Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Ezt a kérdést elég gyakran felteszik nekem - vagy egyszerűen feltételezik, hogy nemleges a válasz. Mostantól egyszerűen csak ezt a könyvet fogom ajánlani minden kételkedőnek; ennek megfelelően, hogy illusztráljam is a dolgot, ez a bejegyzés kicsit hosszabbra sikerült a szokásosnál.
(Indián meséket majd egy külön kihívásban tervezek részletesen olvasni)
Cinderella in America
A book of folk and fairy tales
William Bernard McCarthy
University Press of Mississippi, 2007.
A kötet célja kristálytiszta: Összeválogatni rengeteg (pontosan 122) olyan népmesét, melyeknek európai gyökerei vannak ugyan, de az évszázadok és generációk során teljes mértékben amerikai mesékké váltak. Ízükben, szimbolikájukban, helyszíneikben, szereplőikben. A kitűzött célt a szerző nagy sikerrel, tudományos alapossággal, és rengeteg láb- és végjegyzettel viszi véghez, amitől a kötet tartalmas, mégis olvasmányos élményt kínál. A fejezetek kulturális hagyomány szerint oszlanak meg: A legkorábbi feljegyzett történeteket sűrítő kezdés után sorra jönnek az ibériai eredetű, francia, brit, német, skandináv, és egyéb európai származású mesék (közöttük cigány, örmény, és néhány egyéb ritka példa), sőt, olyan nyalánkságok is, mint az afrikai-amerikai vagy indián hagyományokba beszivárgott európai mesemotívumok. Nagy élvezettel olvastam a kötetet már csak azért is, mert rávilágított az Egyesült Államok lenyűgöző kulturális sokféleségére. Az egyes fejezeteken belül alfejezetek is voltak: az ibériai hagyományok címkéje alatt pl. olvashat az ember Puerto Rico-i, délnyugati, Louisianába vándorolt kanári-szigeteki, és New Englandbe vándorolt zöldfoki meséket is. Nagyon nagy élmény volt a különböző hagyományokat képviselő, gondos kézzel válogatott, színes történetek közül csemegézni.
 |
| Az USA folklórtérképe |
A szerző persze nem titkolja, hogy a könyv csupán az európai hagyományokra fókuszál: Ha belefoglalta volna a többi amerikai mesehagyományt is (afrikai, bennszülött, ázsiai eredetű, stb.), több kötetre rúgna a projekt. Szerény véleményem azonban az, hogy így is elérte célját. Nagyon sok fehér amerikai mesemondótól hallottam már azt az állítást, hogy nekik nincs hagyományuk ("kultúrájuk"), mert az amerikai népmesék mind indiánok, vagy afrikaiak, vagy mexikóiak, stb. Ez a kötet szépen rámutat arra, milyen korán átvándoroltak és gyökeret vertek a legnépszerűbb európai mesetípusok az Újvilágban, és milyen gyorsan idomultak az új tájhoz és a keveredő kultúrákhoz.
Amerikai népmesék igenis vannak, és aki szeretné megismerni őket, annak melegen ajánlom ezt a gyűjteményt.
Fénypontok
Az egyik legszebb mese a kötetben a Mágikus Menekülés (Rózsa és Ibolya) Massachusetts-i, 19. században gyűjtött változata volt,
Lady Featherflight (Pihekönnyű Kisasszony) címmel. Külön érdekes (és Salemhez ilyen közel nagyon amerikai) volt benne, hogy a fán üldögélő tündérlányt a helyi asszonyok boszorkánynak kiáltották ki, és megindult az egész falu, hogy máglyára vessék... a pap azonban még idejében megállította őket, meghallgatta a lány történetét, és valahonnan előkerítette a férjet (Jack barátunkat) is, mielőtt a mese tragédiába fulladt volna. Egy másik Mágikus Menekülés, az afrikai-amerikai hagyományból származó
Az Ördög Lánya, abban volt érdekes, hogy Fehérlófia módjára a hős a saját húsával etette az óriási sast, ami elvitte az Ördög házába munkát keresni...
Régi nagy kedvencem a
Bazsalikom-lány mesetípusa, ami itt a Puerto Rico-i mesék között szerepelt. Egy éles eszű lány és egy fiatal király egymásra licitálnak, melyikük tudja jobban leégetni a másikat; természetesen a lány győz, és temészetesen a végén össze is házasodnak.
