Tücskök, bogarak

A negyedik osztályosaim ma adták elő a zenés mesét, amit hetek óta gyakorolnak.
Sajnos nem voltam ott minden órán, hogy együtt dolgozzak velük; megint voltak kisebb kommunikációs problémák a tanerővel, mint kiderült (a gyerekek bezzeg tudták a dolgukat). A zene nagyon a helyén volt, mindenki tudta, mit kell csinálnia; de a mesemondás mint feladat valahol elsikkadt gyakorlás közben, mert a tanárnő most óra előtt osztotta ki a szövegeket... Nyolc kicsi mesemondóm volt, akik felváltva mondták a történetet, miközben a többiek előadták, zenével és pantomimmal. Amikor múlt héten gyakoroltam velük, nagyon szépen tudták maguktól is, de most a lap megzavarta őket, és felolvasni akartak mesélés helyett, amitől persze borult az egész előadás. Én videóztam, a tanár kérésére, és roppantul élveztem a dolgot; színpadi produkciónak nem lett volna valami fényes, de a gyerekek látványosan élvezték a dolgot, és főleg azt, hogy kamerázva vannak. A zene meglepő módon összeállt (ami kisebb csodának minősül, ha húsz gyerek kezében van húsz különféle hangszer...), a főszereplő tigris remekül szerepelt, és a mesemondók között is volt, aki inkább kívülről mondta a szöveget...

Az előadás (nevezzük inkább jelmezes főpróbának) végeztével ott maradtam a teremben; a kedvenc ötödik osztályomat vártuk hasonló főpróbára, ők holnap fognak szerepelni. Amíg felosztották maguk között a hangszereket, nyakon csíptem két kis mesemondómat, és kihurcoltam őket a folyosóra, hogy elsimítsam köztük a múlt heti drámát (amiről csak onnan értesülte, hogy kis mesemondóm post-it üzenetet hagyott nekem a könyvtárban, mi szerint "ezzel a nővel lehetetlen dolgozni..."). Már egymás mellé állítva is látszik rajtuk, hogy totális ellentétek: az egyik pici, hosszú barna hajú, csendes és törékeny, a másik pedig magas, szőke, kicsattanóan vidám és hangos. A legnagyobb egyetértésben bizonygatták nekem, hogy nem tudnak együtt dolgozni; a tanárnő rám hagyta, hogy pedagógiát gyakoroljak rajtuk. Elmagyaráztam nekik, hogy a tandem mesélés a legnehezebb mesemondó műfaj, pláne, ha olyasvalakivel űzöd, akivel nem illesz össze; ha ezt jól megcsinálják, akkor bármire képesek lesznek. Tekintsék kihívásnak, és próbálják meg a legtöbbet kihozni belőle. Ezek után elmondattam velük a mesét; amikor csettintettem, cserélniük kellett. Mivel külön-külön mindketten jól mesélnek, zökkenőmentesen és a saját szavaikkal szaladtak végig a sztorin; csak egyszer akadt meg az egyikük, de a másiknak sikerült lekerekítenie a hibát. Kis mesemondómnak természetesen van gyakorlata a rögtönzésben; a másik lány kicsit meg volt illetődve, de nagyon igyekezett, hogy behozza a lemaradást. A történet végeztével hosszasan beszélgettünk róla, milyen is a tandem mesélés; elmondtam nekik, hogy oda kell figyelniük egymásra (és a színészekre), és sohasem szabad a másik rögtönzését meghazudtolni; elmondtam, hogy a szót nem átvenni kell, hanem átadni, és elbeszélgettünk róla, hogy biztosan értik-e. Ezek után visszatértünk a tanterembe, és megnéztük, hogy állnak a zenészek.
Az óra végeztével kis mesemondóm még külön akart beszélni velem; megint elmondta, hogy nem egyszerű valaki mással mesélni, amivel egyetértettem, de nem engedtem neki, hogy szabotálja a rendszert. Erre megjegyezte, hogy "úgy is mondhatnánk, perfekcionista vagyok", amitől persze tócsává olvadtam a padlón, nagy szavak ezek egy tízéves szájából... nagy szakmabeli egyetértésben váltak el útjaink.
Alig várom a holnapi előadást...