Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző tizenkilenc mese itt olvasható.
Huszadik feminista népmese! Mindenkinek köszönöm a lelkesedést és a támogatást :)
Gondolkodtam rajta, belevegyem-e ezt a mesét a sorozatba, de az eleje annyira menő, hogy muszáj volt. Lássuk.
A kígyóölő asszony
Források:
Bari K.:
Az erdő anyja: Cigány mesék és hagyományok (Gondolat Könyvkiadó, 1990).
Mesélte: Rafael Aranka, Szolnok, 1904.
(A linket követve olvashatjátok az egész szöveget online)
A történet:
Egy cigányasszony egyedül neveli a kisbabáját, mert a férje börtönben van verekedésért, tizenkét évre ítélve. Az asszony minden látogatási napon elmegy a börtönbe, visz magával pálinkát is. Egy nap gyaloglás közben éri a vihar, és bőrig ázva behúzódik egy kis kunyhóba, ahol megszoptatja a kislányát, majd elbóbiskol. A tej illatára előkúszik egy hatalmas kígyó, és kis híján halálra rémíti az asszonyt; amikor rájön, hogy mit akar a szörnyeteg, az asszonyka kigombolja az ingét és a melléből inni ad neki - majd miközben szoptatja, előveszi az üveg pálinkát, és csorgatni kezdi a mellén lefelé, hogy a tej közé keveredjen az is. Ily módon elaltatja a szörnyeteget, és amíg az részegen hever, levágja hosszú, erős haját, kötelet fon belőle, a ház cölöpéhez kötözi a kígyót - és csak ekkor sírja el magát. Majd a babájával együtt elrohan.
A városba érve bekopog a törvényszékre, és jelenti, hogy megfogott egy szörnyeteget; a kunyhóhoz vezeti a bírákat, hogy bizonyítsa a tettét. Jutalmul azt kéri, engedjék ki az urát a börtönből. A kérését teljesítik, ám nem sokkal a hazatérés után a férj szidni, majd verni kezdi, és azzal vádolja, hogy biztosan lefeküdt a börtönőrökkel, ezért engedték el. A férj azt is elhatározza, hogy megöli a feleségét - ám amikor rőzseszedés közben a tóba akarja taszítani, helyette ő csúszik meg, és csak azért nem fullad meg, mert a felesége végül kihúzza (de előbb a szemére hányja a gonoszságát, és megesketi, hogy megjavul). A férj meg is javul, és az asszony ártatlanságának bizonyságául a vessző, amit a tópartra szúrt, arany fűzfává változik.
Mitől feminista?
Az asszony lélekjelenléte és zsenialitása a történet első felében teljesen lenyűgözött - elsősorban ezért akartam írni róla. Meg azért is, mert a sorozat folyamán még nem volt cigány hősnőnk, és már éppen ideje.
A történet eleve így indul: "
Ennek a cigányasszonynak picike volt még a gyereke, mellére kötve hurcolta magával mindenhová, s ha elérkezett az evésnek az ideje, szégyenkezés nélkül a csecsemő szájába adta az emlőjét, akárhol volt, megszoptatta a népek előtt is." Mivel még mindig rengeteg kulturális vita zajlik a nyilvános szoptatással kapcsolatban, külön tetszett, hogy a (női) mesemondó kiemelte ezt a mozzanatot.
(
Itt találtam egy nagyon érdekes blogbejegyzést arról, hogyan alakult ki a nyilvánosan szoptató cigányasszony toposza; a fotó a
Fotómúzeum oldaláról származik)
És az még csak egy dolog, hogy hősnőnk szoptat, de szoptatás közben mintegy mellékesen sárkányt is öl. Ezt csinálja utána a Fehérlófia!
A mese első fele az anyai ösztön, a lélekjenelét, és a kreatív megoldások egészen érdekes egyvelege. Az asszony nem csak a saját életét menti meg, hanem a kisbabájáét is, olyan eszközökkel, amik a rendelkezésére állnak: A tejével, a hajával, és az urának félretett pálinkával. Minden lehetséges, kéznél levő dolgot felhasznál a túlélés érdekében. Külön szeretem azt a pillanatot, amikor a megkötözött, legyőzött (sárkány)kígyó felett végül elsírja magát.
Még az "erős asszonyok", akik minden próbát kiállnak, és összeszorított foggal menetelnek át minden veszélyen, sem tudnak örökké bátrak és összeszedettek maradni - amint elmúlt a közvetlen veszély, mindenkinek joga van összezuhanni.
