2016. január 13., szerda

Feminista Magyar Népmesék 8. - A nyelves királykisasszony

Íme 2016 első feminista magyar népmeséje! Aki kíváncsi az előzményekre, kattintson ide. A korábbi hét mese itt található.

A nyelves királykisasszony

Források

Ambrus É.: A nyelves királykisasszony (Rege kiadó, 1990).

Arany L.: Magyar népmesék (Móra, 1979). (olvasható online)

Fodor Erzsébet meséi (vajdasági mesegyűjtés)

Lázár J.: Alsófehér vármegye monográfiája. I. k. 2. r. 631. old. (Alsófehér vármegye közönsége, 1896)
Gyűjtés Magyarlapádról.

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék III. (Szépirodalmi könyvkiadó, 1960).
Mesélte: Hadnagy István, 75 éves, Szaporca, Baranya m., 1938-ban, gyűjtötte Berze Nagy János.

További információ itt olvasható.

Ez a mese az Aarne-Thompson 853. (Nyelves királykisasszony / Contest in repartee) mesetípusba sorolható. Novellamese.

A történet:
Egy királynak szépséges leánya van, aki nagyon "nyelves" (sokat beszél, felesel), és/vagy senki sem tudja megnevettetni. A király kétségbe van esve, hogy a lány beszédessége elriasztja a kérőket; végül kihirdeti, hogy ahhoz adja a lányát, aki túl tudja beszélni.
Három fiú útra kell; kettejükről népmesei módon semmit sem tudunk, de a legkisebb/legidősebb mindenki szerint félkegyelmű. Úton a király vára felé a "hamutyka" fiú összeszed az út széléről midnenféle értéktelen kacatot, amiért a testvérei kigyúnyolják/megverik. A palotába érkezve a két névtelen fiú kudarcot vall, míg a harmadik - nevezzük Jankónak - már eleve nevetség tárgya. Ám amikor ő kerül sorra, a királylánynak minden mondatára azonnal rávágja a helyes választ (a megfelelő kacatok segítségével), és a közös bolondozás végén a királykisasszony boldogan hozzámegy feleségül.

Mitől feminista?
Az, hogy a mese maga mennyire feminista, nagyban attól függ, ki meséli, és melyik változatot. Arany László verziója például elég ellenszenvesen kezdődik: A király azon búsul, hogy a lányát a nyelvessége miatt senki se fogja elvenni feleségül (illetve "aki elveszi, annak keserűség lesz az élete."). Cserébe viszont, amikor kihirdeti a próbát, a lány karakán módon még örül is neki:

"Jó lesz biz a, felséges atyám, legalább nem lesz olyan alamuszi tedd ide, tedd oda uram."

Bumm. Aki nem állja meg a helyét a királylány mellett, az ne is akarjon házasodni. Ha belegondol az ember, fontos különbség, hogy a lányt nem elhallgattatni, Makracos Kata módra megtörni kell, hanem tudni kell tartani vele az iramot, észben és beszédben. Aki nem tud a lány szintjén társalogni, az nem azt kockáztatja, hogy keserves lesz az élete, hanem azt, hogy a királykiasszony fogja magát mellette halálra unni...
Ennél sokkal érdekesebb viszont maga a feleselés, mely minden meseváltozatban egy kicsit másmilyen; jó sokat kellett ásnom érte, hogy leessen, miről szól. Arany László verziója nagyon gyerekbarát, az eredeti gyűjtésben "szart" mond a királylány, Arany Lacinál viszont "ganéjt" (külön kiemeli a mesében, hogy a királylány sokat káromkodik). Ennek megfelelően a feleselés is el lett torzítva, hogy teljesen ártatlannak tűnjön:

"- De piros a kisasszony!
- Tűz ég ám bennem!
- Itt egy tojás, süssük meg nála.
- Lyukas ám a serpenyő!
- Itt egy szeg, foltozzuk be vele.
- Igen biz a ganéjt!
- Az is van itt egy sipkával!"

