Lánynak lenni nem egyszerű (Népmesék nyomában a világ körül 142. - Lesotho)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tales from the Basotho
Minnie Postma
University of Texas Press, 2014.

A könyvben huszonhárom mese szerepel, melyeket sesotho nyelvről először afrikaans-ra, majd angolra fordítottak. Az ország kultúrájával és a basotho mesemondó hagyománnyal a fordító előszavából ismerkedhetünk meg; azt is megtudtam többek között, hogyan lehet rendet tenni a sok név között: Lesotho az ország, sesotho a nyelv, mosotho az ország lakója, basotho pedig a többes szám az emberekre és egyben melléknév is. A meséket egy fehér afrikai nő, Minnie Postma gyűjtötte gyermekkorától fogva eredeti nyelven, és mesélte újra felnőttként és folkloristaként. A mesék nyelvezete megtartotta a szóbeliség ritmusát és ízét, amitől a szövegek nagyon élvezetesek lettek. A könyv végén típus- és motívummutató, valamint bibliográfia is van.

Fénypontok

A kedvenc mesémet a könyvből már régóta ismertem: A sötétben fénylő nanabolele történetében egy lány egyedül neveli a két öccsét, akik felnőtté válásuk alkalmából a sötétben fénylő vízisárkányok bőréből akarnak ruhát. A lány útnak is indul egy csapat emberrel, sokáig keresi a sárkányok lakhelyét, leszáll egy folyó mélyére, és egy öregasszony segítségével, mindenféle kalandok és egy varázslatos menekülés árán megszerzi a bőröket.
Szép volt a száműzött lány története, akit az ősei szellemei etettek és védelmeztek a vadonban, amíg egy láthatatlan férjre nem tett szert. A lánnyal egyedül a nagyanyja bánt jól (az anyja és a többi családtagja bántalmazta), így a mese végén csak a nagyanyót vitte magával új, gazdag otthonába.
A forgószél és a félemberek megint csak változat volt a szellemvilágba házasodott lány történetére, csak itt épp a bátyja jött utána, és furfangos módokon segített neki (és két kisgyerekének) elmenekülni a félemberek földjéről.

Kapcsolatok

Minnie Postma

A szorgos és lusta lányok jutalmáról (és büntetéséről) ezúttal egy hatalmas madár, Mothemelle gondoskodott. Érdekes módon azonban hosszas huzavona után a lusta lány is megtalálta a maga szerencséjét, és kikövetelte, hogy az óriásmadarat vadásszák le, amiért megpróbálta megbüntetni őt... Fenya-fenyane meséje klasszikus "elcserélt menyasszony" történet volt, de nagyon szép és érdekes részletekkel - a menyasszony öccsét megölte egy szörnyeteg, amiért az anyja bosszút állt ugyan, de emiatt egyedül engedték el a férjéhez, és útközben hozzászegődött egy szörnyeteg, aki egy második szájjal rendelkező farkat rejtegetett a szoknyája alatt. Az igazi menyasszonynak végül egy kedves öreganyó segített, hogy a vőlegénye megtudja az igazat, és legyőzze a szörnyet.
Ír mesékből volt ismerős a motívum, amikor egy sírból kikelt öregasszonyt a hősnek a hátán kellett cipelnie, míg meg nem tudott szabadulni tőle.
Megint csak akadt egy mese arról, miért kapirgálnak a tyúkok (még mindig a héja elveszett kölcsöntűjét keresik). Szintén volt egy ismerős történet a teknősről, akit egy barátságos galamb át akart repíteni egy folyó felett, de a teki nem tudott csendben maradni (egy botba kapaszkodott a szájával), így aztán a folyóba pottyant, és a galamb azóta is keresi. Szerencsére az is kiderült, hogy vízi teknős lett belőle...
Tricksterként megint csak Sakál szerepelt, aki ezúttal Farkast lovagolta meg. Előkerült az a mesetípus is, ahol egy sakál zsarolt egy galambot, hogy dobja le neki a fiókáit, míg a galamb-anya váratlan segítőre nem talált egy kócsag személyében; a kócsag a saját élete kockáztatásával járt túl a sakál eszén. Szintén Sakán járt pórul abban a mesében, ahol megpróbálta beadni Tyúknak, hogy eljött a világbéke.

Hova tovább?
Szváziföldre!