Na miaz, nem hiányoztam senkinek? Hát igy szivódjon fel az ember négy napra, rögtön el is felejtik. Pedig milyen király bejegyzéseim vannak számotokra :)
Miután visszajöttem a koleszba szerda este, nagy szomorúságomra fel kellett fedeznem, hogy Trinity anyánk nem ad nekünk kaját a télre. Az ebédlő nyitva van ugyan, de csak sportolók részére, minden hülye international akinek volt pofája olyan helyre születni ami messze van a hazautazáshoz, mehet éhen halni. Na mindegy.
Lényeg a lényeg, meg lett szervezve a Bostoni trip, és csütörtök délben be is állitott Lethan hogy megmentsen az éhhaláltól (a mesemondó srác a Fesztiválról, emlékeztek még rá?). És ezzel megkezdődött háromnapos bostoni kalandunk, mely tulajdonképpen csak két nap volt, és tulajdonképpen magába foglalta Salemet is, de erről majd később.
Na most jön a disclaimer.
Elöljáróban leszögezném (minden magánéletemben vájkálni kivánó egyén, személy és létforma részére, megelőzendő mindenféle sutyiban küldött kacsingató emaileket) hogy Lethan nem a pasim, nem is volt, nem is lesz. De attól még irtó klassz srác. Pont.
Kezdődjék a móka.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem hiányoztál, Csingiling. :)
VálaszTörlés