Továbbra is nagyon szeretem a cajun meséket. Volt a kötetben egy szép változat az Aranyhajú Kertészbojtárra (
Aranyhaj), és egy csodás változat a Hófehérkére is (
Snow Bella), amelyben a lány a törpék öccséhez ment feleségül, aki végig jelen volt a mostoha által elkövetett gyilkossági kísérleteknél (és nem csak a legvégén lovagolt be a mesébe).
Az afrikai hagyományból származott
Peazy és Beanzy meséje, a Holle Anyó (Szorgos és lusta lány) egy változata, ami abban volt különösen érdekes, hogy a lusta lány ment először, és az anya mindkét lányát szerette ahelyett, hogy a szorgosat sanyargatta volna. Szintén a fekete hagyományból származott a Csipkerózsika egy rövid, mondóka-szerű verziója, amelyben az alvó lányt (
La Dora nevűt) egy királykisasszony mentette meg és ébresztette fel. A szerző ezt félrehallással magyarázta, de úgy tűnik, az eredeti mesélő nem csinált belőle problémát.
Lengyel eredetű volt a
Fekete cica meséje, amelyben a hősnek az volt a dolga, hogy egy fekete cicává változtatott királykisasszonyt simogasson, akármilyen szörnyűségek próbáltak is rátörni az éjszaka folyamán. Skandináv eredetű volt a
Porkígyó legendája, melyben egy szegény fiú kaszabolt le egy mérges port köpő, óriási sárkánykígyót. Örmény családdal került az Újvilágba a
Két álom meséje, melyben egy férfi egy álom alapján kereste igaz szerelmét, aki a főnöke felesége volt... és végül mindenféle furfanggal sikerült megmenekítenie a nőt zsarnoki férjétől.
Az Appalache-i mesehagyományból is bőven akadtak remek mesék a kötetben. Ott volt például
Rawhead and Bloodybones, szintén egy szorgos és egy lusta lány meséje, amelyben hátborzongató, foszló koponyákat kellett felhúzni egy kútból, megtisztítani, és kitenni napozni. Itt bukkant fel az a mese is, amit szívesen megszavaznék az amerikai tündérmese-hagyomány legszebb darabjának:
Whitebear Whittington, vagyis a Szépség és a Szörnyeteg fehér medvés, medve-férjes, csodaszép változata.
Kapcsolatok
Azt mondani sem kell, hogy a gyűjtemény céljának megfelelően minden benne foglalt mesének bőséggel vannak európai párhuzamai - nem fogom egyenként felsorolni őket, csak kiemelek néhány érdekesebbet: Voltak változatok a skót óriásölő lányra (Polly, Nancy, és Muncimeg), a Grimm-féle Kristálygolyóra (Az elvarázsolt nővérek), az írek által igen kedvelt Tündérbábára (A tündér születése), és a vámpírhercegnőre (Az elátkozott királylány) is.
A Puerto Rico-i mesék között bukkant fel megint
Csótány Kisasszony, aki Egérkéhez megy feleségül (és perzsa, arab, és spanyol mesékből ismerem). Ez a mesetípus egyébként több változatban is szerepel a könyvben; ibériai hagyományokban a szerző szerint nagyon népszerű. Szintén a mediterrán vidékről származott a
Fehérlófia több változata, melyeket spanyol nyelvterületen Juan del Oso (Medve Juan), franciául pedig Jean L'Ours (Medve Jean) néven ismernek. Az utóbbi váratlanul felbukkant egy "kovács és az ördög" mesében is, melynek során úgy trükközte be magát a Mennyországba, hogy behajította az ajtón a mindent elnyelő zsákot, majd belekívánta magát. Szintén szerepel a kötetben az Appalache-i Fehérlófia, Old Fire Dragon néven. Nem ez volt azonban az egyetlen "magyaros" mesetípus: Felbukkant többek között az ír-amerikai hagyományból a
rátóti csikótojás is...
Természetesen a változatos hagyományoknak köszönhetően a kötet lapjain szinte tobzódtak a
tricksterek. Róka asszony átverte Prérifarkast a kátránybábuval; Quevedo (spanyol íróból lett bajkeverő) helyet cserélt a rabságban egy ártatlan pásztorral; Lapin megitta Bouqui elől a bort, és azt hazudta, hogy keresztelőre ment; Nyúl koma ugyanezt játszotta el Róka komával, Farkas komával, és Medve komával, majd maga is bedőlt a kátránybábunak; Naszreddin Hodzsa mindenkiből gúnyt űzött; Coyote kikapott a Kismalactól, és alulmaradt egy emberevő csecsemővel szemben; Tyl Eileschpijjel pedig megosztozott az ördöggel a veteményein, mindig az utóbbi kárára.
Hova tovább?
Kanadába!