Néhány korrábi változatot elolvasva sikerült végre rádöbbennem, hogy ez a mese bizony a szexről szól. Íme, Lázár János gyűjtése:

"- De fehér a lába a kisasszonynak!
- Jaj, nagy tűz van ám alatta!
- Hát akkor süssük meg ezt a tojást!
- Nem lehet, mert lyuk van az üstön!
- Van itt egy szeg, azzal bé lehet dugni!
- Szart lehet.
- Van az is!"

Oké, szóval nem a csábítás ötven árnyalatának legelegánsabb formájával állunk itt szemben, de mindenki érti miről van szó, ugye? Fontos hozzátenni, hogy Jankó végigneveti az egészet, és a végére a királykisasszony is elkacagja magát. Az egész feleselés játékos, kihívó, incselkedő formában zajlik.

Okéoké, de ez mitől feminista?

Említettem a sorozat elején, hogy szex-pozitív történeteket is igyekszem majd válogatni. Nos, ez az egyikük (eredetileg, vicces módon, a feleselés miatt válogattam be; a szex kutakodás közben került a képbe). A királykisasszony nem csak elvárja, hogy leendő férje társalgási téren lépést tudjon vele tartani (illetőleg hogy ne kapjon szívinfarktust, amikor kedves neje jóízűen elkáromkodja magát), de ráadásul szemrebbenés nélkül tárgyalja le a szex lehetőségét, sőt, kacag is rajta, ahelyett, hogy irulna-pirulna. A leendő férjtől tehát nem csak az intelligencia, de a szexuális kompetencia is követelmény, és a királykisasszony nem szégyelli szóba hozni. "Tűz ég ám benne," ráadásul, avagy hősnőnk saját bevallása szerint egészséges szexuális étvággyal rendelkezik, és ezt ki is jelenti kertelés nélkül. Nem kételkedem egyébként, hogy ha nagyon megkapargatnánk a hagyományt, találnánk olyan verziót is, ami "talált tárgyak" nélkül zajlik... ehem.

És hogy szót ejtsünk a férfiakról is: Jankó a testvérei szerint bolond, a mese végére viszont kiderül, hogy nagyon is jól jár az esze. Nem azért szedeget fel úton-útfélen mindent, mert ostoba, hanem mert figyel a részletekre, és olyan lehetőségeket is meglát látszólag haszontalan tárgyakban, amiket más nem. Értelmes, és éles eszű, ez kiderül a feleselésből is, ráadásul humora is van (ha nem is túl elegáns, de hát a leányzó sem az), és nem riad el a királykiasszonytól, amikor az beszélni kezd. A férfiasságnak tehát egy olyan formájával állunk szemben, aki nem gondolja, hogy asszonynak kuss a neve, és képes olyan apróságokat is meglátni, amik elősegítik, hogy szót értsen szíve választottjával.

Amit érdemes átgondolni
Arany László verziója alapvetően nagyon használható - feltéve, hogy a mese folyamán kiderül, az öreg király aggodalmainak nem volt alapja, a "nyelvesség" nem átok. A ganéjozós rész nem a kedvencem, de helye van, egyrészt, mert bemutatja, hogy a királykisasszonynak nem gond a káromkodás (és Jankónak se), másrészt mert nyilván váratlanul éri a hölgyet, hogy kérője zsebében/kalapjában akad egy marék ganéj elfekvőben. Még gondolkodom rajta, mi egyébbel lehetne hasonló hatást elérni, de sajnos az eszembe ötlő opciók nem feltétlenül jobbak (dédanyámat idézve első blikkre a "lúf*sz" ugrott be...).

Megjegyzés
Kiskoromban utáltam ezt a mesét. Nem volt semmi értelme a párbeszédnek, és ellenszenves volt a legkisebb fiú. De így, felnőtt fejjel átgondolva (meg de-cenzúrázva) már sokkal érdekesebb, és kezdem megszeretni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése