Boston Reloaded 6 - Bizonyos sztereotipiák

Na, már kezdtetek frászt kapni ugye, hogy megjártam Salemet és semmit sem irok a boszorkányokról? Haha. Ez csak azért van (a salemiek szerint legalábbis) mert nem vagytok képesek túllépni a sztereotipiákon. De mivel az előző leirásom mindenféle hajókról és kikötőkről megfelelően hosszúra sikeredett (és valszeg senki nem is fogja elolvasni, hehe), most engedek nektek egy kis bűnös sztereotip csemegét.
Mivel már nem sok időnk volt a hazaindulásig, a kikötő-túra végeztével átbattyogtunk a Boszorkánymúzeumba (ami tulajdonképpen egy az ötből... de ez volt csak nyitva) (haha, Salem lakosságának valami 80%-a boszorkány... úgy értem, hivatalosan boszorkány, wicca-hivő, vagy mittomén) (de komolyan, miért költöznek boszorkányok egy olyan városba, ami a boszorkányüldözésről hires?) (és mellesleg nem is voltak soha boszorkányai) (és mellesleg meg sem égettek senkit, csak felakasztották őket) (Csak). Elég csinos kis épület, tornyai vannak, úgy néz ki mint egy elátkozott templom. És valójában nem is múzeum volt, hanem valamiféle bemutatóterem.
Betereltek minket egy terem közepére, és leültettek egy pirosan világitó pentagrammába a padlón (ez ellen szerepjátékos ösztöneim erősen tiltakoztak), azután ránk zárták az ajtót. Körös-körül a hires hisztéria történetének jelentei voltak berendezve; sorra kivilágitották őket, miközben egy hang elmesélte, mi is történt valójában (nem fogom elismételni; Google it). Szépen felépitett előadás volt, eléggé borzongató (főleg mert a Sátánnal kezdett), lehetett utána elmélkedni az emberi természet sötét oldalán.
A kiállitás második része a "boszorkány" szóval kapcsolatos koncepciókat mutatta be - eléggé wicca-mázas megközelitésben. Természetesen a történelem folyamán minden boszorkány tökéletesen ártalmatlan, mély bölcsességgel és tudással megáldott, pogány Teréz anyára emlékeztető tudós füvesasszony volt, aki mélységesen tisztelte az ősi Földanyát, és a légynek sem tudott volna ártani (Most komolyan. Valljátok be, ti is ismertek olyan néniket a faluban, akik képesek lennének tűket szurkálni egy bábuba...) (az, hogy a tűkkel nem tudtak ártani, nem azt jelenti, hogy nem próbálták meg...). Szóval végigsuhantunk ezen a nagy "sajnáljuk a boszorkányokat mert ők olyan rendesek" kiállitáson, meghallgattuk, ahogy két modern wicca-hivő élethű szobrai elpanaszolták, milyen rossz előitéletek vannak velük szemben, amiken túl kell lépni, mert ők csak az ősi vallást követik, és nem öltöznek mindig úgy, mint Arwen a Gyűrűk Urából, csak ünnepnapokon.
Na jó, stop.
1. Nem állitom hogy a történelmi boszorkányüldözések jogosak vagy helyesek lettek volna, sőt. Mélyen elitélendőnek tartom őket, és úgy gondolom, hogy az emberi történelem egyik legsötétebb korszakát képezik. Viszont
2. Igen, elfogult vagyok a wiccásokkal kapcsolatban, mert egy olyan "ősi vallást" követnek, ami ebben a formában sohasem létezett. Felőlem kövessék - csak ne mondják, hogy ősi... vagy mondják, hogy ősi - csak akkor ne keverjenek kelta istennőket görög istenekkel és egyéb. És ne állitsák, hogy az egész világnak ugyanaz volt az ősvallása... (mert őkori görögök és rómaiak és amerikai indiánok kart karba öltve dőlnének a röhögéstől). Nem, még mindig nem szeretek politikailag korrekt lenni (tény viszont, hogy jobb szerelésük van, mint a Magyar Boszorkánytalálkozónak... keressetek rá az Interneten ;)
(3. Mellesleg hiányoltam a M.A.G.U.S.-féle ultra-szexi-nagyon-gonosz boszikat, mint negyedik koncepciót. Ha van modern vámpir, akkor van modern boszi is, igy a helyes. Nekem legalábbis előbb ugranak be a vörös bársonyba csomagolt Nicole Kidman-utánzatok, vagy akármi, mint a fekete ruhás vén banya... ez Chapman bácsi lelkén szárad)
Miután ily módon kiokosodtunk a bűnös és elitélendő sztereotipiák felől, tettünk egy gyors kört az ajándékboltban, ahol csúcsos sapkákat, seprűket és fekete plüssmacskákat lehetett vásárolni mindenféle méretben és formában.
No comment.