Dübörögnek a magyar mesék

Újabb kör az ötödikesekkel a könyvtárban. Nem igazán tudtam, mit meséljek, meg nem is voltam teljesen magamnál (az alvás a héten nem az erősségem, és felgyülemlik a tartozás), úgyhogy úgy döntöttem, biztosra megyek, és mesélek olyasmit, ami be van gyakorolva.

Óra előtt külön összeültem a kettes számú kis mesemondóval, aki nagyon csendes, és minden tanár esküszik rá, hogy lehetetlen lekötni a figyelmét, és mindenféle problémák vannak vele; lélekben felkészültem a küszködésre, de kellemesen csalódnom kellett. A kislány lelkesen és összefüggően mesélte vissza nekem a tücskös történetet, gesztusokkal, saját szavakkal, figyelve a részletekre; láthatóan élvezte a dolgot. Persze hallomásból tudom, hogy a két mesélő között már a múlt héten kitört a dráma, de gyakorlott kis mesemondóm ma hiányzott, így aztán dolgoztam ketteskével egyedül. Meg voltam vele elégedve, teljes mértékben. Meglátjuk, mit alakít a jövő héten.

Ami a könyvtárat illeti: a csoport lelkesen várta a mesét, még a villanyt is lekapcsolták, hiába mondtam, hogy nem lesz itt semmi ijesztő, úgy tűnt, ez már a szertartás része. Elsőként a Halhatatlanságra vágyó királyfit meséltem; a magyar Egyszervolt... teljesen levette őket a lábukról, egybehangzó véleményük volt, hogy a magyar nyelv a legkúlabb dolog a világon. A mesét is feszült érdeklődéssel hallgatták; bér három éve meséltem utoljára, és el is szúrtam néhány ponton, azért összességében jól sikerült. Amikor befejeztem, még öt perc volt hátra az órából, de hangosan követelték, hogy meséljek még; többen is voltak, akik egy egész mesét magyarul szerettek volna hallani. Ezt azért nem vállaltam be, a többségre való tekintettel, de előszedtem helyette a Bús királyfit, ami már nagyon megy kétnyelvű verzióban is. Zajos siker volt, szó szerint. Elsőre persze nem értették, mit beszélek, de másodjára már meg se várták, hogy végigmondjam, hanem mondták velem együtt szinkronfordításban. Jókat kacarásztak rajta. Időközben a háttérben megérkezett a postás bácsi egy köteg könyvvel a könyvtár részére; a mesét hallva odasomfordált ő is, és leült a hátsó sorba hallgatózni.

Továbbra is nagyon szeretem a kis ötödikeseimet. Osztatlanul lelkesednek bármiért, aminek köze van a mesemondáshoz...