogy min lehetne megsértődni, az valamit mindig fog találni. És lehet, hogy ők tényleg csak egy hangos kisebbség, de ha a többség szó nélkül hagyja – mert esetleg félnek, hogy legközelebb majd őket közösítik ki –, akkor nemcsak az nem meglepő, hogy a közvélemény csak a túlkapásokról értesül, de az egész reflektálatlan marad, és előbb-utóbb normává válik.

    Egyébként ez is egy hasonló videó, a 444 cikke után került fel a Youtube-ra, nem tudom, láttad-e: youtube.com/watch?v=A8UTj8lQJhY

    Itt egy kaliforniai kampusz diákjai tiltakoznak. Egy ázsiai lány is szót kér, majd elmond egy történetet, ahol feketék verbálisan inzultálták őt és az ázsiai barátait, és végül egy fehér nő állt ki mellettük. A lány konklúziója az volt, hogy nem lenne szabad nem és bőrszín alapján megítélni másokat, mert az embereket csak egyénileg lehet megítélni. Ezzel szerintem minden épeszű és ép erkölcsű ember egyetért. Annak, hogy mégis majdnem egymilliós nézettségnél jár a videó, az az oka, hogy az ott tiltakozóknak legalábbis egy része ezzel láthatóan mégsem annyira ért egyet. Elhangzik például, hogy "a feketék nem lehetnek rasszisták" és hogy oké, kicsit elterelték a tüntetést, folytassuk.

    Érteni vélem, hogy itt részben szemantikai vitáról van szó, amennyiben a szótárak és közbeszéd által is használt rasszizmus fogalmának létezik egy akadémiai (felül)definiálása, ami szerint az előítélet mellett szükséges az "intézményes hatalom" megléte is, és mivel ezzel a feketék a definíció szerint nem rendelkeznek, nem is lehetnek rasszisták. Szerintem ez egy eleve abszurd, potenciálisan veszélyes szómágia, de ebben a kontextusban különösen visszásnak hat. Ráadásul van egy olyan baljós érzésem, hogy sokszor nem is kizárólag szemantikáról van szó. Erről is nagyon érdekelne, hogy mi a véleményed – nemcsak a konkrét videóról, hanem általában erről a "prejudiced, but not racist"-dologról is.

    Kicsit hosszú lett, de tényleg kíváncsi vagyok, hogy te belülről hogyan látod ezeket a dolgokat.

    VálaszTörlés
  36. Silmo: Köszönöm a hozzászólást! A kérdésed nagyrészt meg is válaszoltad: Mivel én egyetemen tanítok, ahol adva van a tananyag egy része, én is az akadémiai definíciót tanítom (bár beletelt egy időbe míg átrágtam magam rajta). Nem-fehér kisebbség az akadémiai fogalom szerint nem lehet "rasszista" - lehet viszont, ahogyan mondtad, "prejudiced, biased, aggressive" vagy simán seggfej is. :D
    Az egyik problémám jelenleg a médiával az, hogy összemossa az átalad felsorolt egyetemeket, ahol nagyon különböző dolgok zajlanak. Egy részük tényleg hiszti, de mondjuk a Mizzou (Missouri egyetem) konkrétan fenyegető leveleket kapott, hogy minden fekete diákot le fognak lőni, stb. (ami tényleg rasszista aggresszió), valamint maszkos fehérek mászkáltak fel-alá a campuson és üvöltöttek minden nem-fehér diákkal, fenyegették őket. Mivel ideát amúgy is nagyon gyakran van sajnos iskolai lövöldözés, az egyetemnek komolyan kellett vennie a fenyegetést. A diáktüntetések egy része abból származott, hogy a fehér professzorok egy része leszarta a fenyegetéseket, "ha nem érzed magad biztonságban, ne gyere órára" megszólalással - ami oda futott ki, hogy a fekete diákok lemaradtak egy csomó oktatásról, gyakorlatilag a bőrszínük miatt. A Mizzou tehát ebből a szempontból nem "hiszti" hanem konkrét aggresszió. Nem tetszett, hogy egy kalap alá vették a triggerwarningos nyávogással.
    Nagyjából érthető, mit akarok ezzel mondani?...

