Mesemondók telihold alatt

(Szavazás még mindig zajlik; akik már választottak, azoknak nagyon köszönöm, és elárulom, hogy elég érdekesen alakulnak az eredmények, majd ha lezárult a móka ki is elemzem őket, csak hogy tudjátok. És köszönet az új és épitő jellegű javaslatokért is, mint például Kőmives Kelemen.)

Immár a negyedik Hither and Yon találkozó; el se hiszem. A mai este azzal a felismeréssel indult, hogy valahogy sikerült már megint a telihold éjszakájára időzitenünk (készitsétek azokat az ezüst töltényeket).
Ezúttal kicsinyke volt a társaság; összesen öten gyűltünk össze, és Misa, az óriás uszkár, akin sikerült kiélnem mindenféle kutyaimádó hajlamomat (szerintem kopasz foltot vakargattam a füle tövébe szegénynek) (miért van az, hogy a legtöbb mesemondó inkább macskát tart? Fel nem foghatom.) Rágcsa azért volt bőséggel, finom jázminos tea is, és persze a mesék.
A mai termés: egy mese egy patchwork-készitő néniről és egy mániákus játékgyűjtő királyról (akinek a kastélya kisértetiesen Howl Vándorló Palotáját juttatta az eszembe) (ami jólesett); egy afrikai történet egy kovácsról és egy vas báburól, ami lélegzett és vérzett, ha megvágták (vagány nagyon); a Tudás Fájának egy leveléről, amit az Édenkertből elsodort a szélvihar (tulképp nem erről szólt a történet, csak nagyon tetszett ez a mozzanat); és egy alaszkai fácskáról, aki megtanult járni, és szép lassan emberré változott (ajánlom mindenki figyelmébe, hogy az emberré válás utolsó mozzanata a horkolás volt... azt hiszem én vagyok az evolúció csúcsa) (igen, horkolok, és akkor mi van?!). Jómagam a Sóvár-legendával járultam hozzá az estéhez (ami elég jól sikerült, ahhoz képest hogy megint szinkronforditottam saját magam, és el is gondolkodtatta a hallgatókat rednesen).
Utólag összegezve megállapitottuk, hogy ez a gőgös és irigy királyok és királynők estéje volt, és elégedettek voltunk, hogy szándék nélkül is ilyen tematikusak birunk lenni.
Na ennyi, mentem aludni, mert lefordulok a székről, és holnap... ma... suli van.
Készüljetek az új óráimról való áradozásra. Na jóéjt.

(Jujj, nekem csak most esett le az "épitő jellegű" poén szegény Kelemennel. Mindenkitől alázatosan elnézést kérek és megbocsátásért könyörgök, remélve hogy a világ mentális szinvonala nem szenvedett maradandó károsodást. Igen, ideát is késő van.)