Tavaszi szemeszter No. 2 - Mindenki húgocskája

(Szavazás még mindig zajlik; a kérdések innen balra láthatók, további információkért lásd Január 19, vagy katt ide. Igen, most ezt egy hónapig minden bejegyzés elejére ki fogom irni, mert az emberek bambák. Tisztelet a kivételnek. Kacsint kacsint.)

Csak olyan ütődött freakek vesznek fel esti órát, mint én. Főleg, ha az az esti óra tulajdonképpen három óra egy huzamban, és fél tizkor van vége.
Azt hiszem, megint megütöttem a főnyereményt.
Mint kiderült, a kurzus elsősorban graduate diákoknak szól, vagyis végre egyszer nem én vagyok a rangidős, sőt; kis csoportunk minden tagja már teljesen felnőtt, dolgozó meg családos meg minden, szóval már a bemutatkozó körben kiderült, hogy én leszek itt mindenki hugicája. Az is kiderült, hogy én voltam az egyetlen egyemista, aki élt a lehetőséggel, hogy undergraduate diákoknak is meghirdették az órát. Igy aztán a hangulat is más, körbeülős, falatozós (kapunk kaját meg innivalót), barátian beszélgetős, egyelőre úgy tűnik, jó kis csapat lesz belőlünk. Mindenki a múzeumi munka meg a történelem és oktatás más-más területéről érkezett; kezdenek kibotnakozni a feladatkörök, meg hogy ki mivel tud majd hozzájárulni az órai munkához. Nagyon-nagyon izgalmas.
Maga a tanárnő egyenesen imádnivaló. Nagydarab, szögletes, száraz humorú és cinikus, első látásra valódi sárkány; azután kiderül, hogy tud ő vigyorogni is, ha akar, és pár évtized után, amit a Museum of Natural History-ban töltött, érti is a dolgát. Az óra cime Múzeumi Kiállitások; én csak úgy nevezném, hogy "A Kiállitások Sötét Oldala, avagy Minden, Amit A Múzeumi Munkáról Nem Akartál Tudni, De Tudnod Kell a Túléléshez.
Egy szó: HASZNOS. Igy, csupa nagybetűvel.
Mert itt aztán szó lesz bizniszről, pályázatokról, szervezésről, tervezésről, problémákról és katasztrófákról, tárgyalásról, egyezkedésről, némi verekedésről, kezdésről, befejezésről és újrakezdésről, sikerről és balsikerről, és igen, pénzről és kapcsolatokról és azok kihasználásáról, és mindenről ami visszarángatja a képzett tudósokat a kegyetlen és véres valóságba.
Ime a terv:
... minden órára mindenki keres egy cikket vagy hirt, ami múzeumokkal foglalkozik (lehetőleg naprakészet), melyeket felolvasunk és megtárgyalunk (és összegyűjtünk, hogy év végén csinos kis összefoglalót irhassunk a múzeumok világában megfigyelhető tendenciákról)
... minden órára fejezeteket kell elolvasni megadott könyvekből (hogy egy kis elmélet is legyen a dologban; valamint hogy legyen mit megtárgyalni és megrágni az órán)
... mindenki köteles beszámolót irni egy meglátogatott kiállitásról - majd még egyet, év végén, ugyanarról a kiállitásról, egy második látogatás és a közben tanultak tükrében.
... mindenkinek kell irnia egy cikket egy olyan múzeumi területről, mely a lexikon méretű kötelező olvasmányban nem szerepel elég hangsúlyosan - majd leszűkiteni a cikket egy vázlattá és egy összefoglalóvá, és átadni a könyv szerzőjének, aki vendégelőadónk lesz egy alkalommal, és most készül a második kiadásra.
... minden óra társalgását másvalaki fogja vezetni mint moderátor - a moderátor feladata előre felkészülni témákkal és kérdésekkel, és fenntartani a rendet az osztályban
... mindezen kisebb feladatok mellett mindenkinek lesz a félév során egy szabadon választott fő projectje (dobpergés dobpergés) melynek során ki kell választani egy adott múzeum egy adott kiállitását, és terepmunkát kell végezni: ki kell deriteni, lépésről lépésre, mozzanatról mozzanatra, hogyan jött létre a kiállitás. Kinek az ötlete volt, hogyan készültek rá, mit kellett elintézni, milyen csoportok osztoztak a munkán, hogyan tervezték meg, hogyan valósitották meg, hogyan finanszirozták, és a többi. Ki kell menni terepre, meginterjúvolni a múzeum dolgozóit, bezörgetni az irodákba, szervezők után koslatni, archivumokat nézni végig, megvesztegetni a takaritó nénit, és ha kidobnak az ajtón (márpedig ki fognak dobni, közölte tanárnő kaján vigyorral, mindenkit kidobnak), visszamászni az ablakon. A jegyzeteket és a kutatás végeredményét egy 20 oldalas összefoglalóban félév végén be kell szolgáltatni, csinos csomagolásban, masnival átkötve.
Csak hogy kedvet csináljon nekünk a dologhoz, tanárnő kinyomtatta múzeumi pályafutása legemlékezetesebb idézeteit és aranyköpéseit a kiállitások szervezésével kapcsolatban (ne feledjük, a Museum of Natural History-ról van itt szó...) Vidám kuncogással töltöttük az utolsó háromnegyed órát. Képzeljetek el valami ilyesmit...
"Szóval, fél óra múlva nyit a kiállitás, tehát valahol az elkövetkező öt percben szükség lenne arra a táblácskára az ecuadori aranyszoborhoz. Mivel én elég keveset tudok róla, azt ajánlom, régész úr, kezdj beszélni. Van valakinek egy darab papirja?..."
"Nem nem nem, nem teszek ki egy darab fekete mellet sem, ha nem tehetem ki a középkorú fehéret" (afrikai-modern fotókiállitás szervezésénél...)
"Ha ezt a restaurátorok meglátják, le fognak petézni... nah, ennyit az olcsó világitásról." (érdekesség: a 'le fognak petézni' itt szó szerint 'they will have kittens'... ma is tanultam valamit)
"Nem, nem, nem, ide már több tárgyat nem lehet bezsúfolni, nem érdekel, mennyire szorosan kötődik a kiállitás témájához... bár, ha jobban belegondolok, ha esetleg oldalra forditanánk azt a szobrot ott..." (a megszállottak)
"Hát, vétettünk néhány hibát. Mi is tudjuk, a riporterek is tudják, a látogatók is tudják. Reméljük, besétál majd valaki és megmondja hogy a kutyafog nyaklánc az tulajdonképpen disznófog..." (és lőn) (komolyan)
"Tudom, hogy minden kiállitás más, de ezt legutóbb nem igy csináltuk!" (no comment)
"Van négy vietnámi szakértőnk akik eldöntik, hogyan kell kidekorálni egy családi oltárt. Ez olyan, mintha négy keresztényt megkérdeznél, döntsék el, milyen egy tökéletes karácsonyfa..."
Gyostalpaló Múzeumokhoz.
Azt hiszem imádni fogom ezt az órát.