Ma visszamentem a negyedik osztályba. Mivel nyolcan akartak mesét mondani, a tanár megkért, hogy vigyem ki őket óráról, hogy annyival is kevesebb gyerek kezében legyen hangszer, amivel a jobb sorsra érdemes tanerő idegeit reszelgetheti.
(Mielőtt valaki megkérdezi: igen, minden óráról be fogok számolni részletesen. A project kedvéért a fejleményekről le kell adnom majd a félév végén egy logot, de halálosan lusta vagyok hozzá, így logolás helyett inkább blogolok, hogy ne felejtsem el, mikor mi történt.)
Kisebb zavar támadt az Erőben, amikor megkérdeztem, ki is az a nyolc gyerek; először csak hárman voltak, majd tízen, majd öten, majd hatan, heten, nyolcan, majd négyen, végül aztán öttel indultam el a szomszéd terembe és nyolccal érkeztem meg, a fele mesélni akart, a fele meg kíváncsi volt, hogy mi is fog történni.
Az történt, hogy megkérdeztem őket, emlékeznek-e a történetre. Emlékeztek. Voltak kisebb hézagok a sztoriban, de nyolcan közösen (négy fiú, négy lány) szépen össze tudták rakni a darabkákat. Amikor sikerült megegyeznünk benne, hogy nagyjából mi is történik a mesében (és a fiúkat is felvakartam az asztal alól, ahol a tigris szerepét gyakorolták), körbe ültettem őket, és egymásnak adva a szót szépen elmondták az egész mesét. Fejből, a saját szavaikkal. Volt nálam szöveg, de nem rukkoltam elő vele, mert minek. Hadd meséljenek maguktól.
Végül két fiú visszalépett, mert inkább zenélni szerettek volna; hat mesemondóval zárult az óra. Közben az egyik kissrác, aki sohasem hajlandó semmit csinálni, megkapta az előadásban a főszerepet a tigris személyében, és halálosan boldog volt vele.
Óra után beszélgettem a tanárral - az ötödik osztályban már négy mesemondó van tegnap óta, és dráma van kialakulóban a szerepek körül. Esküszöm, mire visszajövök a jövő héten, vagy tízen lesznek, vagy semennyien... kíváncsian várom a fejleményeket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése