Újabb kör a könyvtárban

Ez a könyvtár engem a sirba fog vinni. Egyszerűen túl sok. Hát hogy őrizze meg az ember a józan eszét, amikor faltól falig olyan könyvek sorakoznak a polcokon, amiket leszivesebben azonnal ott helyben kiolvasna?...
Ma végre (egy hét után) kirobbantottam magam a szobámból, és visszatértem a külvilágba (postaládát csekkolni, iratokért rohangálni meg hasonlók). Úgy határoztam, már elég közel van a jövő félév ahhoz, hogy előre dolgozzam egy kicsit a mesemondókról szóló tanulmányom ügyében.
Teljesen esélytelen. A katalógusban az első random keresőszavak is olyan eredményeket hoztak, hogy mire észbe kaptam, a Watkinson Library-ben üldögéltem (ez az egyetem régi könyv- és iratgyűjteménye) és egy 1763-as könyvet olvastam az ir bárdokról, amit egy 17. századi könyv követett, The Secret Commonwealth of Elves, Fauns and Fairies (szerintem a könyvtárosok már teljesen hülyének néztek, olyan arccal ültem ott egész ebédidő alatt, mint gyerek a cukorkásboltban...)
Azután persze vesztemre odavetődtem a lexikonokhoz is... ötszáz oldalas trickster-lexikon... Nemlétező Városok Kódexe... komplett sárkányanatómia... (néha körbenéztem, mikor sétál be az ajtón Dumbledore... vagy, még jobb, hogy is hivták a könyvtárosnőt a Roxfortban?...)

Képzeld el, hogy egy teljesen üres emeleti olvasóteremben állsz; a polcok között félhomály van, és a papir összetéveszthetelen illata, és az ablakokon a havas külvilág fehér fénye szűrődik be; csend van, mélységes könyvtárcsend, és aztán leemeled a könyvet a polcról, A Három Királyság Története, hatalmas régi kötet, fekete alapon vörös kinai jelekkel; kinyitod, az első oldal egy térkép, vékony hártyával takarva, és azután lapozol, és olvasni kezdesz. "Itt kezdődik a Három Királyság története. Megosztott földekből birodalom születik; és minden erős birodalomnak egyszer szét kell hullnia..." És a szavak visszhangzanak a fejedben, és úgy érzed mintha valami húzna befelé a könyv világába... Huh, futkos a hideg a hátamon.
(Igen, igen, mint a Végtelen Történet. Nincs is annál jobb.)

Sikerült azért "normális" referenciaanyagot is vadásznom (első körben az afrikai griot mesemondó hagyomány lesz a téma, most van hozzá 3 könyvem, plusz egy modern kinai mesemondó iskolákról szóló kötetet nem tudtam ott hagyni...)
Mindig csak a szórakozás.
Olvas olvas olvas (2010-ben jelentkezem, amint elértem a könyvtár túlsó sarkát :P egyes könyveket boritótól boritóig olvas az ember, én it azt hiszem inkább faltól falig fogok...)