2016. október 10., hétfő

Hetedhétfő: Mesemondó szuperszemüveg

A mai nappal folytatódik a Hetedhétfő magyar mesemondói körblogolás! Minden hétfőn új témával jelentkezünk, melyet ki-ki a saját blogján fejt ki bővebben. Az eddigi bejegyzéseimet itt találjátok.

Eheti témánk: "Miben alakította át a mesemondás az életed?"

Huszonhárom éve hordok szemüveget. Tíz éve vagyok mesemondó. Amióta mesélni kezdtem, két szemüvegem van: Egy, ami korrigálja a rövidlátásomat ("I literally can't see my hands in front of my face"), és egy, amivel átlátok téren és időn.

Ha az ember elég ideje foglalkozik mesemondással, nem csak helyeket, tárgyakat, embereket lát, de történeteket is. Amióta mesélni kezdtem...

... Máshogy utazom: Olyan helyeket szeretek meglátogatni, amiknek története van (minél izgalmasabb, annál jobb) - vagy fordítva, előre elolvasok minden sztorit onnan, ahová készülök. Átrepülök a Kanári-szigetek felett, és kilesek az ablakon, hátha felbukkan egy nyolcadik sziget, a legendás San Borondón, a végtelen óceánon. Megállok egy piszkos római sikátorban, és megemlékezem Roland lovagról. Ír mesemondóknak csak annyit kell mondania, hogy a jövő évi konferencia Tara és Emain Macha között lesz, és már pakolom is a bőröndjeimet.

... Máshogy nézek tévét: Régi történeteket látok az újak mögött. Egy időben blogoltam is róluk. Árgus szemekkel figyelem, mik azok a motívumok, amik újra és újra felbukkannak, és valamiért még mindig izgatják az emberek fantáziáját.
(Valamint személyes sértésnek veszem, hogy Disney élőszereplős Dumbóval meg Oroszlánkirállyal [?!?!] bohóckodik, ahelyett, hogy felfedeznének maguknak néhány zseniális, nem agyoncsépelt népmesét.)

... Máshogy olvasok: Rengeteg mítoszt, legendát, népmesét, hagyományos történetet; várólistám van olyan kötetekről, amik jövőre jelennek csak meg (mint például az Izraeli Népmese Archívum 50. évfodulós gyűjteménye). Szörnyen válogatós vagyok, ha adaptációkról van szó: Falhoz vagdosom A Harag és a Hajnal-t, ahol Seherezádé kibőgi magának az ezeregy éjszakát mesélés helyett, de ugrálok az ágyon az örömtől, amikor Marissa Meyer telerakja a Holdbéli Krónikákat Grimm-idézetekkel.

... Máshogy ismerkedek: A moldovai lány a chicagói bevándorlási hivatal irodájában döbbenten kérdezi, hogy lehet, hogy hallottam már az országáról (mondom neki, hogy van egy moldovai népmesegyűjtemény a polcomon). Egy indiai sráccal százötven kilométert beszélgetünk egy Greyhound buszon, miután megtudja, hogy olvastam a Ramayanát. Egy vörös szakállú skót füvesember régi skót királyok legendáival szórakoztat, miközben hat órát dekkolunk a Knoxville-i vasútállomáson. Vonatra ülök és felzakatolok Budapestere a Balatonról, amikor megtudom, hogy nálunk van átutazóban egy szingapúri mesemondó. Nem hagynám ki a világért sem.

Amerre néz az ember, meséket lát. Árvácskák a virágládában - nemrég fordítottam róluk egy népmesét az új könyvemhez. Algériai osztálytárs - elbeszélgetünk Aisháról, kedvenc berber hősnőmről. Hétvégi kiruccanás Borostyánkő várához Burgenlandban - Almássy Lászlóra gondolok, akiről egy amerikai fesztiválon meséltem el, hogyan fedezte fel Zerzura elveszett oázisát.

Ha elég mesét ivott magába, a mesemondónál tartós kettős látás alakulhat ki. Nem panaszkodom.

***

A többi mesemondó mai bejegyzéseit itt olvashatjátok:

Varga-Foragarasi Szilvia
Lovranits Júlia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése