Morzsák és mazsolák – A feleltetés esete a vérengző Teletabbikkal

Ide kerül minden adalék és aprólék, ami a korábbi blogokból kimaradt a karácsonyi szünettel kapcsolatban.
Megint volt egy fura élményem tegnap este: megpróbáltam elmagyarázni az ittenieknek, mi is az a feleltetés. Mivel még szavuk sincs rá igazán, megpróbáltam találni rá valamiféle szinonimát (elsőként a public humiliation jutott eszembe), és mert nem jártam sikerrel, inkább körbeirtam a dolgot. Hát el voltak szörnyedve. Teljesen. Tulajdonképpen mire jó, hogy kiállitják a gyereket az egész osztály elé? És a tanár tényleg azt kérdez amit akar? És akkor hogy döntik el, hogy fair-e amit kérdez? És mi van ha az osztály nevet? És egyáltalán?... Lényeg a lényeg, Amerikában nincs szóbeli feleltetés. Előadás van, de arra felkészülhetnek a diákok – sőt, valójában elég sokszor kell szerepelniük, de egyszer sem úgy, ahogy a mieinknek.
Tényleg, tulajdonképpen mi haszna van a feleltetésnek?...
Másik (enyhén horrorisztikus) élményem Baba mesekazettáihoz kapcsolódik. Dorával még sikerült megbékélnem (bár jelentős mennyiségű metálzene meghallgatásába kerül majd, mire sikerül kipucolnom a főcimzenét a fülemből) – tulajdonképp elég jópofa ötlet, az amcsi gyerekek rögtön spanyolul is tanulnak belőle. Dora egy latino kislány, aki mondandója nagy hányadát két nyelven is elmondja – Baba már egész jól számol tizig spanyolul. Akármennyire szörnyű is a grafika meg a történet, a nyelvoktatást minden formában csak értékelni tudom.
Amitől viszont garantáltan rémálmaim lesznek, az a Wiggles nevű förtelem. Ők egy nagyon népszerű gyerekzene-együttes, a hasonló bandák minden visszataszitó tünetével (ha körülnéztek, szerintem nálunk is akad néhány ilyen). Először is, totál idiótának nézik a gyerekeket. Másodszor, ők maguk totál idióták. Fel nem tudom fogni, miféle rejtett perverzió vagy jól titkolt nevelési szándék ösztökél négy felnőtt férfit arra, hogy gondosan elválasztott és lezselézett hajjal, kockás kötött kardigánban szteppeljenek, miközben tátott szájjal vigyorognak, a gyerekek arcába villantva mind az ötvenkét fogukat, és egy ismert retró-diszkó szám dallamára azt éneklik, hogy „Krumplipüré, krumplipüré” (eleve, ilyen névvel... nem tudom, ki hogy van vele, de én egy olyan kép láttán, melyen négy Richie Rich-be oltott Bambi szerepel egy hatalmas Wiggly Wiggly felirat alatt, leginkább valami ötödrangú pornófilmre következtetnék...). Amikor az ember először szembesül velük a képernyőn, leküzdhetetlen ingere támad, hogy lenyomja a mikrofont a torkukon, de mivel ezt a tévé médiuma nem teszi lehetővé, inkább megy és diszkréten kidobja a taccsot. Sajnos Baba tapasztalt fangirlöket megszégyenitő módon rajong értük, és ezért másfél hét alatt jóval nagyobb dózist kaptam belőlük az egészségügyileg megengedettnél... szörnyű, szörnyű, szörnyű. Embert lehet kinozni vele. A mélypont az Elefántos dal, melyben egy közelebbről meg nem nevezett elefánt sorban ráül az amerikai Utónévkönyv összes szereplőjére (Ungyumbungyum ba-bi-ba, az elefánt ráült Marcira, hahaaaa, ugye jól szórakozotok, gyerekek? Ho-ho-ho) (tökéletesen lehetne vele pótolni a természetes szelekciót: csak a legerősebb akaratú példányok élik túl a hatást; a gyengébb idegzetűek vagy azonnal sokkot kapnak, vagy elpattan józan eszük utolsó cérnája is, és előszedik a puskát a szekrényből) (hm, lehet hogy találtam egy lehetséges magyarázatot a gyakori lövöldözésekre?). Komolyan gondolkodom rajta, hogy vajon alulmúlja-e a Teletabbik olyan klasszikus nagyjeleneteit, mint például amikor Lala a Hattyúk Tavát táncolja másfélszeres gyorsitásban.
Hé, mekkora ötlet: A végső leszámolás! Teletabbik vs Wiggles! Vajon sikerül-e bolyhos és antennás kis barátainknak halálra ölelgetnie mind a négy idiótát, mielőtt a CD elérkezik a negyedik dalhoz, és az agyuk cseppfolyóssá válik a tudatukra mért kognitiv sokk alatt?...
És akkor jön Hófehérke, aki turbékoló hófehér galambok és feslő pink rózsák gyűrűjében, operaáriákat énekelve mossa fel a kiontott vért és beleket.
(Én a Teletabbiknak szurkolok. Azok puhák és aranyosak. A négy anti-him ellenben olyan szintű merénylet a közizlés ellen, hogy ha én a CIA-nak lennek, ledobnám őket ellenséges területre. Akárki győz, az USA csak jól járhat...)