Hősnőnk nem csak megmenekül, de büszke is a tettére - sokszor még a férfi hősök is eltitkolják, hogy ők ölték meg a sárkányt, amíg alkalmuk nem adódik előrukkolni vele. Gyakorlatias asszonykánk viszont azonnal látja, hogy a tette jutalmat érdemel (amiben teljesen igaza van), és nem átall bekopogni kora hajnalban a törvényszékre, hogy be is hajtsa.
Itt akár véget is érhetne a történet, de nem teszi. A realitás talaján mozogva feltárul, hogy a férj joggal volt börtönben - nem csak megvádolja hősies feleségét azzal, hogy
kurva, de meg is veri, sőt, vízbe is akarja fojtani. Ezen a ponton az asszonykán már isteni erő segít - a férj esik a tóba helyette, és amikor megesküszik, hogy megjavul, varázslatos módon hirtelen lesz eszköz és erő is rá, hogy a felesége kihúzza a vízből. Az asszony ártatlanságát ragyogó, színarany csodafa bizonyítja. A mese üzenete egyértelműen az, hogy hősnőnk jobb bánásmódot, a férje pedig büntetést érdemel, ami nagyon pozitív hozzállás a feleségveréshez, főleg más (sokkal népszerűbb) népmesék tanulságaihoz viszonyítva.
Amit érdemes átgondolni
A bántalmazás a népmesékben (meg igazából minden mesélt történetben) nagyon kényes téma. Míg sokaknak abszolút megfelelő befejezés az, hogy a férj megbánja tettét és megjavul, előfordulhatnak ellenvélemények is: Sok nő (avagy férfi) marad benne bántalmazó kapcsolatokban azért, mert azt hiszik, meg tudják győzni, változtatni, javítani a másikat (
Szépség és a Szörnyeteg szindróma). Az ilyen történetekkel nagyon óvatosan kell bánni.
Sok múlik a mese jelentéséből, üzenetéből azon, hol vágja el az ember. Szívem szerint igazából a sárkányos epizód végén abba is hagynám, esetleg azzal, hogy a férj kiszabadul a börtönből. Ott is el lehet vágni, hogy a férj a tóba esik... Vagy el lehet mesélni végig, kinek hogy ízlik. De bármelyik változatot, vagy egyéb lehetséges variációt választjuk,
legyünk biztosak benne, mit akarunk vele mondani.
Megjegyzendő az is, hogy itt egy olyan meséről van szó, ami cigány (női) mesemondó szájából hangzott el - nem-cigány előadótól esélyes, hogy nem ugyanúgy szól. És most nem kiejtésre meg hasonlókra gondolok, hanem arra, hogy ami a mese realitása - a börtönben ülő férj, az egyedül küzdő anya - kívülálló szájából könnyen szterotípiaként, cigánysággal kapcsolatban sokat emlegetett kliséként is értelmezhető. Kötéltánc, hogy kulturális érzékenységgel adjon elő valaki egy ilyen sztorit - mindenképpen érdemes aprólékos gondossággal dolgozni rajta.
Megjegyzés
Kicsit megdöbbentem rajta, mennyi információt találtam kígyókat szoptató asszonyokról. A világ minden táján -
Brazíliában,
Spanyolországban,
Trinidadon, Olaszországban, és Afrika több részén élő hiedelem, hogy a kígyók szeretik a tejet - elsősorban az anyatejet. A legenda szerint úgy jutnak hozzá, hogy a szoptatás közben elbóbiskoló anyának a mellét a szájukba veszik, a farkuk végét pedig a gyerek szájába dugják, hogy ne sírjon (természetesen a hiedelemnek egy szava se igaz, a kígyók nem szeretik a tejet - de annyira elterjedt a sztori, hogy ezt
be kellett bzonyítani). Wales-ben
úgy hiszik, a sárkányok olyan viperákból keletkeznek, amelyek anyatejet ittak.
Fene tudja, hogyan alakult ki ez a hiedelem, de én Kleopátra ikonográfiájára gyanakszom...
Ebben a körben annak a két népnek a mitológiáiból válogattunk, akik az aznap esti elődöntőben játszottak. Mivel csak négy nappal korábban derült ki a végleges felállás, mindketten rohamtempóban készültünk fel az előadásra.
