Bátor lányok, nagy szerelmek (Kínai kisebbségek meséi 21. - Tung/Dong/Kam)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

A kam (Kínában hivatalosan dong vagy magyarosan tung) kisebbség történeteit több kötetből szedtem össze, innen, innen, innen és innen. Összesen nyolc mesét sikerült így levadásznom. A kam egy közel hárommillió főt számláló dél-kínai kisebbség; különösen híresek a népdalaikról és népi hímzéseikről. A kultúrájukról itt érdemes többet olvasni.

Fénypontok

Nagyon bájos volt a Hosszú Hajú Lány története, aki felfedezett egy titkos forrást, és megmentette a faluját az aszálytól. Mivel elárulta a forrás titkát, egy szörnyeteg meg akarta büntetni - de egy jóságos öregember segített a lány helyett egy szobrot alkotni, amit a szörnyeteg a forrásból zubogó víz alá állított örök időkre. (Ugyanez a történet egyébként egy másik gyűjteményben is szerepel.)

Szomorú véget ért A két testvér története, akik közül az idősebb minden halat az öccsének adott, csak a fejeket tartotta meg magának. Egy gonosz szomszéd elhitette a kisebbik fiúval, hogy a fej a hal legfinomabb része, és a fiú olyan dühös lett a bátyjára, hogy a folyóba lökte. Amikor rádöbbent az igazságra, bánatában kócsaggá változott, és azóta is a testvérét hívja. Szintén rosszul végződött Ding Lang és a sárkánylány házassága; a lány szerencsét és gazdagságot hozott, de mivel nem szült gyereket, a férje elkergette - és vele együtt eltűnt a szerencse is.

Suo Lao története a kam nép egyik híres, szomorú szerelmes éneke; egy lányt nem hagytak feleségül menni a kedveséhez, ezért belehalt a bánatába. Cserébe egy másik lány, Shu Mei meséje sokkal boldogabb véget ért: bár egy irigy legény megpróbálta elszakítani a szerelmétől (akivel a távolból is tartotta a kapcsolatot egy elvarázsolt kendő segítségével), végül mégis egymásra találtak, az ármánykodó pedig varjúvá változott.

Kapcsolatok

A kam hagyományban is szerepelt egy nap-megmentő mítosz, ráadásul különösen szép verzióban. Egy démon a föld alá rejtette a napot; két testvér, egy fiú és egy lány, közösen szerezték vissza. A lány megtalálta és megkötözte, a fiú pedig felhúzta az égre. A lányt a démon megölte, mielőtt maga meghalt volna, és a lány véréből napraforgók születtek.

Ismerős volt A kőfaragó története, aki mindig arra vágyott, hogy valami erősebbé és hatalmasabbá váljon - egy tündér pedig teljesítette a kívánságait. Először gazdag ember lett, aztán hivatalnok, aztán kam harcos (utalva arra, hogy ez a nép erősebb a han kínaiaknál), majd sorra nap, felhő, szél, és kő, míg végül visszatalált önmagához. Szintén ismerős volt a legidősebb fivér esete, aki elhanyagolta a testvéreit - amíg a felesége próbára nem tette őket, hogy segítenének-e elrejteni a holttestet, ha a bátyjuk véletlenül megölne valakit.

Ki a következő?

A hezhe/nanáj nép!