Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Dinka Folktales
African stories from the Sudan
Francis Mading Deng
Africana Publishing Company, 1984.
A könyv 21 mesét tartalmaz a dinkáktól, akik Szudán legnagyobb létszámú etnikumát alkotják; a könyv írásakor nagyjából huszonöt különálló törzset számláltak közöttük. Dr. Deng maga gyűjtötte a meseszövegeket egy magnó segítségével; előfordult, hogy a mesélőkre bízta a készüléket, hogy a mesék zavartalanul hangozhassanak el, és másnap visszament érte. A könyvhöz tartozik egy bonyolult szövegű előszó a mesék szerepéről a dinka társadalomban, és egy bevezető a gyűjtőtől, valamint egy hosszasabb utószó a kulturális kontextusról, amiből a történetek származnak. A bevezetőből megtudunk olyan érdekes dolgokat a dinka világnézetről, mint például hogy az esti meséket "oroszlánnak" hívják (az oroszlánokat félelem és tisztelet övezi, de a természet részét képezik), vagy hogy a mesemondásra egy olyan szót használnak, amelynek pontosabb jelentése "összerakni a lehető legtisztább igazságot abból a kevésből, ami a rendelkezésünkre áll." A dinka mesék sokszor este hangzottak el, amikor gyerekek és felnőttek együtt tértek nyugovóra, és a sötétben egymásnak adták a szót, amíg mindenki el nem aludt - ezért a történetek egészen hosszúra nyúlhatnak. Az "oroszlán" kifejezés pedig elég látványosan indokolt: mindössze két olyan mesét találtam az egész kötetben, amelyekben egyáltalán nem szerepelt oroszlán.
Fénypontok
Az egyik kedvenc mesém
Ayak és az elveszett vőlegény története volt, amelyben egy oroszlánasszony elrabolta egy esküvőről a vőlegényt, a menyasszony pedig elment kiszabadítani, és még az oroszlánnal is megbirkózott érte. Egy másik, barátságosabb történetben (
Achol és az oroszlánanya) két elveszett gyereket egy gyermektelen oroszlán fogadott örökbe; a fiú megszökött, de a lányt felnevelte, és gondoskodott róla, hogy végül visszakerüljön a családjához. Ez volt egyébként az egyetlen történet, amelynek a végén az oroszlánt nem megölték, hanem befogadták a családba.
Diirawic történetében a hősnőt a fivére akarta feleségül venni, de a lány megölte ezért, és a falu többi lányával a vadonba menekült, ahol öt évig éltek egy saját maguk építette erdőben. Diirawic végül megszelídített és testvérévé fogadott egy oroszlánt, és vele együtt tért haza, hogy férjet válasszon magának. Sok évvel később a tizenharmadik gyereke szintén oroszlán lett.
Aluel és a szerető apa meséjében a gonosz mostoha figurája mellett megjelent a gondoskodó apáé is, aki mindent megtett, hogy a lányát ne érje bántódás. Amikor a lányt a mostoha mégis elüldözte, Aluelt a Nap vette pártfogásába - mert, bár a Napnak két felesége van, saját gyereke nem születhet, hiszen akkor több nap lenne az égen, és minden elpusztulna. Aluelt a Nap feleségei nevelték fel féltő szeretettel, majd felnőttként visszavitték az apjához.
Deng és a gonosz mostoha meséjében nem az apa, hanem a mostohafivér segítette a hőst: Mindkét fiút Dengnek hívták, de míg egyiküknek halandó asszony, addig a másiknak egy oroszlán volt az anyja. Amikor az oroszlánasszony elvadult, Oroszlán-Deng többször megmentette Ember-Deng életét, és még két kisgyereket is kiszabadított az oroszlánok fogságából.
Achol és a vad anya meséjében egy anya darabonként adta el magát egy oroszlánnak, míg cégül maga is vérengző oroszlánná változott; a gyerekeinek kellett őt visszaváltoztatnia.
Kapcsolatok
Acienggaakdit és Acienggaakthii meséje "a szorgalmas és a lusta lány" kategóriájába sorolható, bár látványos eltérések is akadtak benne. A gonosz mostohanővér (avagy féltestvér), amikor a húga véletlenül eltöri a kedvenc edényét, azzal bünteti a lányt, hogy oroszlánszőrrel kell az edényt összefoltoznia. Szerencsére a hugica (vér szerinti) nővére egy oroszlán felesége, így hozzájuk fordul segítségért. Szerető nővére minden utasítását követve elnyeri az oroszlán tetszését, és sikerül egy marék szőrrel hazamenekülnie. Féltestvére erre irigy lesz, hogy a húga bátrabb nála, és elindul ugyanarra az útra... és természetesen nem tér vissza.
Hova tovább?
A Csád Köztársaságba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése