"Mindennel, ami él, én beszélni tudjak": A mesemondó esete az idézetekkel

Néhány héttel ezelőtt elkezdtük szervezni a nyári táborokat, és ezzel együtt megint eljött a tábori mesetárak összeállításának ideje. Ilyenkor mindig kampányban kutatom azokat a történeteket, amelyek a legjobban illeszkednek egy-egy tábor témájához, korosztályához, üzenetéhez. Mivel az egyik táborunk többek között az ember és a környezete kapcsolatáról szól, különös figyelmet fordítottam a természet ismeretére, szeretetére.

Ekkor jutott eszembe egy nagyon népszerű idézet, amit sok magyar mesemondótól hallottam, olvastam már: "Mindennel, ami él, én beszélni tudjak." Egy magyar népmeséből származik ez a szép kívánság, és mivel pont úgy hangzott, mint ami egy természetről szóló táborba illene, elhatároztam, hogy megkeresem.

Nem számítottam rá, mibe keveredek.

Nem volt egyszerű kapásból megtalálni a forrást, mert bár rengeteg helyen idézik az Interneten ezt a gondolatot, a mese címét vagy gyűjtőjét sehol sem hivatkozták le. Végül, hosszas keresgélés után, megtaláltam az idézet kibővített, szöveghű verzióját, amely így hangzik:

"Ahol mi létezik a földkerekségen, én mindennel tudjak beszélni, legyen az fű, fa, kő, állat, víz, vér, vagy amihez én szólok, az énnekem felelni tudjon."

Ez így még sokkal szebben és izgalmasabban hangzott, úgyhogy tovább kutakodtam, és végül meglett az eredmény a Google Books segítségével. A népmese kissé váraltan címen fut: A pokol kályhafűtője. A háromkötetes Magyar Népmesék sorozatban található, ami éppen megvan nekem itthon, úgyhogy gyorsan elő is kerestem. És leesett az állam. 

A mese egy szabadságos katonával kezdődik, aki véletlenül a pokol fenekén köt ki. A pokol jelen esetben egy kis erdei házikó. Emberünk azt a feladatot kapja az erdésztől (aki maga Lucifer), hogy fűtsön az üstök alá, amikben a lelkek főnek. Neki azonban megesik a szíve a lelkeken, nem kínozza őket, így cserébe azok segítenek neki teljesíteni a szolgálatot. Végül, amikor megmenekül a pokolból, még egy csomó lelket is magával visz, hogy felrepülhessenek a mennyekbe. 

A jó szívéért és a lelkek megmentéséért cserébe Isten egy hírnököt küld a huszárhoz azzal, hogy lehet három kívánsága. Elsőre emberünk a lelke üdvösségét kéri, másodjára egy erszényt, amiből sohasem fogy ki a pénz. Harmadjára hangzik el a fenti ominózus kívánság. Mindhárom kérés azonnal teljesül, és huszárunk boldogan megy tovább. Nem sokkal később megáll egy fával beszélgetni; megkérdezi, fáj-e neki, ha a szél tépi az ágait. Ez után a kedves epizód után beér egy városba, és beül egy vendéglőbe lakomázni.

Innentől vesz kissé váratlan fordulatot a történet.

(Felnőtt tartalom! CW)

A vendéglős lánya kifigyeli a gazdag huszárt, akinek sohasem fogy el a pénze, és elhatározza, hogy feleségül akar hozzá menni. A huszár ebbe csak úgy egyezik bele, ha előtte egy éjszakát együtt alszanak. A lány belemegy ebbe is az apja engedélyével, de amikor szerelmeskedni is próbál a huszárral, az elutasítja: nem akar semmi mást, csak közös ágyban aludni, egymásnak háttal fordulva. Amikor aztán a lány elalszik, a huszár felemeli a szoknyáját, és megkérdezi a nemi szervét, "bántotta-e már valaki." A "p**uska" azt feleli, vannak neki szép tüzérjei. Másnap reggel a huszár visszautasítja a lányt. Erre viszont próbálkozni kezd a vendéglős másik két lánya is, akik pont ugyanígy járnak (az egyiknek sok bakája van, a másiknak huszárőrmestere). 

A lányok erre bepanaszolják a huszárt a bírónál, hogy bolonddá tette őket, egy ágyban akart aludni de nem lett belőle házasság. A bíró berendeli a huszárt, hogy felelősségre vonja. A huszár erre a bíró, a jegyző meg az írnokok szeme láttára sorra felemeli a három lány szoknyáját, és ismét megkérdezi a nemi szervüket, "bántotta-e már" őket valaki. A legkisebb lány ijedtében bedugja a sajátját egy kukoricacsutkával, hogy ne tudjon megszólalni, de a huszár azt is kirántja. A bíró végül neki ad igazat, így a huszár boldogan hazatérhet a szülőfalujába.

(Felnőtt tartalom vége)

Aha.

Úgy döntöttem, ez a mese nem fog elhangzani a környezettudatos táborunkban. 

Ahelyett, hogy belemennék, hányféle probléma van a történettel mesemondói meg feminista szempontból (SOK), inkább megosztom a listát, amit környezettudatos népmesékről készítettem: itt találjátok.

Tanulság I: A források ismerete a mesemondó munkájának elengedhetetlen része. 

Tanulság II: Az idézet ettől függetlenül továbbra is szép.

Tanulság III: Ha az embereknek tényleg lehetne ilyen szuperképessége, egyáltalán nem lepődnék meg rajta, ha a többség pont úgy használná, mint a huszár. (Tök feleslegesen, nyilván.)

Tanulság IV: Kedvem lett feladni a mese elejét (a fáig bezárólag) egy csomó mesemondónak, és megnézni, ki hogyan kreálna neki jobb befejezést. Ha már ennyi embert megszólított ez az idézet, akár lehetne belőle szervezni egy pályázatot.

Tanulság V: Van olyan népmese, ami pocsék, és ostoba. Ide lőjetek.