Mesélő Városok 1. - Mit csinál egy rakat mesemondó Sigüenzában?

Maratoni (hehe) blogolás következik, melyben megpróbálom összefoglalni az elmúlt három hét eseményeit.

Május 26-án érkeztem meg Sigüenzába, hogy részt vegyek egy nemzetközi mesemondó projektben. A projekt négy ország - Spanyolország, Olaszország, Franciaország, és Szlovákia - részvételével jött létre, és az Európai Mesemondó Városok Hálózata (ENST) nevet viseli. A spanyol kezdeményező az a guadalajarai gyerekirodalmi szervezet, akik a kedvenc Mesemaratonomat is szervezik. A projekt egy kisebb részeként elhatározták, hogy idén (avagy tavaly, csak a covid máshogyan gondolta) egy tető alá hoznak egy rakat mesemondót, hogy közös, soknyelvű és sok meséből álló előadást alkossunk a Maratonra.

Minden ország kiválasztotta, kit szeretne delegálni a projektbe. Bohdan Ulasin, a szlovák szervező, akivel találkoztam tíz évvel ezelőtt a Misterios de Europa konferencián, úgy döntött, szeretne egy szomszédot is vinni magával, aki mesél spanyolul. Így kerültem én a csapatba. A spanyolok is hívtak egy portugál mesélőt, úgyhogy végül 6 országból állt össze 8 fős kis csapatunk. Ebből heten kerültünk színpadra, és a nyolcadik, Pepito Mateo (aki francia, de az apja spanyol), rendezőként vett részt a munkálatokban.

Az előadás megalkotására két hét állt rendelkezésünkre. Amint beestem a hotelbe 26-án reggel, már indultunk is a színházba próbálni, és hasonló feszített tempóban dolgoztunk egészen június 8-ig, amikor megtartottuk a premiert. 9-én pedig pakoltunk, és átköltöztünk Guadalajarába, hogy megkezdjük a felkészülést a nagy előadásra a Mesemaratonon.

Az előadás, ami ez alatt a két hét alatt megszületett, a bábeli "Il était una vez jeden utopická viaggio a történeteken keresztül em seis línguas" címet kapta - és a munkafolyamatnak is nagyjából ilyen hangulata volt. Még tavaly ki kellett választania minden mesemondónak 5 rövid népmesét a saját országa hagyományából. Ezeket aztán összedobtuk, és a projekt csapata mindegyik mesét lefordította az összes többi nyelvre. Végül minden országból 2-2 történet került kiválasztásra, és Pepito ezekből kezdte el felvázolni a közös előadás menetét. Én, Bohdannal konzultálva, az alábbi öt történetet választottam ki:

Aranyhíd, ezüsthíd (szigetközi monda)

Rákóczi virágai (kárpátaljai monda)

Csaba királyfi (székely monda)

A szerelem kútja (Trencsén várlegendája)

A szegény asszony és a sárkány (cigány mese)

Végül az előadásba az Aranyhíd, ezüsthíd került be, mint nyitó mese - mivel az idei Mesemaraton témája az utak és utazások körül forog, és mivel a menekültek helyzete fontos szerepet kapott az előadás üzenetében. 

Úgy döntöttem, az élményeket több kisebb bejegyzésben osztom meg, hogy senki se őszüljön bele. Ami várható:

Hogyan dolgozik együtt 8 mesemondó 6 különböző országból?

Sigüenza és környéke

Előadások iskolákban és egy menekültszálláson

Guadalajara és a Mesemaraton