Könyvek vs mesemondás

Ha van valami, amiért elnézem a gyerekeknek a zsizsikséget, akkor az az olvasás: igazán nem lehet rájuk haragudni, hogy nem figyelnek oda, amikor tele van a két karjuk vadonatúj könyvekkel.

Ma volt a Hálaadás utáni első mesélés az iskolában. Pontosabban lett volna - mint kiderült, a héten tartják a szokásos féléves könyvvásárt. Amikor besétáltam, nem ismertem rá a könyvtárra - mindenhol asztalok álltak, témák szerint csoportosított könyvekkel, hatalmas poszterekkel és extra polcokkal. Amikor a kis negyedikeseim beszabadultak a terembe, már lehetett látni, hogy ebből nem lesz mesemondás. Mindenki zsebpénz szorongatott a kezében, és vidáman turkáltak a könyvek között; én meg jobb híján fel-alá mászkáltam, és élveztem a látványt.
Elképesztő, mit összeolvasnak a mai gyerekek. Ahogy már korábban írtam róla, az iskolai könyvtárnak itt nagy szerepe van abban, hogy az olvasás szeretetére (és nem csak olvasásra!) szoktassa a diákokat. Minden héten van könyvtári órájuk, ami azzal telik, hogy visszahozzák a kiolvasott könyveket, és újakat vesznek ki; ha valakinek egy könyv különösen a szíve vágya, a könyvtáros tesz róla, hogy megrendeljék. Így aztán nem csoda, hogy a gyerekek szívesen jönnek könyvtárba, és sok időt töltenek ott; otthon érzik magukat, ez a jó kifejezés. Ma például kuncogva figyeltem, ahogy együtt ültek vagy álltak az asztalok körül, nyitott könyvekkel a kezükben; bele-beleolvastak mindegyikbe, összehasonlították őket, kézen fogva rángatták egymást egyik polctól a másikig, és ajánlották a kedvenceiket az osztálytársak figyelmébe.
Nem sok mindent tudtam hozzátenni a dologhoz. Ugyanaz az érzés fogott el, mint a nagy könyváruházakban: irdatlan mennyiségű könyvet termel ki a világ, esélytelen lenne mindet elolvasni. A legtöbbjük nem is volt ismerős. Természetesen volt egy kupacnyi Hunger Games (Éhezők viadala), ez most az új menő dolog; érdekes módon feltörekvőben van a steampunk műfaj, amit nagyon tudok támogatni; sajnos emellett még mindig uralják a tinédzser polcokat azok a könyvek, amiknek vámpír, démon és sötétség szerepel a címében, különböző kombinációkban. A gyerekkönyvek között minden volt, Disneytől a tudományos ismeretterjesztőn keresztül egészen egy külön asztalig, ami Star Wars könyvekkel volt tele. Jó negyed órát töltöttem egy csapat fiúval, akik azon vitatkoztak, melyik Star Wars - párbajt ki nyerné meg; ha mesemondó vagy, és hozzá tudsz szólni egy ilyen vitához, azonnal te leszel a világ legkúlabb személye.
A mesemondásról természetesen le kellett tennem a mai napra, de egyáltalán nem nehéz szívvel. Remek volt látni a sok szaladgáló negyedikest a könyveikkel. Egészen visszatért a hitem az új generációban.

Lehet sírni, hogy nem olvasnak a büdös kölkök - vagy lehet tenni ellene valamit.