Mi a különbség a csótány és a tücsök között?

A csótány nem ciripel.

Ma megint a legendás ötödikesekkel volt énekórám, és mivel a tanár is előkerült, volt lehetőség a hangszerelésre. Először is átismételtük a Tücsökfiú meséjét (egyhangúlag azt választották további munkára; hála az égnek hogy tücsökharcról meséltem és nem kutyaviadalokról...). Tökéletesen emlékeztek rá, egyenként is meg csoportosan is, így aztán nem maradt más hátra, mint hangszereket válogatni. Hatalmas veszekedések támadtak, főleg az osztály és a tanár között. A kínai császárhoz a tanárnő például a gongot javasolta, de egybehangzóan leszavazták; helyette lett mély hangú furulya (sokan csörgőt akartak). Az apa karakterével ment el az óra fele; végül választottak neki egy vidám és egy szomorú hangot (utóbbi az esőbot volt). A tücsköt könnyű volt kitalálni, egy rezgőbottal oldották meg a dolgot; a kisfiú azonban elvitte az óra maradékát is, mert nem tudtak választani a xilofon és a kongadob között. Én remekül éreztem magam; a sarokban ültem és figyeltem, ahogy a gyerekek újabb és újabb hangszereket húzkodnak elő a szekrényből és rögtönzött szavazásokat tartanak. A zenetanár kicsit elnyűtt volt a végére, de sikerült mindenhez hangot találni. Közben az egyik srác elvesztett egy tejfogat, és ki is csengettek, úgyhogy búcsút mondtam a kis csapatnak. Innentől maguktól fogják a mesét gyakorolni (jobban mondva a tanárral együtt) és majd visszajövök pár hét múlva, hogy megnézzem, mire jutottak.
Alig várom!