2008. január 28., hétfő

Argentin depresszió

Azt hiszem alábecsültem az ibero-amerikai filmművészetet amikor vállalkoztam erre a spanyolórára... Nagyon nagyon alá. Nagyon. (Úgy értem, nagyon).
Tanárnőről kiderült hogy argentin; ez körülbelül be is határolja a tananyagot, ahogy eddig elnézem... (és nem, nem ússzuk meg az Evitával). Múlt hét szerdán két dokumentumfilmet ültünk végig a diktatúra alatt eltűnt gyerekek és anyák sorsáról; ez meg is adta az alaphangulatot (főleg amikor egy vemhes csiga sebességével fogalmaztam róla egy két oldalas beszámolót...).
A keddi órára való film ma estére lett kitűzve; ezúttal valódi filmről volt szó, La historia oficial, laza két óra (ugyanaz a téma a másik oldalról; egy anya nyomozni kezd, honnan is hozta a férje annak idején az örökbefogadott kislányukat... hát persze kiderül hogy egyenest a kinzókamrából, surprise surprise...) (volt benne egy nagy dózis depresszió és némi brutalitás - amikor a nőnek rázárták az ujjaira az ajtót, azért mindannyian sikoltottunk egyet...)
Úgy döntöttem, vagány leszek, előre dolgozom és megnézem a csütörtöki filmet is ma este, egy füst alatt... a második opusz felénél már nem tűnt olyan jó ötletnek, de akkor már nem volt visszaút... Tangos: el exilio de Gardel szintén van vagy két óra, nagyon művészi, nagyon szimbolikus, és azt hiszem mentálisan és érzelmileg egyaránt megadta a kegyelemdöfést...
Mire vége lett ennek a szépséges és mélységes négy órás vasárnap esti maratonnak, úgy éreztem, hogy akkor én most keresek egy konnektort és... ehem, szóval értitek.
(Valamelyik anime-fan keressen már nekem egy képet a pontszemű Havocról, mert az visszaadná a jelenlegi életérzést...;)
Azt hiszem megingott a kezdeti lelkesedésem...
(Persze nem adom azért fel, hiszen hasznos meg érdekes meg minden, de azért egyelőre nem akarok belegondolni, hogy Almodóvar lesz a félév legderűsebb témája...XD )
Befordultam.
És akkor eltűntek a dolgok, és hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok, és senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a fura kis izé… raf… raffiakötő állvány, amihez hozzá voltak erősítve...
Na jóéjszakát XD

2 megjegyzés:

  1. Részvétem...
    Mélységesen átérzem a helyzeted. Nekem már csak rémálmaimban bukkannak fel a 4 évnyi spanyol irodalom órán időről-időre elszenvedett spanyol és latin-amerikai filmremekek. És Te még tuti azt hitted, hogy vicceltem a "letális dózis"-sal... :)

    Kitartás, "if it don't kill you, it just makes you stronger", csak hogy stílszerű legyek... :)

    VálaszTörlés
  2. "Everything that does not kill you makes you... stranger!!!" XD

    Köszi az együttérzést :)

    VálaszTörlés