    VálaszTörlés
  37. (Zárójelben: Egyébként az általad fent említett esetet - feketék zaklatnak ázsiait - én az akadémiai definíció szerint is rasszizmusnak nevezném. Olvastunk róla, hogy az 1800-as évek végén több fekete író/újságjró az ázsiaiak rovására próbálta meg javítani a feketék helyzetét a társadalmi ranglétrán, azzal, hogy rámutatott, "legalább nem vagyunk kínaiak." Ez ugyanaz a folyamat egyébként, mint ahogy az írek "fehérek" lettek - ők a "mi legalább nem vagyunk afrikaiak" taktikát alkalmazták [mindig jókat kuncogok rajta, hogy az írek milyen sokáig nem voltak fehérek]. Mivel ezek a folyamatok vezettek az intézményesült race-alapú hierarchiához, ami még ma is sokban érvényesül, a fenti zaklatók valójában intézményes "hatalmukat," a rendszer előítéleteit gyakorolták. Ez a példa tehát gyakorlatice rasszizmusnak minősülne. Szerintem.)

    VálaszTörlés
  38. Köszi a választ, teljesen érthető! Bár nem mindenben értek egyet. :)

    Írtam, hogy én ezt a rasszizmus-definíciót veszélyesnek gondolom. Ezt sokan kibúvóként, felmentésként értelmezhetik, mintha morálisan legalábbis némileg igazolható(bb) lenne a bőrszín alapú negatív előítélet, ha az a "többségi, elnyomó rassz" felé irányul. Ez nekem teljes nonszensz, semmilyen rassz alapú negatív előítélet nem igazolható morálisan, és ilyen elméleti megalapozottsággal szerintem nem is lehet érvelni a rasszizmus ellen.

    Arról nem is beszélve, hogy létezhet olyan mikrokörnyezet, amikor az "intézményes hatalom" szempontjából fehér bőrű ember van kisebbségben. Például ha egy fehér gyerek olyan iskolába jár, ahol a tanárai és a diáktársai túlnyomó részt feketék, ő ott nem lehet rasszizmus áldozata az akadémiai definíció szerint?

    Ne érts félre, egyáltalán nem tagadom, hogy fehér bőrrel, heteroszexuálisként stb. születni a legtöbb helyzetben még ma is rengeteg előnyt jelent a társadalomban, olyanokat, amikkel általában nem is vagyunk tisztában. A negatív előítéletek meglétét nem vonom kétségbe, csak a választott eszközök helyességét, amivel sokan harcolni akarnak ellenük.

    Ez nemhogy nem hatékony, de egyenesen kontraproduktívnak tűnik. Amikor vitatkozás helyett az ellenfelet elhallgattatják, amikor érvek helyett címkéket dobálnak felé, amikor beszélgetés helyett fenyegetően körbeállják és rigmusokat skandálnak, az egyáltalán nem jó. Kívülről nekem tényleg kicsit olyan, mintha lenne itt egy mozgalom, eredeti szándékuk szerint tele szép és nemes eszmével, ami kitermelte a maga bolsevik élcsapatát, és az militáns módszerekkel mindent és mindenkit meg akar semmisíteni (képletesen persze), aki vagy ami nem igazodik teljesen. Ha nincs belső kritika a nyilvánvaló túlkapásokra és hülyeségekre, ha senki nem emeli fel a szavát a józan ész nevében, akkor a külső szemlélő érthetően fogja azonosítani az egészet azzal, amik elvileg csak vadhajtások. Ezért is örülök a bejegyzésednek és a hozzászólásaidnak.

    --folyt. köv., mert 4096 karakter a max. :)

    VálaszTörlés
  39. A Missouri egyetem kapcsán egyébként nekem eleve kicsit zavaros volt, hogy pontosan mi váltotta ki a tüntetéseket. Én azt hámoztam ki, hogy egy-két hónapja volt egy részeg, 19 éves fehér diák, aki rasszista beszólásokat tett egy fekete diákszervezet előadásának a próbáján. Aztán a diákelnök írt egy Facebook-posztot arról, hogy közel a kampuszhoz, de azon kívül egy furgonról homofób és rasszista megjegyzéseket kiabáltak neki, ebben a bejegyzésben az egyetem vezetését hibáztatta, hogy miért nem veszik ezeket komolyabban. Plusz volt még a végzős hallgatók eü-biztosítása, ami kicsit mellékszál. Aztán a tüntetések, éhségsztrájk, a focicsapat, a felrajzolt horogkereszt, majd az igazgató lemondása. Úgy tudom, a két halálos fenyegetés már ezek után következett, és ha egyre gondolunk, az azóta már lemondott professzor is, aki nem halasztotta el az óráját a fenyegetések hatására.

    Ezek alapján nem tudom eldönteni, hogy mennyire volt jogos az igazgató lemondatása. A halálos fenyegetéseket egyértelműen komolyan kellett volna vennie a profnak, ez szerintem nem is nagyon lehet kérdés abban az országban, ahol csak idén 15 fölött van az iskolai lövöldözések száma. Viszont ez már az igazgató lemondása után volt, tehát ezt nem lehet az ő számlájára írni. Ami pedig előtte volt, azokkal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Lehet, hogy tényleg keveset tett, lehet hogy a hozzáállása váltott ki ennyire elsöprő ellenszenvet (pl. amikor tüntetők megállították), ezt a hírek alapján nem tudtam megítélni, nekem nem egyértelmű.

    De szerintem itt egyszerre több dolog összecsúszott. Az egyik ilyen az, hogy Tim Wolfe félig-meddig kívülről érkezett, hiszen az üzleti és nem az akadémiai életből lett az egyetem vezetője. Egy egyetemet pedig nyilván máshogy kell vezetni, mint egy céget, valószínűleg a professzoroknak és a diákszervezeteknek sokkal könnyebb a tyúkszemére lépni, mint egy igazgatótanács tagjainak. Ugye Wolfe próbálta visszavágni a kiadásokat is, amivel jó eséllyel néhányak érzékenységét megsértette. A másik a fergusoni Michael Brown-ügy, ami az egyetemről nem olyan messze történt (amerikai léptékkel), illetve a hasonló esetek szerte az országban, majd az ezekből kinövő Black Lives Matter-mozgalom. Ezek mellé jöttek a konkrét egyetemi incidensek, amiket fentebb írtam.

    Abban teljesen egyetértek, hogy ez a sok összemosás és összemosódás nem jó, mert pl. a Yale halloween-ügyét tényleg egészen nevetséges a Black Lives Matterhöz vezető konkrét gyilkosságokhoz keverni, azzal összemérni. Ezért is írtam, hogy sokakban pont ellentétes reakciót vált ki, ha a diákcsoportok mérlegelés és különbségtétel nélkül bélyegeznek mindenkit a legdurvább címkékkel – a felületes médiafogyasztó csak legyinteni fog, hogy á, már megint csak hisztiznek.

    VálaszTörlés
  40. (A zárójeles részhez. Épp nemrég olvasgattam az 1863-as New York-i lázadásról, amikor a polgárháború közepén az északiak elrendelték a sorozást, mert Gettysburg után kellett az utánpótlás. Az írek voltak a legszegényebbek, persze ők nem tudták kifizetni a sorozás megtagadásával járó büntetést, ráadásul a rabszolgák felszabadítását is ellenezték, mert tudták, hogy velük kellene majd versenyezniük az alacsony státuszú munkákért. Ezért fellázadtak, és ha már fellázadtak, felgyújtották néhány ismert abolicionista házát, és biztos, ami biztos a színes bőrűek árvaházát is. Az biztos, hogy nem az ír-amerikai történelem fénypontja.

    Mark Twainnek van egy jó, rövid kis szatírája a kínaiak elleni rasszizmusról a századfordulón. Egy kínai bevándorlóról szól, aki a hátrahagyott feleségének ír, ezekben ismerteti az utazását és megérkezésének első néhány napját. Átverik, megverik, lenézik, kifosztják, az utcán kutyákat uszítanak rá, de ő végig töretlenül optimista marad, hiszen végre itt van a szabadság és lehetőségek földjén. Ha érdekel, ez magyarul A lóvátett városban van, Egy kínai levelei cím alatt, angolul pedig – rá kellett keresnem :) – Goldsmith's Friend Abroad Again.)

    VálaszTörlés